Pécsi Közlöny, 1909. március (17. évfolyam, 47-68. szám)
1909-03-02 / 47. szám
2 PÉCSI KÖZLÖNY 1909. március 2 a végrendeleti végrehajtók a nemesen és hazafiasan gondolkozó urnák Siskovits Tamásnak végrendeletét. Mennyire szerette mint maga a végrendelkező magát kifejezi az ő „anya vármegyéjét“ Baranyavármegyét ez kitűnik végrendeletének több pontjából, melynek legelseje így hangzik : Tekintetes nemes Baranya vármegyében fekvő ősi nemesi birtokomat a vidáki és alsóvidáki puszta területével, valamint az ehhez csatolt Szily Lászlótól és neje Jeszenszky Ilonától általam megvett, teljesen kifizetett és általam már rég tényleg birtokba is vett birtoktestet, úgy Bács-Bodrogvármegyében Bácsalmás község határában és Szabadka szab. kir. város területén fekvő verusici (veresegyházi) pusztámn, úgy a szabadkai és pécsi házamnak stb. javaim és birtokaim egyedüli és kizárólagos haszonélvezetébe kamjankai Szemző Jozefát férj. Vojnics L. ültetem, stb. 2. Vojnics Szemző Jozefa gyászos halála esetében, illetve annak bekövetkezte után rendelem Baranyamegyében fekvő gödrei ősi, nemesi birtokomat, a vidáki és alsóvidáki puszta területével, valamint az ehez csatolt s Szily László és neje szt. mártoni birtokából megvett, teljesen kifizetett s általam már rég birtokba is vett, de az egész birtokokat terhelő jelzálog adóságok miatt mindezideig nevemre nem telekkönyvezett 300 holdnyi 1200 ölével számított birtokrészszel együtt, soha örök időkre osztály alá nem bocsájtom, hanem azokat örök időkre fenntartással almási és gödrei Siskovits Tamás kegyeletes alapitványnak hagyom, melyek évjövedelmeiből a gödri kastély udvarkert egyik legmegfelelőbb helyén építendő kápolna és azt annak örök időkre leendő fentartása alapjául hagyom olyképen, hogy azoknak jövedelméből pár évi összegyűjtés az az tőkésítés után mindenekelőtt sírbolttal együtt kápolna — de díszes építtessen s a kápolna mindennemű szerelvényekkel ellátottan rendelem, hogy azoknak elképitésére és akadálytalan megvalósítására legalább húsz vagy huszonötezer forint forditassék s hogy ezen kápolna sírboltjában boldog emlékezetű szüleim hamvai s majdan a Mindenható akarata szerint az én földi maradványaim is örök nyugalomra helyeztessenek stb. A végrendelet 3-ik pontjában rendeli örökhagyó, hogy ezen kápolnai alapra szánt ingatlanok legalább 12 évre bérbeadassanak, s a fenti célra fordittassanak, a gödrei alapitványi birtokok helyszíni gondozásával és felügyeletével hű embereit Dr. Radics Eleket (Bükit) és Virág Károl kasználját bízta meg. A végrendelet 6.-ik pontja így szól: „Rendelem továbbá, hogy ezen jövedelmekből az általam hat cikluson keresztül képviselt Baranya vármegyében fekvő Sásdi országyűlési kerületemhez tartozó községek szegény iskolás gyermekeknek magyar tankönyvekkel és esetleg a legnélkülözhetlenebb ruházattal való ellátásukra az iskolák jellegére való tekintet nélkül almási és gödrei Siskovits Tamás alapítvány címén 5000 forint létesítessék stb. A végrendelet 8-ik pontja intézkedik arról, hogy tőkésíteni rendeli a jövedelmet mindaddig míg az 150.000 forintra felszaporodik, s ezen összeg is az alapitványi birtokhoz csatolandó s annak jövedelmeiből a vármegyei tisztviselők serkentéséül rendeli, hogy : #Tekintetes B a :■ any a vármegyének' tiszta puritán jellemű, de testestül lelkestől autonom érzelmüs a közéletben annak nyílt kifejezést adó, minden tette és szereplésében ily érzelmekről tanúskodó, de csak választott tisztviselője évenként egy 500 forintnyi almási és gödrei Siskovits Tamás emlékdíjan részesüljön stb.“ „A választások esetleges megszüntetése sgy választott tisztviselő hiányában azt rendelem, hogy ezen 500 forint évenként a sásdi országgyűlési kerülethez tartozó községek azon tanítói és tanulói közt osztasson föl, kik a magyar nyelv tanítás és tanulásban leginkább kitűnnek, ennek eszközlését az akkori alapítványi birtok végrehajtó kezelő tanácsára bizom. Siskovits Tamás a végrendelet 9-ik pontjában a végrendeleti végrehajtóknak szigorúan szivük és lelkükre köti, hogy „minden e részbeni intézkedéseim és rendelkezéseimet szóról-szóra végrehajtsák és azokban mindenekben megfelelni tartoznak stb.“ rokoni szeretetétől megvárom, hogy eme örök időkre szánt szent emlékezetem intencióimnak megfelelőleg fog mindenkor mindenekben eljárni stb. „Minthogy pedig az alapítványi jószágon levő gödrei kastély örök időkre leszen fenntartandó, rendelem, hogy az mindenkor teljesen felszerelten, a szükséges bútorok és házi eszközökkel teljesen el legyen látva, úgymint az jelenleg is van, hogy az évente tartandó gyászmisékre netán odaérkezők és ott megszállók úgy, miként eddig is, rendes ellátásban részesüljenek.“ A végrendelet befejező része következőképpen szól: „Ez lévén komoly és érett megfontolással tett végakaratom és végintézkedésem, melynek megtevése és megalkotásában szivem és lelkem sugalmát követve, úgy szüleim kegyeletes emlékének, mint a testvéri és rokoni szeretetnek, édes magyar hazámnak, anya megyémnek, az őszinte és igaz barátságnak, megbízható embereimnek, s választókerületemnek is eme itt végakaratképen kijelentett jótékony rendelkezéseim által megfelelni törekedtem, melynek jelen végrendeletem értelmében leendő végrehajtásával Széchenyi József barátomat, elhalálozásával fiát Tamást s Dr. Vojnics Istvánt bizom meg, mindannyiuknak lelkiismeretes kötelességükké te- Hulló szirmok. Irta: Gergely Rezső. Olaszország egyik romantikus vidékére vezetem az olvasót, oda, ahol az Adriai tenger hullámai csókolgatják az olasz partokat, s aranyos napsugár fürdik a tenger kék vizében. A tengerparton nem messze a várostól áll szilárdan egy kolostor égbemagasló tornyával, ennek tetején a béke szimbóliumát hirdető kereszttel. A kolostor és tengerpart között mesterileg gondozott park terül el, valóságos kis paradicsom, ahol a smaragdszinü lombok között édesded madárdana zeng, a fü lágy és ülésre késztető, s este pedig a csillagok szerelemre intő világánál a langy zefir édes csókokat kint a merengő arcára. A zárda emeleti, tengerre nyíló egyik ablakának redőnyei zárva vannak. Lopva tekintsünk be ezen az ablakon, hátha tapasztalatokban meggazdagodva térhetünk vissza az élet prózai mezejére. A szoba a szerzet szigorú konstitúciója szerint van bútorozva, jobb felől egy festetlen imazsámoly, efelett feszület, az imazsámolyon a papi breviárium fekszik nyitva, melyből egy szerzetes halkan recitálja a Psalmi poenitencialest, a bűnbánati zsoltárokat. Élte delén levő férfi, észbevegyült fürtökkel, homlokán az élet szenvedései mély barázdát szántottak. Közép termetű alak, bágyadt arcáról, beesett szemeiből — melyet szemüveg takar — az élet mélységéből jelentkező misztikus fájdalmak sírnak le. Durva darócruhája vörösre horzsolta kezeit, melyeket buzgó imába merülve keresztbe font össze mellén.'* Soká imádkozott. Aztán felkelt. Az imazsámoly fiókjából egy szelencét vett elő remegő kezeivel, melyből fakó színü, sárgult levelek hullottak ki. Aztán felszedte azokat, újból és újból elolvasta őket, mint az elmúlt két évtized édes reminiscenciáit. Közbe-közbe egy-egy könycsepp gördült végig arcán, melyet a durva darócruha közönyösen fogott fel. Majd sorba csókolgatta az édes kis leveleket, lelke merengő szárnyakon messze szállt egy másik rokonlélekhez, aki a szeretet szárnyaival a tejúton kalandoz valamerre, messze-messze a nagy mindenségben . . . Az egyik kékszínű borítékra trónnal ez van írva: „Ketten bírjuk a reményből e kis aranyszálat . . .“, elolvasta és görcsös zokogásban tör ki ... E pillanatban egy erősebb légáram tör be az ablakon, s az éjjeli szekrényen álló halványszegfűket leszórja a padlóra. A szerzetes imbolygó lépésekkel oda megy, felveszi a halványszegfűket, s elmélázva, mintha azokhoz beszélne, csendesen rebegi: „Ne zörgessél a múltak ajtaján, Nem nyílik az föl többé senkinek; Ott hasztalan vádlód a jelent: Az alvó hullák meg nem értenek“. . . . Aztán néma csend következik, csak két lehulló könycsepp árulja el, hogy a lelkében erős vihar dúl. Gondolata elka-