Pécsi Közlöny, 1905. július (13. évfolyam, 127-152. szám)

1905-07-01 / 127. szám

a maga végrehajtó választmánya, (a járási központi szervezet kiküldöttei) amely minden politikai mozgalom idején a járást érdeklő ügyekben intézkedik. A vármegye járási­­központjai­nak végrehajtó választmányának egye­teme képezné a vármegyei központi szervezetet, amely a fontosabb alkal­makkor a vármegye székhelyén gyűl össze s ott az egész vármegyét ille­tőleg határoz. Ebben a vármegyei központi szervezetben képviselve volna tehát minden járás a teljes végrehajtó vá­lasztmánnyal. A megyei központnak hivatalos lapja volna — és pedig a hivatalos lap szerkesztősége egyúttal központi iroda is lehetne. A vármegyei központi szervezet , de a járási központi szervezet is a megválasztott függetlenségi párti képviselők útján áll összeköttetésben az országos függetlenségi párttal. Ezek volnának azok a vázlatos körvonalak, amelyek szerint hiszem a függetlenségi párt megyeszerte való szervezését keresztül vihetni. Ilyen szervezés mellett a vár­megyei közgyűlési teremben is túl­súlyt tudnánk magunknak biztosítani , s ily módon olyan falan­dot alkot­hatunk, amelyen a pokol kapui sem vesznek majd erőt­­lani jogrend biztosítását célzó törekvései­ben támogassa". A kamara választmánya kedden tar­tott ülésében foglalkozott a miniszteri lei­rattal és tekintettel arra, hogy a darabant miniszter átlépve a kormányelnök által han­goztatott „ügyvezetői” szerény működési kört, leiratában „az igazságügy egyetemes érde­keinek előmozdításáról és az állami jogrend biztosításáról" álmodozik — a leiratnak egyszerű félretétele helyett a következő vá­lasz felterjesztését határozta el: „Nagyméltóságod ama kívánságát il­letőleg, hogy a kamara az igazságügy egyetemes érdekeinek előmozdítását és a bírói függetlenség megóvása mellett az állami jogrend biztosítását célzó törekvé­seit támogatásban részesítse, kijelentjük, hogy bár az 1874 évi XXXIV- t.-c. 19. §-a e részben az ügyvédi kamarák hatás­körét kiterjeszti a jogszolgáltatás és ügy­védség terén mutatkozó hiányok orvoslása és korszerű reformok életbeléptetése iránti véleményadásra és javaslatok tételére, mé­gis mivel a kormányelnöknek az ország­gyűlésen tett hivatalos kijelentése szerint a jelenlegi kormány feladata csupán az ország ügyeinek a fennálló törvények ke­retén belül való vezetésére szorítkozik-, alig hisszük, hogy az idézett törvénysza­kaszban érintett véleményezési joggal Nagyméltóságod hivataloskodása idején élni alkalmunk legyen, vagy az igazság­ügy egyetemes érdekeit érintő reformok életbeléptetését a magunk részéről kezde­ményező javaslatokkal sürgethessük. Meggyőződésünk szerint az állami jogrend biztosítását célzó kormányható­sági intézkedésekre sem lesz szükség, mert az állami jogrendet biztosítják fenn­, álló törvényeink és a kormányzottak ré­széről sem észlelhető olyan irányzat, amely a jogrend biztosítására különleges kor­mányi­­ntézkedéseket igényelne. Ügyelni fogunk azonban és ameny­­nyire hatáskörünkben és tehetségünkben áll rajta leszünk, hogy a jog, törvény és igazság uralma, amely egyedül képes biz­tosítani az állam jogrendjét és ebben az egyesek jogait és szabadságát, minden törvénytelenséggel szemben a leghatható­­sabb védelemben részesüljön. Hogy e cél elérésére a bírói függet­lenség megóvása a törvény által is előírt elsőrendű feladat, azt annyira magától értetődő dolognak tartjuk, hogy ennek az állami jogrend biztosítása mellett külön korlátként való hangoztatására szükség sincsen, sőt félreértések szülőanyjává vál­­hatik, mert a bírói függetlenség megóvása nem korlátja, de éltető eleme az állami jogrend biztosításának". A kereskedelmi és iparkamara üdvözlése­ A pécsi kereskedelmi és ipar­kamara szerdán délután közgyűlést tartott amelyen Kindl József elnök elő­terjesztésére Vörös László kereskedelmügyi minisztert határozatilg a következő fel­irattal üdvözölték: „Nagyméltóságu m. kir. Miniszter ! A 4114/955. sz. leiratát, melyben keres­kedelemügyi. kir. miniszterré történt kinevezéséről értesíteni méltóztatott, tu­domásul véve, tiszteletteljesen üdvözöljük Nagy méltóságodat s kijelentjük, hogy a kamara által képviselt érdekek gondozására irányuló törekvésében Nagyméltóságod lesnünk mindenkor készséges és buzgó támogatókra fog találni. Pécsett, a kereskedelmi és iparkamara 1905. évi junius hó 28-án tartott köz­üléséből.* A pécai ügyvédi kamara allán­ foglal e l*. A darabant kormány igazság­ügyminisztere Lányi Bertalan a pécsi ügy­védi kamarával is közölte hivatalba lépését, felkérvén a kamarát, hogy „az igazságügy egyetemes érdekeinek előmozdítását és a bírói függetlenség megóvása mellett az al­épon vacsorázunk. Kopogtatnak az ajtón. Szabad ! A bíró büszke ábrázattal nyomkod előre egy magas szálas embert. Tiszta, fekete ruha van rajta. Orrán aranyos keretű csiptető, ujján karikagyűrű. Fellépése biztos, elegáns, arca a nagy eszmék hatása alatt sápadt, izmai idegesen rángatóznak. Hosszú, vállaira leomló haja mutatja, hogy nem a mi vérünkből való. — Robbanovic Juro, Petrogracke aka­­demije studjente — mutatja be magát a nyájas idegen. Hála a Mindenhatónak! sóhajtok gyö­nyörűségemben. Ilyen ember kell nekünk. Már szinte látom a dicsőségünk hajnalfényét. Ott pirkad a biró uram homlokán, aki büszke önérzettel dülleszti ki a mellét, mintha mondaná : hallja az úr, ilyen ese­mény csak az én működésem alatt fordulhat elő. Pedig a harmadik öregapám is viselte a birópálcát. Az argumentumokkal teli nézés hatása alatt kénytelen vagyok elisme­rőleg bólintani. Hamarosan elbeszéli, hogy a pártfo­golna egy szenvedő orosz hős, aki népének felszabadítási kísérlete miatt épen hogy csak átugrotta a sírját. Az orosz rendőrség ezre­ket adna, ha elcsíphetné. De nem lesz abból semmi, megmutatjuk! Gaponnal, a nagy forradalmárral per te­tű van. Semmiféle pakkja nincsen, mert az igazi úr, ha utazik, nem szeret hordár lenni. Hát még az olyan, akinek Szent Pétervárról édes hazánkig csak úgy kutyasorsponton kellett utaznia, hogy elkerülje a hálót, amelyet a zsarnoki ön­kény vetett ki számára. El kellett ismernem, hogy igaza van. A szent szabadságért tegyünk valamit. Ne mondják ránk, hogy Pecsovics népség vagyunk! Hamarosan jött a sonka, bor s más eféle, a gyomornak kedves alkalmatos­ság. A bort itta mint a gödény Nem csoda, mikor ilyet az orosz birodalom sem produ­kált. A sonkához hozzá sem nyúlt, hanem a salátát azt már úgy tömte, hogy egy hatökrös polgárnak is becsületére vált volna. Szegény menekülő! úgy látszik, hogy az ennivaló is régen kimenekült belőle. Azzal, hogy a mi speciális ételünkhöz, a sonkához hozzá sem nyúlt egy kissé magára vonta a neheztelésemet. Már csak rokonszenvből is kellett volna ennie. Hanem akkor jutott eszembe, amit boldogult nagyanyám beszélt, hogy negyvennyolcban a muszkák úgy ették a faggyúgyertyát, mint a kis­gyerek a mé­zeskalácsot. Meg kellene próbálni egy pár szállal — indítványoztam a házbelieknek- A többség azonban leszavazott. Na hát sebaj! Adjunk neki salátát, amennyi csak­­ belefér. Mi aztán néma gyönyörűséggel szemléltük a nagy hőst, aki úgy látszott hogy a szentpétervári forradalomban eleset­tek nevében is ki akart tenni az orosz di­csőségért. A­mint egy kis szünetet tartott a gastronómia tételeinek tárgyalásában, el­beszélte, hogy ő tulajdonképen vegetáriánus- Aha! Most már otthon vagyunk. Hamarosan tejet, vajat, túrót, sajtot neki! Indítványo­mat egyhangúlag elfogadták s mi ismét gyönyörűséggel párosult borzadállyal szem­léltük a pusztítást, a­melyhez hasonlót még az orosz forradalom sem tud felmutatni mégha százszor orosz forradalom. A herkulesi munka egy elfojtott nyö­géssel végződött, ami nemzetközi nyelven annyit jelent, hogy már nem bírom tovább. Abbanhagytuk a kínzást. Ne mondja a muszkája hogy a magyar barbár nép. A­milyen arányban fogyott a bor, olyan mértékben emelkedett a beszélő ké­pessége is. Csak most tudtuk meg igazán kivel van dolgunk. Nagybátyja Robbanovics Milán őrnagy volt a 4 ik számú doni kozák ezredben. A japán háborúban esett el, ő maga egyetemi hallgató s pápának készül. Nagybátyja halála fölött elkeseredve sirva fakadt. Ne az Isten nyugosztalja — kíván­juk mindnyájan őszinte szívvel. A közös részvét megenyhiti a fájdalmát. Lecsillapul PÉCSI KÖZLÖNY, 1905. julius 1. Újabb irányzatok a helyi­érdekű vasutak terén. A pécsi technikus társaság 1905. évi május hó 6-án tartott ülésén előadta Szesztay László mérnök mű­egyetemi m. tanár. (Folytatás.) A mint látjuk ezek a többé-kevésbbé szószerint vett idézetek az érdekeltség in­tenzív közreműködésével létrejött s az ér­dekeltség által kezelt vasutak eszméjét már magukban hordozzák s a már felsorolt vas­útvonalak s az ország számos vidékén ha­sonló érdekeltségi vasutak létesítésére irá­

Next