Pécsi Közlöny, 1905. július (13. évfolyam, 127-152. szám)
1905-07-01 / 127. szám
a maga végrehajtó választmánya, (a járási központi szervezet kiküldöttei) amely minden politikai mozgalom idején a járást érdeklő ügyekben intézkedik. A vármegye járásiközpontjainak végrehajtó választmányának egyeteme képezné a vármegyei központi szervezetet, amely a fontosabb alkalmakkor a vármegye székhelyén gyűl össze s ott az egész vármegyét illetőleg határoz. Ebben a vármegyei központi szervezetben képviselve volna tehát minden járás a teljes végrehajtó választmánnyal. A megyei központnak hivatalos lapja volna — és pedig a hivatalos lap szerkesztősége egyúttal központi iroda is lehetne. A vármegyei központi szervezet , de a járási központi szervezet is a megválasztott függetlenségi párti képviselők útján áll összeköttetésben az országos függetlenségi párttal. Ezek volnának azok a vázlatos körvonalak, amelyek szerint hiszem a függetlenségi párt megyeszerte való szervezését keresztül vihetni. Ilyen szervezés mellett a vármegyei közgyűlési teremben is túlsúlyt tudnánk magunknak biztosítani , s ily módon olyan falandot alkothatunk, amelyen a pokol kapui sem vesznek majd erőtlani jogrend biztosítását célzó törekvéseiben támogassa". A kamara választmánya kedden tartott ülésében foglalkozott a miniszteri leirattal és tekintettel arra, hogy a darabant miniszter átlépve a kormányelnök által hangoztatott „ügyvezetői” szerény működési kört, leiratában „az igazságügy egyetemes érdekeinek előmozdításáról és az állami jogrend biztosításáról" álmodozik — a leiratnak egyszerű félretétele helyett a következő válasz felterjesztését határozta el: „Nagyméltóságod ama kívánságát illetőleg, hogy a kamara az igazságügy egyetemes érdekeinek előmozdítását és a bírói függetlenség megóvása mellett az állami jogrend biztosítását célzó törekvéseit támogatásban részesítse, kijelentjük, hogy bár az 1874 évi XXXIV- t.-c. 19. §-a e részben az ügyvédi kamarák hatáskörét kiterjeszti a jogszolgáltatás és ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslása és korszerű reformok életbeléptetése iránti véleményadásra és javaslatok tételére, mégis mivel a kormányelnöknek az országgyűlésen tett hivatalos kijelentése szerint a jelenlegi kormány feladata csupán az ország ügyeinek a fennálló törvények keretén belül való vezetésére szorítkozik-, alig hisszük, hogy az idézett törvényszakaszban érintett véleményezési joggal Nagyméltóságod hivataloskodása idején élni alkalmunk legyen, vagy az igazságügy egyetemes érdekeit érintő reformok életbeléptetését a magunk részéről kezdeményező javaslatokkal sürgethessük. Meggyőződésünk szerint az állami jogrend biztosítását célzó kormányhatósági intézkedésekre sem lesz szükség, mert az állami jogrendet biztosítják fenn, álló törvényeink és a kormányzottak részéről sem észlelhető olyan irányzat, amely a jogrend biztosítására különleges kormányintézkedéseket igényelne. Ügyelni fogunk azonban és amenynyire hatáskörünkben és tehetségünkben áll rajta leszünk, hogy a jog, törvény és igazság uralma, amely egyedül képes biztosítani az állam jogrendjét és ebben az egyesek jogait és szabadságát, minden törvénytelenséggel szemben a leghathatósabb védelemben részesüljön. Hogy e cél elérésére a bírói függetlenség megóvása a törvény által is előírt elsőrendű feladat, azt annyira magától értetődő dolognak tartjuk, hogy ennek az állami jogrend biztosítása mellett külön korlátként való hangoztatására szükség sincsen, sőt félreértések szülőanyjává válhatik, mert a bírói függetlenség megóvása nem korlátja, de éltető eleme az állami jogrend biztosításának". A kereskedelmi és iparkamara üdvözlése A pécsi kereskedelmi és iparkamara szerdán délután közgyűlést tartott amelyen Kindl József elnök előterjesztésére Vörös László kereskedelmügyi minisztert határozatilg a következő felirattal üdvözölték: „Nagyméltóságu m. kir. Miniszter ! A 4114/955. sz. leiratát, melyben kereskedelemügyi. kir. miniszterré történt kinevezéséről értesíteni méltóztatott, tudomásul véve, tiszteletteljesen üdvözöljük Nagy méltóságodat s kijelentjük, hogy a kamara által képviselt érdekek gondozására irányuló törekvésében Nagyméltóságod lesnünk mindenkor készséges és buzgó támogatókra fog találni. Pécsett, a kereskedelmi és iparkamara 1905. évi junius hó 28-án tartott közüléséből.* A pécai ügyvédi kamara allán foglal e l*. A darabant kormány igazságügyminisztere Lányi Bertalan a pécsi ügyvédi kamarával is közölte hivatalba lépését, felkérvén a kamarát, hogy „az igazságügy egyetemes érdekeinek előmozdítását és a bírói függetlenség megóvása mellett az alépon vacsorázunk. Kopogtatnak az ajtón. Szabad ! A bíró büszke ábrázattal nyomkod előre egy magas szálas embert. Tiszta, fekete ruha van rajta. Orrán aranyos keretű csiptető, ujján karikagyűrű. Fellépése biztos, elegáns, arca a nagy eszmék hatása alatt sápadt, izmai idegesen rángatóznak. Hosszú, vállaira leomló haja mutatja, hogy nem a mi vérünkből való. — Robbanovic Juro, Petrogracke akademije studjente — mutatja be magát a nyájas idegen. Hála a Mindenhatónak! sóhajtok gyönyörűségemben. Ilyen ember kell nekünk. Már szinte látom a dicsőségünk hajnalfényét. Ott pirkad a biró uram homlokán, aki büszke önérzettel dülleszti ki a mellét, mintha mondaná : hallja az úr, ilyen esemény csak az én működésem alatt fordulhat elő. Pedig a harmadik öregapám is viselte a birópálcát. Az argumentumokkal teli nézés hatása alatt kénytelen vagyok elismerőleg bólintani. Hamarosan elbeszéli, hogy a pártfogolna egy szenvedő orosz hős, aki népének felszabadítási kísérlete miatt épen hogy csak átugrotta a sírját. Az orosz rendőrség ezreket adna, ha elcsíphetné. De nem lesz abból semmi, megmutatjuk! Gaponnal, a nagy forradalmárral per tetű van. Semmiféle pakkja nincsen, mert az igazi úr, ha utazik, nem szeret hordár lenni. Hát még az olyan, akinek Szent Pétervárról édes hazánkig csak úgy kutyasorsponton kellett utaznia, hogy elkerülje a hálót, amelyet a zsarnoki önkény vetett ki számára. El kellett ismernem, hogy igaza van. A szent szabadságért tegyünk valamit. Ne mondják ránk, hogy Pecsovics népség vagyunk! Hamarosan jött a sonka, bor s más eféle, a gyomornak kedves alkalmatosság. A bort itta mint a gödény Nem csoda, mikor ilyet az orosz birodalom sem produkált. A sonkához hozzá sem nyúlt, hanem a salátát azt már úgy tömte, hogy egy hatökrös polgárnak is becsületére vált volna. Szegény menekülő! úgy látszik, hogy az ennivaló is régen kimenekült belőle. Azzal, hogy a mi speciális ételünkhöz, a sonkához hozzá sem nyúlt egy kissé magára vonta a neheztelésemet. Már csak rokonszenvből is kellett volna ennie. Hanem akkor jutott eszembe, amit boldogult nagyanyám beszélt, hogy negyvennyolcban a muszkák úgy ették a faggyúgyertyát, mint a kisgyerek a mézeskalácsot. Meg kellene próbálni egy pár szállal — indítványoztam a házbelieknek- A többség azonban leszavazott. Na hát sebaj! Adjunk neki salátát, amennyi csak belefér. Mi aztán néma gyönyörűséggel szemléltük a nagy hőst, aki úgy látszott hogy a szentpétervári forradalomban elesettek nevében is ki akart tenni az orosz dicsőségért. Amint egy kis szünetet tartott a gastronómia tételeinek tárgyalásában, elbeszélte, hogy ő tulajdonképen vegetáriánus- Aha! Most már otthon vagyunk. Hamarosan tejet, vajat, túrót, sajtot neki! Indítványomat egyhangúlag elfogadták s mi ismét gyönyörűséggel párosult borzadállyal szemléltük a pusztítást, amelyhez hasonlót még az orosz forradalom sem tud felmutatni mégha százszor orosz forradalom. A herkulesi munka egy elfojtott nyögéssel végződött, ami nemzetközi nyelven annyit jelent, hogy már nem bírom tovább. Abbanhagytuk a kínzást. Ne mondja a muszkája hogy a magyar barbár nép. Amilyen arányban fogyott a bor, olyan mértékben emelkedett a beszélő képessége is. Csak most tudtuk meg igazán kivel van dolgunk. Nagybátyja Robbanovics Milán őrnagy volt a 4 ik számú doni kozák ezredben. A japán háborúban esett el, ő maga egyetemi hallgató s pápának készül. Nagybátyja halála fölött elkeseredve sirva fakadt. Ne az Isten nyugosztalja — kívánjuk mindnyájan őszinte szívvel. A közös részvét megenyhiti a fájdalmát. Lecsillapul PÉCSI KÖZLÖNY, 1905. julius 1. Újabb irányzatok a helyiérdekű vasutak terén. A pécsi technikus társaság 1905. évi május hó 6-án tartott ülésén előadta Szesztay László mérnök műegyetemi m. tanár. (Folytatás.) A mint látjuk ezek a többé-kevésbbé szószerint vett idézetek az érdekeltség intenzív közreműködésével létrejött s az érdekeltség által kezelt vasutak eszméjét már magukban hordozzák s a már felsorolt vasútvonalak s az ország számos vidékén hasonló érdekeltségi vasutak létesítésére irá