Pécsi Közlöny, 1905. május (13. évfolyam, 80-104. szám)
1905-05-03 / 80. szám
1905. május 3. Szerda XIII. évfolyam 80. szám. Független politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkesztőség és kiadóhivatal Lyceum utca 4. az ősi és inter urban telefonszám 111. Főszerkesztő : Dr. EGRY BÉLA, ügyvéd, országgyűlési képviselő. Bernér Anzelm Madarász Béla felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot nem adunk vissza Előfizetési árak: Egész évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 6 K, egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. Rebellis nemzet. Elkészült a felirat tervezete s minden oldalról csak azt lehet hallani, hogy meglepően mérsékelt mindaz, ami a magyar nemzet kívánságai gyanánt abban fel van sorolva. Ilyen irányú elismeréssel viseltetnek a tervezetről még Ausztriában is. Mégis azt mondják, hogy rebellis nemzet a magyar. A felirat tervezete a koalicionális ellenzéké, melynek több mint kétharmad része a függetlenségi és 48-as párthoz tartozik, mely tudvalevőleg radikális célokért küzd. Radikális célokért küzdő párt meg aligha adta tanújelét annyi mérsékletnek, mint a függetlenségi párt a koalíció keretében. E mérséklete elveinek félretételét korántsem jelenti ugyan, mégis, ha közelebbről vizsgáljuk mindazt, amit e radikális párt támogatni hajlandó s amely programmpontok mellett a kormány alakításában is résztvenne , nagy céljai most is csak a messze jövőben révedeznek, mert a felirat tervezete egy jottát sem helyez kilátásba azon elvek megvalósítását illetőleg, melyek a függetlenségi párt zászlajára vannak írva. Mégis ránk fogják, hogy rebellis nemzet a magyar.. És ha a koalícióból, a felirati tervezetben körülírt óhajtások teljesítésével, kormány alakulna , a függetlenségi és 48-as párt több évre tulajdonképen csak arra a feladatra vállalkoznék, hogy igazában egy 67-es kormányt támogasson. A közvetlen politikai célok elérhetésével e mérséklet ugyan teljesen egybevágó, de mégis tagadhatatlanul nagy eltérés az igazi iránytól. A szabadelvű párt — hosszú évtizedeken át — szintén a 67-at támogatta. Igaz, hogy olyan irányban magyarázta és hajtotta azt végre, amint az a nemzetnek nem szolgált sem előnyére, sem javára, sem dicsőségére. Ezúttal a 67-nek „becsületes“ végrehajtásáról van szó. Ez az egész irányváltozás, melyhez bizonyára szankcióját fogja adni a függetlenségi és 48-as párt is teljes egészében, és mégis azt tarják rólunk, hogy rebellis nemzet vagyunk. A nemzet óhajtásainak a felirat tervezetében foglalt minimuma iránt is — a százados hagyományokhoz híven — mindeddig merev ellenzést tanusít a király, hiszen a Habsburgházból származott királyaink a múltban is csak azt adták meg a magyar nemzetnek, aminek megadása elől ki nem térhettek, amit megadni kénytelenek voltak. Ez a nemzet pedig, mióta fejedelmei a Habsburgok közül kerülnek ki, tehát közel négy századon át, mindent megadott és megad a királynak, amit nemzet csak adhatott és adhat. A pragmatika szankczióval a nőágnak örök időkre biztosította uralmát s ezzel meghálálhatatlan szolgálatot téve az uralkodóháznak, saját maga számára a régi áldatlan rendszer jármát állandósította. Adott azonkívül minden ha fényt, védelmet, hadsereget, anyagi javakat és rendíthetetlen hűséget. A hódító nagy Napóleon kiáltványa Magyarországon süket fülekre talált. Bezzeg volna tüstént magyar vezényszó és minden egyéb vívmány, ha egy Napóleonhoz hasonló alak támadna a kontinensen és közelednék Bécs felé. S mindezér mi volt jutalma ? Lekicsinylés, kizsákmányolás, hitszegés, és becsapás. Meg kell adni, hogy türelemben engedékenységben és szelídségben nincs párunk s mégis ránk fogják, hogy rebellis nemzet a magyar. Alkudni és egyezkedni a magyarral igaz gyönyörűség, mert végeztül a magyar mindig engedett, vagy be hagyta magát csapatni. Sérelmek tekintetében feledékenyek és türelmesek voltunk a múltban és vagyunk a jelenben. Boszuérzetnek nyoma sincs a magyarban s ha egyéni becsületére féltékeny is, ami megaláztatás és igazságtalanság mint nemzetet éri, affelett szinte könnyelműen tér napirendre. A feledés fátyolét borítja nagylelkűen egy jó szóért leggyötrőbb emlékeire ; még jó, hogy a kegyeletet megőrzi szívében vértanúi iránt. Igazán el lehet mondani, hogy lovagias érzületben nincs párja a világon , s erre a nemzetre fogják rá, hogy rebellis. Ha a történelem a lovagias érzületek szerint csinálódnék s aszerint menne, hogy ki érdemli meg a jót, úgy a magyar nemzetnek régen a világ legboldogabb nemzetének kellene lenni. De hát jó magyarom, hiába vagy te türelmes, elnéző, bőkezű, méltányos, nagylelkű, ha mégis ellenséget keres benned mindaz, kivel a sors rendelése szerint együtt kell élned. Te minden irányban, felfelé és lefelé egyaránt, mindenkinek minden jogot megadtál, amit megadhattál. Nem akarsz egyebet, csak nemzeti géniuszod szerint a szerény, de jogos fejlődés útjain haladni és mégis : királyod nem ért meg, szövetségestársad, Ausztria, csak aszerint becsül, amint hasznára vagy, a társországok népei és az államterületen lakó nemzetiségek nagy része, kiket egyenlő jogokkal, sőt kiváltságokkal ruháztál fel, — kész ellenségeid. Tiéd az igazság, de ellenségeid szövik az ármányt a jelenben, épen úgy, mint azt a múltban tették, hogy legjogosabb törekvéseidet most is fennakaszszák. Hát jó magyar nemzetem, a te történelmed nem az igazság szerint , megyen. Évtizedeken át, azt hitte mostanig e nemzet, hogy van alkotmányé. Igen, az alkotmány a formák, melyek mellett a nemzet akarata látszott érvényesülni, csak arra voltak jók, hogy a nemzet pénzt és sereget adjon , növelni a hatalmat, mely őt sakkban tartja. Erre a szomorú valóságra ébredtek az utóbbi hónapok alatt azok is, kik eddig tévhitük kényelmes párnáin ringatództak. És mégis, hiába minden ellenállás, cselszövés, rosszakarat és előnytelen konstelláció , a nemzet széles rétegei átalakulnak gondolkozásban és karakterben s ez a nem rebellis nemzet, alkotmányos fegyverekkel is ki fogja küzdeni jogait, ha az alkotmányhoz minden tagja hiven ragaszkodik s a passzív ellentállás kényelmetlenségeit közelhatározással egy szebb jövő reményében elviselni kész. — Vederemo ! Ferdinands Béla országgy. képviselő.