Pécsi Közlöny, 1904. szeptember (12. évfolyam, 86-94. szám)

1904-09-01 / 86. szám

t fogadni, a hozzájuk magyar nyelven inté­zett hivatalos beadványokat, úgyszintén egyes személyektől érkezett ilyen beadvá­nyokat is. Ilyen okmányoknak abból az okból való visszautasítása, hogy nem német nyel­­vűek, nincs megengedve. 2. A magyar korona országaiból kie­gészítő csapattestek, bárhol állomásoznak is, úgyszintén az ugyanott levő hadkiegé­szítő parancsnokságok .az írásbeli szol­gálati érintkezést a magyar polgári hatósá­gokkal, hivatalokkal és az 1. pontban meg­jelölt személyekkel minden körülmények közt magyar nyelven tartoznak ellátni­­. Minden más, a 2. pontban fel nem sorolt, a magyar korona országainak terü­letén állomásozó parancsnokságok hatósá­gok, csapattestek és intézetek a maguk ré­széről az összes magyar polgári hatóságok­kal, hivatalokkal és az 1. pontban megje­lölt személyekkel szintén magyarul tartoz­nak levelezni. Amennyiben az illető parancsnoksá­gok a magyar nyelvet nem bírják kellőkép­pen, a levelezésnek két nyelven kell történ­nie. Ez utóbbi esetben az írásbeli munkát hasábosan kell készíteni. 4. A magyar korona országain kívül állomásozó parancsnokságok, hatóságok, csapattestek és intézetek, a hivatalos bead­ványok lefordítása céljából, ha maguk nem tudják azt elvégezni, tartoznak ama had­kiegészítő parancsnoksághoz fordulni, amely­nek területén a beadványt küldő magyar hatóság van. Az egyes személyektől az előbb emlí­tett parancsnokságokhoz magyar nyelven érkező beadványok lefordítása tekintetében szem előtt tartandó : a) ha a kü­dő a kö­zös hadseregnek nem tényleges szolgálat­ban levő legénységi állományához tartozik, a beadvány az illetékes hadkiegészítő pa­rancsnoksághoz küldendő : b) magyar honosok beadványai annál hadkiegészítő parancsnokságokhoz, amely-­ nek területén vagy állomáshelyén az illető tartózkodik; c) hogyha a küldő a magyar korona országain kívül lakik vagy ha a magyar nyelvű beadvány tartalmából nem vehető ki, hogy mely hadkiegészíttő parancsnokság­hoz tartozik a beadó­s­akol az 1., 9., 10. és 11 hadtestek parancsnokságainak területén levő parancsnok a hatodik; a 3., 8. és 14. hadtestparancsnokságok, továbbá a zárai katonai parancsnokság az ötödik, végül a 13. hadtestparancsnokság területén levő parancsnokságok a negyedik hadtestparancsnoksághoz tartoznak azokat küldeni ; d) a 2. és 15. hadtestparancsnokságok, amelyeknek területén a magyar korona országaiból magukat kiegészítő csapatok vannak, a saját hatáskörükben intézkednek. A beadvány fordításának beérkezése után az elintézés német nyelven tudtára adandó a fordítást ellátó parancsnokságnak (hadkiegészítő parancsnokság). Ez a német átiratot, mint eredeti példányt, megtartja és gondoskodik a magyar nyelvű elintézésnek a magyar hatóságokhoz, illetőleg a magyar ho­nos beadóhoz való elküldéséről. Ha az e pontban felsorolt parancsnokságok maguk is el tudják végezni a fordítást, akkor az elintézés a 3. pont értelmében két nyelven történik. 5. Váljon a beadvány és mellékletei egész szövegükben, avagy kivonatosan for­dítandók le, az az ügy fontosságától függ. 6. Rezervát-iratok vagy különösen a mozgósításra vonatkozó iratok kizárólag tisztek által fordítandók le. 7. A magyar nyelvű elintézés fogalmaz­ványa a hadsereg szolgálati nyelvén is fo­galmazandó. A magyar szöveg helyességét szükség esetén a fogalmazó (fordító) tartozik igazolni. 8. A nem magyar nyelven érkező be­adványok és iratok a hadsereg szolgálati nyelvén intézendők el. 9. Mozgósítás esetére idejekorán külön rendelkezések fognak kiadatni. Ph­reboh, m. p., közös hadügyminiszter. A Pécsi Közlöny tárcStd­. A biliárd-játék. Irta: Daudet Alfons. Az ütközet már két napja folyik. A katonák az élét állva töltötték, teljes fel­szereléssel a hátukon, szakadó esőben , teljesen ki vannak merülve. Most pedig már három órája hagyják őket elmélkedni, tegye vérüket a lábhoz téve az utak pocsolyá­­iban, az átázott mezők iszapjában. A fáradalmak, az átázott egyenruhák elcsigázzák őket. Fáznak és éheznek. Néhá­­nyan szomszédjukhoz támaszkodnak és állva alszanak. Ezeken a zilált, alvó arco­­kon még jobban meglátszanak a rettenetes nélkülözések nyomai. Eső, sár mindenfelé ennivaló sehol. A sötét komor felhők csak­­nem rájuk szakadnak és köröskörül min­denütt ellenség. Szomorú viszonyok . . . Ki rendelte ezt így ? Ki engedi meg ezt ? Az ágyuk a torkukkal az erdő felé vannak fordítva, mintha várnának valamire. A készen álló golyószórók csövei az ég felé irányultak. Minden készen van a támadásra. Miért nem támadnak már ? Mire várnak még ? A parancsokra kell várni, melyek a főhadiszállásról még nem érkeztek meg. Pedig a főhadiszállás nincs is messze- XIII. Lajos stílusába épült kastély, melynek eső által kimosott vörös téglái félig kilát­­szanak az épületkövek közül. Igazi fejedelmi lakás, méltó arra, hogy a francia tábornagyi lobogót viselje. A nagy árkon és kőfalon túl, melyek az országúttól elválasztják, a virágokkal szegélyezett gyeppázsit egészen az éjőület faláig nyúlik el. A másik oldalon, a ház belső részén a sűrü gyertyánfa ligetek között csak egyes tisztások láthatók. A sötét környezetben a park tava mint valami tükör ragyog, melyen pompás fehér hattyúk úszkálnak. A fák között pávák és aranyos fácánok repkednek és közbe-közbe éles kiáltásokat hallatnak. Ámbár a kastély gazdái elutaztak, semmi sem látszik itt olyan elhagyottnak. A tábornagy gondoskodott róla, hogy kellemes otthont rendezzen be magának. Csakugyan van valami elbájoló itt a harc­tér közelében, — ez a mélységes nyuga­lom, a bámulatos rend, az egyenesre nyi- PÉCSI KÖZLÖNY. 1904. szeptember 1. „A világ trónörököse!“. „Megszületett a világ trónörököse* Így kiáltott fel egy magyar püspök a napokban szentbeszéde végén. Micsoda?! Talán Angliában vagy Né­metországban megváltoztatták a trónörök­lési sorrendet egy újszülött javára ? Oh nem ! Az orosz trónörökös születését üdvö­zölte így Strossmayer diakovári püspök a „Nagy Horvátország” és a panslavizmus e németből átvedlett megátalkodott apostola kit mint kegyeltjét a magyar király saját kérésére ültetett nagy magyar méltóságába. Hogy Strossmayer az orosz fegyve­rek diadaláért imádkozott és imádkoztatott híveivel, azon, ismerve panslav ábrándjait, nem is ütközünk meg , mert hiszen sür­­gönyzött ő évekkel ezelőtt Szt. Pétervárra olyan módon, hogy a kozák patkók dübör­gését szeretné hallani a magyar Alföldön amiért­ dorgatóriumot is kapott a királyt­ó Még azon is csak mosolyogni tudnánk, ha Oroszország az orosz-japán háború előtt ál­lana avagy egy fényes győzelem után len­ne már s akkor tartaná Strossmayer a cse­csemő carevicset a világ trónörökösének, de most az oroszok folytonos vereségei után, valóságos kacagó görcsöt kap az ember Strossmayer úr donquichotti képze­lődésétől , sőt hajlandók lennénk neki aján­lani, hogy nevét Strohmayer-re változtassa rótt fák végtelen sora és az utak teljes csendje. A zápor, mely kívül csak úgy zuhog az utak hitvány sorába és megtölti a göd­röket, mélyedéseket, kerékvágásokat, itt permetező,­­ kellemes esővé változik, a­mely feléleszti a pázsit zöldjét , lágyan permetezik alá a narancsfák leveleire és a hattyúk fehér tollazatára. Minden ragyog, minden oly kellemes a szemnek. Valóban a tetőn lobogó zászló és a kapuban őrt álló két katona nélkül egyál­talán nem lehet arra gondolni hogy ebben az épületben van a tábornagy szállása. — itt ott tisztiszolgákkal lehet találkozni, hátul a kertben vörös nadrágos kertészek tologatják kényelmesen maguk előtt a ka­vicsos utakon gereblyéiket. Az ebédlőben, melynek ablakai a ka­pura nyílnak, félig lerakott asztalt lehet látni. Boros palackok, üres, vagy félig meg­töltött poharak bor- és kávéfoltok az asztal­terítőn mind azt mutatják, hogy itt nagy ebéd lehetett és a vendégek csak nemré­giben távoztak el. A szomszédhe­liségből zavaros hangok hallatszanak át: vidám fölkiáltások, nevetés, gyors, szaladó lépé­sek, golyólökések, pohárcsengés. A tábor-

Next