Pécsi Közlöny, 1910. február (18. évfolyam, 25-47. szám)

1910-02-01 / 25. szám

ecst KIR.O«'*“** «RX.WO.FER 1910 február 1. XVEIE. évfolyam Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal :: Apáca-utca 9. sz. I. emelet :: Városi és interurb. telefon sz. 576. Főszerkesztő Felelős szerkesztő Dr. EGRY BÉLA DÁNIEL ANZELM orszgg. képv. kiadó laptulajdonos. Előfizetési ár: Egész évre 24 k., fél­évre 12 k., negyedévre 6 k., egy hó­napra 2 k.,­­ Egyes szám­ára 10 f. Az a bizonyos királyi kézirat. Rehabilitáció ? Khuen-Héderváry szombaton volt audiencián, hogy az uralkodótól flas­­tromot kérjen arra a sebre, mint a képviselőház ütött a miniszterelnökön és darabolt kormányán akkor, ami­kor a törvénytelenség után megbé­lyegezte őket, amikor eltiltotta őket azoktól a funkcióktól, amelyeknek végzésére tulajdonképen kinevezteté­­süket nyerték, s és ezért nagyon valószínű, hogy a parlamenti tilalom nem fogja őket visszatartani attól, hogy feladatuk elvégzésére vállal­kozzanak. Khuen-Héderváry gróf darabolt miniszterelnök akkor, amikor a nem­zet képviselete visszautasította a csá­szár szolgáját — mint olyant, aki bi­zalmára érdemetlen — ügyét nem a nemzethez, hanem gazdájához feleb­­bezi meg — Bécsbe szalad és egy bizonyítványt kér gazdájától fiat íro­sul az elszenvedett sebre. Hiszen azt senki sem vonta és vonja kétségbe, hogy Héderváry Ká­roly gróf bírja a császár bizalmát, hiszen ha nem bírná, akkor nem bíz­ták volna meg azzal Bécsben, hogy a nemzeti törekvéseket letörje — és viszont, ha nem vállalkozott volna arra, hogy a nemzeti törekvéseket, a nemzeti ellenállást letöri „a kétség­­beesés minden erejével“ — akkor nem is bírná Bécs bizalmát. Az a királyi kézirat pedig, amely a hivatalos lap holnapi kiadásá­ban jelen meg, az nem tanúskod­­hatik másról, minthogy Khuen-Héder­váry Károly gróf bírja az uralkodó bizalmát. De hát rehabilitáció ez ? Kimondhatja-e az uralkodó a par­lament határozatával szemben, hogy a nemzet bizalommal viseltetik az iránt a kormány iránt, amelyet a szó szoros értelmében kiutasított a nem­zet képviselete ? — Nem. A fájdalom­díjat megfizetheti, de a megtörténtet, meg nem történtté még a legmagasabb királyi kézirat sem teheti. Különben nem is ez a célja a kéziratnak. Hanem az, hogy március hó 24-ikéig bizonyos törvényes mázt adjon a mostani kormánynak, hogy a külföld elfogadja s hogy az elodáz­hatatlan kérdésekben ez a kormány már március 24-ig befejezett tények elé állítsa a nemzetet. Hogy mikor lesznek az uj vá­lasztások, hogy ki fogja őket vezetni Andrássy-e, Tisza-e, Héderváry gróf-e vagy kicsoda más ? Arról még igazán csak az angyalok trombitálnak. De bárki lesz is, az az egy bizonyos, hogy a kincstári területek hatalmi szóval megválasztatott képviselőin kí­vül nem fog kapni kerületet, az or­szág nem fogja szankcionálni a saját halálos ítéletét. Már most az a kérdés merülhet fel, hogy mikorra lehet a választá­sokra kombinálni ? A Ház elnapolása március hó 24-ikéig tart. Nagy csütörtökön volna a Ház első ülése , vagy mindjárt ezen a na­pon hirdetik ki a Ház feloszlatását, hogyha Khuen-Héderváry Károly gróf van kiszemelve arra, hogy a válasz­tást vezesse, vagy pedig közvetlenül a húsvéti szünet után összeülő kép­­* viaplebázi ülé­.r, !vHerí!, ki. Minthogy harminc napon túlra nem szabad terjednie a választások­nak, tehát vagy április végén vagy május hó elején föltétlenül megejtik a választást. A nagyobb valószínűség a mel­lett szól, hogy inkább előbb mint utóbb, valószínűleg az összes kerüle­tekben egy napra fogják kitűzni a választást, hogy az ellenzéknek az egyes kerületekben elért sikere ne hathasson buzdítólag a másik kerület ellenzéki választóira. Hogy milyen eszközökkel fogják megvívni a választási harcot, az el­képzelhető. A pénz úgy fog dolgozni mint még soha talán, de hogy milyen eredmény fogja kísérni a harcot, az sem kétséges, mivel a hivatalos kerü­leteken kívül aligha lesz egyetlen mandátuma is a halottaiból feltámadt rendszernek! A cikk elején elítéli a lapok eljárását, hogy Rudolf haláláról ismét sokat írnak és ebből egy szó sem igaz. Már a történelem miatt is meg kell állapítani az igazat. Tény, hogy Rudolf halála napján egy Vecsera sem volt Mayerlingben. Ezt bizonyítják a trónörökös halála óta folytatott hivatalos és nem hivatalos megfigyelések, levelezé­sek és a tragikus esetnél jelenlevő tanuk. Ezek : Tivadar Károly bajor herceg, Stockau György gróf, aki Vecsera bárónő sógora, Hoyos József gróf és Vecsera bárónő anyja, a többi tanú nevét nem említheti meg. Vecsera bárónőnek két fivére volt. Az egyik még a tragédia előtt halt meg, a másik a katasztrófa idején huszárhad­nagy volt. Nem igaz, hogy Rudolf napon­ként találkozott volna Vecsera bárónővel, épp úgy nem igaz az sem, hogy a tragédia után kiutasították volna Ausztriából a csa­ládot. Csak az tény, hogy a család a tragé­dia után nagy visszavonultságban élt. A tragikus véget ért vadászaton sem volt jelen Vecsera báró és az sem igaz, hogy Bombelles gróf vitte meg a gyászos hirt a királynak. A hirt Hoyos gróf adta tudtul a királynak, de nem lovon, vagy kocsin ment Bécsbe hanem vonaton. Hoyos gróf Badenben megállít­­tatta az állomásfőnökkel a délelőtti gyors­vonatot és féltizenegy órakor Bécsben volt. Itt elősször is Bombelessel tudatta a végzetes esetet és a gróf csak ekkor tudta meg a gyászos hirt. Nem igaz, hogy a trónörökös halán­tékának jobboldalán seb volt. Igazság, hogy a fej teljesen szét volt roncsolva. Nem igaz, hogy Vecsera bárónőt meg­mérgezték. Agyonlőtték. A tragikus sorsú fiatal bárónő holt­testét a bécsi udvar csak hosszas habozás után engedte Mayerlingből elvitetni, de a családnak meg kellett ígérni, hogy még gyászjelentést sem küld szét. Stockau gróf és Baltazzi Sándor január 31-én utaztak kocsin Mayerlingbe. Rudolf holtteste ekkor már Bécsben volt és a mayerlingi kastély teljesen el­hagyatott. Csak a hivatalos teendőkkel megbízottak voltak jelen, akik a halotti szemle után a jegyzőkönyvet is felvették. Éjjel végre Stockau gróf és Baltazzi Hei­­ligenkreuzba szállították, ahol a sir már készen állt. Itolg halt meg Rudolf trónörökös? Mi az igazság? Tegnap volt évfordulója a Mayerling­­ben lefolyt tragédiának s ebből az alkalom­ból Planitz Ernő lovag érdekes részleteket közöl Rudolf trónörökös haláláról. Planitz Ernő tudvalevőleg már többször irt a sze­rencsétlen végű trónörökösről és a tragikus ügy részleteit nagyon jól ismeri. A Készül­et. (Levél a szerkesztőhöz.) Keszü, 1910. január 31. Tekintetes Szerkesztő Ur! Jelen soraim közlését kérve, egyúttal arra is kérem, hogy becses lapjában a fent

Next