Pécsi Közlöny, 1904. szeptember (12. évfolyam, 86-94. szám)
1904-09-01 / 86. szám
1904. szeptember 1. PÉCSI KÖZLÖNY. át, mert elmebeli szénája most már végleg szalmává változhatott át . . . De hát tegyük fel, hogy talán valami jogcíme mégis csak lehetne Alexej carevicsnek „a világ trónörökösé"-nek legalább a címéhez és igyekezzünk valami szalmaszájfélébe belekapaszkodni ő fensége javára . Aligha sikerül. Már maga „a világ trónörököse fogalom is absurdum, mert egy .világcár“ vagy ,világkirály“ a lehetetlenség körébe tartozik ; de mégis mi jogosíthatna egy embert ily címre ? Népének lélekszáma ? Katonai (szárazföldi s tengeri) hatalma ? Nagy tudása ? Bámulatra méltó jelleme s műveltsége ? Nagy birodalma ? Rengeteg kincses ? Avagy : mindez együtt ? Nos, mindez együtt sem! Mert hiszen ilyen világtrón még nincsen és egyedül általános és véghetetlen nagy szeretettől áthatott vallásos műveltség tudna egy ilyen trónfélét létesíteni, amihez még legalább tízezer évi művelődésre volna az emberiségnek szüksége. És ennek a nagy, alig elképzelhet fejlődésnek magjául akár az angol, akár a német, mint szívós, józan, eszes és jellemes faj sokkal inkább elgondolható, mintsem a magát elvakultan ,szentnek“ hazudó, buta, iszákos, gyűlölködő és kétes jellemű orosz nép. Egy olyan uralkodó családról, amelynek majdnem minden uralkodott tagját erővel menesztették a másvilágra, hogyan is lehet feltenni a világuralmi képességet és miképen lehet csak gondolni is arra, hogy a XX. században még 90%-ában írni-olvasni nem tudó, a vutkitól szellemileg folyton sülyedő fejvad nép valaha világuralomra juthasson ?! — Hiszen ha Japán véglegesen győzelelmet arat Oroszországon, még az is kérdéses : trónon maradnak-e a Romanovok ? Várjon nem fog-e a belgrádi Konak vérfürdője megismétlődni (a nihilisták nélkül is) egy-két év alatt Szt. Peterváron ? De még ha győzelmesen kerülne is ki Oroszország mostani háborújából máris nagy erkölcsi s anyagi vesztességeivel akkor is száz évre lesz visszavetve s kénytelen lesz asárga faj veszedelme“ ellen nem fegyverrel, hanem alkotmányjogi s művelődési intézményekkel védekezni. A .sárga faj veszedelme“ különben is csak ravasz moszkoviia találmány, amelynek komoly alapja nincs,hanem csak ürügy a muszkának arra, hogy magát Európa, a kereszténység s a művelődés védbástyájának tüntethesse fel, holott nagyobb veszedelem Európára a sárgánál a szláv és külnösően az orosz faj. Különösen pedig azért szeretné Oroszország asárga faj veszedelmével, remítgetni Európát, hogy teljes szabadságot engedjenek neki Ázsiában keresztények és nem keresztények felett, véghetetlen uralomvágyának és kapzsiságának kielégítésére. Csak figyelmeztesse: Strohmayer úr (már én csak igy nevezem !) Oroszországot, hogy ostoba háborúskodásai s hódításai helyett nyisson iskolákat, képezzen okos, műveit néptanitóka: vessen gátat népe iszákosságának s az értelmiség sikkasztásainak ; adjon valamelyes alkotmányt, szóval lásson belső művelődésének és tisztességének munkálásához; ne hatalmi ábrándoknak eljen az erkölcsi piszok tengerében. ,A világ trónörököse pedig köszönje meg ha egyáltalában lesz még trónja, mikor eljön az ideje, hogy beleüljön: vezetni egy gyarló népet a messze távolban fénylő tökéletesedés felé az igazi művelődés szép, bár rögös útján ! Ez eléggé magasztos feladat! nagy éppen játszik, azért kell a hadseregnek a parancsra várakoznia. Márpedig ha a tábornagy játszani kezd, akár az ég szakadhat le, az sem akadályozhatja őt meg abban, hogy játékát befejezze. A billiárd. Ez ennek a nagy katonának a gyöngesége. Komoly, mintha az igazi cstában volna, díszbe van öltözve, érdemjelei a mellén, arca ki van pirulva a bortól és a játék izgatottságától. Hadsegédei érdeklődve veszik körül, és bámulatukat fejezik ki sikerült lökései fölött. Ha a tábornagy befejez egy-egy szériát, valamennyien a táblához rohannak, hogy feljegyezzék ha a tábornagy szomjas, mind egyszerre akarnak neki grogot nyújtani. A vállrózsák megrázkódnak, az érdemjelek meg-megcsörrennek és ha az ember látja ezeket a mosolygó arcokat, udvaroncokhoz méltó hajlongásokat, a vadonat egyenruhák kápráztató szinvegyülékét, a szoba massziv tölgyfabútorzatát, a parkra nyíló ablakokat, élvezi a compiégnei ősz illatát, csakugyan könnyen megfeledkezhetik az átázó ruhában éhezve-fázva esőben várakozó csapatokról. A tábornagy ellenfele egy kis vezérkari kapitány. Feszes, szép egyenruha, fodrozott haj, hófehér keztyű, elsőrangú tehetség a biliárdozás terén, aki képes volna a világ valamennyi tábornagyát játszva megverni. Falebbvalójával szemben azonban tisztességtudóan viselkedik. Nem nyeri meg a játékot, de nem is veszti el egykönnyen- Mindenki nagy jövőjű katonának tartja . . . Csak vigyázat fiatal ember! A tábornagynak van tizenötje, önnek ttz, így kell folytatni a játékot, ahogy eddig ment. Akkor többe lesz előmenetele érdekében, mintha a többiekkel együtt ott állana az eget borító szürke felhők alatt, így nem is kell tönkretennie szép egyenruháját, arany keresztje nem homályosodik be az esőben, miközben e parancsra várakozik, amely nem érkezik meg. Valóban érdekes játék. A golyók gurulnak, összeütköznek, keresztezik egymás útját. Izgatottan futkosnak ide-oda az asztal körül, szinte lélegzetüket visszafojtva lesik a többi tisztek a játék fejlődését. Egyszere egy ágyúlövés fénye villan meg az égen. Tompa zörej remegteti meg az ablaküvegeket. Mindenki megriad, izgatottan tekinenek ki az ablakokon. . . Csak a tábornagy nem látott, nem hallott semmit. A biliárdra hajolva, éppen egy nagyszerű rekuzét tervez ; ez az ő ereje, ebben van az ő művészete! . . . Megint egy új villanás, azután egy második, harmadik. Az ágyúlövések egymást követik, szaporodnak. A hadsegédek az ablakokhoz rohannak. Úgy látszik, a poroszok megkezdték a támadást. Nos ... és ha támadnak ! — kiált a tábornok. — Önön a sor, kapitány. A tisztek nem tudnak hova lenni bámulatukban. Turenne, aki az ágyutalpon aludt, míg körülötte viharzott a harc, semmi az ő tábornagyjukhoz képest, aki ily nyugodtan tud billiárdozni a támadás pillanatában . . . Közben a zaj folyton erősbödik. Az ágyudörgéshez hozzájárul még a golyószórók tüzelése és puskák ropogása. Egy izzó, csaknem vörös gránát a gyeppázsit végén pattant le. Az egész park megriadt. A pávák, fácánok kétségbeesetten menekülnek, a lovak, melyek megérezték a lőporfüstöt, borzasztóan dübörögtek az istállókban. A főhadiszálláson mozgolódás támad. Egyik jelentés a másik után. Minduntalan a tábornagyot keresik. A tábornagy azonban megközelithetetlen-Csakugyan senki sem képes játékának befejezésében meggátolni. — Önön a sor, kapitány ! NAPI HÍREK. Pécs, 1904. szeptember 1. Fiissz.i város meteorologiai állommjegyzetei. 1904. augusztus 31. d. u. 2 órakor. Baromete (redukált) 760 4 mm. sülyedő. Hőmérsék 24'2 C. Hőmérsék maximuma 231 oC. Hőmérsék minimuma 100 oC tegnapi. Páranyomás103 mm. Relativ nedvesség 47 e/o. Harmat pont 7'9 ° °C. Felhőzet 3 Cum. W. Szélirány s erő S. 2 . Csapadék 24 óra 000 mm. gy Időjóslat, műszerek jelzése nyomán: Száraz, meleg. .. Felkérem mindazokat, kiknek Magdolna címü munkámat még a múlt évben megküldöttem, s kik az előfizetési dijat még ezideig nem küldték be, azt minél előbb beküldeni szíveskedjenek. Dömei Anzelm A középiskolai igazgató és tanár uraknak figyelmébe ! Sok a mi sok ! Bármennyire szeretjük mi, a falusi magány emberei a változó és új arcokat szerény otthonunkban, mégis a modernizált házalás egy neme ellen többek nevében fel kell szólalnom. Röviden végezhetnék vele és elég volna megemlítenem, hogy a legelemibb pedagógiai felfogással ellenkezik a középiskolai deákoknak u. r. „tanulmányútja“ oly formában, mint ezt vakációban van szerencsénk tapasztalni. Alig mutik elhét, hogy csatangoló deákok csoportosan vagy egyenként be ne állítanának hol ehhez, hol ahhoz a vidéki intelligens emberhez (rendesen pap-, tanítóvagy jegyzőhöz) azzal az önérzetes kéréssel : Kérem legyen szives alá írni. Tanulmányúton vagyok. (Sic !) A többit tessék elérteni. Nincs ez rendjén így !