Pécsi Közlöny, 1905. június (13. évfolyam, 105-126. szám)

1905-06-01 / 105. szám

n­tin­ tézmény, a tej, a vaj, a szárnyasi állat, a marhahús, a haszonállat drága. Sok helyütt folyik a magán-­ építkezés is stb. stb. Csak a megél­hetési viszonyai lettek némely nép­­rétegeknek nehezek, továbbá az ipar­ és kereskedelem és az állami építke­zések körül van szünet, s ennek kö­vetkeztében igen sok a parlagon he­verő közgazdasági erő, mely e terén várja a fellendülést. A baj abban van, hogy ezeken az utóbb említett tereken a legna­gyobb méretű bizonytalanság ural­­­kodik, mert az állami beruházások­ kérdése szünetel , mert az ipart és a kereskedelmet a teljesen bizonyta­lan nemzetközi konjunktúra, de fő­kép és nevezetesen az Ausztriával való szerencsétlen és megoldatlan viszonyunk teljesen visszaveti. De ezeket az állapotokat nem az obstrukció okozta, hanem az 1896- ban kezdődő osztrák obstrukció egy­részt, s másrészt az ez ellen félrend­szabályokban keztyűs kézzel dolgozó bukott magyar kormányzati politika. Nem bocsátkozom az egyik napi fő kérdést képező gazdasági önálló­ság előnyeinek s nevezetesen a mai úgynevezett önálló vámterületi jogi, de közös vámterületi tényleges álla­potnak a magángazdálkodás összes ágazataira való szerencsétlen kihatá­sának részletes taglalásába. Valamint annak megvilágításával sem foglal­kozom, hogy mily óriási lendület kö­vetkeznék be ez országban, ha közel időben az önálló gazdasági beren­dezkedésre áttérhetnénk. Csak azt akarom rövid pár adattal bebizonyí­tani, hogy államháztartásunk s állam­hitelünk még ezen már 8 évig tartó nemzetközi viszonylatokban jelent­kező bizonytalanságok dacára is az egészséges állapot teljes tulajdonsá­gaival rendelkezik ; feltételezve ter­mészetesen úgy a közelmúlt eszten­dők zárszámadásaiban, valamint az 1904. évre szóló állami bruttó bevé­telekről beterjesztetett kimutatások adatainak teljes megbizhatóságát. Az állami bevételek : 1900. évben tettek 1086.6 millió kor. 1901. „ , 1062.1 „ 1902. „ „ 1069.1 „ „ 1906. „ , 1089 . „ , 1904 évben a tényleges bevétel az 1903. évit 164,2 millió koronával felülmúlta a fent említett bruttó bevé­teli kimutatás szerint, a­miből kö­vetkeztetni szabad, hogy az 1901 — 1903-ig zárszám­adásilag lezárt évek­ben mutatkozó csekélyebb bevétele­ket a múlt kalendáriumi év bevételei teljesen egyiparálják. A tárgyilagosság szempontjából hozzá kell fűzni azt a megjegyzést, hogy az állami bevételek természetes emelkedési százalékának megfelelő bevétel részben elmaradt, a­mi azon­ban legfeljebb a bizonyos mértékig meddő pénztári készleti politikánknak tett volna csak szolgálatot, a mi mindenkor veszélyt involvált eddig is a nagy katonai igények támasztása szempontjából. A állami vagyonmérlegben pedig aktív vagyonunk volt. 1900 évben 6602.8 millió korona 1901 „ 6595.8 „ 1902 „ 6658.9 „ 1903 „ 6944.9 „ ezzel szemben a teher, illetve adós­ságunk volt: 1900 évben 5186.3 millió korona 1901 , 5119.1 „ 1902 „ 5144.7 „ .903 „ 5272.2 „ tiszta vagyonunk volt ekként: Rendes, Rendes ! (Mese.) Írta: Albert bácsi. Élt valamikor, mit tudom én, hogy mikor, — hisz nagyapó mesélte, pedig most már én is beleőszülök a nagyapó sorsába, — egy szegény ember, meg a felesége. Gyermekük nem volt, de egy se, ám búsla­kodtak pedig utána. — Hiszen most csak megvolnánk, úgy a­hogy, — sopánkodott a szegény ember, igaz nő, Gyügye Pál volt a neve, — hanem mi lesz belőlünk öregségünkre ? — Bizony, ember, — az asszonynak se volt kőből a szive, — se gyerekünk, se lányunk, pedig az édes gyerek kezében az epe is mézzé válik. — Ha szívesen adja, de ha idegenbe szakad szive, bizony a méz is epévé lészen. •— Még is csak vérünk. •— Isten rendelése, hogy nincs. — úgy de . . . — Megnyugszunk Isten akaratában, ki tudja mitől jó, hogy nincsen. Kifogytak a szóból, hát elhallgattak s ment kiki dolgára. Volt kis vagyonkája is Gyügye Pálnak, kicsi fazsindelyes háza, kertje, földje, na meg egy tehénkéje, a Riska. A szántót Gyügye Pál munkálta, mig a háztáját meg a Riskát az asszony gon­dozta. Egy este, hogy Gyügye Pál haza bal­lag a mezőről, a felesége nagy örömmel siet elébe. — Gyürték már na, megellett a Riska. — Ugye. — Jaj de rendes egy borgyu. — Rendes ? — De az ám, burokban lett. — Szerencsét hoz. — De hát nézze meg már. Gyügye Pál se felel, se kérdez, csak megyen az istálóba, hogy körültapasztalja szemével az új apró jószágot. — Bizony rendes jószág, — gyönyör­ködött benne Gyügye Pál, — aztán anyja fajtája-e legalább ?. — Ha az volna, de bika. — Sebaj, ökör is lehet belőle. És hogy olyan mindenképen rendes formája volt a kis böccének, Gyügye Pál el is nevezte menten: Rendes-nek. Egy évre olyan formás tinóvá növe­kedett a Rendes, hogy még az árendás szeme is megakadt rajta. De büszke is volt rá Gyügye Pál. Etette jóféle leveles széná­val, szálas sarjúval, s ha kihajtotta a lege­lőre úgy ünnepfordulókor, nem sajnálta a jó szót sem tőle. — Ne te Rendes, haj te Rendes. Meleg tavaszi nap hűvösre fordult es­téjén torzombort idegen állított be Gyügye Pál uram kicsi portájába. — Adj Isten jó estét, — köszöntött az idegen. — Fogadj Isten, — felelte a gazda, — mi járatban földi ? — Messze utam van még, a tarisz­nyám is meglapult, talán nem zavar el ét­­len-szomjan gazd uram. — Hát majd csak akad valami a ház körül Ugye anyjuk? — Adott az Isten belül is. Hogy az asszony jobban szemügyre vette az idegent, nagy szepegve fordult az urához. — Jesszus, te ember, garaboncást fo­gadtunk házunkba. — Az is csak ember, — hagyta rá Gyügye Pál. Diktum faktum, az idegen csakhamar i’­1iUoi iL'JiJuv/ti 1 Uft»JUUllllU­Q]i J»Cí­­juniuá 1 vagyis az államvagyon majdnem 250 millió koronával szaporodott. Itt persze megint hozzá kell tenni a tárgyilagosság szempontjából azt, hogy ha mérlegünkbe bele kell majd tennünk annak idején az úgynevezett convertálandó blockot, az osztrák ál­lamadóssági járulék tőkéjét, akkor per­sze állami vagyonunk mérlege nagyon meg fog romlani, de ezzel szemben reá kellene kebelezni a magyar állam kvó­­taszerű tulajdonjogát azokra az osztrák közös intézmények alapjául­­szolgáló vagyonrészekre, melyek nagy részt (eltekintve a hadi költsé­geket) e közösen fizetendő tőkéből kerültek ki. Midőn még csak azt jegyzem meg, hogy az állam nem vagyon­gyűjtésre hivatott, hanem főkép én első­sorban a nemzet kultúráját fej­leszteni kötelezett intézmény, a mér­leg ilyen becsületes megigazítása tulajdonkép kötelessége a törvényho­zásnak. Még egyet említek fel, a mi állami pénzügyeink megítélésére fontos s ez a pénzügyi egyensúlyunkat igazoló az az összegezés, hogy tiszta feles­legünk volt 1900 évben 1901 1902 - 1903 , tehát itt sem áll az a híresztelés, hogy állami pénzügyeink hanyatlanak, mert azzal a körülménnyel szemben, hogy itt 105 millióról leszállt a felesleg 47,3 millióra, a kiadások emelkedését kell venni, a­melyek az 1900 —1903. évek­ben 98, 4­ millióról fokozatosan, 991.0 1900 évben 1416.4 millió korona 1901 „ 1476.6 „ 1­902 „ 1514 1 „ 1903 „ 1672.6 „ 105 millió korona 71 4 * , n n 57.6 „ 47.3 „

Next