Pécsi Közlöny, 1906. április (14. évfolyam, 76-98. szám)

1906-04-04 / 76. szám

basáskodó alakok előtt nincs se haza­­fiság, se nemzeti érzés, se jog, se törvény, se igazság, ezek előtt ez „Schmann“. Mert ha nem az volna, akkor meg teljesen érthetetlen és logikai­lag indokolhatlan ezen alakok poli­tikai jellemének oly nagyfokú sülye­­dése, hogy akkor, mikor egy nemzet, mikor — a saját nemzete — törvény­­könyvvel a kezében, erre való hivat­kozással küzd legszentebb eszméjéért, saját nyelvének, saját hazájában, saját fiai között való érvényesítéséért; mikor gazdaságának, kereskedel­mének, iparának fellendítésén, önálló­sításán, gyarapításán és így vagyo­­nosodásán fáradozik és küzd, akkor saját véréből származó alakok előállva királyi jog és tekintély, meg a jó Is­ten tudja mire való hivatkozással út­ját állják nemzeti követelései érvé­­nyesíthetésének, és „az öszmonarchia érdekeire“ való utalással rendeletek­­kel akadályozzák meg gazdasága, kereskedelme és ipara előhaladását, fejlődését, önállósíthatását és ezzel va­­gyonosodását! De nem érik be még ezzel sem ezek a jó urak, hanem rendeletekkel akarják letörni ezt a szegény magyar nemzetet, mert : Egyik rendelettel elkobozzák gyü­lekezési jogát, másikkal lázítóknak minősítik a közügyekben tanácsko­zásra egybegyűlteket, igaz, hogy eze­ket a rendeleteket a belügyi ügyvivő tegnap vissza­szívta, mert hát ő most tárcájától megválva, világhódító kör­útra indul híveket toborzani a rák­módjára „visszafelé haladó” hazafiat­­lan, alkotmányellenes párt részére, tehát most már szabad lesz gyüle­kezni. Rendkívül érdekes ennek a gyü­lekezési jog visszavonását kimondó rendeletnek az indokolása, azzal in­dokolja ugyanis a belügyi ügyvivő a gyülekezési jog korlátozása tárgyában kiadott korábbi rendeleteinek vissza­vonását, hogy az „ország közhangu­lata nyugodt és higgadt”, a Felség­nek meg azt szándékozik jelenteni a távozó belügyi ügyvivő, vagy az új ügyvivő, hogy a választásokat, ha el­rendeltetnének is azért nem lehet most még megtartani, mert az „ország köz­hangulata nem nyugodt, nem higgadt“, hanem veszélyes! Tehát felfelé mást jelentenek, lefelé mást hirdetnek! Hol itt a következetesség, hol a becsüle­tes őszinteség, hol a politikai tisztes­ség és erkölcs ? A harmadik rendelettel meg el­kobozzák, illetve megnyirbálják a sajtó­szabadságot, a negyedikkel a hírlapok árusítását. Az ötödikkel elkobozzák és fel­függesztik a hazafias vármegyék au­tonómiáját a hatodikkal a már fosz­lányokká tépett alkotmányt, s végül, ha már nem lesz mit felfüggeszteni, akkor el fogja rendelni az ügyvivő kormány önmagának a felfüggesztését! Nohát ennél az aktusnál azt hi­szem a nemzet nemcsak nem fog ellenállni, hanem készségesen segéd­kezni fog. Jó lesz ezt a legutolsó rendeletet mihamarább kiadni, mert a többi ren­deletek ellenkeznek alkotmányunkkal és törvényeinkkel és nagyon alkal­masak arra, hogy aláássák, a külön­ben „nyugodt és higgadt“ nemzetben a törvényekben vetet hitet, tiszteletet és bizalmat nemcsak, de arra is ké­pesek ezek, hogy aláássák a királyi tekintélyt is, pedig ezt az ügyvivők­nek is fent kellene tartani, mert a király a nemzet tekintélyének és ha­talmának is személyesítője! Az ő fenkölt személyében, hatal­mában és tekintélyében a saját ha­talmát és tekintélyét is látja a nem­zet, mely annál nagyobb, minél köze­lebb áll a király a nemzet szivéhez és annál fogyatékosabb, minél inkább eltávolítják attól. Szent István királyunk szent ko­ronája pedig arra kötelezi annak min­denkori viselőjét, a magyar királyokat, hogy a nemzet alkotmányát, függet­lenségét, melyre esküt is tettek és tesznek fentartsák és megvédjék! Nemzeti irányú törekvéseit pedig saját és a dinasztia jól felfogott ér­dekében királyi hatalmukkal ne csak támogassák, hanem előmozdítsák, melyet ha megtesznek nemcsak a nemzetet teszik naggyá és hatalmassá és lekötelezetté, hanem naggyá és hatalmassá teszik önmagát és a di­nasztiát is. Ápril b­-ike közeledik, kergesse, űzze el Felséged az utolsó pillanat­ban ezeket a saját egyéni céljaikat szolgáló, önző, Felséged tekintélyének rovására működő gonosz tanácsosokat. Ne hallgasson rájuk, hanem k­ed­­velt és hű magyarjaira, kiket örök — Nincs itt a Madame? Az ebéd készen van, fölhordhatom. — Hozza csak be, az asszony rosszul érzi magát. Nagyon komor hangulatban fogyasztotta el az ebédjét, időnkint nagy darabokat dugott a gyermek szájába, úgy, hogy az alig tudta lenyelni s az orra fényes volt a pecsenye­mártástól. Jules Leroux kopogtatott a hálószoba ajtaján. — Márta, fölnyitod-e valahára? Halotti csend. — Márta, a kicsikét megetettem, s ágyba fektettem. De egyre az anyját hívja. Nyisd ki kérlek . . . mindent elmondok. Az ajtó nyomban megnyílt s Lerony beléphetett. A felesége a szoba közepén éppen azzal foglalatoskodott, hogy a ruháit egy nagy kosárba gyömöszölte bele. — De Mártácskám, lelkem, csak nem követsz el ekkora ostobaságot ? Az asszony erélyesen fölemelkedett. — Meg fogod végre vallani az igazat ? Vagy azonnal távoz, mert legalább a magam szobájában nyugalmat akarok. — Hová a pokolba menjek, mikor ez a közös hálószobánk. Ha egész éjjel fenn kell maradnom, akkor oda van a fejem s holnap nem dolgozhatom a hivatalban. — Jó, átengedem a szobát, de én ki­megyek. Majd találok hajlékot valahol . . . hacsak nem inkább azt választod, hogy mindent bevallj . . . — Mit? Hogy megcsaltalak ? Hogy a szeretőmnél voltam ? Hát isten neki, fa­kereszt. Tehát szeretőm van. Meg vagy most elégedve ? Lerouxné megkönnyebbülten sóhajtott fel­— Végre! Tehát bevallod. S kicsoda legyen az a perszóna ? — Egy asszony. — Gondolom. De milyen asszony ? — Hát ... hát .. egy előkelő asszony. Ez hizelgett az asszonynak. Igazán ?... — s megszelídülve monda — szomorú, hogy rajtam kívül másod is van. Leroux már megbánta. — Te ostoba liba, hisz magad akartad­— Nono, csak ne tessék elölről kez­deni, mikor már mindent megvallottál, — mondá az asszony dühösen. — Nem enge­dem magam bolonddá tartani, tetszik érteni ? — Tehát helyes, — mondá Leorux — megcsaltalak s ez nem volt szép tőlem. De az alkalom ... stb. . . . tudod már ... De ígé­rem, hogy nem teszem többé. — Ki az? Ismerem? — Dehogy. Az omnibusz társaság iro­dájában ismerkedtem meg vele. Egy báróné. — Báróné ? Igazán bárónők a sze­retőid ? — Miért ne ? — kiálta Leroux dühösen. Az asszony egészen megszelídült. — Nem volt szép tőled, Jules, hogy a te kis feleségedet egy bárónéval megcsaltad Hát már nem szereted a te kis Mártács­kádat ? Esküdj meg, hogy soha többé nem­­ fogod látni azt az asszonyt. Esküdj meg szivem. S zokogva veté magát a férje karjaiba. — Esküszöm, — mondá Jules ünne­pélyesen. Franciából: Kún. rECSI KÖZLÖNY, 1901. április 4. Minden 20 korona vásárláshoz Egy mellény ingyen. Egy elegáns tavaszi öltöny 20 ko­ronától feljebb Egy elegáns felöltő (vagy ragján) 18 koronától felejebb. Eső gallér 10 koronától feljebb. Fiú- és gyermekruhák különleges­ségei minden árban. Kovács Bernát az „Angol divatához címzett férfi-, fiú- és gyermekruha áruháza Pécsett, Korzó 1.

Next