Pécsi Közlöny, 1905. május (13. évfolyam, 80-104. szám)

1905-05-03 / 80. szám

1905. május 3. Szerda XIII. évfolyam 80. szám. Független politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkesztőség és kiadóhivatal Lyceum utca 4. az ősi és inter urban telefon­szám 111. Főszerkesztő : Dr. EGRY BÉLA, ügyvéd, országgyűlési képviselő. Bernér Anzelm Madarász Béla felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot nem adunk vissza Előfizetési árak: Egész évre 24 K, f­élévre 12 K, negyedévre 6 K, egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. Rebellis nemzet. Elkészült a felirat tervezete s minden oldalról csak azt lehet hal­lani, hogy meglepően mérsékelt mindaz, ami a magyar nemzet kíván­ságai gyanánt abban fel van sorolva. Ilyen irányú elismeréssel viseltetnek a tervezetről még Ausztriában is. Mégis azt mondják, hogy rebellis nemzet a magyar. A felirat tervezete a koalicioná­­lis ellenzéké, melynek több mint két­harmad része a függetlenségi és 48-as párthoz tartozik, mely tudvalevőleg radikális célokért küzd. Radikális cé­lokért küzdő párt meg aligha adta ta­­nújelét annyi mérsékletnek, mint a függetlenségi párt a koalíció keretében. E mérséklete elveinek félretételét korántsem jelenti ugyan, mégis, ha közelebbről vizsgáljuk mindazt, amit e radikális párt támogatni hajlandó s a­mely programmpontok mellett a kormány alakításában is résztvenne , nagy céljai most is csak a messze jövőben révedeznek, mert a felirat tervezete egy jottát sem helyez kilá­tásba azon elvek megvalósítását ille­tőleg, melyek a függetlenségi párt zászlajára vannak írva. Mégis ránk fogják, hogy rebellis nemzet a ma­gyar.. És ha a koalícióból, a felirati tervezetben körülírt óhajtások teljesí­tésével, kormány alakulna , a függet­lenségi és 48-as párt több évre tulaj­donképen csak arra a feladatra vál­lalkoznék, hogy igazában egy 67-es kormányt támogasson. A közvetlen politikai célok elérhetésével e mér­séklet ugyan teljesen egybevágó, de mégis tagadhatatlanul nagy eltérés az igazi iránytól. A szabadelvű párt — hosszú év­tizedeken át — szintén a 67-at támo­gatta. Igaz, hogy olyan irányban ma­gyarázta és hajtotta azt végre, amint az a nemzetnek nem szolgált sem előnyére, sem javára, sem dicsőségére. Ezúttal a 67-nek „becsületes“ végre­hajtásáról van szó. Ez az egész irány­­változás, melyhez bizonyára szank­cióját fogja adni a függetlenségi és 48-as párt is teljes egészében, é­s mégis azt tarják rólunk, hogy rebel­lis nemzet vagyunk. A nemzet óhajtásainak a felirat tervezetében foglalt minimuma iránt is — a százados hagyományokhoz híven — mindeddig merev ellenzést tanusít a király, hiszen a Habsburg­­házból származott királyaink a múlt­ban is csak azt adták meg a magyar nemzetnek, a­minek megadása elől ki nem­ térhettek, amit megadni kénytelenek voltak. Ez a nemzet pedig, mióta feje­delmei a Habsburgok közül kerülnek ki, tehát közel négy századon át, mindent megadott és megad a ki­rálynak, amit nemzet csak adhatott és adhat. A pragmatika szankczióval a nőágnak örök időkre biztosította uralmát s ezzel meghálálhatatlan szolgálatot téve az uralkodóháznak, saját maga számára a régi áldatlan rendszer jármát állandósította. Adott azonkívül minden ha fényt, védelmet, hadsereget, anyagi javakat és rendít­hetetlen hűséget. A hódító nagy Na­póleon kiáltványa Magyarországon süket fülekre talált. Bezzeg volna tüstént magyar vezényszó és minden egyéb vívmány, ha egy Napóleonhoz hasonló alak támadna a kontinensen és közelednék Bécs felé. S mind­­ezér mi volt jutalma ? Lekicsiny­lés, kizsákmányolás, hitszegés, és be­csapás. Meg kell adni, hogy türelem­ben engedékenységben és szelídség­ben nincs párunk s mégis ránk fogják, hogy rebellis nemzet a ma­gyar. Alkudni és egyezkedni a ma­gyarral igaz gyönyörűség, mert vé­­geztül a magyar mindig engedett, vagy be hagyta magát csapatni. Sérelmek tekintetében feledéke­nyek és türelmesek voltunk a múlt­ban és vagyunk a jelenben. Boszuérzetnek nyoma sincs a magyarban s ha egyéni becsületére féltékeny is, ami megaláztatás és igazságtalanság mint nemzetet éri, affelett szinte könnyelműen tér napi­rendre. A feledés fátyolét borítja nagylelkűen egy jó szóért leggyöt­­rőbb emlékeire ; még jó, hogy a ke­gyeletet megőrzi szívében vértanúi iránt. Igazán el lehet mondani, hogy lovagias érzületben nincs párja a vilá­gon , s erre a nemzetre­ fogják rá, hogy rebellis. Ha a történelem a lovagias érzü­letek szerint csinálódnék s aszerint menne, hogy ki érdemli meg­ a jót, úgy a magyar nemzetnek régen a világ legboldogabb nemzetének kel­lene lenni. De hát jó magyarom, hiába vagy te türelmes, elnéző, bőkezű, méltá­nyos, nagylelkű, ha­­ mégis ellensé­get keres benned mindaz, kivel a sors rendelése szerint együtt kell élned. Te minden irányban, felfelé és lefelé egyaránt, mindenkinek minden jogot megadtál, a­mit megadhattál. Nem akarsz egyebet, csak nemzeti géniu­szod szerint a szerény, de jogos fejlődés útjain haladni és mégis : királyod nem ért meg, szövetséges­társad, Ausztria, csak aszerint becsül, a­mint hasznára vagy, a társországok népei és az államterületen lakó nem­zetiségek nagy része, kiket egyenlő jogokkal, sőt kiváltságokkal ruháztál fel, — kész ellenségeid. Tiéd az igazság, de ellenségeid szövik az ármányt a jelenben, épen úgy, mint azt a múltban tették, hogy legjogo­sabb törekvéseidet most is fenn­­akaszszák. Hát jó magyar nemzetem, a te történelmed nem az igazság szerint , megyen. Évtizedeken át, azt hitte mos­­­­tanig e nemzet, hogy van alkotmá­nyé. Igen, az alkotmány a formák, melyek mellett a nemzet akarata lát­szott érvényesülni, csak arra voltak jók, hogy a nemzet pénzt és sereget adjon , növelni a hatalmat, mely őt sakkban tartja. Erre a szomorú valóságra éb­redtek az utóbbi hónapok alatt azok is, kik eddig tévhitük kényelmes pár­náin ringatództak. És mégis, hiába minden ellen­állás, cselszövés, rosszakarat és előny­telen konstelláció , a nemzet széles rétegei átalakulnak gondolkozásban és karakterben s ez a nem rebellis nemzet, alkotmányos fegyverekkel is ki fogja küzdeni jogait, ha az alkot­mányhoz minden tagja hiven ragasz­kodik s a passzív ellentállás kényel­metlenségeit közelhatározással egy szebb jövő reményében elviselni kész. — Vederemo ! Ferdinands Béla országgy. képviselő.

Next