Pécsi Közlöny, 1905. szeptember (13. évfolyam, 179-202. szám)

1905-09-01 / 179. szám

k a megyéket és városi törvényhatósá­gokat a 48-iki törvények által előírt állapotba. Az októberi diploma a kanceláriát, helytartó tanácsot állí­totta vissza,­ de mi ennek dacára a törvényhatóságokat a 48-iki törvé­nyek szerint szerveztük. A 48 iki törvények restituáltattak a megyékben, ezek alapján válasz­tották a tisztviselőket és a képviselőt az országgyűlésre. De csakhamar kellett a megyének ellenállási jogát érvényesíteni. Ausztria a mi műkö­désünk által nyert alkotmányt, a ottani miniszter, Schmerling, már 1861. január 16-án leiratával meg­fenyegette a megyéket. De ezen leirat ellen az akkori hazafias főispánok már január 24-én remonstráltak, mert előbbre való volt nekik a honszeretet, mint a minisztérium. (Nem úgy mint ma!) És midőn az 1861-iki ország­gyűlést feloszlatták, folytatták a me­gyék a passzív rezisztenciát és meg­tagadták az engedelmességet, az adó­kat nem szedték be, mi pedig nem fizettük. Azon korszak ráillik a maira. Amint külnyomás által megszűnt a Schmerling provisorium, az átvette átmenetileg, hogy kormányozhasson a Deák-párt és midőn a megyei vá­lasztások megejtettek 1865-ben, a legtöbb megyében a Deák-pártbeliek vették át a kormányzást. A megyék­ben azonban voltak még akkor, de előbbről is aktív cselekvések a nem­zeti ügy érdekében. A Deák-párti kormányok, hogy megszilárdítsák uralmukat változtat­tak az 1848. és 1861-iki megyei szer­vezeteken. A megyék többségében a kormánypárti klikkek uralkodtak és erőszakoskodtak. Alig volt ellen­zéki megye, Tisza Kálmán, hogy uralmát terjeszsze, erősítse és valami alko­tás látszassék, kezdte a megyék ki­­kerekítését. És ezáltal nekünk füg­getlenségieknek tett akaratlanul jót, mert lassan kint elfoglaltuk majd az összes kerületeket és a megyék most a leghazafiasabb feliratokat küldik az országgyűléshez. A megyékből kiszármazott mű­ködések mindig a magyar haza önnállósága felé való törekvéseket és a nemzet boldogulását célzók voltak. A tüntetések korszakában nemcsak hogy a megyék 1861-ben a febr. 26-iki Magyarországot az összbiroda­­lom rögeszméjébe bekövetelő pátens ellen tüntetett, másnap a kápolnái csata évnapján, ne­mcsak, hogy Kas­sán véres verekedés is volt 1861-ben szept. 29-én a pákozdi csata évnap­ján az 1861-iki alkotmány megszün­tetése miatt, de a demonstrálók át­­származtak Olaszországba, Német­országba, Lengyelo­rszágba, Csehor­szágba, sőt Horvátországba is. Ezekből is látszik hogy a magyarországi me­gyék, ha kell actiójukkal, ha kell passzív rezisztenciájukkal mindig főoszlopai voltak a magyar szabad­ságnak, az ország alkotmányának, de nem tántoríttattak el sem a II. József-féle germanizáló systema rö­geszméje által, sem az 1818 iki szabadságharc előtti hirhedt administ­­rátori rendszer ,kikapásai következ­tében. A 4-iki leigázás után kiböjtölték a Bach-huszárok a „menj vissza hazádba vert seregét“ valamint fel­tartották a jó szellem csíráját, bar hallgatásra kényszerítve. A Deák-párti kormányok hivatalnoki megyéket kre­áltak ; a Tisza-nera a centralizációt előkészítő működéseket vitt véghez, amelynek alapjául az osztrák ízlésű közigazgatási bizottságot állította oda a megye élére. Most az alkotmány veszedelem­ben van, ezáltal a haza szabadsága is. 1866 től az említett magyar pro­­vizoriumtól fogva tiz évig a Deák­párti klikk, a fusio óta, egész Tisza Kálmán lemondásáig, vagy tizenhat­­tizenhét évig, azóta a Tisza-féle kor­mánypárt, mit szabadelvű pártnak neveznek, lucus a non lucendo rá­nehezedtek dermesztő faggyal a me­gyékre, úgy, hogy e politikai jégtor­lasz alul csak itt-ott vághatott ma­gának léket egy-egy megye. Hogy e kormányt kényszer alatt is megtar­tották hazaszeretetüket a megyék, törvényhatóságoknak tagjai és népe, mutatja a mai nagyszerű fellépésük. Sorakozzanak, szervezkedjenek, lép­jenek ki bátran, pergő dobbal és lobogó zászlóval az alkotmány meg­védésének küzdterére. Ezer év hon­­szeretete és dicsősége néz le rájuk, amint I. Napóleon mondta katonái­nak a piramisoknál. Az én első védencem. Irta : H. Ambley Mint minden kezdő ügyvéd, én is szív­­dobogva lestem első védencemet. Az ajtómra függesztett ragyogó tábla hirdette, hogy csak reggeli tíz órától esti 5 ig vagyok található. Természetesen néha eltértem e szabálytól, amit annál könnyebben tehettem, mert a lakásom össze volt kötve az irodámmal. És csodálatos módon első védencem — aki csaknem egy aljas csalás bűnrésze­sévé tett — a hivatalos órák után kere­sett fel. Éppen esti teám mellett ültem, midőn ■szolgám jelentette, hogy egy hölgy óhajt sürgősen velem beszélni. Hirtelen leöntöt­tem a forró italt, átrohantam az irodámba, ahol egy nagyon lefátyolozott, sötétruhás hölgy várt reám. Székkel kínáltam meg, de ő ideges nyugtalansággal nézett körül, mintha félne, hogy nem vagyunk egyedül és csak mikor meggyőződött, hogy kettőn­kön kívül senki sincs a szobában, akkor foglalt helyet, de oly széles és ügyetlen módon, hogy éreztem, miszerint nem nagy­világi úrnővel van dolgom. Sürü fátyola teljesen eltakarta arcát csak a fülei körül pillanthattam meg erősen szürkülő haját . Én miss Howard vagyok a Gra­­ham-squareon lakom és szeretném, ha ön lehetőleg mielőbb elkészítené végrendele­temet. Én a magam részéről sohasem láttam miss Howardot, de névről nagyon jól ismer­tem, mert a társaságban sokat foglalkoztak az excentrikus vén leánynyal, aki dúsgaz­­­­dag létére öt év óta teljesen visszavonult­­ a világtól és rokonairól mit nem akart­­ tudni. Természetesen örültem a megbízás­nak, s rögtön papír és toll után nyúltam, hogy följegyezzem a miss végső kivonatait. — Én csak azt kívánom, hogy minden vagyonom David Simpson arra szálljon, aki Stafford Street 33. sz. a. lakik. Én soha­sem voltam férjnél — s szeretném,­­ ha a testamentumot úgy szerkesztené, hogy egy rokonom se támadhassa azt meg. David Simpson az egyetl­e örökösöm és önt ne­vezem ki végrendeletem végrehajtójának. Nagyon kérem, intézkedjék, hogy végaka­ratom teljesüljön. Óhajtanám, hogy a vég­rendelet aláírásakor mint tanú egy orvos is jelen legyen, aki bizonyítsa, hogy teljes birtokában vagyok szellemi képességemnek. — Parancsa szerint lesz. Holnap ugyanez órában legyen szerencsém s én­­ majd intézkedni fogok, hogy egy orvos is legyen jelen. A kocsijáig kisértem s menetközben­­ észrevettem, hogy ballábával egy kicsit sántít. Másnap este pontosan megjelent. Az írnokom és egy ismerős orvos voltak a tanuk, midőn tiszta határozott vonásokkal aláirta a nevét az okiratra, amihez az orvos egy egészségi bizonyítványt csatolt, én pedig mindhármuk jelenlétében zártam pénzszekrényembe az iratokat. Néhány hó múlva David Simpson ér­tesített, hogy miss Howard meghalt. Én természetesen rögtön az elhunyt lakására siettem és miután a halotti bizonyítványból meggyőződtem a tényről, elvégeztem pon­tosan ügyvédi és végrehajtói kötelességemet. A temetés után közöltem Simpsonnal, hogy ő az általános örökös és én vagyok a végrehajtó. Ő az értesítést nagyon hidegen fogadta s csak arra kért, hogy intézzem el lehető röviden a dolgot, mert ő nem szeret a bíróságokkal bajlódni Kívánságának annál is inkább eleget tettem, mert kiváncsi voltam a kitagadott rokonokat megismerni A halálesetet a leg­szélesebb körben kihirdettettem, és PÉCSI KÖZLÖNY 1905. szeptember 1. NAPI HÍREK. Pées, 1905. auguixtus31. Állami ti­stviselők adója ex­ex­­ben. A pénzügyminiszter kimondotta, hogy az állami tisztviselők IV. osztályú kereseti adója az exlex tartama alatt is levonandó. Ennek a döntésnek a megokolása a követ­kező : Az 1867. évi X törvénycikk értelme szerint a költségvetési törvényen kívüli állapotban az adónak csakis végrehajtás útján való behajtása ellen van törvényes tilalom megállapítva. Az az eljárás pedig, mely szerint a királyi adóhivatalok az állami és törvényhatósági tisztviselők stb. állandó illetményei után esedékes adórészlet az állandó illetmények tényleges kifizetése * 1

Next