Pécsi Közlöny, 1903. november (11. évfolyam, 248-272. szám)

1903-11-01 / 248. szám

1903.­ november 1. PÉCSI KÖZLÖNY. N­APIHIREK. Pécs, 19­3. október 31. Azon t. előfizetőinket, a kiknek felszólítást küldtünk és még eddig nem küldték be előfizetésüket, továbbá azokat, a kiknek előfizetése lejárt szeptember végével, kérjük, tartozásukat küldjék be, hogy a lap további küldésében fennakadás ne legyen. Pécs 82. k. város Eszterologiai állomása jegyzetes. 1903. október 3­. d. u. 2 órakor. Barometer (redukált) 762­ 7 mm. sülyedő. Hőmérsék­e 14-1 C. Hőmérsék maximuma 14­2 ° C. Hőmérsék minimuma 6­8 ° C. tegnapi. Páranyomás 7-8 mm. Relativ ned­vesség 73o/o. Harmat pont 5’8 oC. Felhőzet 7° Cum. SE."Szélirány s erő E. 3. Csapadék: 24 órai.­0­0 mm. Időjóslat­ , Változékony, hűvös, mérs. szél, száraz. Mindenszentek napja. Az egyház a szokott fenynyel­és szertartásokkal üti meg a Mindenszentek napját. Minden­­szentek napján van a Mindenszentek templomának búcsúja. Ez alkalommal a Mindenszentek templomában reggel 7 és 9 órakor kismise lesz, a 9 órai mise után lesz szt. beszéd is. Az ünnepélyes nag mise 10 órakor fényes segédlettel lesz,amelye szent beszéd előz meg. Délután 3 órakor lesz litánia, utána a cinctoriumban levő te­mető megszentelése. Ezen napon az anya­egyházban, az ágoston téri templomban 9 órakor nagy mise lesz, de sem szent be­széd, sem délután litánia nem lesz. A te­mető kápolnánál, este fél 6 órakor gyász szent beszéd lesz a kápolna előtt, utána a halottak litániája és libera. A belvárosi templomban délután 5 órakor Magenheim József, apátplébános prédikációt tart, mely után litánia lesz liberá­val. A szt. Ferenc rendi szerzeteseknél litánia lesz 4 órakor melyet prédikáció előz meg. A vártemp­­lomban rögtön a 3 órai ünnepi ves­­perás után rendes gyász litánia lesz a meghalt hívekért. Este 6—7 óra között a város összes templomaiban haran­goznak. A harangozás alatt a templomok mind nyitva lesznek és a tumbák, katafal­­kok fel lesznek állítva, de külön ájtatossá­­gok nem tartatnak, csak a híveknek szabad bemenet lesz. Emlékezés a halottakról. Novem­ber 2-án üli meg az egyház az elhunyt hívek gyásznapját, a­melyen mindenhol gyászmiséket tartanak az elhunytak lelki üdvéért. A hívők a halottak birodalmát, a temetőt, már előző, Mindenszentek napján óriási számban keresik föl. Már ekkor meg­kezdődik a sírok díszítése, felékesítése és este, mikor kezd alkonyodni, valóságos fénytengerben úszik a halottak országa. A gazdag pompával, díszszel ékesíti szeretté­nek sírját, a sírhely alig látszik, a szegény is ellátogat a már alig látható sírdombhoz, a­melynek keresztjét az idő már rég tönkre­tette, letűz a sírhelyre egy kis gyertyát és imádkozik a halottjáért .... Szép szokás, nálunk túlzásba is viszik, akkora pompát fejtenek ki; de, hogy melyik meghatóbb, várjon az a jelenet­e, a­mikor a kifogásta­lan dísszel felékesített sír mellett libériás szolga áll, vagy a­mikor a körüli sötétséget a krajcáros gyertya fénye csak halaványon tudja megtörni és félelmesen világítja meg a csirnál görnyedő imádkozót, nem nehéz el­dönteni. Annál az egy szál gyertyánál leg­többször igazabb szívvel imádkoznak, mint a fényesnél; ott csak bámul, néz az ember, de nem is jut eszébe imádkozni. Halottak napján a Minden­szentek templomában 9 órakor nagy requiem lesz tumbával, utána a templom körül a temető megszentelése. A temető kápolnában 7 és 9 órakor kis gyászmise, 10 órakor nagy requiem. Délután 3 órakor lesz a litánia, s Utána libera. E napon az anyaegyház­ban, az ágoston téri templomban 8 órakor nagy gyászmise lesz, szent beszéd L­itánia nem lesz. A belvárosi templom­­b­a­n 9 órakor nagy gyászmise liberával minden hallottért. A szt. Ferenc­­rendű szerzeteseknél 3 pappal fényes gyászmise lesz. A vártemplomban 8 órakor „Officium defunctorum“ utána 9 órakor gyászmise lesz. A vártemplomban a következő napokon a káptalan áldott emlékű halottaiért lesznek 9 órakor gyászmisék be­mutatva. Kedden, 3-án a meghalt püspö­kökért, szerdán, 4 én a meghalt nagypré­postokért, illetve kanonokokért, s pénteken 6-án a káptalan elhunyt jótevőiért fog a gyászszentmise áldozat a Mindenhatónak bemutattatni. Tiszti főszemle Pécs lett. Már meg­emlékeztünk a novemberi tiszti főszemlé­ről. A védtörvények értelmében a tartalékos tisztek és tiszviselők részére előírt ellenőr­zési szemle,tiszti bemutatás, illetve főjelent­kezés városunkban is a törvényben megha­tározott napon, m­ovember­ hó 4-én folyik le az illetékes kiegészítő parancsnokság hi­vatalos helyiségében, tehát a honvédség állományába tartozó tartalékos havidíjasok részére a Fehérváry — a közös hadsereg­beliek részére pedig a Frigyes laktanyában. E szemlén azon tartalékos tisztek és tiszt­viselők tartoznak megjelenni, kik a folyó évben fegyvergyakorlatot nem teljesítettek. A megjelenés a gyalogság részére téli dísz, a lovasságbelieknek nyári disz köpennyel, mely azonban mindkét résznél a felől való meggyőződésre, hogy az illetők az előirt díszruhával rendelkeznek-e, kigombolva vi­selendő. Az ellenőrzési szemlét a kiegészítő parancsnok vezeti. A Pécsi Kath. Ker. Rákóczi­­ünnepe. Még a tavasszal történt, hogy a kath. Kör. tombola-estélyt rendezett mely­­inek jövedelméből száz koronát Rákóczi hogy egy alkalommal — akkor már na­gyon bizalmasak voltunk, — a fáskamrá­ban elmondta, hogy én vagyok neki az első, második a Károly volt, de most nem ő — mert akkor az én legnagyobb ösö­­nsömre Károly kollégámmal haragban volt valami csekélység miatt — hanem egy másik osztálytárs a szomszéd utcából. S aztán sorba nyitogatta fel előttem szive rekeszeit, megmutatván a őbenne rejtőző riválisokat. Mikor haragban volt a Károlylyal, akkor voltam én a legboldogabb. Istenem ! még soha se voltam még életemben olyan boldog, mint akkor. Folyton együtt játszot­tunk, a­mint hazaértünk az iskolából; foly­ton együtt voltunk, tegeztük egymást, — olyan szépen tudta mondani, te! sőt még — anélkül tán hogy a csók jelentőségét is tudtuk volna — csókolóztunk is, akárcsak a turbékoló galambok ! Mikor pedig én voltam haragba vele, istenem, milyen nehezen múlt el az a szü­neti délután ! S milyen álmatlan éjszakáim voltak ! Ezer szerencse, hogy a gyermek harag hamar véget ér, s akkor hamarosan el is csattant a békecsók ! * * * S hogy vége szakadt ennek is ! Volt Jolánéknak egy iszonyú otromba, szemtele­nül árulkodó, rettentő buta cselédjük. Ez — Kádinak hívták, soha sem feledem el ezt a nevet — meglátta egyszer, mikor Joli cseresznyét vett tőlem — persze az övét vette vissza — s csókkal fizetett. Elmondta ezt Joli anyjának, az én apámnak, s az lett a vége, hogy megtiltották az egymással való bizalmas együttlétet, játszadozást. Hogy gyűlöltem én ezt a Kádit ! Ehhez jött még a karácsonyi latin elégtelen, s végleg a tanulásra fogtak. Hogy gyűlöltem én akkor minden latin gram­matikát ! Majd aztán Jolánék elmentek az eme­letről lakni a harmadik utcába, mi meg a város másik végére s vége szakadt a jó barátságnak. Rá egy évre azután Joliék végleg elköltöztek az ország túlsó végére. A tér, a távolságról helyes fogalmam még nem volt, de ismeretlenül is rettene­tesen gyűlöltem ezeket a fogalmakat. Lassankint aztán Joli alakját mind sűrűbb fátyol takarta el — a gyermek szív — hamar feledi a válás kínjait. Most, hogy uj élet küszöbén állok s számot vetek a múlttal, be kell vallanom, hogy életem legkedvesebb emlékei közé tartozik ez : az én első szerelmemnek em­léke. Férjhez menő leány lehet már, ha él valahol az ország egyik előttem ismeretlen vidékén, tán őt is fölkeresik még a mind­dinkább elmosódó emlékek néha-néha, a midőn bús, borús az idő, a midőn minden különös ok nélkül olyan borongós hangulat ejti meg az embert. Talán én most reám gondol! Senkit soha úgy, oly tisztán — oly igazán teljes szívvel nem szerettem, mint őt; tudom, hiszem, hogy az ő szívét is úgy fogja el egy édes érzés a vissza­emlékezésre mint engem, mert én is voltam valaki előtte. Minő terveink voltak! Már akkor szövögettük a jövő reménység tün­dérszálaiból azt a szép mesét, melyről erő­sen hittük, hogy valóra fog válni. Kár, hogy a sors másként határozta ! Igen másként, mert holnap én már más férje leszek, a­kit kimondhatatlanul szeretek, ha nem is úgy mint Jolikát sze­rettem. Mert oly tisztán, oly igazán, oly önzetlenül, mint szive első szerelmét, senkit sem szerethet az ember, mert annyi sors­csapás után úgy szeretni, mint a­hogy én, mint a­hogy mi akkor tudtunk . . . szeretni többé nem lehet — ahhoz hiányzik a sorstól össze nem vagdalt érintetlen ideá­lis gyermek szív.* * * Lakodalmam előestéjén, most, hogy múltammal leszámolok, megragadt a szívem, a visszaemlékezés é­s megírtam életem legédesebb epizódját. 3

Next