Pécsi Közlöny, 1906. augusztus (14. évfolyam, 173-198. szám)
1906-08-01 / 173. szám
„ mus“, „reakció“, szóval: a szabadság rovására eső rossz; ellenben: a börzelovagok — nebánts-virágok. Milyen nagyszerű is lett volna, ha legalább egy-két nagyobb területű országrészen az aratási sztrájk miatt forrongás és vérontás lett volna, amin a világbetyárok röhöghettek volna , a lábán veszett gabona által okozott eleséghiányt pedig a papirosbúzás börze-betyárok aknázhatták volna ki ... De térjünk vissza a választásra. Világért sem helyeseljük, hogy Barabás három megbízólevél közül egyet sem tartott meg és így újabb választási izgalmakra adott okot. Eötvös visszajutását a parlamentbe sem vesszük épen zokon, mert egy ilyen nagyeszű kovász még esetleg használhat is, de hibáztatjuk, hogy egy olyan politikai kiválóság és törzsmagyar, mint ő , nemzetközi nemzetronztókkal szövetkezik, csakhogy besegítsék őt a képviselőségbe. Eötvös Károly uram ingatag, megbízhatatlan politikus, aki kritikusnak ugyan jó, de Isten mentsen, hogy valaha hatalomra jusson , mert csak visszaélni tudna azzal. Volt már 67-es, 48 as, 49-es, újra 67-es (újpárti) és most újra 48-as (demokrata). Szóval politikai caméleon, akinek volt már sokféle elve, de meggyőződése, amelynek sziklatalaján megállott volna — soha! Egyébiránt épen Nagykőrös fogja Barabást megválasztani, amely agrárváros kidobta magából ősi képviselőjét Eötvöst, politikai bujkálásai miatt. Okos ember előtt ez elég világos ítélet. Eötvös a volt vezérlő-bizottságot illető leleplezésekkel fenyegetődzik az őszi időszakra. Még egy kiáltványt is őriz, amit — állítólag — a király íratott vele a nemzethez , de, amelyhez Kossuth Ferenc nem akarta a nevét adni — óvatosságból. Szóval: nagy hűhóra készül, csakhogy visszaszerezze megcsappant népszerűségét, még talán a nemzet kárával is, de mindenesetre a nemzet vezérférfiainak kisebbítésével, ami különben a nemzet rovására is fogna menni. Carolus úr tehát Coriolanust fogja eljátszani, kevesebb őszinteséggel a mintaképénél. Mintha Delbell szánalmas szerepére vágyakoznék politikai színfalhasogatásaival Mégis lesznek tapsoncai, talán bámulói is . .. Ámde azért nemzeti ellenzéki vezér aligha lesz belőle többé. A nemzet vezére pedig még kevésbbé. Mert, aki gúnyverset írhatott a hatvanas években Kossuth Lajosra : az lehet Abbáziai Kávéházi Club vajdája, de a magyar nemzet őt vezéréül el nem fogadja, bárhogy fogadkozzék és bármiként rázza jobbra balra „független“ pénzes ökleit .. . pillanatok, amikor az ember azt hiszi, hogy meg kell őrülnie ... Csengetnek ! A szalonba megyek, te pedig menj a konyhába édesem, ügyelj a kipakolásra és siettesd a szakácsnőt, hogy fél nyolcra asztalhoz ülhessünk, igen? — Igen, igen, csak légy nyugodt! A házastársak szétválnak. Az alelnök a szalonba megy, felesége a konyhába siet, hogy jelen legyen a kosarak kicsomagolásánál. Csakis egy háziasszonyi szív képes felfogni az ehhez hasonló csapást a maga teljes horderejében! A párisi expressz elkésve érkezett Lannaybe és ez nem várva be a vonatot, elrobogott kosár nélkül, ennélfogva ebéd nélkül is ! . . . Ha egy meteor zuhant volna le az alelnökség épületére és romba döntötte volna az egész házat, az elnökné nem rémült volna úgy meg, mint Jean jelentésére, hogy nincs ebéd. Öt perc hiíján hét órakor nincs ebéd és a vendégek egymásután érkeznek; a fiatal asszonyka minden csengetyúszóra összerezzen, mintha a szivébe egy tört döfnének és ezer gúnyos manó kacagna körülötte. Uram, teremtőm ! Mit csináljon a vendégekkel?! Hogy üljenek le az üres tányérok elé. Ha már adott volna néhány ebédet és tudnák, hogy mi náluk a szokás, de nem, ez az első ebéd — az első bemutatkozás ! . . . Mit fognak róla gondolni? Hogy fogják megítélni ezt az eseményt? Tele lesz vele az egész környék. És a szegény kis menyecske könybelábadt szemmel gondolkozik, töri a fejét, hogy csaknem belebolondul. — Csak egy mód marad, hogy valahogy kimásszunk a bajból, — mondja majdnem hangosan, — vendégeink vagy belátják, hogy nem vagyunk okai semminek és elnézők lesznek, vagy pedig nagymájú, zsémbes emberek és akkor nem törődöm ítéletükkel; bátorság — biztatta önmagát — egy pillanatnyi szégyen és túlestünk mindenen. És bátor elszántsággal belép a szalonba, szórakozottan válaszol a banális frázisokra, amiket vendégei hozzá intéznek, sorra kezet fog mindenkivel és kissé csengő hangon egy kínos pillantást vetve férjére, majdnem félholtan elkezd beszélni. — Kedves vendégeim, a legszerencsétlenebb háziasszonyt látják bennem, akit csak képzelhetnek. Párisból rendeltem ebédemet és — és a vonatok késedelmes csatlakozása folytán nincs — ebéd. Halk, meglepetésszerű moraj hallatszik a társaságban, az első pillanatban jóformán nem értik, hogy miről van szó. — A helyzet ilyetén képen áll, — folytatja a bátor háziasszony, — az ebédnek csupán a feje és a farka van meg, azaz, hogy a leves és a deszert, ami hiányzik, az a törzs, a közepe. Lesznek kegyesek rövid háromnegyed óráig türelemmel várni ? Ennyi idő alatt ki fogom fosztani egész Lannayt és ami csak ehető, elő fogom teremteni. Az étrend talán nem lesz valami válogatott, de há la guerre PÉCSI KÖZLÖNY 1906. augusztus 1. Vármegyei purifikáció hatása. Egy baranyavári járási kereskedő fizetési meghagyás utján többrendbeli keresetet tett folyamatba néhány adósa ellen összesen nyolcvan korona iránt a dárdai kir. járásbíróság előtt. Végrehajtásra kerülvén a dolog, a kir. járásbíróság a végrehajtások teljesítésével az illetékes községi elöljáróságot bízta meg. A végrehajtások csakhamar foganatosíttattak is, amelyekért 16 korona költséget fizetett a felperes kereskedő, de azóta pénzéhez többszöri sürgetése dacára sem tudott hozzá jutni. Már-már veszettnek hitte követelését, mert az illető községi elöljáróság sürgetéseit még csak válaszra sem méltatta. A vármegyei július 9-iki közgyűlés után harmadnapra, amelyen tudvalevőleg Jagics József purifikáló indítványai elhangzottak, a kereskedő meglepetésére az elöljáróság postán megküldötte az egész követelést, melyet az indítványok szorítottak ki a közigazgatásunk szűk rejtékéből. Mint értesülünk, nagy takarítást visznek végbe a közigazgatás összes vonalain, nehogy a mohácsi útbiztos sorsára kerüljenek. Parlamenti szünet. A magyar országgyűlés elnapolta magát október tizenötödikéig. Két és fél hónapos parlamenti szünet következik, a két és fél hónapos munka után. Munka ? Bizony ezt kétségbe vonják az ellenzéki lapok. Na de a munkakerülés a legkevesebb, amit a parlamentről elmondanak. Most, hogy többé-kevésbé rendes mederben folynak az állam ügyei, amikor nem hangzanak katilinariák a Házban, kis és nagy panamák nem igen foglalkoztatják a folyosót, a folytonos obstrukcióhoz, parlamenti tülekedéshez szokott karzat elégedetlen : a parlamenti színi idény minden érdekességet nélkülözött. Közben meglehetős keserű gúnnyal emlegetik, hogy az obstrukcióhoz csak a függetlenségi párt ért és ez is elfeledi lassan-lassan ehhez való képességét, miközben csak a szavazást gyakorolja. — Munka ? Mit végzett a parlament két és fél hónap alatt ? Természetes, hogy az ellenzéknek így kell beszélnie, csak nem fog elismeréssel adózni a kormánynak. Mi azonban, kiket a pártatlan igazság vezet, minden kétséget kizárólag a parlamentnek oda ítéljük a munka babérját. Aránylag rövid idő alatt a rendes mederbe terelte a legfontosabb állami ügyeket. Két és fél hónapi munkásságához nem fűződhetik az alkotások hosszú sora. Elég, ha megküzdött a kezdet nehézségeivel. A jövő programmjára nézve értékes kijelentéseket kaptunk, amelyeket nagyrészt a nemzetiségiek támadásai provokáltak.