Pécsi Közlöny, 1906. október (14. évfolyam, 245. szám)

1906-10-26 / 245. szám

2 nyilatkozattól, a költségvetés meg nem szavazásától — azt a csöpp tekintélyét is elvesztette ami volt, mert látták azt, hogy a lengyel gróf által képviselt politika nem bírja gyökerét abban a talajban, amelyben bírnia kell. Itt a szerb határzár kérdése! — Erős politikai képviselet mellett ez a kérdés nem fajulhatott volna el enynyire, mert a legszégyenletesebb tájékozatlanságot mutatta az, hogy külügyi képviseletünk a bolgárszerb vámszerződés előkészületeiről tudomással sem bírt - s azután immorális alapja ennek a határzárnak az, hogy tisztára az osztrák nagyipar érdekében, a Skoda-ágyugyár haszna miatt hónapok óta tartó vámháborút inscenál ez a külügyi politika a magyar érdekek teljes feláldozásával, mert nekünk magyaroknak ugyancsak nem érdekünk ez a határzár. Golucovszky utódjául Aerenthal bárót, a szentpétervári nagykövetet szemelték ki. Ez is Golubovszky iskolájában nevelkedett, ennek kineveztetése sem jelentene rendszerváltozást a külügyek képviseletében csupán személyi változást — ennek sorsa is meg volna pecsételve már kineveztetésekor, mert vele szemben is csak úgy tudná kötelességét a magyar kormány és magyar delegáció, mint Goluchovszky Agenor gróffal szemben tudta. Ennek is felállítaná a magyar kormány a tilalomát a magyar belügyek határmesgyéjén, ettől is ép oly szigorral követelné meg a magyar delegáció sáfárkodásának számadását, mint a lengyel gróftól. Ez alatt sem emelkednék külügyi képviseletünk tekintélye , s Ausztria és Magyarország ismét csak Európa kibice lenne. Aerenthal is tudja ezt nagyon jól s ezért, mielőtt a ballplatzi palotát elfoglalná, garanciákat kiván az uralkodótól, melyek a külügyminiszternek a két államhoz való viszonyára s a két parlamenttel szemben való felelőségére vonatkoznak. A szűkszavú táviratból tehát az tűnik ki, hogy Aerenthal báró valami Reichs—Kauzler-féle szerepre vágyik, akinek hatáskörét ne zavarhassa Magyarországnak a külpolitikába való beavatkozása. No az ilyen kísérleteknek a magyar kormány mindig ellene fog állni tudni. De úgy látszik Aerenthalnak ezt a kísérletét a bécsi politikai körök sem veszik valami nagyon komolyan, sokkal többet várnak az átmeneti állapottól, amely, ha nem jelenti is a régi külpolitikai rendszerrel való teljes szakítást, mégis alkalmasabb arra, hogy megingott tekintélyét külképviseletünknek valahogy helyreállítsa. . Hogy ez az átmeneti állapot ne egy rosszabb jövőbe vezessen, arról gondoskodik majd a magyar kormány s a magyar delegáció ébersége. Egy ... ki nincs többé. Irta: Gorkij Maxim. Ez, testvér, kicsiny, kedves kis baba volt. . . Mindenkor, minden e szavak eszembe jutnak, két nevető öreg jelent meg gondolatomban, két, az öregségtől elhomályosodott szempárt látok, hallom az öregek reszkető hangját, mint biztosítanak, hogy ő kicsiny, kedves kis baba volt . . . Ez emlék hatása alatt lelkem felvidul , ez egyik legszebb emléke azon hosszú ideig tartó csavargásnak, melyet hazám rossz utain tettem. Don melletti síkságon bolyongtam és ép Noroméje-be akartam utazni, midőn két öreg zarándokkal találkoztam. A két zarándok férj és feleség; éveik száma már meghaladta a 150-et. Lassan és ügyetlenül mentek, nehezen vonszolták, az út meleg porában nehéz testüket, ruháikról is lerítt a nagy út. Egész alakjuk azt a benyomást ette, hogy nagyon messziről jönnek. — Tobolszk kormányzóságból jövünk, mondá kérdésemre a férfi, megerősítve ezzel feltevésemet. Az öreg nő barátságosan mosolygott és nagyot sóhajtva, hozzátette : — És Lissaya falvacskából valók vagyunk. — Hisz akkor nagyon elfáradhattak vándorlásuk alatt? — Elfáradva? Nem nagyon. Isten segedelmével elég könnyen vonszolgatjuk magunkat. — Fogadalmat tettek, vagy a jámborság unszolja vándorlásra öreg napjaikra ? — Fogadalmat tettünk, testvérem . Ígéretet tettünk Isten szentjeinek, hogy Szolveszkbe zarándokolunk. — Igen, erősítette az öreg nő. — Nos anyjuk ! pihenjünk egy kissé, mondá a férfi társnője felé fordulva. — Amint akarod, egyezett ez bele. És leültünk mind a hárman az út szélén egy vén fűzfa árnyékába. Nagyon meleg volt, az égen egy felhő sem látszott, köröskörül minden szomorú és lakatlan. Az út két oldalán nagy rozs táblák terültek el, ritkák és csenevészek. A rozs rossz lesz az idén, mondá az öreg, felém tartva egy leszakított kalászt. A föld itt teljesen kimerült. Beszélgettünk a földmivelésről, arról a függésről, mellyel a paraszt van a földdel szemben. Az asszony hallgatott, csak időnként vegyült egyes szavakkal beszélgetésünkbe. Itt rendelkezhetett volna a mi kicsinyünk, ha még élne, mondá hirtelen az öreg nő, és a sovány rozsföldekre mutatott. Itt tanítgathatott volna . .. — Igen , itt lett volna alkalma a tanításra, mondá bólintva az öreg. — Kiről beszélnek? kérdem. Az öreg jósággal felelt: — Egyről ... ki nincs többé. — Nálunk lakott a falunkban, a mi kis házunkban . .. Nemesi születésű volt, tette hozzá az asszony. Majd mesélni kezdtek. Előbb lassan aztán mind gyorsabban, felváltva beszéltek. PÉCSI KÖZLÖNY 1906. október 86. Mohács memoranduma is. Tekintettel a forgalmi közérdekre, amelyet szolgálni a közúti híd hivatva volna, az a hitünk, hogy nagyobb vidék érdekét és közvetlenebbül szolgálná a Mohácsnál megépítendő közúti híd, mint a dunaszekcsői irány. Mivel itt főképen a terményeket szállító és személyi kocsiforgalomról lehet szó, egy tekintet a térképre igazolja álláspontunkat. — Baja környékén, Szabadka irányában csak kevés községet találunk, ilyenek Bácsbokod, Bácsalmás és Bácsvaskut. Ezek közül Baranyába, tehát talán Pécs, vagy Eszék irányába gravitáló községet alig találunk. Legfölebb Bácsvaskut és Bácsbokod egy kis részben. A többi természetszerűleg inkább mind Szabadka felé vonzódik, mert azt jó országuttal elég gyorsan elérheti és mert ott minden irányban fölleli a vasúti forgalmat. Ellenben egy sereg községet találunk, amelyek a baja—zombori úthoz közel fekszenek, ezt az utat könnyen és hamar elérik és igy — ha Mohácstól aMargitta szigeten keresztül megépítendő kövesut valahol Nagybaracska és Dávod közti irányban betorkollanék a baja — zombori útba — ezek a községek a legrövidebb úton jöhetnének át mohácsi közúton Baranyába. Ily községek távolabbról : Bácsmadaras, Katymár, Őrszállás, Krusevlya, Bezdán, Küllőd, Béreg, Herczegszántó; közelebbről: Bácsvaskut, Gara, Regőcze, Gádor, Ráthmonostor, Csátalja, Dávod, Nagybaracska stb. Például, ha Nagybaracskáról, Dávodról, Herczegszántóról, Béregről stb. akarnak mondjunk Mohács—Pécs, vagy Mohács— Eszék, vagy Mohács—Pécsvárad irányába jutni, akkor a forgalom lebonyolítása két esetben a következő volna : 1. Föltesszük, hogy Baját a szigeti töltésűt mellett épülő állami közút kötné össze Dunaszekcsővel. Akkor ezeknek a községeknek föl kell menniök Bajára, onnét a szigetben levő állami uton lejönni Dunaszekcsőre és ott a közúti hídon átkelve még 14 9 kilométer utat kell tenniök Mohácsig, mert csak mohácsnál nyílnak meg részükre a további forgalmi útvonalak. 2. Ha pedig a bajaszombori útból Nagybaracska és Dávod közt kiágazó „Margittasziget“ létesítendő köves uton akarnak átjutni a Mohács—Pécs, Mohács—Eszék vagy Mohács—Pécsvárad felé irányuló forgalmi útvonalakra, vagy a mohácsi hajóállomásokhoz, vagy a Mohács—pécsi vasashoz, vagy a mohácsi kőszéntelephez stb. akkor ugyanannyi idő alatt és erővel, amennyi idő alatt és erővel Bajáig feljutnak már elérték Mohácsot és igy azt az időt és erőt, amelyet a Bajától—Dunaszekcsőn át — Mohácsig való utazás igényel, teljesen elvesztették. Éppúgy hátrányosabb volna ezeknek a községeknek forgalmára nézve az az eset