Pécsi Közlöny, 1903. október (11. évfolyam, 221-247. szám)
1903-10-01 / 221. szám
2 tanáraik megjelennek, ott fiók egyletek keletkeznek, melyeknek feladata a német nép figyelmét az alldeutschok működésére terelni s a nagy német birodalmi állameszmét velük megkedveltetm. Az izgatásnak erős fegyvere a sajtó, mely csak úgy hányja magából a röpiratok ezreit, mely a komolyabb irányú sajtóval együtt tele van a nem német elleni gyűlölettel s hazugságokkal. Az ily szellemet az iskolákban külön ezen célra létesített s a szószövetség által fentartott nevelő intézetekben szívják magukba az ember érzelem világához oly közálló költészet és vallás útján ez már régen eszközévé vált a német nemzeti érzés ápolásának, de a német szövetség szolgálatába csak a 70-es években szegődött a Schneckenburger által megalkotott „Wacht am Rhein“nal. A vallás is náluk úgyszólván közvetítője lett a nemzeti érzésnek ; németnek lenni, annyi mint lutheránusnál lenni! Az igazi német „Los von Rom“ jelszóval lép be a Gusztáv Adolf egyletbe. Evvel a jelszóval jöttek el hozzánk is, a Wacht am Rhein hangjai mellett rabolták el szászaink szivét; akkor jöttek el, amikor az osztrák kamarilla a »divide et impera“ lázítő elvével már úgy is felébresztette az itt lakó népek nemzetalkotó államtörekvését. Jöttek is ennek a nyomán lelketlen kufárok az Alldeutschland nevében s figyelmeztették őket, hogy „ti szászok csak álljatok meg őrt, jön, közeledik az alldeutsch hatalom.* Evvel elvették nyugalmukat, meggyűlöltettek velük minket ; több százat avattak fel magyarfaló apostollá, kik már igen jól betöltik hivatásukat; rút árulkodásaikkal piszkolják, gyalázzák külföldön a magyar népet, a hazát, annak hagyományait, történetét, irodalmunkat, nemzeti küzdelmeinket kisebbíteni igyekszenek, így lettünk külföld előtt „ázsiai tatár eredetű hordák“, magyar csőcselék“ csupán azért, mert „Ofenpesten“ nemzeti iskolát nem engedtünk felállítani, hogy fiainkból ellenségeket neveljenek, mert szerintük az idegen, a nem magyar ajkút megnyúzzuk, megöljük. Csak végig kell nézni a szász lakta vidékeken, nagyon szembetűnően meglátszik, hogy még ott is, hol nincsenek többségben : egy hang, egy betű, de még egy cégtábla sincs, mely nem német. Csak ismerni kell az 1868. évi LIV. tc. s az 1876. évi XII. és XXXIII. t. cikkeket, melyek alapján szabályoztatott jogállásuk és autonómiájuk, sajnálattal kell kijelentenünk, hogy még erre sem érdemesek ! Talán csak nem akarják, hogy mi is elfeledjük nyelvünket? Jöjjenek és lássák, hogy nyelvünk nem gyalázásukra van teremtve ; jöjjenek közénk, ne zárkózzanak el s érezni fogják szerzetünket, s megtanulják becsülni nemzetünket. Olvassanak igaz, becsületes hírt rólunk, ha német forrásból is, meggyőződnek arról, hogy gyalázó eljárásuk igazságtalan. Taszítsák el maguktól a bujtogató, önző alldeutschokat, mert a mámoritó önbizalom és önbecsülés tulságba ragadta a Nagy- Németországról álmodozó lelküket. Ne gondolják, hogy a német legyőzvén a roskatag Ausztriát és a korhatag Franciaországot, a világ első nemzetévé váljon s minden más nemzetet magába olvasszon, mert: „Es ist gesorgt, dass die Bäume nicht in den Himmel wachsen* ! A világuralmat ugyanis az angol óriás s a nagy orosz birodalommal szemben nehéz lenne kivívni, különösen, a midőn a németségnek elég baja van a saját kebelében a poroszok és bajorok ügyével, a midőn a protestáns és katholikus németek egymással szemben állanak, ezek láttára a birodalmi egység, bármily szuronyerdő is tartja össze, korántsem mondható örökéletűnek. De hiába! Az alldeutsch nagyzás már német területnek nézi Magyarországot is ! Az ábránd még egy kicsit korai! A hadszenet így elhibázott, de komoly! S vájjon mi mindezekkel szemben mit teszünk ? Jóformán semmit ! Látjuk-e azt a hatalmas ellenséget, mely már itt van közöttünk, s mely ugyan két részre oszlott, de a magyar gyűlöletben egyet ért ? Csak nagyon kevesen ! E néhány őrszem is csak akkor jelenti a veszélyt, ha már úgyszólván lehetetlen a védekezés ! S ekkor is hogyan védekezünk ? Összetiporjuk a kígyót, ahelyett, hogy a mérges viperát fojtanák meg. Lássunk végre hozzá! Nem a felbujtottak a német, hanem a bujtogatók az osztrák alldeutschok ellen kell fordulni! Kísérjük figyelemmel, állandóan nemzetünk s állami létünk ama természetes, igazi s ősi ellenségét az osztrák alldeutschot! Vessünk gátat pangermanizáló működésüknek, tegyünk mi is óvóintézkedéseket s kövessük az angol, francia, orosz nemzet s Amerika példájáta társaság a munkából. Minthogy a helyhatóság a pályaudvarokat és a gépeket kellőleg nem védelmezte, a társaság fegyveres erőt szerződtetett s a véres összeütközésre került a sor ezek és a sztrájkolók között. Érdekes az az igazán amerikai zamatu körülmény, hogy a büntetőtörvények dacára a munkásokkal szemben a gyárosok kellő védelemre nem számíthatván a rendőrség részéről, magánvállalkozás keletkezett (Pinkerton agency), amely fegyvereseket bocsát a gyárosok rendelkezésére érdekeik megvédésére. 1888 januárjában a Munka Lovagjainak rendeletére a bányamunkások erre hagyták abba a munkát Pennsylvania bányáiban s Philadelphiát már-már teljes szénhiány fenyegette. A következő hónapban a Brotherhood of engineers a Quincyi Burlington and Chicago Railroad összes vonalain rendelte el a munkabeszüntetést. 1886- ban a 8 évi munkaidő érdekében az Unió minden részében egyidejűleg rendeztek munkbeszüntetést, de a monstresztrájk, bármily fenyegetőnek látszott, itt-ott teljes kudarcot vallott. 1887- ben 884 nagy sztrájk volt, amelyekben összesen vagy 500,000 munkás vett részt, általán véve az Unió északkeleti részében és Chicagóban a 80-as években a doktorok New Yorkban. Tintatengereket fogyasztanak el a szabadság és emberi méltóság tirádáival, de ezeknek a szegény embereknek nincs egy félórájuk vasárnaponkint, hogy lelkük nemesebb sugallatának, szívük éberségének megfelelőleg a templomban megjelenhetnének. A cikkíró missionariust Új-Angliában a gyárosok rendívül előzékenyen fogadták, érdeklődtek a misszió kimenetele iránt, de az a baj, hogy mindegyik nagy nyereségre akar szert tenni, s a munkásaikat túlterhelik, rosszul fizetik. A vasárnap ugyan szabad, de az emberek egészen el vannak csigázva, mert a rendes óraszámon túl is vállalkoznak munkára, nehogy a felügyelők jóindulatát s esetleg kenyerüket elveszítsék. Egyes gyárosok különben a mindent letaposó verseny folytán nem könnyíthetnek munkásaik helyzetén, a törvényhozás pedig nem segít az állapoton, minthogy a törvényhozók a gyárosok zsebében vannak. Wilson senator állította ez New York államra vonatkozólag, s vannak, akik ezt más államokra is határozottsággal kiterjesztik. Az ilyen tőkéskatémák nyilván borzalmasak, r megvetésre méltók. Massachusetts állam Report of the Bureau of statistics of labour-ja elkészítette egy állambeli munkás költségvetését, s az okvetlen szükséges kiadásokat elsorolván, kiderült, hogy egy bostoni két gyermekes családapának gyermekei nevelésére, orvosi segélyre stb. havenkint csak 1, 5 dollárja maradhat. A jól képzett, tanult munkás helyzete azonban sokkal előnyönyösebb. Ily viszonyok közepett érthető, ha a sztrájkok száma 1870 óta elég tekintélyes. A leghatalmasabb a vasutasokévol 1877-ben, amely kiterjedt Pennsylvania, Mainland, Nyugatvirginia, Ohio, Illinois, India és Misszouri államokra. Bérleszállítás következtében a mozdonyvezetők és a kalauzok beszürették a munkát s megakadályozták, hogy mások őket helyettesíthessék. Több pályaudvart leégettek és a rendőrséget erőhatalommal visszaverték. Csak a forrongók hadászati képzettség hiányán múlt, hogy a csekély számú katonaság a lázadást elnyomhatta. E zendülés emléke sokáigmegmaradt bátorító, illetve elrettentő példa gyanánt. 1886-ban hasonló sztrájk tört ki a Missouri Pacific Railroad System vonalain. Ezt a Munka Lovagjai rendelték el, mert ők akarták a társaságnak előírni, hogy kiket alkalmazzon s hogyan szervezze meg szolgálati szabályzatát. A közvélemény azonban a sztrájkolók ellen fordulván, a sztrájk megszűnt, s a merényletet elkövetőket kizárta a PÉCSI KÖZLÖNY, 1903. október 1