Pécsi Közlöny, 1910. április (18. évfolyam, 79-103. szám)

1910-04-01 / 79. szám

2. Ez kétségtelenül nagy ugrás, mert a választók számát egyszerre az eddigi szám háromszorosára rúgtatná, de elkerülhetetlen, mert a választói jog keretein a merev párturalmi tö­rekvés 60 éven keresztül semmiféle tágítást nem engedett. De a most szükségessé vált ugrásszerű kiterjesz­tés sem veszélyezteti a magyarság fölényét, sőt azt inkább megerősíti, mert az 1904. évi választók közül 542.417 (56’2°/0) volt magyar és 428.424 (43’8'0) nem magyar. Míg tehát a mostani választói törvény szerint a választóknak csak 56'2%-a volt magyar, addig az írni­­olvasni tudáshoz és 24 éves életkor­hoz kötött általános, egyenlő választói jog alapján a magyar anyanyelvű választók arányszáma 61,2%-ra emel­kednék. Ezt az Andrássy-féle javaslat pluralitása 62'8 %-ra emelné, ami csupán 16 % javulást jelentene a magyarság számára. Ilyen eredményért csakugyan nem érdemes rést ütni az 1848-ban kivívott jogegyenlőség nagy elvén, hisz az a másfél százaléknyi emel­kedés, amit a pluralitás behozatala a magyarság javára eredményezne, a nemzetiségek lakta vidékeken ezek túlerejével szemben elenyésznék, a színmagyar vidékeken pedig szük­ségtelen. A pluralitás, mint azt az And­­rássy-féle javaslat indokolása is be­ismeri, csupán hatalmi kérdés, mely­nek célja a plutokrácia és a kor­mánybefolyás biztosítása. Míg ugyanis a középiskolai kép­zettség csak 98,617 választónak adna 3-as szavazatot (ezek közül is 35,000 állami tisztviselő), addig minden előképzettség nélkül, csupán a 100 koronán felüli adózás címén 119,174 választónak lenne hármas szavazata. A kettős szavazatoknál is a na­gyobb adó és a függő helyzet adna a jogcímet a dupla szavazati joghoz. Ugyanis a kettős szavazattal felruhá­zandó 866,267 választó közül 406,754 csak azért kapná ezt a kiváltságot, mert 20 koronánál több adót fizet. Kettős szavazata lenne az összes ál­lami, törvényhatósági, községi kezelő­­személyzetnek, az 5 éven át közszol­gálatban álló altiszteknek, ipari és gazdasági altiszteknek, gazdasági és házicselédeknek, tehát csupa függő elemeknek, míg ipari munkás csak 62,568 (7­2%) jutna kettős sza­vazathoz 5 éves szolgálat címén. Kétségtelen tehát, hogy sem az általános, sem az egyenlő választási jog behozatala nem veszélyezteti a magyarság uralmát hazánkban, mert az általános választói jog mellett a magyar anyanyelvű választók száma 5 százalékkal nagyobb lenne, mint a mostani korlátolt vá­lasztói jog mellett; az egyenlő vá­lasztói jog pedig útját állná a nagy vagyonok és a kormányhatalom be­folyásának túltengésének, mely eddig se vált soha a magyarság előnyére.­­ A pécsi függetlenségi párt ér­tekezlete. A pécsi függetlenségi és 48-as párt szervező bizottsága tegnap délután 5 órakor tartotta meg értekezletét a „Vad­ember-szálloda étkező termében. Toldy Béla közjegyző elnöklete alatt. Az értekezleten a függetlenségi párt mind­két árnyalata részt vett. Toldy Béla dr. elnök ismertette azt a propozíciót, azt az ajánlatot, amelyet a pécsi munkapárt in­téző bizottsága illetve Zsolnay Miklós és Visy László dr. tettek, s amely abban állott hogy a függetlenségi párt viselked­jék Zichy János gróf jelölésével szem­­ben passive, s ezért, abban az esetben hogy­ha Zichy János gróf a pécsi mandátu­mot nem fogadná el nem csak hogy nem állítanának az újabb választáson ellenje­löltet a függetlenségi párt jelöltjének, ha­nem annak megválasztatását ők is támo­gatnák. Ebben a kérdésben több felszólalás történt, de egy sem helyeslő alakban. A felszólalások magvát Grün Sándor úr fejtette ki a legalaposabban, s mutatott rá arra, hogy a függetlenségi párt mért nem fo­gadhatja el ezt a paktumot. A mostani választás egy kérdés elé állítja a nemzetet. Az uralkodó a nem­zetre apellált és arra a kérdésre vár fele­letet, hogy elfogadja-e a nemzet a Khuen Héderváry és kormánya által képviselt bécsi politikát, vagy ragaszkodik-e a gazdasági és k­özj­ogi önállósulás politikájához, hogy ha a független­ségi párt Pécsett elfogadja a felkínált pak­tumot, és akár csak passzív viselkedé­sével is a kormánynak egy voksot bizto­sít a parlamentben , hűtelen lesz önmagá­hoz, s diadalra segíti a nemzet kárára a bécsi politikát ! Ugyanily értelemben szólaltak fel Muttnyánszky Béla, Hamerli Imre, Pleinin­­ger Ferenc, Demel Anzelm, mire az elnök Toldi Béla dr. határozatilag kimondotta, hogy a szervező bizottság a tudomására juttatott ajánlat felett napirendre tér. Ezután a szervező bizottság a szer­vezés munkájának előkészítését folytatta s elhatározta a város kerületi szervezeteinek az újjá­alkotását. Az első kerület elnöke Dobszay An­tal, alelnöke Cserta Antal, Krisztián György és Marton Miksa lettek, a kerület jegyzője Parragh Antal dr. A második kerület elnöke Marton Fe­renc lett. A harmadik kerület elnöke Hamerli Imre, alelnökei: Bodó Aladár és Mutt­nyánszky Béla, jegyzője : Schwartz Gábor. A negyedik kerület elnöke: Ratkovics Károly, alelnöke : Daempf Imre, jegyzője : Szvacsek Mihály és Grün Sándor dr. Az ötödik kerület elnöke: Vidákovics György, alelnökei: Hauk Antal, Kisgadó Mátyás, jegyzői: Szieberth Nándor és Kő­­berling Károly. Központi jegyzők lettek: Böhm Jenő dr., Biró Jenő dr. és Demel Anzelm. (Megjelenik a Sors.) A Sors : Hívtál ? Az asszony: Igen. Te tudod legjob­ban, hogy mit hiteleztem ennek az em­bernek, akit most csődbe kergettek köny­­nyelműen elpocsékolt érzései. A Sors: A részletes folyószámlát mutassam fel, vagy pedig csak a nagyobb tételeket ? dent. Lesznek követelések, amelyektől el­állók, azokat töröljük. A Sors: Lassanként mindig jobban és jobban szeretted ezt az embert. Az első csókokat, az első öleléseket minden meggondolás nélkül hitelezted neki. Bíz­tál benne, mert azt hitted, hogy akit te olyan komolyan szeretsz, az nem űzhet könnyelmű játékot veled. Az asszony: Szóval ott kezdődik az első vétség, hogy a kölcsönvett tőkét nem a kijelölt célra használta fel. Én nem sze­retem a játékosokat és rögtön kijelentet­tem, hogy csak komoly, megbízható vál­lalatokhoz hitelezek. A Sors: Egyre jobban bíztál és ko­molyan, meggondoltan egyre többet hite­leztél. Egy fényes estély után kocsin ki­sért haza. . . . Az asszony: Radírozni! A Sors: Egyszer pedig csöndes, ta­vaszi estén emberektől elhagyatott helyen sétáltatok. . . . Az asszony : Ezt is törülni! A Sors: Hogyan ? Az asszony: Mondtam, hogy nem számítok fel neki mindent. Beszélj egyéb­ről. Arról, hogy minden gondolatomat be­töltötte , hogy szívdobogást kaptam, ami­kor láttam, hogy kínozott, gyötört hosszú, keserves éjszakákon a féltékenység, hogy hű voltam hozzá minden gondolatommal, hogy rá nem néztem senkire. — Egyedül neki éltem. A Sors: Bizony ez hatalmas követe­lés és szóról-szóra beigazolt, igaz. Az asszony: Most nézd meg a csőd­tömeget. Hála, tisztelet és barátság, ami­vel egyezkedni akar. A Sors: Hallatlan deficit. Az activát messze túlhaladja a passzíva. Ezt az urat hamis bukással fogja megvádolni az öreg bíró, az Élet. Az asszony: Mi lesz a büntetése ? A Sors: Keserű megbánás. A haját fogja tépni, miért olyan könnyelműen do­bott el magától egy hatalmas tőkét. Az asszony: Ha ez igaz volna ? Mit gondol barátom ? A férfi: (Elgondolkozva.) Az nincs kizárva! Az asszony: (Félénken, halkan.) Hi­szen, ha tudnám, hogy megkomolyodik. .. A férfi: Mit tenne? Az asszony: Új hitelt nyitnék. . . . A férfi: Maga a legaranyosabb asz­­szony a világon! PÉCSI KÖZLÖNY 1910. április 1.

Next