Pécsi Közlöny, 1906. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1906-01-03 / 1. szám

>M0, januáf S. JHÉGfli kOBLÍHY rTV'--V». /... V '•->■>: aeipálai tudés a jó htditemt, Est m«f tudoful T# esinálui Kedve* Barttaarc és vezérűak ! A részleteket kidolgoz* tik mi és lete*z*iUviaszok ugyancsak mi, akik itt fcirtíl-tted csoportosulunk és ígérjük, hogy Mindvégig Veled leszütk. A figyolrast és összetartozaodósigot és egyetértést biztosíthatná az újra létkitétedé .Vér*« Egylet.* A fegyelemnek meg- Félsítkatlanságát biztosithatná kizárólag a micéloikat szolgáló sajtó, ennek az ezan irányban szintén szükséges intenzivebb fejlesztése, áldozatkészség és anyagi támogatás. Hozott múltba» Pécs szkír. Városa, a sajtó, Te is, mi is, szóval minidannyian kaptunk áldozatokat e sokat szenvedett ország és mindig mellőzött Város érdekében és ha ezeket megbozzuk a jövőben ide, de fokozódottabb mértékben, akkor ürömmel fogják elmondani tudni, hogy mégis csak boldog lesz a magyar. Mindezek azonban még oly részletkérdések, melyekre most kiterjeszkedni nem szükséges. A múltban megtörtént az, hogy elkeseredetten kellett felkiáltani a költővel mit Jóknak: „Mi dörömböl az ég boltozatján ! ?* Dörömböltünk mi is az elmúlt év-ben , nem is csekély eredménynyel. Dörömbölnünk kellett, mert ellenségeink aViribus Unitis* jeligéje alatt többször és ismételten lenyűgöztek. Tovább is kell dörömbölnünk, nehogy újra és végleg lenyűgözzenek ! E jelszónak hatalmát azonban felismervén az egész ország, januártól decemberig ugyancsak aViribus Unitis* jelszava alatt sikereket biztosított magának. Vájjon nem lélekemelő tudat-e az, hogy az országgyűlésnek két nevezetes faktora: * képviselőhöz és főrendiház egyhangúlag visszakiáltotta aViribus Unitist jelszavát azoknak, kik törvénytisztelet hiányából aljas kísérletezésekre vetemedtek ősi alkotmányunk kijátszására. Adjuk ki tehát mi is a jelszót és tegyünk a szériát és mondjuk egy szívvel, egy lélekkel : együtt maradunk, együtt küzdünk. Örülünk és reménykedünk a jobb jövőért. Ámde most ne keseregjünk a mai napon, hanem kívánjuk a Mindenhatótól édes hazánk és szeretett városunk boldogságának kivívhatása céljából azt, hogy velünk együtt közreműködvén a mi élünkön tartson meg a Mindenható a boldogabb új esztendőbe kiálláss jó *gésségbe*, taljes erőben, ifjú tűzzel agy műit magán embert, valaasint a közjó taré* működd vezérünket is! Boldog ej évet ! Éljen Efreth János) - Efreth János az üdvözlő beszédekre a következőkben válaszait ■: Kedves barátom! Tisztelt polgártársaié», kedves barátai»! Szivem legbensőbb búrjait rezeglati meg mai megjelenésük és üdvözletük, a mellyel engem érdemen felül megtisztelni kegyese** voltak. Az időn, míg a közélet terén hivatalos állát foglaltam el, * kartársai db . újévi jó kivánataikkal felkeresni szívesek voltak, mindenha őszinte igaz benső erem töltötte el keblemet, mert megjelenésükben ragaszkodásuk bizonyítékait szemléltem, az önök ipai megjelenése, annál nagyobb örömet keltett szívemben, mert kortársaimnak a múltban irányomban kifejezett ezen kitüntetéséből részt igényelt az elnök is, az önök mai megjelenése kizárólag a hatalmi hatáskörrel még a legtávolabbról se bíró egyszerű polgárnak szól, a ha szívemhez egyátalán a büszkeség érme férhetne, méltán büszkének mondhatnám ezért magamat. De kedves barátaim, ragaszkodásuk mai kifejezése még egy más érzelmet kelt bensőmben, melyet boldogítónak mondhatok,mert forrását az érzelmi solidaritásban, érzelmi egységben találom, mely az önök és az én egész bensőmet áthatja és összkapcsolatban tartja; s ezen érzelem : az önzetlen hazaszeretet, táptorithatla a hűség ősi alkotmányunkhoz; a lankadatlan buzgalom, egyesült erővel viszszaverni tőlünk lethetőleg minden megtámadást, melyet hazánk önállósága és függetlensége, ősi szabadságunk, és törvényen alapuló nemzeti jogaink ellen nap-nap után intéz a hatalmi kör. Bodó barátom utalt arra, hogy nyomasztó önsúllyal nehezedett a letűnt év hazánkra. — Fájdalom Úgy van. —• S ezen, hazánk és nemzetünk ellen irányult áldatlan csapásokat intézték él azok, kiknek hivatalos állásukból folyó legelső rendű kötelmük a haza és magyar nemzet nagysága, ’ dicsősége és boldogságán egész odaadássá működni s ehelyett, mit tapasztalunk? Azt, hogy a hatalmi körök a legegnikusabb frivolitással a demoralizatio, álnokság a fesz- s tegetés, erőszakosság, törvénytiprás, anarchikus érzelmek felkeltése, egyszóval a törvénytelenségek, és visszaélések, mondhatnám a közéleti gazságok egész halmazát vették alkalmazésba, hogy Magyarország önállóságát s függetlenségét, a magyar nemzet állami létét mivnél szőkébb sorsátokba szorítsák, hazánkat lehetőleg Ausztria gyarmatává sülyeszszék, s ezen dobzódá■ukban annyira merészkedtek, hogy a magyar nemzetre a kimondhatatlan nyomor és szenvedés átkait zudittatták onnan, ahonnan csak az üdv és boldogság áldásainak kellene és szabadna áradni a nemzetre. Komor volt az elmúlt év, de tán ép ezen már már a végzetességig fokozódott komorsága, derűt is hozott melyből hazánk jövő nagyságának, nemzetünk dicsősége és boldogságának előhírnökét látom életre kelni A nemzetre zúdított nyomor és szenvedést a hatalmi köröknek jeztem »valójában megédemelt mérvben eléggé meg nem bélyegezhető eljárása öntudatra ébresztette a nemzetet letkargikus álmából, s szemei előtt feltárta, hogy hazai törvényeinkben biztosított önállóságunk és függetlenségünk csak a papíron létezik, de az életben érvényesülést mi irányban sem lelt, tudatára ébresztette hogy a honpolgárokban, fájdalom, egy kiterjedten felburjánzott tuilitarizmus szelleme, mely a közéletben szereplés irányítójául, az egyéni hiúság és önérdek minél szélesebb keretben kielégítésére való törekvést és ebből folyólag, a hatalmi érdek szolgálatát első rendű faladénak minősítette évtizedeken keresztül, lidércfény, mely a nemzetit már-már az örvény szélére vezette és hogy a nemzettel együtt a polgárok is létükben és egyénileg oda ne vesszenek, csak egy mód van, erős elhatározással a rideg önérdek teréről a haza és nemzet közérdeke hű szolgálatába szegődni, s egész odaadással, egyetértéssel és önfeláldozással is ha kell, Magyarország önállósága és függetlensége, dicsősége és nagysága biztosítása nagy művén működni. Az igazi hazaszeretet csak egy önérdek jogosultságát ismeri el mely a közérdekkel ellentétben nincs de a nemzti érdekkel szoros kapcsolatban van. Kedves barátaim, a nyájon teljes lelki megnyugvássá ...metünk e részben múlt évi működőinkre, derekasan kivettük részünket hazonas feladatunk telefőst szál fel, ami olyan mint a fehér fátyol a sötét éjszakában. A durranás után ablakcsörrenés, aztán valaki elbukik. A másik sikolt és fut nekl a sötét éjszakának . . . A többit a törvény végzi el. Ott állnak mint a ketten a törvény előtt. A férfit szuronyos őr vigyázza. Az asszonynak fehér fakó az arca. Látszik, hogy szenvedett, hogy bűnhödött saját lelkiismeretétől A bíró felveti a kérdést: Beismeri, hogy megölte ? A férfi keze ökölbe szorul, beesett szeme lázassan, zavarossan forog mikor megadja rá a feleletet: — Beismerem. Százszor is megölném Ezt is ! . . — és rámutat az asszonyra. Hamar vége a komédiának. A bíróság meg- hozza az ítélet -— Tíz év! . . A lánc ketté szakadt. A kitámolyog öntudatlanul. Az előszobában valaki megérinti a karját. Az asszony az. — Ne haragudj rám — kezdi az — valamit szeretnék mondani. A férfi értelmetlenül rá meredt. — Mit akarhat ez tőle ? A szobában ők ketten vannak, és az ör. — Bocsáss meg .... Hidd el, hogy megbántani ezerszer . . . Tudom, hogy nyomorult dolgot követtem el ellened a mikor megcsaltalak, de Isten látja a lelkimet, megbántam, mindent . . . Nagy adósod vagyok. Kívánj tőlem valamit, ami megnyugtat . . . A férfi odatámaszkodik a fahoz, hogy le na rogyjék. Kivárjon tőle valamit ?’ Kívánjon tőle az összetört lelkéért, feldúlt, eltemett boldogságáért ? . . . Óh, milyen jó lenne rákiáltani, hogy pusztuljon előle ; a szemébe vágni, hogy somorult, céda, hogy szégyelje magát . . . Vagy két marokba kapu jobb volna, a szép, fehér nyakát ésszőrTele van a vidék hóval , tiszta, szűzi szép fehér h val. Az utakon lett csak keleti sár, ahol az emberek jártak. Az emberek mindent sárra taposnak. A becsületet is, a szerelmet is . . . tani, wig megk kül belé a sápadt, fehér arca ... De nem tette. Rettenetesen gyenge, összetört volt ebben a pillanatban. Elvonult lelki szemei A sárgászöld fény világitá meg az ember hajladozó alakját. A haja fehér volt, mint künt & hó. i’egyenütt Ott ült az ■ összetört férfirom a korcsmában egyedül egy sarokban E ő’tt’ egy ecnó üres palóc , etött ifjúsága, szerelme, a tavasz, a nyár .. * Olyan jai esne egy kis meleg a nyárból* — utoljára . . . Az asszony ismételte unszolón : — Nos mit kívánsz tőlem! A szegény megcsalt, összetört lelkű ember magához vonta az asszonyt és aztán válaszolta : — Egy csókot, egy csókot — utoljára ! . . . Az ör indulást intett Mentek. Kint szitált az eső, a szél halmokat hordott össze a lehullt száraz levelekből. Itt volt a fakó, borongós, szomorú ősz . Tél.