Pécsi Közlöny, 1904. május (12. évfolyam, 51-59. szám)

1904-05-01 / 51. szám

Hiszen, ha ez a sokat ámított ország valóban független és tiszta magyar volna, még akkor sem lehetne helyeselni, hogy a hadügyi illetve honvéd miniszternél több katona foglaljon helyet a kormányban : hát még így .. ?! De tovább megyek. Még a hadügyi, illetve honvéd miniszterségnek sem kellene feltétlenül katonaszemélyhez kötve lennie, mert a hadügyekben jártas polgári zsenik nem egyszer mutattak fel nagyszerű katonai, illetve hadügyi reformokat. 1871-ben Gambetta polgárember létére bámulatos gyorsasággal és ügyesen szervezte a köztársasági rögtönzött hadsereget a poroszok ellen; később pedig Freycinet — szintén polgár — hadügyminiszter az egész francia hadseregnek egy mintaszerű szervezetet adott és félelmetessé tette a győztes szomszédra nézve is. Ami a vasútnál rebesgetett vasfegyelem szükségét illeti, az a kiabálás egyrészt a hatalom mostani kierőszakolt győzelme okozta mámorából és másrészt ijedelméből ered. Tessék humánusan bánni, nem terrorizálni. Arra kell törekedni, hogy a tisztviselő szeresse is az államot, ne csak féljen tőle .... A vasúti sztrájkra különben alighanem szükség volt ; mert a postásokkal is — köztudomás szerint — csak azóta bánnak humánusabban, mióta (1895-ben) a fővárosi levélhordók sztrájkoltak ; mikor is épen a király bölcsesége vetett véget a nagy felfordulásnak, atyai jóindulattal elrendelvén, hogy a levélhordókkal békésen, engedékenységgel kell elintézni a dolgot, és félre kell tenni az útból mindazon nagyfejű urakat, akik elbizakodottságukban egyenként csak harag és bosszú által vezérelt kis-isisteneknek képzelték magukat. De hát akkor más volt a tanácsadó. Külön vasúti minisztériumra nincs szükség; újabb katonaminisztertől pedig épen mentse meg az isteni gondviselés ezt a szegény agyonszabadelvűzött és agyonkormányozott országot. . . A képviselőhöz második ülésszaka. Az 1901—1905-iki országgyűlésnek most berekesztett második ülésszakáról az elnök jelentést tett a képviselőháznak. A jelentés csak statisztikai adatokat tartalmaz. Az elmúlt ülésszakban képviselői állásáról lemondott 25 s meghalt 16 képviselő. Két mandátumot megsemmisítettek. Az időközi választások stán a 43. A kormány beadott 71 törvényjavaslatot. Beadtak 250 indítványt és határozati javaslatot s 180 interpellációt. Az összeférhetetlenségi bejelentések száma 18 volt, a feliratoké és kérvényeké pedig 4011 ; ezek közül 3738 máig sincs elintézve. — Ugyan hallgass mar kérlek ! Az embernek megáll az esze, ha téged hallgat. Sárika megszeppent az édes atyja erélyes hangjától s székével lassan kint az asztal végére húzódott. Később felállt s kiszökött a szobából. A tanitóné szinte kétségbeesetten nézett utána. — Istenem ! Ez a leány ! ... És Sárika tizenhétéves, szép derék hajadonná cserepedett, de még mindig nem tudott attól a gondolattól szabadulni, hogy tulajdonképen miért nem fiú, hogy beverhetné az ablakokat, kicserélné a címtáblákat s hogy felfordíthatná az egész várost . . .* Mikor Kemény Ferencnek, a tanítónak, kivitték az öreg kollégáját a temetőbe , Kovács Petit nevezték ki helyébe. Ez még egész fiatal ember volt, alig huszonhárom éves, jóformán még a bajusza se serkedt még ki. A városka túlsó részén lakott s onnan járt be az iskolába tanítani. Keményék többször maguknál fogták ebédre vagy vacsorára Talán azért, mert két eladó lányuk is volt (azért szoktak ebédre fogni fiatal embereket!), talán azért, mert olyan elhagyottnak latszott, hisz nem volt abban a városban senki ismerőse s mindig egy sárgás, foltozott ruhában járt, gyűrött kalappal, rosszul fényesített cipővel s a nyakkkendője is mindig ugyanaz volt, az a piros. De annyi bizonyos, hogy Kovács Peti nemcsak az ebéd meg vacsora kedvéért járt Keményékhez (ami sohase volt valami nagy luxussal kiállítva, csak olyan, mint amilyen egy kisvárosi tanító családjában az ötödiknek telik), hanem azért járt főképen, mert szemet vetett Sárikára s az hitte, hogy elég szerencsével udvarol neki. A boldogtalan ! Ez a részeg — és Sárika ! . . . Sári nemhogy csak nem fogadta szívesen az udvarlást, de gyűlölte ezt az embert, határozottan gyűlölte. És ez a szerncsétlen ember azt észre se vette ! . . . ő tudta magáról, hogy jó ember, hogy szeretik a gyerekek, azt is, hogy a légynek se vét, — miért gyűlölné akkor őt ez a leány ? . . . Ezt nem értette. Hát udvarolt tovább. Ha ugyan udvarlásnak lehetett volna mondani azt a néhány ügyetlenül eldadogott bókot. Még jó, hogy olyan halkan mondta, legalább nem igen hallotta Sárika. # PÉCSI KÖZLÖNY, 1904 május 1. NAPI HÍREK. Pécs, 1904. ápr. 30. Május 1. Az erdő, mező már ékes zöld színében pompázik, a mikor a bimbózó orgona bokrok ide-oda himbálódó virágjaikat láttatják, fehéres és kékes-vörös fényükkel a virágok ébredését jelzik s a töménytelen cserebogár had csattogásával hirdeti a május megérkeztét. A gyenge reggeli harmattól nedves még a pázsit s a kelő nap még nem szívta fel ezüstcseppjeit, mikor üde szellő tódul be a nyitott ablakon jelezvén, hogy lakója már kész az ünneplésre. Ünneplés valóban a május elseje a legszebb évszak, a legszebb hónap üdvözlése, amikor eltelik az ember szíve a természet iránt való báj, és dsudálkozás érzetével. Korán ébred e napon mindenki, mert a zsibongó élet, a lárma kiváncsiság, az ünneplés nem hagyják aludni. Rágente szép volt e nap megünneplése : a város zöld gályákká díszítve, néhol egyegy nagyobb fa megrakva holmi apróságokkal, valóságos népünnepélyt képezett. Ma már csak külsőség az egész már kora reggel hullámzik a nép az utcákon, a városunkban a katonazenekar üdvözli reggel az előkelőségeket. A nép csoportokba verődve hallgatja a zenét, majd vagy hoszszabb reggeli sétát tesz a hegyeken vagy egész nap kirándul a zöldbe s a nap már magasan áll, már le is áldozik, mire visszatérnek, s vége szakad a kedves szórakozásnak. Flórián napja. Városunk fogadalmi ünnepe, szent Flórián napjának a megülése még abból az időből való, amikor Pécs lakosságát a pestis pusztította. Minden évben ezen a napon a székesegyházból körmenet megy a Mária utca és a Flórián utca keresztezésénél álló szent Flórián szoborhoz. Az idén nyolc órakor reggel fog a körmenet megtartatni, s azt Vajdits Gyula kanonok, a székesegyház plébánosa fogja vezetni. Ez a körmenet szokott a legnépesebb lenni, leszámítva az Úrnapi körmenetét. A körmenet alkalmával kivonul a városi tűzoltóság is, szent Flórián ugyanis a tűzoltók védőszentje. A tűzoltóságot különben a testületileg való megjelenésre fogadalma is kötelezi, amit abból az alkalomból tettek, hogy néhány évvel ezelőtt egy ünnepélyük alkalmával a főleség, amely az ünnepet eláztatni készül, hirtelen kiderült, úgy hogy a népünnepély kitűnően sikerült. A pécsi gyermekmenhely. A belügyminiszteri határozat folytán Pécsett létesített gyermekmenhely működését július 1-én fogja megkezdeni. Az intézet igazgató főorvosává Gobbi Gyula dr. a budapesti állami gyermekmenhely másodorvosa, gondnokává Bodolay István belügyminiszteri számtiszt neveztetett ki. Ez a második állami gyermekmenhely a dunántúli országrészben. Legközelebb még egy gyermekmenhely fog létesíttetni Veszprémben, azon-Szombat este történt . . . A tanuló kiment a kerbe, hogy még vacsora előtt megnézze a méheit. Sárika, meg a nővére, Etelka, a konyhában készítették a vacsorát. A szobában a tanítóné és Kovács Peli egyedül maradtak. Nemsokára az asszony is felállt az asztaltól s az ajtó felé tartott. — A leányaim után nézek egy kicsit — mondta — nehogy elégessenek valamit. Azután Kovács egészen magára maradt. Rákönyökölt az asztalra s az ablak felé nézett. Alkonyodni kezdett. A lámpát még nem gyújtották meg s a szoba egyre sötétebb lett. Épp a vecsernyét harangoztak . . . Egyszerre kinyillik az ajtó. Sárika lépett be és . . . tudj’ Isten s mintha a szülők akarták volna igy, hogy ők ketten magukra maradjanak. Kovácsnak is ez juthatott eszébe, mert nagy dologra szánta el magát. Félénken, remegve, kuszáltan belekezdett. — Sárika . . . Édes Sárika kisaszszony ... ne haragudjék, de én ... én magát igen szeretem ... én ... én csak egy szegény ember vagyok, de én ... én feleségül ...