Pécsi Közlöny, 1905. szeptember (13. évfolyam, 179-202. szám)
1905-09-01 / 179. szám
k a megyéket és városi törvényhatóságokat a 48-iki törvények által előírt állapotba. Az októberi diploma a kanceláriát, helytartó tanácsot állította vissza, de mi ennek dacára a törvényhatóságokat a 48-iki törvények szerint szerveztük. A 48 iki törvények restituáltattak a megyékben, ezek alapján választották a tisztviselőket és a képviselőt az országgyűlésre. De csakhamar kellett a megyének ellenállási jogát érvényesíteni. Ausztria a mi működésünk által nyert alkotmányt, a ottani miniszter, Schmerling, már 1861. január 16-án leiratával megfenyegette a megyéket. De ezen leirat ellen az akkori hazafias főispánok már január 24-én remonstráltak, mert előbbre való volt nekik a honszeretet, mint a minisztérium. (Nem úgy mint ma!) És midőn az 1861-iki országgyűlést feloszlatták, folytatták a megyék a passzív rezisztenciát és megtagadták az engedelmességet, az adókat nem szedték be, mi pedig nem fizettük. Azon korszak ráillik a maira. Amint külnyomás által megszűnt a Schmerling provisorium, az átvette átmenetileg, hogy kormányozhasson a Deák-párt és midőn a megyei választások megejtettek 1865-ben, a legtöbb megyében a Deák-pártbeliek vették át a kormányzást. A megyékben azonban voltak még akkor, de előbbről is aktív cselekvések a nemzeti ügy érdekében. A Deák-párti kormányok, hogy megszilárdítsák uralmukat változtattak az 1848. és 1861-iki megyei szervezeteken. A megyék többségében a kormánypárti klikkek uralkodtak és erőszakoskodtak. Alig volt ellenzéki megye, Tisza Kálmán, hogy uralmát terjeszsze, erősítse és valami alkotás látszassék, kezdte a megyék kikerekítését. És ezáltal nekünk függetlenségieknek tett akaratlanul jót, mert lassan kint elfoglaltuk majd az összes kerületeket és a megyék most a leghazafiasabb feliratokat küldik az országgyűléshez. A megyékből kiszármazott működések mindig a magyar haza önnállósága felé való törekvéseket és a nemzet boldogulását célzók voltak. A tüntetések korszakában nemcsak hogy a megyék 1861-ben a febr. 26-iki Magyarországot az összbirodalom rögeszméjébe bekövetelő pátens ellen tüntetett, másnap a kápolnái csata évnapján, nemcsak, hogy Kassán véres verekedés is volt 1861-ben szept. 29-én a pákozdi csata évnapján az 1861-iki alkotmány megszüntetése miatt, de a demonstrálók átszármaztak Olaszországba, Németországba, Lengyelországba, Csehországba, sőt Horvátországba is. Ezekből is látszik hogy a magyarországi megyék, ha kell actiójukkal, ha kell passzív rezisztenciájukkal mindig főoszlopai voltak a magyar szabadságnak, az ország alkotmányának, de nem tántoríttattak el sem a II. József-féle germanizáló systema rögeszméje által, sem az 1818 iki szabadságharc előtti hirhedt administrátori rendszer ,kikapásai következtében. A 4-iki leigázás után kiböjtölték a Bach-huszárok a „menj vissza hazádba vert seregét“ valamint feltartották a jó szellem csíráját, bar hallgatásra kényszerítve. A Deák-párti kormányok hivatalnoki megyéket kreáltak ; a Tisza-nera a centralizációt előkészítő működéseket vitt véghez, amelynek alapjául az osztrák ízlésű közigazgatási bizottságot állította oda a megye élére. Most az alkotmány veszedelemben van, ezáltal a haza szabadsága is. 1866 től az említett magyar provizoriumtól fogva tiz évig a Deákpárti klikk, a fusio óta, egész Tisza Kálmán lemondásáig, vagy tizenhattizenhét évig, azóta a Tisza-féle kormánypárt, mit szabadelvű pártnak neveznek, lucus a non lucendo ránehezedtek dermesztő faggyal a megyékre, úgy, hogy e politikai jégtorlasz alul csak itt-ott vághatott magának léket egy-egy megye. Hogy e kormányt kényszer alatt is megtartották hazaszeretetüket a megyék, törvényhatóságoknak tagjai és népe, mutatja a mai nagyszerű fellépésük. Sorakozzanak, szervezkedjenek, lépjenek ki bátran, pergő dobbal és lobogó zászlóval az alkotmány megvédésének küzdterére. Ezer év honszeretete és dicsősége néz le rájuk, amint I. Napóleon mondta katonáinak a piramisoknál. Az én első védencem. Irta : H. Ambley Mint minden kezdő ügyvéd, én is szívdobogva lestem első védencemet. Az ajtómra függesztett ragyogó tábla hirdette, hogy csak reggeli tíz órától esti 5 ig vagyok található. Természetesen néha eltértem e szabálytól, amit annál könnyebben tehettem, mert a lakásom össze volt kötve az irodámmal. És csodálatos módon első védencem — aki csaknem egy aljas csalás bűnrészesévé tett — a hivatalos órák után keresett fel. Éppen esti teám mellett ültem, midőn ■szolgám jelentette, hogy egy hölgy óhajt sürgősen velem beszélni. Hirtelen leöntöttem a forró italt, átrohantam az irodámba, ahol egy nagyon lefátyolozott, sötétruhás hölgy várt reám. Székkel kínáltam meg, de ő ideges nyugtalansággal nézett körül, mintha félne, hogy nem vagyunk egyedül és csak mikor meggyőződött, hogy kettőnkön kívül senki sincs a szobában, akkor foglalt helyet, de oly széles és ügyetlen módon, hogy éreztem, miszerint nem nagyvilági úrnővel van dolgom. Sürü fátyola teljesen eltakarta arcát csak a fülei körül pillanthattam meg erősen szürkülő haját . Én miss Howard vagyok a Graham-squareon lakom és szeretném, ha ön lehetőleg mielőbb elkészítené végrendeletemet. Én a magam részéről sohasem láttam miss Howardot, de névről nagyon jól ismertem, mert a társaságban sokat foglalkoztak az excentrikus vén leánynyal, aki dúsgazdag létére öt év óta teljesen visszavonult a világtól és rokonairól mit nem akart tudni. Természetesen örültem a megbízásnak, s rögtön papír és toll után nyúltam, hogy följegyezzem a miss végső kivonatait. — Én csak azt kívánom, hogy minden vagyonom David Simpson arra szálljon, aki Stafford Street 33. sz. a. lakik. Én sohasem voltam férjnél — s szeretném, ha a testamentumot úgy szerkesztené, hogy egy rokonom se támadhassa azt meg. David Simpson az egyetle örökösöm és önt nevezem ki végrendeletem végrehajtójának. Nagyon kérem, intézkedjék, hogy végakaratom teljesüljön. Óhajtanám, hogy a végrendelet aláírásakor mint tanú egy orvos is jelen legyen, aki bizonyítsa, hogy teljes birtokában vagyok szellemi képességemnek. — Parancsa szerint lesz. Holnap ugyanez órában legyen szerencsém s én majd intézkedni fogok, hogy egy orvos is legyen jelen. A kocsijáig kisértem s menetközben észrevettem, hogy ballábával egy kicsit sántít. Másnap este pontosan megjelent. Az írnokom és egy ismerős orvos voltak a tanuk, midőn tiszta határozott vonásokkal aláirta a nevét az okiratra, amihez az orvos egy egészségi bizonyítványt csatolt, én pedig mindhármuk jelenlétében zártam pénzszekrényembe az iratokat. Néhány hó múlva David Simpson értesített, hogy miss Howard meghalt. Én természetesen rögtön az elhunyt lakására siettem és miután a halotti bizonyítványból meggyőződtem a tényről, elvégeztem pontosan ügyvédi és végrehajtói kötelességemet. A temetés után közöltem Simpsonnal, hogy ő az általános örökös és én vagyok a végrehajtó. Ő az értesítést nagyon hidegen fogadta s csak arra kért, hogy intézzem el lehető röviden a dolgot, mert ő nem szeret a bíróságokkal bajlódni Kívánságának annál is inkább eleget tettem, mert kiváncsi voltam a kitagadott rokonokat megismerni A halálesetet a legszélesebb körben kihirdettettem, és PÉCSI KÖZLÖNY 1905. szeptember 1. NAPI HÍREK. Pées, 1905. auguixtus31. Állami tistviselők adója exexben. A pénzügyminiszter kimondotta, hogy az állami tisztviselők IV. osztályú kereseti adója az exlex tartama alatt is levonandó. Ennek a döntésnek a megokolása a következő : Az 1867. évi X törvénycikk értelme szerint a költségvetési törvényen kívüli állapotban az adónak csakis végrehajtás útján való behajtása ellen van törvényes tilalom megállapítva. Az az eljárás pedig, mely szerint a királyi adóhivatalok az állami és törvényhatósági tisztviselők stb. állandó illetményei után esedékes adórészlet az állandó illetmények tényleges kifizetése * 1