Pécsi Közlöny, 1902. július (10. évfolyam, 86-112. szám)
1902-07-01 / 86. szám
tán a fél sem talál elhelyezést a birtokokon, mert az úgynevezett botos gazdatisztek, akik csak földmívesiskolát, avagy még azt sem végeztek, elviszik orruk elől az állásokat. Már mostan hol van az igazság ? Miért lézengjen állás nélkül az okleveles ember, aki hosszú időn keresztül úgy szellemi, mint pedig anyagi fáradozása révén megszerzi magának az oklevelet, vagy pediglen elégedjen meg a tiszteletbeli gazdatiszti címmel ? Az szerintem korántsem képezheti a kifogás tárgyát, hogy az akadémiából és a tanintézetekből kikerülő végzett hallgatóknak nincs praxisuk. Mert én nagyon is koncedálom, hogy a gazdálkodási tudomány felea praxis, de tudom, hogy a másik fele az elmélet. Aki az elméletet elsajátította, az megnyeri idővel a praxist künn a gazdászatban, mint írnok, mert bizony, nem lesz egyszerre belőlük intéző, vagy felügyelő. Hiszen az absolvált jogász sem lesz azonnal ügyvéd, hanem praxist kell folytatni diplomával a zsebében, hogy idővel önálló lehessen. Így van ez minden kvalifikált pályánál, tehát kell, hogy a gazdatisztinél is úgy legyen, és aki gazdaember, feltétlenül igazat fog nekem adni. A gazdatiszti törvény tehát egy hajszállal sem rövidítette meg a botos ispánokat, sőt csak inpulzust adott arra nézve, hogy a magyar társadalom által igen kevésre becsült gazdatiszti osztály erősebb legyen úgy tudásban,mint pedig tekintélyben. Erős a hitem, hogy az a mozgalom, amit Szécsi Gyula és társai kezdeményeztek a gazdatiszti törvény reorganizációját illetőleg, meddő fog maradni, mert sem Darányi Ignác, sem pedig a politikai pártok vezetői nem foglalhatnak állást egy tanult és képzett társadalmi osztály fentartását és jövőjét biztosító törvény ellen, mert ha ez tényleg megtörténne, akkor az okleveles gazdatisztek indítanának mozgalmat sérelmük orvoslására. És ,post scriptum, még csak azt jegyzem meg, hogy egy cseppet sem csodálkoznám, ha a nem okleveles tanárok és nem okleveles ügyvédek indítanának mozgalmat az okleveles tanárokat és ügyvédeket illetőleg fenálló törvények ellen, és ők is azok szeretnének lenni, ami , utóvégre nem is olyan rossz gondolat, csak egy bökkenő — de hiszen ezt úgyis kitalálják. Mihók Sándor. A veszprémi püspökséget Reinpr°ch jószágigazgató képviselte, a káptalant Jánossy Ágost dr. püspök. A honvédelmi miniszter Hoffmann ezredes bízta meg képviseletével. E jött Esterházy Miklós herceg , Esterházy Ferenc gróf, a kongresszus védője, Széchényi Imre gróf, Ciráky Anna gróf, Solymossy Ödön báró, Inkey Józse báró, Fenyvessy Ferenc, Jarkovics László gróf, Sárközy Aurel, Fiat Pál báró főispánok Kolozsváry, Bán, Goda, Cserién alispánok. Burchart-Belaváry Konrád főrendiházi tag Hertelendy Ferenc, Rubvirte Gyula képviselők, Forster Géza. az O. M. G. E. igazgatója, Hoyos Miksa gróf, Somssich Andor Rábel Kászló, Barannya megyét Dr. Bázaky Kálmán árvaszéki ülnök a megyei gazdasági egyletet Förster Jenő képviselte stb. A kongressust Fenyvessy Ferenc főispán nyitotta meg lelkes szavakkal. gen üdvözölte a megjelenteket, kik eljöttek hogy szeretettel vegyék avatott kezükbe a mentő munkát, össze kell itt fogni a kormánynak, törvényhozásnak és társadalomnak. Az államnak magának kell a felügyeletet gyakorolni és gondolkodó fővel megalkítani a mozgalmat. Sell Kálmán múltkori beszéde után, amelyben komoly ígéretet tett, hogy programmjába veszi a kivándorlás ügyét, van remény arra, hogy ez állam meg fogja tenni a magáét. A magyar államnak az a kötelessége, hogy a kivándorlottaknál ébren tartsa a hazafias érzést, hogy ha szükség lesz, számíthassunk rájuk, amint a porosz francia háborúban a germánok ezrei jöttek az óceánon túlról harcolni a hazáért. Kívánja, hogy a magyar Turul ne csügeszsze le szárnyait, hanem büszkén és óvóan terjeszsze ki e haza fiaira, hogy ha kell, térjen vissza a messze tengeren túlról is a magyar hazában. A nagy éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Kolozsváry alispán Veszprém vármegye részéről üdvözölte a kongreszszust a megye földjén Miután még Szilassy Zoltán főtitkár megtette a bejelentéseket, a szakosztályok Fiath Pál báró és Széchenyi Imre gróf elnöklésével megkezdték működésüket. A kongresszus első napján tulajdonképp kivándorlás nem került napirendre. Ezzel holnap foglalkozik a kongresszus. Ma azokat a kérdéseket tárgyalták, amelyeknek célja az ország anyagi helyzetének javítása, milyenek az állattenyésztés, szőlőszer, borértékesítés, különféle szövetkezetek fejesztése, tagoslás, birtokhitel Újhelyi Imre előadó a szarvasmarhatenyésztés fejlődéséről is a tojás értékesítő szövetkezetekről tartott előadást. Ajánlja tejgazdaságok, sőpromfitenyésztő és értékesítő szövetkezetek alakutlsát, az okszerűbb talajművelést a legkisebb éldeken is. Tejelőversenyek meghonosításra és a hús-sertés terjesztésére a legfőbb inyt kell fektetni. Népies gazdasági tanolyamoknak nem barátja, sokkal üdvösebbnek tartja a gazdasági népies előadásokat, -határozati javaslatokat terjeszt elő, mely zerint a meglevő törvények szigorúan végrehajtassanak, a községek minél előbb enyészállatokat kapjanak, állattenyás z'é*i 'S értékesítő szövetkezetek állítandók, aejszövetkezetek szaporittassanak, a baromfák és termékek kivitelére a kellő vasút öcsik álljanak rendelkezésre és a szállímányokra a collis agricoles rendszer lépjen létbe. Hoffmann ezredes, a honvédelmi miniszter képviselője, érdekes fejtegetéseiben avasolja, hogy a katonaság részire sertésmst is kellene élelmezésül adni ez ,lemozdítaná a sertéstenyésztés. Javaslatot tesz egyúttal a katonai lóbeszerzésnél a kerületekre való beosztás rendszerének keresztülitelére is. A kongresszus az utóbbi két avaslatot az előadói javaslattal együtt haározatnak kimondotta. Ezután Hertelndy Ferenc országos épviselő, mint előadó fejtegette, hogy a 11 dunántúli kivándorlás egyik oka a borértékesítés pangásában keresendő. Határozati javasatot terjeszt elő, hogy: biztosítani kell boraink részére a belső fogyasztást mérsékelni kell a boritaladat, szigorúan !- kell üldözni a borhamisítókat, a népet is here- bor és pincekezelésre kell kioktatni( a borértékesítést állami támogatás útján ) fejleszteni kell. Másodsorban vissza kell szerezni a külföldi piacokat, a külföldi bor , meggatlására el kell törölni az olasz borvám, klauzulát, magát a borvámot pedig föl kell emelni. A gyümölcstermelés és értékesítés - fokozása érdekében pedig törekedni kell az egyöntetű termelésre, építeni kell a szalói telepeket és szervezni értékesítő szövetkezeteket , forgalomba kell hozni megfelelő szállító eszközöket, végül az értékesítés előmozdítására külföldön állami képviseletet, itthon pedig vidékenkint gyűjtőtelepeket kel szervezni . Ezután Horváth Jenő, a pozsonyvármegyei gazdasági egyesület titkára előadói beszédében aról szól, hogy a kivándorlás oka főleg az, hogy míg a szükséglet szaporodott, a mezőgazdaság jövedelem,asége csökkent. A kivándorlási ügy a kivándorlási ügynökök sipkája. Orvoslás többfelé, de megszüntetnis lehet a kivándorlást, ha a megélhetényebbé tesszük. A következő hat javaslatot terjeszti elő : Mondja ki a kongresszus, szövetkezeti eszme, mint az ő egyik leghatalmasabb fegyvere tát után terjesztendő s e célból, a körülmények szerint a tényezők megvann, hitel , termelő-, értékesítő-, fogyasztás, szövetkezetek alakítási; ezek mellett szükséges az is, hogy a gazdasági művelődést elősegítő olvasóköröket, népkönyvtárakat is szervezzünk. Ezen hat javaslat kapcsán parázs kis felekezeti (antiszemita) vita indult meg. Vörös Ignác, a vas megyei Gazdasági Egyesület titkára azzal pótolta az előadó javaslatát, hogy az értékesítő szövetkezetek szétveréséhez a kormány megfelelő segítséggel járuljon hozzá. Szabolcsi Miksa rámutatott arra, hogy a szövetkezetek folytán harmincezer szatócs vök kénytelen kivándorolni. (Zajos ellenmondás.) Kívánatos, hogy a kivándorlási kongresszus nemcsak a kisgazdáknak, hanem a kivándorlásra kényszerült szatócsoknak a védelmet is keresse. Széchenyi Imre gróf elfogadja a határozati javaslatot. Vörös javaslatát azonban elfogadhatónak nem tartja. A mi a szatócsok kivándorlását illet, azt hiszi hogy a legnagyobb magyar jeligéje már köztudattá vált s még az apagyilkosnak is meg kell bocsájtani, ha az magyar. Azt nem lehet senkinek fölróni, ha olyan forrásból vásárol, ahol az árut olcsóbban kapja. A maga részéről kijelenti, hogy azokat a kivándorlókat, akik azért mentek el, mert áruikat nem tudták az általuk megszabott áron eladni, nem sajnálja. Hertelendy Ferenc visszautasítja azt a vádat, mintha harmincezer szatócs vándorolt vándorolt volna ki. (Zajos helyeslés.) Kérdi, várjon a szövetkezet kit kényszeríthet a haza elhagyására? Hiszen ha csak azon múlnék, hogy a szövetkezetek miatt nem tudnak megélni, mint szatócsok, ha hű fiai a hazának, kereshettek volna maguknak más foglalkozást. (Zajos tetszés és éljenzés) Szabolcsi Miksa megjegyzi, hogy a felekezeti szellem is hozzájárult ahhoz, hogy azok a szatócsok kivándoroljanak. (Ellentmondás.) Fáth Pál elnök kijelenti, hogy a szövetkezeti eszme nálunk való propagálásának felekezeti vonatkozása nincsen. A kérdéshez szólott még Ceglédi Tivadar és Horváth Jenő, az utóbbi kijelenti, hogy a határozati javaslat nem irányul egyetlen osztály s legkevésbé a szatócsok ellen s a határozati javaslatot elfogadásra ajánlja, mire azt Vörös Ignác javaslatának elej e siófoki kongresszus. Ragyogó ferőfényes nap kedvezett a dunántúli kivándorlási kongresszusnak, mely a kék Balaton partján a dunántúli társadalom rndkívüli részvételével indul meg. _______________ igu.2 június 1.