Pécsi Közlöny, 1905. október (13. évfolyam, 207-230. szám)

1905-10-04 / 207. szám

befolyt és a takarékpénztárban kezelt ösz­­szeg 27384 koronát tesz ki. A katonai ügyosztály megvizsgálásakor kitűnt, hogy nem történt olyan megkeresés amely a jóléti bizottság intézkedését indo­kolttá tette volna. A pénzügyigazgatóságtól sürgetés jött a városhoz, a fogyasztási adók esedékes 68974 koronányi összegének megfizetése miatt ezzel szemben a bizottság föntartatni kívánja a már hozott határozatot. Majorossy Imre polgármester ellen­szegült a múlt közgyűlés határozatának mivel világos tilalma ellenére fölterjesztette, a főispán rendeletére az alkotmányvédő közgyűlési határozatot a belügyminiszterhez felülvizsgálat végett. A bizottság a fegyelmi eljárást meg­előző vizsgálat elrendelését kéri a polgár­­mester ellen. A város tanácsa mellőzni kéri a fo­gyasztási adók fizetésének megtagadását célzó javaslatot, mert ebben az esetben elesik a város a kilátásba helyezett állami­ kárpótlástól. Mellőzni javasolja a tanács a polgár­­mester ellen indítványozott megtorló intéz­kedéseket is, mert a polgármester köteles­ségét teljesítette akkor, amikor a határoza­tot felterjesztette. Erreth János mint a huszonötös bi­zottság elnöke felszólalt a tanács javaslata ellen. Nem csökkenti sem a tiszteletet, sem a bizalmat, amelyet a közgyűlés a polgár­­mester személye iránt érez. De itt nem a polgármester személyéről, hanem a renitens tisztviselő megbüntetéséről van szó, arról van szó, hogy a közgyűlés egyszer kimon­­dott akaratának érvényt is tudjon szerezni. A közgyűlésen a város közönsége akaratának szentnek és tiszteletben tartandónak kell lenni mindenki előtt, legfőkép az előtt, akit valamennyiünk fölé emeltünk. Ennek az akaratnak érvényt szerezni a legkevesebb, amivel a város közönsége önmagának tar­tozik.­­ A huszonötös bizottság a megtorló intézkedések legenyhébb módját választotta. Nem indítványozott hivatalvesztést, fegyelmi eljárást, nem indítványozta az állásától való felfüggesztést, amihez pedig feltétlenül joga lett volna, hanem a fegyelmi eljárást meg­előző vizsgálatot indítványozta, amelynek során alkalma lesz neki magát tisztázhatni s bebizonyítani azt, hogy törvényesen járt-e el vagy sem. Papp József hivatkozik arra, hogy mindig függetlenségi ember volt, s jó haza­finak tartja magát és 72 éves ember létére ma is kész kardot kötni a haza védelmére. Talpnyaló sem volt soha, de nem tartja helyesnek, hogy a polgármester ellen fe­gyelmi eljárást indítsanak, ezt az indítványt ép azért nem is írta alá, noha a többi indítványokat aláírta, mert ez az indítvány nem fér össze a lelkiismeretével, nagyon szigorú és túlságosan meghurcolja a polgár­­mestert Zárai Károly dr. a törvénykönyvvel kezében Kossuthot citálja s a törvényből igyekszik kimutatni, hogy a polgármester helyesen járt el. Az egész törvénykönyv érvényben van és csupán két szakasz van felfüggesztve az adóról és újoncokról szóló törvényjavaslat. Ő­neki tehát a közgyűlés határozata ellenére is engedelmeskednie kellett a törvénynek, amely imperative elő­írja, hogy föl kell terjesztenie a határozatot. Nem szabad a polgármester ellen elren­delni a fegyelmi eljárást megelőző vizsgá­latot, mert ennek kifelé egészen más ha­tása lesz mint amit a bizottság elérni akar s az utolsó napidijas is a határozatban a polgármester megbélyegzését látja. Bodó Aladár dr Zárai Károly törvény magyarázataival szemben kifejti, hogy az egész törvénykönyv érvényben van és csak két szakasznak a végrehajtása van felfüg­gesztve, csakhogy amikor a törvény a mi­nisztériumnak a felülvizsgálati jogot meg­adta akkor alkotmányos és törvényes mi­nisztérium volt a törvényhozók szemei előtt és nem törvénytelen. A vizsgálat elrende­lését követeli a polgármester ellen mert neki magának is az az érdeke, hogy tisz­tázhassa magát. Nick Alajos dr­ a törvényből magya­rázza, hogy fegyelmi eljárásnak csak akkor van helye, hogyha a tisztviselő hanyagul vagy nem teljesítette a törvény, szabályren­deletet érvényes kormányhatározatok által előírt kötelességét. A jelen esetben tehát a fegyelmit megelőző vizsgálatra nincs ok. Martnyánszky Béla elfogadja Zárainak azt az érvelését, hogy csak két törvény­szakasz van felfüggesztve, de akkor azok a megelőző intézkedések is el vannak tiltva, melyek hogyha teljesíttetnek, a törvény­­szakaszok felfüggesztése is illuzóriussá válik. Ebben a kérdésben különben a tanácsnak nem is lett volna szabad javaslatot tenni, mert így a tisztviselők mondanak kritikát hivatali elöljárók fejük működése fölött. A tisztviselőknek ebben a kérdésben különben sem szabad felszólalniok s szavazniok az érdekközösség miatt. Nick Alajos dr.-ral szemben kifejti, hogy igenis helye van a fegyelminek, mert a polgármester fenn­­sőbb hatóságnak rendeletét nem teljesítette. Visy László dr. felszólalásában inkább érzelmi motívumokra szorítkozott, hogy a város közönsége ne verje ki a harminchat év óta hűségesen szolgáló tisztviselőjének kezéből a kenyeret csak azért, mert az a törvényt teljesítette. A törvény előírja, hogy fölterjesztessenek a közgyűlés határozatai felülvizsgálat végett a kormányhoz. Ne ku­­ruckodjunk olyan nagyon, mert nem mi vagyunk ám a legkurucabb törvényhatóság. Pest vármegyében sokkal nagyobb kurucok Asszonyi mosoly. A kis kocsiból szabadon kalandoztatta tekintetét a napsütötte fasor lombjain a szegény nyomorék. Vájjon mily korú lehe­tett? Haja fehérségéről, tagjai fáradtságá­ról nem ítélhetünk, ajkai pettyüdtsége, bá­gyadt tekintete is hazudhatnak. Nem, ez a férfi még nem aggastyán. Bőrén nyoma sincs a ráncnak, fogai épek. Bizonyosan valami nagy szerencsétlenség adta meg ar­cának a korai vénség bélyegét. A kis kocsi mellett egy férfi állott s ütemes mozgással igyekezett a nyomorékot álomba ringatni. A­mint rápillantottam, meglepődtem. Ugyan hol láttam már ezt az arcot ? Az emlékeimben kezdtem kutatni. Ez az arc egy másikat juttatott eszembe. S ime, mint a­hogy a tükörlapról lassan kint letisztult a pára, a furcsa emberke alakja is úgy bontakozott ki emlékeimből. — Parbleu! Hisz ez Jimmy, az új cirkuszpojácája! — kiáltottam föl. Az emberke felém fordult s rám te­kintve, önkénytelen mozdulattal nyújtotta felém kezét. — Igen uram, én vagyok az. Mily rég nem láttam önt ! Két éve már ! Talán kül­földön volt ? — Igen. Alig egy hete, hogy vissza­tértem. Nem ismertem rá önre rögtön. Mosolygott — Oh ez természetes ! Hiszen mindig csak maszkban látott az előadás alatt, vagy után. Ez nagyon sokat változtat az emberen. Aztán meg két­ év­­ . . . — Apropos, hát a fiére, Tom, hol van most ? Meglepetve, szomorúan nézett rám. — Itt, mondta csüggedten s a gyer­mek kocsira mutatott. Megdöbbentem. Hogyan ez a nyomo­rék, összezúzott csontú emberke, ez volna Tommy? Tommy, akinek nincs párja a világon, s a­kivel nem meri a harcot föl­venni senki ? A pojáca kendőjével letakarta az egy­kor acélizmú, szép, vakmerő és bálványo­zott ember arcát, aztán óvatosan a fá­hoz vonta a kocsit és leült mellém a lócára. — Igenhez Tommy ... És én vagyok az oka annak, hogy őt ilyen állapotban látja viszont. Ha kívánja, elmondom önnek a szomorú esetet. Mint ön tudja, Tommy és én együtt dolgoztunk. Az ő mestersége a trapéz volt, a repülés egyik trapézról a másikra. Az enyém pedig a közönség mulattatása a köz­ben, míg a tornaszereket felállították. Mi­kor aztán ő felment a magasba, én vigyáz­tam rá, én adtam meg a kellő pillanatban a jelt, hogy ugorhat. Nagy gyakorlat kell ehhez a jeladáshoz, mert egy negyedpilla­natnyi késés a nyakát szegheti. Mikor befejezte a munkát s lebocsát­kozott ismét, a taps és ujjongás nem akart véget érni. Hiszen ön ezt tudja. A nők bomlottak érte, elhalmozták szerelmes le­velekkel, virágokkal és ajándékokkal. Velem, a nyomorult bohóccal senki sem törődött. Csak övé volt a dicsőség, az érdem. Engem, a festett arcú pojácát, aki csak a karzaton tud hatást kelteni, megvetett a közönség, vagy elnéző gúnnyal figyelte mutatványaimat. Ha mindezt elgondoltam, vad félté­kenység vett erőt rajtam. De ez az érzés soha sem tartott tovább egy pillanatnál. Aztán el is felejtettem, így volt ez éveken át s igy is tartott volna, ha egy asszony nem keveredik az életünkbe. Az volt a szerencsétlenség, hogy Tommy és én egyszerre lettünk szerelme­sek. A hölgy pedig mulatság gyanánt fogta ezt fel. Mindkettőnket lebilincselt, anélkül, hogy előnyben részesítette volna bármelyi­künket. Minden este ott volt a páholyban a cirkuszban, s biztató mosolya egyformán szólt mindkettőnknek. Nem voltam képzelődő s egy pillana- PÉCSI KÖZLÖNY 1905. október 1.

Next