Pécsi Közlöny, 1905. október (13. évfolyam, 207-230. szám)
1905-10-04 / 207. szám
befolyt és a takarékpénztárban kezelt öszszeg 27384 koronát tesz ki. A katonai ügyosztály megvizsgálásakor kitűnt, hogy nem történt olyan megkeresés amely a jóléti bizottság intézkedését indokolttá tette volna. A pénzügyigazgatóságtól sürgetés jött a városhoz, a fogyasztási adók esedékes 68974 koronányi összegének megfizetése miatt ezzel szemben a bizottság föntartatni kívánja a már hozott határozatot. Majorossy Imre polgármester ellenszegült a múlt közgyűlés határozatának mivel világos tilalma ellenére fölterjesztette, a főispán rendeletére az alkotmányvédő közgyűlési határozatot a belügyminiszterhez felülvizsgálat végett. A bizottság a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelését kéri a polgármester ellen. A város tanácsa mellőzni kéri a fogyasztási adók fizetésének megtagadását célzó javaslatot, mert ebben az esetben elesik a város a kilátásba helyezett állami kárpótlástól. Mellőzni javasolja a tanács a polgármester ellen indítványozott megtorló intézkedéseket is, mert a polgármester kötelességét teljesítette akkor, amikor a határozatot felterjesztette. Erreth János mint a huszonötös bizottság elnöke felszólalt a tanács javaslata ellen. Nem csökkenti sem a tiszteletet, sem a bizalmat, amelyet a közgyűlés a polgármester személye iránt érez. De itt nem a polgármester személyéről, hanem a renitens tisztviselő megbüntetéséről van szó, arról van szó, hogy a közgyűlés egyszer kimondott akaratának érvényt is tudjon szerezni. A közgyűlésen a város közönsége akaratának szentnek és tiszteletben tartandónak kell lenni mindenki előtt, legfőkép az előtt, akit valamennyiünk fölé emeltünk. Ennek az akaratnak érvényt szerezni a legkevesebb, amivel a város közönsége önmagának tartozik. A huszonötös bizottság a megtorló intézkedések legenyhébb módját választotta. Nem indítványozott hivatalvesztést, fegyelmi eljárást, nem indítványozta az állásától való felfüggesztést, amihez pedig feltétlenül joga lett volna, hanem a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot indítványozta, amelynek során alkalma lesz neki magát tisztázhatni s bebizonyítani azt, hogy törvényesen járt-e el vagy sem. Papp József hivatkozik arra, hogy mindig függetlenségi ember volt, s jó hazafinak tartja magát és 72 éves ember létére ma is kész kardot kötni a haza védelmére. Talpnyaló sem volt soha, de nem tartja helyesnek, hogy a polgármester ellen fegyelmi eljárást indítsanak, ezt az indítványt ép azért nem is írta alá, noha a többi indítványokat aláírta, mert ez az indítvány nem fér össze a lelkiismeretével, nagyon szigorú és túlságosan meghurcolja a polgármestert Zárai Károly dr. a törvénykönyvvel kezében Kossuthot citálja s a törvényből igyekszik kimutatni, hogy a polgármester helyesen járt el. Az egész törvénykönyv érvényben van és csupán két szakasz van felfüggesztve az adóról és újoncokról szóló törvényjavaslat. Őneki tehát a közgyűlés határozata ellenére is engedelmeskednie kellett a törvénynek, amely imperative előírja, hogy föl kell terjesztenie a határozatot. Nem szabad a polgármester ellen elrendelni a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, mert ennek kifelé egészen más hatása lesz mint amit a bizottság elérni akar s az utolsó napidijas is a határozatban a polgármester megbélyegzését látja. Bodó Aladár dr Zárai Károly törvény magyarázataival szemben kifejti, hogy az egész törvénykönyv érvényben van és csak két szakasznak a végrehajtása van felfüggesztve, csakhogy amikor a törvény a minisztériumnak a felülvizsgálati jogot megadta akkor alkotmányos és törvényes minisztérium volt a törvényhozók szemei előtt és nem törvénytelen. A vizsgálat elrendelését követeli a polgármester ellen mert neki magának is az az érdeke, hogy tisztázhassa magát. Nick Alajos dr a törvényből magyarázza, hogy fegyelmi eljárásnak csak akkor van helye, hogyha a tisztviselő hanyagul vagy nem teljesítette a törvény, szabályrendeletet érvényes kormányhatározatok által előírt kötelességét. A jelen esetben tehát a fegyelmit megelőző vizsgálatra nincs ok. Martnyánszky Béla elfogadja Zárainak azt az érvelését, hogy csak két törvényszakasz van felfüggesztve, de akkor azok a megelőző intézkedések is el vannak tiltva, melyek hogyha teljesíttetnek, a törvényszakaszok felfüggesztése is illuzóriussá válik. Ebben a kérdésben különben a tanácsnak nem is lett volna szabad javaslatot tenni, mert így a tisztviselők mondanak kritikát hivatali elöljárók fejük működése fölött. A tisztviselőknek ebben a kérdésben különben sem szabad felszólalniok s szavazniok az érdekközösség miatt. Nick Alajos dr.-ral szemben kifejti, hogy igenis helye van a fegyelminek, mert a polgármester fennsőbb hatóságnak rendeletét nem teljesítette. Visy László dr. felszólalásában inkább érzelmi motívumokra szorítkozott, hogy a város közönsége ne verje ki a harminchat év óta hűségesen szolgáló tisztviselőjének kezéből a kenyeret csak azért, mert az a törvényt teljesítette. A törvény előírja, hogy fölterjesztessenek a közgyűlés határozatai felülvizsgálat végett a kormányhoz. Ne kuruckodjunk olyan nagyon, mert nem mi vagyunk ám a legkurucabb törvényhatóság. Pest vármegyében sokkal nagyobb kurucok Asszonyi mosoly. A kis kocsiból szabadon kalandoztatta tekintetét a napsütötte fasor lombjain a szegény nyomorék. Vájjon mily korú lehetett? Haja fehérségéről, tagjai fáradtságáról nem ítélhetünk, ajkai pettyüdtsége, bágyadt tekintete is hazudhatnak. Nem, ez a férfi még nem aggastyán. Bőrén nyoma sincs a ráncnak, fogai épek. Bizonyosan valami nagy szerencsétlenség adta meg arcának a korai vénség bélyegét. A kis kocsi mellett egy férfi állott s ütemes mozgással igyekezett a nyomorékot álomba ringatni. Amint rápillantottam, meglepődtem. Ugyan hol láttam már ezt az arcot ? Az emlékeimben kezdtem kutatni. Ez az arc egy másikat juttatott eszembe. S ime, mint ahogy a tükörlapról lassan kint letisztult a pára, a furcsa emberke alakja is úgy bontakozott ki emlékeimből. — Parbleu! Hisz ez Jimmy, az új cirkuszpojácája! — kiáltottam föl. Az emberke felém fordult s rám tekintve, önkénytelen mozdulattal nyújtotta felém kezét. — Igen uram, én vagyok az. Mily rég nem láttam önt ! Két éve már ! Talán külföldön volt ? — Igen. Alig egy hete, hogy visszatértem. Nem ismertem rá önre rögtön. Mosolygott — Oh ez természetes ! Hiszen mindig csak maszkban látott az előadás alatt, vagy után. Ez nagyon sokat változtat az emberen. Aztán meg két év . . . — Apropos, hát a fiére, Tom, hol van most ? Meglepetve, szomorúan nézett rám. — Itt, mondta csüggedten s a gyermek kocsira mutatott. Megdöbbentem. Hogyan ez a nyomorék, összezúzott csontú emberke, ez volna Tommy? Tommy, akinek nincs párja a világon, s akivel nem meri a harcot fölvenni senki ? A pojáca kendőjével letakarta az egykor acélizmú, szép, vakmerő és bálványozott ember arcát, aztán óvatosan a fához vonta a kocsit és leült mellém a lócára. — Igenhez Tommy ... És én vagyok az oka annak, hogy őt ilyen állapotban látja viszont. Ha kívánja, elmondom önnek a szomorú esetet. Mint ön tudja, Tommy és én együtt dolgoztunk. Az ő mestersége a trapéz volt, a repülés egyik trapézról a másikra. Az enyém pedig a közönség mulattatása a közben, míg a tornaszereket felállították. Mikor aztán ő felment a magasba, én vigyáztam rá, én adtam meg a kellő pillanatban a jelt, hogy ugorhat. Nagy gyakorlat kell ehhez a jeladáshoz, mert egy negyedpillanatnyi késés a nyakát szegheti. Mikor befejezte a munkát s lebocsátkozott ismét, a taps és ujjongás nem akart véget érni. Hiszen ön ezt tudja. A nők bomlottak érte, elhalmozták szerelmes levelekkel, virágokkal és ajándékokkal. Velem, a nyomorult bohóccal senki sem törődött. Csak övé volt a dicsőség, az érdem. Engem, a festett arcú pojácát, aki csak a karzaton tud hatást kelteni, megvetett a közönség, vagy elnéző gúnnyal figyelte mutatványaimat. Ha mindezt elgondoltam, vad féltékenység vett erőt rajtam. De ez az érzés soha sem tartott tovább egy pillanatnál. Aztán el is felejtettem, így volt ez éveken át s igy is tartott volna, ha egy asszony nem keveredik az életünkbe. Az volt a szerencsétlenség, hogy Tommy és én egyszerre lettünk szerelmesek. A hölgy pedig mulatság gyanánt fogta ezt fel. Mindkettőnket lebilincselt, anélkül, hogy előnyben részesítette volna bármelyikünket. Minden este ott volt a páholyban a cirkuszban, s biztató mosolya egyformán szólt mindkettőnknek. Nem voltam képzelődő s egy pillana- PÉCSI KÖZLÖNY 1905. október 1.