Pécsi Közlöny, 1904. május (12. évfolyam, 51-59. szám)
1904-05-01 / 51. szám
1904. május 1. Vasárnap, XII. évfolyam 51. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai lap — Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal • Lyceum-utca serkesztőségi és kiadóhivatali telefonszám 111. D Ó M EL ANZELM, felelős szerkesztő. MADARÁSZ BÉLA, laptulajdonos és kiadó. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre 12 K. Fárris 6 K. Negyedévre 3 K. Egy hónapra 1 K. Egyes szfémi ára 10 fillér. Vasúti minisztérium? A fővárosi lapok széleiben tárgyalják azt a már tavaly fölvetett eszmét, hogy Ausztria mintájára Magyarországon is legyen külön vasúti minisztérium. Most, az erőszakos, de azért fejetlen vezetés okozta vasúti sztrájk után, ismét érdekessé és időszerűvé vált e kérdés taglalása, fejtegetése, amely felelevenítés, úgy látszik, a kormány sugalmazásából ered. Egyúttal arról is tudni akar némelyik lap, hogy a Máv. katonailag lenne az uj miniszter alatt szervezve s ez az uj potentát egy vezérkari ezredes lenne. Természetes, hogy Tiszáék és szabadalmazott szabadelvű gárdája nagyon szeretnék, ha az alkotmányosság leple alá minél több absolutisztikus hatalmat csempészhetnének be , de ez az új stikli talán mégsem fog olyan simán és olyan gyorsan menni, mint ahogy ők remélik. Nézzük csak a dolgot egy kissé közelebről. Hát először is nem helyes az, hogy külön vasúti miniszter legyen és még kevésbbé az, hogy katonaembert állítsunk egy ily új minisztérium élére. Nem helyes az új minisztérium, mert amennyi minisztere és minisztériuma most van Magyarországnak, az teljesen elég. A megoldást másként kellene megkísérelni. Volt régebben külön közlekedési minisztérium, ezt kellene újra életre hívni, a mostani kereskedelmi minisztérium helyett, emekből az ipari s tisztán kereskedelmi dolgokat kiemelve. Lenne mint régebben volt, egyrészt újra együtt a földmivelés, ipar, és kereskedelem, „Közgazdasági minisztérium“ néven és másrészt a hajózás, útügy, posta és távirda, valamint a vasút szintén együtt „Közlekedési ministérium“ címmel. Ez utóbbiban lenne négy vezérigazgatóság, amelyek között többféle szoros érintkezési pont van. Ezen érinkezések között a kellő összhangot, az elvi eltéréseknél a kiegyenlítést a minisztérium elnöki osztálya biztosítaná, ahol is minden szakmából két-két szakember lenne, kik mint az osztályok megcsontosodott felfogásától némileg szabad tanácsadók működnének. A „ Közgazdasági minisztérium“ pedig viszont a fenn írt termelési, feldolgozási és forgalomba hozatali három ágat vezethetné teljes összhanggal. Hiszen ezen összhang szükségét magyarázgatják évek óta merkantilisták és mérsékelt agráriusok vagyis a kereskedelmi s a földművelési gazdasági irány hívei egyaránt. Nos, ezen összhang csakis az egységes vezetés által érhető el. Ez csak elég világos! Aki ezt ellenzi s mégis összhangzó működést akarna, az csak a célt szeretné elérni, de az eszközt eldobja magától. Ami már most azt a nagyon fontos újítást illeti, hogy egy újabb katonai potentát üljön a polgári hatalomnak fenntartott miniszteri bársonyszékbe, lenne az akár általános közlekedési, akár külön vasúti miniszterség, ez ellen a jól értelmezett közszabadság nevében határozottan tiltakoznunk kell. Nem volt nekünk elég egy Fejérváryból . . . ? ! Újabb nyűgöt, a nemzeti haladás egy újabb kolonczát óhajtanak a nyakunkba venni ? Dalok. Beköszöntő. Hiszitek, hogy nem tudnék a Szerelemről hallani És a bornak mámoréról Nem akarnék hallani . .. ? Hiszitek, hogy a szivemben, Hült a vér, nincs semmi láng. Tán nem is szerettem hévvel Szőlőnedvet és a lányt ? Nos, ha dal kell, fel a sarttal ! Eszményképre szert teszek. (Bár a múltból is elég van . . .) Ámde : bort fizessetek ! Mert szivembe van elég láng, (Tíz leányra lenne kincs !) Volna eszme is . .. De borra: Még csak egy filérem sincs . .. I. ^ A szivemet égeti a Szerelemnek láze. Egy-egy balga gyötrelemnek El is magyarázza. Vajha meg ne szabadulnék Egyhamar még tőle S ne csalódás gyógyítana Engem ki belőle ! Csak hadd égjen ! Hadd lobogjon ! Ha kínozva éget: Borral enyhítem fájdalmam S mégis áldlak Téged És csalódás bárha oltná El szerelmi lángom: Akkor is a Te emléked Lenne boldogságom . . . II. Szeretem a bort s szerettem, Mért tagadnám, magam is; De csak azt, a mely nem édes És a melyik nem hamis. Már a lányban — nemde furcsa? — Más ízlésem van nekem . Mentős édes-hamisabb lány: Annál jobban szeretem . . . Berkes. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed. Sárika. Sárika leány volt, de fiú szeretett volna lenni. Fiú ! Mindenáron . . . Mert fiúnak lenni igazán jó. Az mehet, ahova akar, tehet, amit akar, mindent, mert szabad, érte senki meg nem szólja. De egy leány . . . Istenem ! mit tehet egy leány ? . . . Hisz ha egy ilyen kisvárosban egy leány egy férfival szóba áll már holnap azt híresztelik róla, hogy ennek és annak a menyaszonya . . . Sárika igen boldogtalannak érezte magát, mivel leány. — Ah ! Ha én fiú volnék ! Mit nem csinálnék akkor ! . . . Beverném az ablakokat, kicserélném a címtáblákat, fölfordítanám az egész várost . . . Hát miért nem is lehetek én fiú? . . . A gondviselés láthatólag elég bölcsen cselekedett, mikor Sárikát nem teremtette fiúnak, mert kissé furcsa fogalmai voltak egy fiú kötelességéről . . . Sárika édes atyja pedig, a kisvárosi tanító, egy darabig csak elhallgatta a leányát, de azután kivette szájából a pipát s olyat csapott az öklével az asztalra, mintha most is azt a hetven gyermeket intené csöndre.