Pécsi Közlöny, 1905. március (13. évfolyam, 28-54. szám)

1905-03-01 / 28. szám

isos. március 1. PÉCSI KÖZLÖNY hogy nincs az a történetíró, aki mind krónikába szedje ! — Hiszen ha ezek­nek hadseregük lesz, akkor egyene­sen megeszik Ausztriát ! Jegybank, külügyi képviselet, meg mi a csoda ! Hiszen megbotrán­­koznék Európa, hogyha a magyar­nak mindez volna! Hiszen akkor az a magyar külön állam volna az eu­rópai államok között és akkor meg­tudná Európa, hogy eddigi magyar pénz, magyar vér tartotta fenn Ausz­triát, s hogy a magyarság nélkül az a tizenhárom rész felé húzó tarto­mány konglomerátum olyan jelenték­telen semmiséggé devalválódik, hogy az európai koncertben alig ad majd hangot. Ezért kell politikánknak most a holtponton állania ! — Ezért keresi Bécs most a kevésbbé őszinte be­csületes politikusok között az ő kü­lön messiását. Nem engedünk! úgy látszik, azon az alapon, a­melyet Andrássy gróf képviselt, az ellen­zéki koalíció alapján a kibontakozás nem fog sikerülni. Az ellenzék elment a legszélső határig, a többségre jutott ell­nzék nem követelt egyes jogokat, a magyar nemzet egy-egy nagy jogát, amiket mikor kisebb­ségben volt, hangosan és követelve­­ kö­vetelt, engedett néhány kérdésben, kitéve magát még annak is, hogy népszerűségét veszítse — szóval egyáltalán nem helyez­kedett intranzigens álláspontra, s a válasz az, hogy még azt se lehet, amit a nemzet igaz akaratát kifejező többség egész leke­­sedésével óhajt, kíván, követel! Azt a hírt vettük, hogy a kamarilla nem akar engedni ! Dehogyis ő nem akar engedni, mi nem engedünk ! Nem szabad nem lehet most könyedén vennünk a dol­gokat, ha most nem, hát később, de az ellenzék diadalra jut. Most, vagy soha ! Most mi diktálunk, most a nemzet az erősebb. Eddig, míg az obstrukció fegyve­reit kellett használnunk, legfőbb nemzeti jogaink védelmére, kétségbe vonhatták — mindenesetre jogtalanul — ennek a fegy­vernek a jogosságát, megengedett voltát, törvényességét. De most az ellenzék jutott többségre, a bécsi kéz elfeledi ezt s azt hiszi, hogy az az ellenzék, amely mikor kisebbségben volt, megtagadta az újoncokat, a költségvetést, most többségében nagy lelkű lesz. Pedig ez a bécsi kéz, amely már annyiszor volt naiv, most ismét csalódik. Ha nem kapunk engedményeket, reformokat, nem adunk pénzt, nem lesznek újoncok. Meddig bírják ki majd Bécsben újoncok nélkül ? Az erőszaktól pedig nem ijedünk meg, mert miénk az igazság ! Szeretnék azt a nyakunkra küldött minisztert vagy császári kormányzót látni, aki erőszakkal akar adót és katonát szedni ! Ilyen naiv veszte­getés bennünket kacagásra késztet. Nem engedünk ! Nem szabad, nem lehet engednünk, mert mienk az igazság ! NAPI HÍREK. Pécs, 1905. február 28 Uj grófi család. A király, személye körüli magyar minisztere előterjesztése foly­tán kis-jókai Takács József századosnak és testvérének kis-jókai Takács István főhad­nagynak a magyar grófi méltóságot díjmen­tesen adományozta és megengedte, hogy nevezettek előnevüket a férfiágon kihalt köpösdi gróf T­o­­­v­a­y család előnevével és családnevével egyesítve viselhessék és utóbbnevezett grófi család címerét is hasz­nálhassák. Vaskorona rend őfelsége Szmre­­csányi Jenő, a közigazgatási bíróság tanács­elnökének, saját kérelmére történt nyugal­­maztatása alkalmából, sok évi kitűnő szol­gálata elismeréséül, másodosztályú vasko­­rona-rendet díjmentesen adományozta. Kétszáz­negyvenkilenc vasutas fölmentése. A tavalyi vasutas szrájkból kifolyólag több mint 250 vasutas ellen meg­indították a fegyelmi vizsgálatot, s közülök számosak ellen még a büntető bíróság is eljárt. A bíróságok az összes vasutasokat felmentették, hátra lett volna még a fe­gyelmi vizsgálat befejezése. Ezt azonban a kereskedelmi miniszter mindmáig húzta, ha­­­lasztotta, most végre bekövetkezett a dön­tés, amely szerint valamennyi vasutast fel­mentette s elrendelte a fegyelmi vizsgálat beszüntetését. A felmentett vasutasok közt vannak a 13 as bizottság tagjai­ is. Kivált vasúti körökben nagy megelégedéssel veszik tudomásul a miniszter döntését. Választmányi tagok. Az Orszá­gos Pázmány­egyesület szombaton, 25-én este 6 órakor tartotta VII. közgyűlését Budapesten, amelyen választmányi tagokká választottak Pécsről : Hanug Ferenc dr. és Rézbányay József dr. theologiai tanárok. Uj belső titkos tanácsos. Ő Fel­sége dr. Zsilinszky Mihály vallás- és köz­­oktatásügyi ministerium államtitkárának a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmente­sen adományozta. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminis­­ter Ginner Győző kaposvári pénzügyi keze­lési gyakornokot a székesfeh­érvári pénzügy­igazgatósághoz pénzügyi irodatisztté ideig­lenes minőségben kinevezte. Elbocsátja a honvédség kötelé­kéből. A honvédség kötelékéből tiszti rend­fokozatuk megtartása nélkül saját kötel­ezen csodálkozni, a­mikor a napsugaras délről jövő madárkák is csak bánatot hoz­nak a számára ?! A boldogságot pedig csak kevéssel előbb vitte el az a csúnya Marosy Pali. Ilyen körülmények között miért is ítélje el az ember a szegény kis Micikét, ha azt kívánja, hogy a szomorú nóták me­lódiájával együtt bárcsak az ő lelke is a másvilágra röppenne? Istenem, milyen kegyetlen is az az Anyasors, amikor nemcsak a mindenféle szerelemnek, hanem még az ábrándoknak végét szakítja. Nem engedi meg azt sem, hogy a Micike a Paliról ábrándozzék, mert egy ke­mény tekintetű, hatalmas ember személyé­ben a­kit a Micike mindig csak „kis api­­kám“ néven tisztel, betoppan a szalonba. Megáll az ajtóban s összefont karokkal zord tekintettel szemléli az ábrándjaiból fölriasztott kis leányt. Szemeit keményen rászegzi Micikére s uram bocsá’ éppen úgy tesz mint a törvényszéki tárgyalásokon, a mikor súlyos gonosztevőt faggat. Bizony szegény Micike is közel van hozzá, hogy elpityeregje magát. A jobb szeme már­is olyan borult, mint a márciusi égbolt s csak még a bal tartja magát keményen, de ha ez az állapot sokáig így tart, biz’ Isten még kapitulál a bal szeme is.­­• Segítségről szó sincs ! Igaz, hogy a longe housera mind­eddig kényelmesen heverésző pincsi, a szigorú apika elé ugrik s nagy bátran meg­ugatja kis úrnője ellenfelét; de hát mit is tehet ez a kolosszális emberrel szemben ? Semmit, abszolúte semmit, mert a Micike nagy bánatára kemény ember azon­nal meg is kezdi a vallatást. Mondd csak Micike, a Pali itt volt ? Igen apikám s csak egy fél órája, hogy elment. Tudom különben, hogy itt volt s ha nem mondtad volna, akkor is tudnám. Sőt többet is tudok. Azonban nem az a fő do­log, hogy itt volt, hanem valami más az, amiért most mint kérlelhetetlen birád állok előtted. Jegyezd meg előre, hogy irgalmat nem fogok ismerni. A tagadás nem használ semmit, legfeljebb súlyosbítani fogja a helyzetedet. Sok gonosztevővel volt már dolgom, de de . . . Nos különben előre fölteszem a kér­dést : Fogsz-e vallani s kérdéseimre őszin­tén felelni vagy nem ? Ismét figyelmeztettek, hogy a tagadás nem használ. Szegény kis Micike megdöbbenve ide­­oda tekinget csak az apa szigorú arcába nem mer pillantani. Ismeri már azt jól a tárgyalásokról. Az ő pillantása átszúrja, le­sújtja a gonosztevőt, s már előre kiolvas­hatja belőlük a sorsát. Na holdvilág, ragyogó csillagok, her­vadó levelek, bánatosan pityergő kis ma­­i dárkák most jöjjetek hát segítségére a Mi­­­­cikének! Sokat beszélgetett veletek, hát csak tudjátok, hogy a Micike mily ártatla­nul szenved, azt sem tudva miért ? ? De édes jó Istenkém úgy látszik nem moz­dul senki és semmi, sőt még a csúnya kutyus is visszavonult longe housera, nem tartaná érdemesnek hajbakapni az ellenféllel. A kis Micike is keresi az utat, amelyen visszavo­nulhasson, de fájdalom az a haragos kiné­zésű bíró mindig összfont karokkal állja el a kijárást s folytatja a vallatást. — Nos kisasszony, én előttem a bű­nös nem szokott titkolózni. Tehát Marosy Pali itt volt? Na jól van. De a mint mond­tam nem az a fő, hogy itt volt, hanem az a csók amit kaptál. Értetted ? Az a csók, a csók ! Persze ti kényes kisasszonyok azt gondoljátok, hogy a konsol tükör csak arra jó, hogy benne nézegessétek magatokat. A tükör a­milyen hűséges tanácsadód volt, épp olyan árulód is lett. Valld meg az iga­zat, mert a tagadás nem használ. Micike sápadtan, reszketve áll föl a a zongora mellől s a sírástól fuldokolva alig tudja kimondani a kicsikart vallomást: „szeretem“. »

Next