Pécsi Közlöny, 1906. augusztus (14. évfolyam, 173-198. szám)
1906-08-01 / 173. szám
906. augusztus 1 Szerda, XIV. évfolyam 178. szám. fősergea&tóság és kiadóhivatal Lyceam utca 4 is interarbka t*»l»foa utm 111 Főszerxessifl . Op. E.G»1*Y BÉLA, országgyűlési képviselő. Semér Anzelm Madarász Béla felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot nem adunk vissza Előfizetési árak : Egész évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 6 K, egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. „Agrár-betyárok!“ Írta: Európ Vázsonyi Weiss Vilmos demokrata pártvezér, a haladópárti Ehrlichék, a lavírozó zsidók, 48-asok és a világbetyárok gyanús szövetkezésével megválasztott chameleon jellemű Eötvös Károly megbízólevelének átadásakor, a földbirtokosokat agrár-betyárok címmel tisztelte meg. Ez a nagy tehetségű címgyártó úr Debrecenben pár évvel ezelőtt a k u 11 u r-be s t iá k címet találta ki, a magyar nemzet ősi vitézségét magasztaló tanárokra, Tóth Béla — mérges esti leveli uraság — pedig egy tanító fegyelmi túlkapásán felfortyanva: a tanbetyár ékes szót találta ki a nemzeti tanítás derék napszámosaira, azután a to 11 betyár szót a fiumei kormányzót zsaroló hirlapírókra. Benne volnánk tehát alaposan a betyár szó változatainak termelésében és így bátor volnék én is egy úriember által hirtelenében kibökött világ-betyár szót világgá bocsájtani. Nem mondom meg, hogy kikre kell azt érteni. Ha felkapott szó lesz , ön önmagában fogja hordani létének indokát. Mi, jelen voltak, azonnal kitaláltuk , kikre illik. Hát miért is agrárbetyárok a földbirtokosok ? Talán : mert nem osztják szét birtokaikat a socialista agitátorok között ? Vagy : mert lépéseket tettek védelmükre és hogy általános aratósztrájk ne szegényíthesse még jobban — a sáskajárás által is sújtott nemzetet ? Vagy : mert a földbirtokosok legjobban ragaszkodnak a magyar alkotmányhoz ? Bizonyára ezen okok mindegyikéért ! A világbetyároknak természetesen egy kis állami felfordulás kellene, hogy a zavarosban halászhassanak. És a jóhiszemű demokraták ezeknek bárgyú előőrsei, akiket pedig a követelődző tömeg vagy el fog söpörni, vagy kényszeríteni fog a szélsőségekre. De hát, ha a földbirtokosok földjeikhez való ragaszkodásukért agrárbetyárok, nem lenne szíves Vázsonyi uram az értékpapírjaikhoz ragaszkodó s a papirosbuzán meggazdagodott börziánereket valamelyes betyároknak elkereszt.. . azaz : elnevezni... ?! Ha már betyár minden, a közsorból vagyonilag vagy valamely tettével szembetűnő ember, hát ne terheltessék a börze-betyárokról megfelejtkezni...! Az osztó igazság ezt így kívánná. De mégis : a fővárosi erzsébetvárosrészi választásnak mi köze volt az „agrár-betyárok“-hoz ? Talán az a 2562 választó, akik Barabásra szavaztak, mind földbirtokos vagy épen nagybirtokos ? Hihetetlen ! És még ha Barabásék győztek volna , akkor érthető lett volna némileg Vázsonyi úr dühöngése s a „mágnásdemagógok“ lázálomszerű emlegetése. De így ?! Nekem úgy tetszik különben, hogy Vázsonyi uram sokkal jobban gyűlöli a földbirtokosokat és Polónyit, mint amennyire szereti a hazáját, azaz, hogy Eötvös Károlyt. Dühös Polónyira, mert a „Világszamárs ...“ azaz, hogy „Világszabadság“ stiklijét csirájában megfojtotta s igy az általános sztrájk nem sikerült. Volt is miatta gezéresz néhány lapban, a sajtószabadság féltése miatt. (?) De kérdem: várjon, ha valamelyik lapban orosz pogromra lett volna felhívás és Polónyi azt nem foglaltatta volna le, ugyanazok helyeselték volna-e mulasztását; vagy pedig, ha lefoglaltatta volna, megtámadták volna-e miatta . .. ?! Szó sincs róla ! Mert nálunk, ami az egész ország és különösen az igazi nemzet javára történik, az a szabadkőművesek előtt mind „maradiság“, „klerikalizmus“, „feudaliz- A vendégek. Lignereux alelnök és fiatal felesége — még majdnem a mézesheteket élvező házaspár — csak nem régen költözött Lannaysur-Yvettebe, ahová Lignereux urat alelnökké nevezték ki. Miután berendezkedtek, egy ebédet akartak adni, amelyre meghívták a kis város előkelőségét, de attól tartva, hogy a helybeli piacon nem lesz képes mindazt beszerezni, ami az installációs ebéd ünnepélyességét és díszét növeli, a fiatal pár elhatározta, hogy az ebédet Párisból hozatja Tótéitól, a legelső vendéglőből. Az alelnökök mindent nagyszerűen akartak csinálni, ne mondják, hogy takarékoskodnak a reprezentálási költségeken. Önmagukkal elégedetten, nyugodtan várják a pompás ebédet, amely a párisi expreszszel érkezik.* Esti hét óra. Az asztal gyönyörűen fel van terítve a fényesen kivilágított ebédlőben és valóban pompás látványt nyújt; a finom, hófehér abroszvédő rózsákkal és szegfűkkel van behintve, közte zöld lombfüzérek kígyóznak ; ragyogó ezüst és kristály állványokon és csészékben gyümölcs, apró sütemény, bonbonok. Az üveg, porcellán és ezüst ízléses és drága, minden a kellő összhangban van egymással, sehol egy sértő ízléstelenség, minden elegáns és választékos , a szép kis alelnökné boldogan és elégedetten legelteti szemeit a hosszú asztalon és már előre is örül a diadalnak, melyet mint háziasszony aratni fog. Sajnos! A kapitolium közelében gyakran ott van a tajpeji szikla !... Azonban maradjunk a sorrendnél. — Nem tévedtél, csakugyan 6-15-kor érkezik a párisi expressz ? — kérdezi Suzanne de Lignereux talán már tizedszer a férjét, ki borongó arccal járja körül az asztalt. — Igen, 6 óra 15 perckor, egy jó negyed óra kell, míg bejön a pályaudvarról, az ebéd tehát csak fél hétre lehet itt. A szakácsáé várjon gondoskodott-e, hogy mindent azonnal felmelegíthessen, ha a kosarak megérkeztek ? — Légy nyugodt, minden készen van már, hogy egy pillanatot se veszítsünk, biztatta őt Suzanne. — Helyes, különben is fölösleges volt kérdeznem ismerve a te körültekintő gondoskodásodat ... azonban az idő múlik és Jean még nem jön. .. 6 óra 35. — már hallani kellene a kocsit! Újra körüljárják az asztalt, de bár hallgatnak, mindkettőt belső nyugtalanság izgatja. Majd az ablakhoz mennek és homlokukat rátapasztva az üvegtáblára, kinéznek a sötétbe, várjon nem látni-e még a kocsit, mely a vasúttól jön. Az alelnök izgatottan harapdálja bajuszát, pillanatról-pillanatra idegesebbek lesznek. — Hat óra negyven! — hebegi az alelnök rémülettől elváltozott hangon, — a vendégek rövidesen itt lesznek, mit csináljunk ? * — Az első csengetyűszóra a szalonba mész, — mondta Suzanne, anélkül, hogy tekintetét elfordítaná az elhagyott utcáról, — Vendégeink nagy része urakból áll, majd csak kitalálsz valami mentséget, azt fogják hinni, hogy még öltöz... ah ! Itt a kocsi ! Csakugyan ? Nem csalatkozol ? Igen, igen, semmi kétség ! Ah, micsoda megkönynyebbülés, kedves kis feleségem! Vannak