Pécsi Közlöny, 1906. október (14. évfolyam, 245. szám)
1906-10-26 / 245. szám
1906. október 26. Független politikai napilap. — Megjelenik minden Főszerkesztő. Pr. EGRY BÉLA országgyűlési képviselő. Szerkiáaztóság és kiadóhivatal Lyoea&iatoa 4. és tsterskás telefos uáa 111. Hadarás kiadó lapt Cernél Anzelm felelős szerkesztő. Af kéziratot sfeetéalárai K, negyedéül Utón hazafelé Pécs, Rákóczi-hét 5-ik napján. Megindultak a koporsók — jönnek vissza a hazai földbe pihenni — utón vannak hazafelé ! Sötét gyászlepelbe takarva — az ország képviselőitől körülvéve jön haza a holt fejedelem a száműzetés hosszú, hosszú ideje után. Szívszorongva várjuk — szivdobogva lessük a híreket — számolgatjuk a kilométereket, amelyet a hajónak meg kell tenni, mig drága terhével átjut a magyar határon — s aztán mikor megérkezik, hogy zúgnak fel egyszerre a harangok a dunamenti városokban, helységekben. Hangjukat szárnyára kapja a szellő s viszi szerte ez országba, le a sik alföldre, annak rónáin végig a hármas hegy tövéig — fúl a sákifi havasokig — túl a Tiszán, tug||| Dunán, s mindenütt hirdetik a nagy fejedelem megérkeztének történelmi idejét. Nem gyászt — örömöt, hirdet nekünk a harangszó, a nemzet méz, hisz visszatért körünkbe az, akinek neve minden holtiserénynek, a hazaszeretetnek, a szabadságvágynak, az önzetlenségnek, az áldozatkészségnek teljes foglalata. Azok a koporsók nerri a halált, nem az enyészetet jelent nekünk, hanem a feltámadást, az életet!ss jelentik, hogy az igaz hazaszeretet, a nemzeti ügy diadaláért folytatott harc becsületes dija nem lehet meg-: aláztatás, hanem csak megdicsőülés.Adatlan küzdelemre való buzdítás forrása az a megérkező szent réten sem puskával, sem ni, sem pallossal, sem JM&fával elfojtani, sem száműzetéssel elnyomni nem lehet, mogy az lulva is felfesziti kriptáA^^^^' föltárnád, merthalm csak a test halm meg, ijá , melyet az B tetem /s^eméiVeák nem halt meg soha — ottplt s ott él az örökké fiainak szivében, , mely a meger^^|;|í^eméiket üdvözli, nem az alany megérkeztét hirdeti, hajnali harangszó az, munkára, temp::|?||,| mindannyiunkat! Verejték kitartó, talán véres munkája 4 haza s annak szabadsági, ismében s ez a nagy munka is leszen, amellyel a nének a legméltóbbarr |ialá|fcatjt|r meg azt, hogy az oly dk, buj$Q0fat haza vezérelte végig. , Nem gyászistentiszteletet targtunk az elhun£^^H^^ Te DeUH száll az visszalm||| nekünk Rákóczit,, az »jj a ti vuagy ajilan. hogy nem ^.rt^EH szabadságit;|o}^atott n&mmawffl kankloge^ lE^par nekünk met, most már időtlen ijHBl iegyen, buzdítson .-tanitson onzet'c;seg rzMk M.mmwsyTM! JaMr ügy miniszter ;|lettel^kptt abba, hogy pol ügy mintilletéktelenül belenyúl! a magyarorssági belügyekbe is és &z, $y:bj^^nogy a Magyarországáédnem végzetessé váló válságíj./Oly/hosszú ideig nem j^^^^^^Pninisztereknek, talán az Gyula grófot kivéve, tiaz a tragikumuk, abba ki^páhhnek belebukni, hogy hatás^nem respektálják s mintegy Pillpnányok fölött akarván állani, l^wkájuk ize szerint diktálnák Ma|||pxországnak a kormányzást. Hogy milyen ez az iz, azt sajnosan tapasztaltuk a kiegyezés egész ideje alatt, mikor a császári ház minisztere, a mindenkori külügyminiszter olykér képviselte az osztrákmagyar birodalmat, hogy abból a magyar rész mindig elsikkadt s a külföld ma is még csak osztrák császárt ismer s a magyar királyi címet ép csak olyan címnek ismeri, mint az osztrák császár jeruzsálemi király voltát. Úgy képviselték eddig Ausztriát és Magyarországot, hogy a külföld Magyarországot eddig csak csikósairól, betyárjairól, jogászairól és kanászairól ismerte, de arról fogalma sem volt, hogy ezer év óta önálló állam vagyunk, olyan alkotmánnyal, amely az angolokéval vetekedik. 1 W Az eddigi magw kormacö'őx s ez annak a rendszernek , amely őket szü|t§^rmindenkor negUj de szoágalatkész ,|csatlósai voltak ar- nak / küülyí ;’p olitikának, amelynek támogatásai'f' Magyarország részéről kész Öijgyilkosság volt. Ez az első ^crmMmmtmely a nemzeti jogok WMwW'W^^eXt meg s amely nem 'WIESm takargatni a múlt bűnét s HítMpillandó támogatni azt a kül^WvpX irányzatot, amely eddig meg il^Pcsontosodva. Magyarországnak, a magyar kormánynak elengedhetetlen kötelessége, hogy a magyar érdekeket megóvja a külügyi képviseletben s olyan politikai irányzatnak útját szegje, amely — mint Golubovszky politikája is — a külügyi politika terheivel megrójja államunkat, de a magyar érdekeket mindenben alárendeli az osztrák érdekeknek. Ez a kormány is — de mindazok a kormányok, amelyek gyökerüket a függetlenségi pártban bírják — nem födözhetik a magyarellenes tendenciájú politikát. Ezért tagadta meg Wekerle Sándor miniszterelnök Golubovszkynak azt a kívánságát, hogy födözze az ő politikáját és személyét a magyar kormány a delegációkban, hogy a tavaszi delegációkban lefolyt jelenetek az őszi delegációk idején a külügyi tárca tárgyalásánál ne ismétlődjenek. Ez a kívánság, amit az osztrák politikai körök a békés kibontakozás egy követelményének szerettek volna feltüntetni, nem Golubovszky személyét akarta takarni, megvédeni a delegátusok támadásától, hanem megmentője akart lenni annak a politikai káros irányzatnak, amely létjogát elvesztette akkor, amikor a nemzet a szabadelvű rendszert megbuktatta. Az osztrák-magyar külügyi képviseletnek eddig sem volt valami nagy tekintélye a külföld előtt. Európa kibice, ami kis diplomáciai sikert fel tudott mutatni, azt mind óriási áldozatok árán szerezte meg. Most azonban, amikor a külföld azt látta, hogy a tavaszi delegációk alkalmával éppen csak az ég kegyelme és a magyar kormány izgalma mentette meg a legnagyobb fiaskótól a külügyi kormányt, a bizalmatlansági fillér