Pécsi Közlöny, 1907. április (15. évfolyam, 76-99. szám)

1907-04-03 / 76. szám

1807. április 3 Szerda. XV. évfolusH 76. »aá». Független politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Pishstrktrztf : Dr. KGOT BÉLA, Szerkesztőség­i« kiadóhivtt«.­ Lyceum-ntea 4. Városi és interurbán telefon sz. 111. országgyűlési képviselő, SAadSUrA®* 2S61» kiadó laptulajdonos. Angelna figietői szerkesztő. Kéziratot vissza nem­­ink. Előfizetési árak: Egész évre 341., félévre 12 E., selyedévre 6 K., egy hólapra 2 E. az uj színes és fehér ingek legújabb nyakkendők, zsebkendők harisnyák, blousok, alsószoknyák, keztyük, övék, női kézitáskák, csipkék és ruhadiszek kitűnő szabású fűzők, (Mider) antuka és esőernyők női és gyermek kötények 2Leile­r Izidor úri és női divatáruháza Prés, Király­ u. a színház mel­ett. Olcsó szabott árak. Telefon sz. 388. 2v£ eg­ér­krezteik: --------------------------------­ Kaland. A rossz nyelvek azt állították Mr. Merrywaterről, hogy egy műveletlen „ka­paszkodó”. Senki sem felejtette el alacsony származását és azt sem akarták elfe­­jteni, hogy jelentékeny vagyonát disznózsírral és szalonnával kereste meg és ami még kelle­metlenebb volt, azt sem akarták neki el­feledni, hogy ő maga felejtse el a ténye­ket. • Ami őt magát illeti, ő bizony legke­­vésbbé sem szégyelte magát emiatt és leg­szívesebben mindig csak a zsírról és sza­lonnáról beszélt volna, mert voltaképen büszke volt rá, hogy saját szorgalmának kö­szönhette nagy vagyonát. De volt neki egy élete párja is, egy kissé vaskos és nehéz­kes asszonyság, bár máskülönben nagyon jószívű és derék nő volt, aki csak egyetlen egy nagy hibában leledezett és pedig, hogy mód nélkül hiú volt. Az ő unszolására ha­gyott fel Mr Merrywater a hentes üzlettel — pedig Isten a megmondhatója, hogy a boltban töltötte életének legboldogabb nap­jait , és az uralkodásra adta magát, azaz hogy rém módon unatkozott, minek folytán napról-napra zsémbesebb és hussártosabb lett. A felesége unszolására költözködtek egy „előkelőbb“ negyedbe, három cselédet tartottak és este nyolc órakor ebédeltek, ami káros hatással volt az öreg ember emésztésére és megrövidítette életét. Mindez határozottan keserű és kellemetlen volt, de a legkeservesebben esett a szegény embernek,­­ hogy — szintén felesége unszolására —­­ fel kellett mondania a barátságot legtöbb régi jó ismerősével, akikkel nem egy kelle­mes órát töltött el hajdanában, a munka­­ és pénzszerzés boldog napjaiban. És végre — lehet-e fölötte csodál­­kozni — a szegény áldozat csakugyan elsa­­j­­átított bizonyos parvenü modort, úgy hogy­­ a rossz nyelveknek sokban igazuk volt. És­­ úgy történt vala, hogy midőn Mrs. Merry-­ water egy napon elköltözött a másvilágra, nagyra vágyásának és falánkságának áldozata, alaposan elrontva a gyomrát egy tengeri i­ran majonézzel az estebéd alkalmával és egyedül hagyta érdemes élete párját, ez tovább is azt az életmódot folytatta, ame­lyet felesége számára előírt és amelyet már évek során megszokott. Egy leánya is volt, aki közös meg­egyezéssel igen gondosan neveltettek a leg­finomabb intézetekben és miután őt a ter­mészet az átlagosnál jóval több szellemi tehetséggel áldotta meg és hozzá még igen szép is volt, nem csoda, ha ez a fiatal hölgy mindenkit elbájolt, akivel csak összejött, így történt aztán, hogy egy fiatal ügyvédet, akivel gyakran találkozott a társaságban, még a rendesnél is jobban elbájolt, de igen szerény és félénk ifjú lévén, kissé soká csatározott a külerődítésekben, ahelyett, hogy bátran és elszántan egyenesen az erődöt támadta volna meg, mint ezt egy tapasztaltabb férfiúi tette volna. Minduntalan találkozott vele „vélet­lenül“ és olyankor beérte egy pár semmit­mondó szóval, amivel nem mozdította elő az ügyét egy hajszálnyival sem. Minduntalan Egyes szám­ára !• fillér.­ Az adókezelés államosítása, Fósolt Mihály. Hogy adózási rendszerünk sem nem arányos, sem nem igazságos, az ismeretes dolog s éppen azért a mostani nemzeti kormány kormány-­­­zati programmjának egyik sarkalatos pontja adórendszerünk gyökeres át­alakítása. Az adófizetés nemcsak a ma­gyar embernek, de minden halandó­­ léleknek gyenge oldala s igy csak­­természetesnek látom azokat a szor­­galmazó feliratokat és kérvényeket,­­­melyeket törvényhatóságok, testüle­­t­­ek és társulatok a kormányhoz és­­ törvényhozáshoz menesztettek, sür­getve az adóreformokat, különösen a progresszív adót. Mindenki sokalja az adót, pedig könnyen beteljesülhet az adóreform­nál is az a bizonyos német közmon­dás „Es kommt selten was besseres nach“, vagyis könnyen meglehet, hogy abban gubát cserélünk, mert hát az állam kiadásai egyre szapo­rodván, azokat fedezni kell s igy az adóreform adóleszállítást alig, leg­feljebb a közteherviselés arányosabb és igazságosabb megosztását hoz­hatja. De nekem nem is az a célom, hogy egy igazságos adó­kulcsot álla­pítsak meg, mert amint általános igazság nem volt soha, úgy olyan adótörvény sem készülhet, mely min­den érdeket kielégítsen. A pénzügyi kormányzó élén olyan szaktekinté­lyek állanak, kiknek tudása és éles­látása garancia arra nézve, hogy a mostani adózási rendszer fattyú haj­tásait bizonyára lenyílik s én ezzel kapcsolatban az adókezelés mai lát­hatatlan helyzetének egyidejű refor­málására kiván­om most még az adó­reform előkészítésének kezdetén az intéző körök figyelmét ráirányítani. Mai adózási rendszerünk meg­alkotásánál a törvényhozás olyan finánc kapacitásnak bizonyult, hogy megirigyelhetné akármelyik európai állam, mert az adókivetést és behaj­tást törvénnyel a városok és közsé­gek nyakába varrta, ezek tartozván saját fizetett közegeikkel gondoskodni az állam legfőbb jövedelmi forrásá­nak kezeléséről és behajtásáról. Az idők változtával azonban az államnak ezen fizetetlen zsoldosaira, a városokra és községekre a törvény­­hozás olyan terheket rakott le, hogy a személyzet és tisztviselők folytonos szaporítása következtében sok helyütt az állami adókat meghaladó közter­het kénytelenek polgáraik vállaira lerakni, csak azért, hogy az állami feladatoknak megfelelhessenek s az állami igazgatásnak is egyre fokozódó igényeit kielégíthessék s éppen itt rejlik a legnagyobb igaztalanság, itt van a teherviselésben a legnagyobb aránytalanság, mert amig egyik köz­ség 20—30°/°-os pótadóval fedezi kiadásait, addig vannak községek, melyek 80—100°/o-os pótadót szed­nek és pedig azért, mert az államnak az adót kivetni és beszedni, összes teendőit elvégezni s az ezzel járó személyi kiadásokat viselni tartoznak.

Next