Pécsi Közlöny, 1909. augusztus (17. évfolyam, 153-174. szám)
1909-08-01 / 153. szám
1909. augusztus 1. tényeit. Nem szépített semmit, nem gruppírozott, tisztán csak tényeket sorolt fel, nem fukarkodva a kritikai megjegyzésekkel sem. És olvasván e valóban nagyszabású beszédet, szinte nem is tudjuk, ki előtt hajtsuk meg hódolatunk pálmáját: Szterényi, vagy pedig a kormány előtt. Amintegy mintegy statisztikai kimutatás keretében felvonult előttünk újból mindaz, amit a nemzeti kormány rövid három éves működése alatt tett, amikor egy délután alatt, mint valami koloszális épület bontakozott ki szemünk előtt az alkotások impozáns palotája, szinte megdöbbenve, lenyűgözve állottunk és hódolattal, büszkeséggel, ujjogva néztünk fel a palota hatalmas arányaira. Szterényi beszédét illik minden jó magyar állampolgárnak kétszer-háromszor, tízszer is elolvasni. Bele kell hatolni ennek a beszédnek minden kis részletébe végigmenni rajta betűről-betűre, lelkiismeretesen odaadással — és akkor lesz forgalma ennek a beszédnek előkelő politikai fajsúlyáról és a kormány munkásságának igazi méreteiről. A legragyogóbb lapjai a beszámolónak azok, ahol a kormány szociálpolitikai alkotásairól szólt az államtitkár. A híven, becsülettel teljesített, odaadó munka nyugodt önérzetével sorolta fel hosszú rendben a kormány szociálpolitikai tevékenységét és aranyigazságként mondta a végén: szciálpolitikai alkotások nélkül nem lehet a szociális békét szolgálni. Igen ez a kormány teljes mértékben felismerte és értékelte a kor legégetőbb, legvajúdóbb és legsúlyosabb problémáját, a szociális kérdést, biztos kézzel nyúlt hozzá, és egymásután a törvények olyan sorozatát teremtette meg, amelyre bármely nálunk sokkal előrehaladottab nyugaterópai állam is büszkélkedve hivatkoznék. Ennek a bölcs, áldásos és igazán hasznos szociálpolitikának egyik leghivatottabb képviselője volt mindenkor Szterényi József államtitkár. Az ő nevéhez örök érdem fűződnek ezen a téren. Ő minden dicsekvés nélkül, önérzetesen, de szerényen elhárította ezért magáról az érdemet beszámolójában és tisztán a kormányra tolta át. De ez a szerénység túlzott és méltán megilleti őt a babér, hogy az elsők között munkált azon, hogy Magyarországot odaemeljék a hatalmas, fejlett nyugateurópai államok sorába. Volt az államtitkár beszédében egy fontos politikai passzus is. Amit az önálló bankról mondott. Kijelentette, hogy annak gazdasági nagy jelentősége elvitathatatlan és azt, ha a körülmények kedvezők, mindenkép meg kell valósítani. Szterényinek ezt az állítását le kell szögezni. Mert a hatvanhetes közös bankos bankszakértőkkel szemben valóban nem hivatkozhatunk méltóbb hivatottabb és becsesebb ellenvéleményre, mint a hatvanhetes államtitkáréra, akinek a szakértelmében talán a közös bankosok sem kételkednek. Az egyik: De . . . A másik: Megálljon ! Előbb befejezem mondókámat. A leveleknek barátságos hangja szerintem csak azt jelenti, hogy írójuk egy igen-igen ennivaló, szabadtermészetű leány, aki segít a tradícióval amely a leányoknak férfiakkal szemben apácaszerű magaviseletet és modort parancsol — és ír a maga kedves, természetes hangján, amely hű tükröződése az ő bájos és kellemes egyéniségének, temperamentumának. Az egyik : Igaz, igaz ... De mondja, miért érdeklődött annyira utána ? A másik: Ugyan . . . Hát van abban valami, hogyha két régi jóbarát egymással egy kissé bizalmasabban érintkezik, mint a társadalom törvényei előírják? Nincs — és épen csak ön az, aki ezen fennakad. Egyszerűen, tudakozódtam, hogy van-e már jövendőbelője, s hogy engedjen gratulálni. Ő erre azt válaszolta, hogy igenis van, de ő nemhogy szeretné azt, akit szülei kijelöltek neki, hanem inkább gyűlöli. Borzad, ha arra gondol, hogy majd valaha az lesz a férje. Ez az úr, mint most ön nekem elárulta, ön. Az egyik (izgatottan): Beszéljen, kérem, tovább ! A másik: Ahogy tetszik. Annyit már tud, hogy Margit kisasszony nekem egy levelet írt, telve panasszal és szenvedéssel. Én Margitot megsajnáltam. — Minden leányt sajnálni szoktam, amikor a házasság előtt áll és töprenkedik. Ki ne sajnálná őket ? A törékeny lelkű, gyenge leányokat, akik, amikor esküvőjük előtt állanak, el sem tudják gondolni, mert nem is képesek, mi vár reájuk az életben ? Hogy jólét és boldogság-e, avagy a szenvedéseknek egész sorozata ? Én mindezt elgondoltam és osztoztam szorongásában. Hiszen nincsen is borzartóbb annál, mintha egy leány valaki olyanhoz megy nőül, akit nem szeret! Hagyján akkor, ha a házasság csak pár évre köttetnék, — de hiszen egy életre szól az, határtalanul sok hát benne a szenvedés, a tűrés és a boldogtalanság. — Megírta, mondom, hogy nem szereti a vőlegényét, s csak a szülei lesznek az okai, ha hozzámegy. Az egyik (közbevágva.) Bocsánat, de a szülei egyetlen egy szóval sem erőltetik. Ők szabad választást engednek neki. A másik: Ugyan ugyan . . . Bizonyosan ön előtt nagyképűsködnek a szülei, de mihelyst ön elmegy tőlük, akkor meg újra sarokba szorítják elveit és szerelmét . . . Mondom, azt írta, hogy nem szereti önt és nem akar hozzámenni. Én erre megírtam neki, hogy őrizkedjék nőül menni olyan emberhez, akit nem szeret. — Éhez jogom volt, uram. Mert ha valakit megmenthetek a boldogtalanság útjára való lépéstől, azzal nemeset tettem. Ezt nem is fogja tőlem elvitatni próbálni senki sem, kivéve esetleg önt, aki fanatikus szerelmében — mint általában a szerelmesek — mindent erősen nagyítva, kétszeres nagyságban lát. — A tények beszélnek. Ismertem sok ifjú házaspárt, akik nem szerelmileg kötötték frigyüket, hanem csak érdekből, s ezek a szerencsétlenek iszonyú sokat szenvedtek; bűnük súlya alatt végre is összeroppantak. Az egyik : Nálam szó sincsen érdekházasságról. Én magam még több vagyonnal rendelkezem, mint Margit kisasszony apja. Nálam nem a pénz, de a szív beszél a jelen esetben, mert én szeretem Margitét. PÉCSI KÖZLÖNY Szterényi beszéde. (Folytatás.) Külön tesz említést a kassa-oderbergi vasúton eszközlendő beruházásokra vonatkozó törvény megalkotásáról, mellyel 46,5 millió korona beruházást biztosított a törvényhozás ennek a ránk nézve gazdasági szempontból kiválóan fontos vasútvonalnak kellő forgalomképessé tételére. Sajnos — mondta az államtitkár — hogy a kívánatos cél még ezzel az áldozattal sem biztosítható teljesen, amennyiben így még mindig csak a vasút magyar vonala lesz teljesítőképes, nem úgy az osztrák vonala is. E részben hosszas tárgyalásokat folytatott a kormány az osztrák kormánnyal, de nem volt képes egész eredményt elérni. Az állapotok tetemes mértékben fognak javulni, de teljesen nem. Ausztria inkább megakadályozza a saját területén levő vasútvonal megfelelő kialakulását, tehát saját forgalmi érdekeinek kielégítését, csakhogy ez a vasút ne állhasson egyúttal a magyar gazdasági érdekek szolgálatában is. A szűkkeblűség és ellenséges indulat oly mértéke, mint aminőt annak az ügynek tárgyalásánál volt alkalmunk Ausztria részéről velünk szemben tapasztalni, még egymással szemben is teljesen idegen államoknál is példátlanul áll. Mennyivel inkább évszázados államjogi szövetségben levő két állam között! A legvilágosabb célzat: Magyarország gazdasági károsítása, elzárása a természetes forgalmi iránytól és megtagadása a forgalom törvénybiztosította lebonyolításnak. Aki őszintén akarja és keresi a monarchia két államának egymással és egymás mellett való békés megélését — mint én is — hangoztatta Szterényi, csak mélyen fájlalhatja azt a csaknem minden téren észlelhető jelenséget, mely egyúttal előre veti árnyékát az 1915-ben kötelességszerűen megindítandó újjabb tárgyalásoknak. Ez a szűkkeblűség és ellenséges indulat súlyos gazdasági károkat okoz ugyan nekünk, például csak a szénszállításnál két év alatt mintegy 5 millió koronával károsította meg a kassa-oderbergi vasutat és az államvasutakat, de sokkal nagyobb bajokat fog okozni a monarchiának, mert általa és következtében a két állam — a monarchia minden igaz hívének őszinte sajnálatára — mind jobban és jobban távolodik egymástól, vagyis egészen ellenkező lesz az eredmény, mint amit tulajdonképpen céloznak. Beszélt ezután a vasútszolgálati rendtartásról, majd hozzátette, hogy amily liberálisan rendezte a kormány az alkalmazottak jogviszonyait és mily áldozatkészséget tanúsított a törvényhozás az illetmények rendezésével, mely ma már 22 millió korona kiadási többletet jelent, oly határozottsággal kellett gondoskodnia a kormánynak a rendszabályokról, melyek alkalmasak legyenek a forgalom zavartalanságát biztosítani. A legnagyobb gazdasági érdekek forognak kockán a vasúti forga l