Pécsi Közlöny, 1910. április (18. évfolyam, 79-103. szám)
1910-04-01 / 79. szám
2. Ez kétségtelenül nagy ugrás, mert a választók számát egyszerre az eddigi szám háromszorosára rúgtatná, de elkerülhetetlen, mert a választói jog keretein a merev párturalmi törekvés 60 éven keresztül semmiféle tágítást nem engedett. De a most szükségessé vált ugrásszerű kiterjesztés sem veszélyezteti a magyarság fölényét, sőt azt inkább megerősíti, mert az 1904. évi választók közül 542.417 (56’2°/0) volt magyar és 428.424 (43’8'0) nem magyar. Míg tehát a mostani választói törvény szerint a választóknak csak 56'2%-a volt magyar, addig az írniolvasni tudáshoz és 24 éves életkorhoz kötött általános, egyenlő választói jog alapján a magyar anyanyelvű választók arányszáma 61,2%-ra emelkednék. Ezt az Andrássy-féle javaslat pluralitása 62'8 %-ra emelné, ami csupán 16 % javulást jelentene a magyarság számára. Ilyen eredményért csakugyan nem érdemes rést ütni az 1848-ban kivívott jogegyenlőség nagy elvén, hisz az a másfél százaléknyi emelkedés, amit a pluralitás behozatala a magyarság javára eredményezne, a nemzetiségek lakta vidékeken ezek túlerejével szemben elenyésznék, a színmagyar vidékeken pedig szükségtelen. A pluralitás, mint azt az Andrássy-féle javaslat indokolása is beismeri, csupán hatalmi kérdés, melynek célja a plutokrácia és a kormánybefolyás biztosítása. Míg ugyanis a középiskolai képzettség csak 98,617 választónak adna 3-as szavazatot (ezek közül is 35,000 állami tisztviselő), addig minden előképzettség nélkül, csupán a 100 koronán felüli adózás címén 119,174 választónak lenne hármas szavazata. A kettős szavazatoknál is a nagyobb adó és a függő helyzet adna a jogcímet a dupla szavazati joghoz. Ugyanis a kettős szavazattal felruházandó 866,267 választó közül 406,754 csak azért kapná ezt a kiváltságot, mert 20 koronánál több adót fizet. Kettős szavazata lenne az összes állami, törvényhatósági, községi kezelőszemélyzetnek, az 5 éven át közszolgálatban álló altiszteknek, ipari és gazdasági altiszteknek, gazdasági és házicselédeknek, tehát csupa függő elemeknek, míg ipari munkás csak 62,568 (72%) jutna kettős szavazathoz 5 éves szolgálat címén. Kétségtelen tehát, hogy sem az általános, sem az egyenlő választási jog behozatala nem veszélyezteti a magyarság uralmát hazánkban, mert az általános választói jog mellett a magyar anyanyelvű választók száma 5 százalékkal nagyobb lenne, mint a mostani korlátolt választói jog mellett; az egyenlő választói jog pedig útját állná a nagy vagyonok és a kormányhatalom befolyásának túltengésének, mely eddig se vált soha a magyarság előnyére. A pécsi függetlenségi párt értekezlete. A pécsi függetlenségi és 48-as párt szervező bizottsága tegnap délután 5 órakor tartotta meg értekezletét a „Vadember-szálloda étkező termében. Toldy Béla közjegyző elnöklete alatt. Az értekezleten a függetlenségi párt mindkét árnyalata részt vett. Toldy Béla dr. elnök ismertette azt a propozíciót, azt az ajánlatot, amelyet a pécsi munkapárt intéző bizottsága illetve Zsolnay Miklós és Visy László dr. tettek, s amely abban állott hogy a függetlenségi párt viselkedjék Zichy János gróf jelölésével szemben passive, s ezért, abban az esetben hogyha Zichy János gróf a pécsi mandátumot nem fogadná el nem csak hogy nem állítanának az újabb választáson ellenjelöltet a függetlenségi párt jelöltjének, hanem annak megválasztatását ők is támogatnák. Ebben a kérdésben több felszólalás történt, de egy sem helyeslő alakban. A felszólalások magvát Grün Sándor úr fejtette ki a legalaposabban, s mutatott rá arra, hogy a függetlenségi párt mért nem fogadhatja el ezt a paktumot. A mostani választás egy kérdés elé állítja a nemzetet. Az uralkodó a nemzetre apellált és arra a kérdésre vár feleletet, hogy elfogadja-e a nemzet a Khuen Héderváry és kormánya által képviselt bécsi politikát, vagy ragaszkodik-e a gazdasági és közjogi önállósulás politikájához, hogy ha a függetlenségi párt Pécsett elfogadja a felkínált paktumot, és akár csak passzív viselkedésével is a kormánynak egy voksot biztosít a parlamentben , hűtelen lesz önmagához, s diadalra segíti a nemzet kárára a bécsi politikát ! Ugyanily értelemben szólaltak fel Muttnyánszky Béla, Hamerli Imre, Pleininger Ferenc, Demel Anzelm, mire az elnök Toldi Béla dr. határozatilag kimondotta, hogy a szervező bizottság a tudomására juttatott ajánlat felett napirendre tér. Ezután a szervező bizottság a szervezés munkájának előkészítését folytatta s elhatározta a város kerületi szervezeteinek az újjáalkotását. Az első kerület elnöke Dobszay Antal, alelnöke Cserta Antal, Krisztián György és Marton Miksa lettek, a kerület jegyzője Parragh Antal dr. A második kerület elnöke Marton Ferenc lett. A harmadik kerület elnöke Hamerli Imre, alelnökei: Bodó Aladár és Muttnyánszky Béla, jegyzője : Schwartz Gábor. A negyedik kerület elnöke: Ratkovics Károly, alelnöke : Daempf Imre, jegyzője : Szvacsek Mihály és Grün Sándor dr. Az ötödik kerület elnöke: Vidákovics György, alelnökei: Hauk Antal, Kisgadó Mátyás, jegyzői: Szieberth Nándor és Kőberling Károly. Központi jegyzők lettek: Böhm Jenő dr., Biró Jenő dr. és Demel Anzelm. (Megjelenik a Sors.) A Sors : Hívtál ? Az asszony: Igen. Te tudod legjobban, hogy mit hiteleztem ennek az embernek, akit most csődbe kergettek könynyelműen elpocsékolt érzései. A Sors: A részletes folyószámlát mutassam fel, vagy pedig csak a nagyobb tételeket ? dent. Lesznek követelések, amelyektől elállók, azokat töröljük. A Sors: Lassanként mindig jobban és jobban szeretted ezt az embert. Az első csókokat, az első öleléseket minden meggondolás nélkül hitelezted neki. Bíztál benne, mert azt hitted, hogy akit te olyan komolyan szeretsz, az nem űzhet könnyelmű játékot veled. Az asszony: Szóval ott kezdődik az első vétség, hogy a kölcsönvett tőkét nem a kijelölt célra használta fel. Én nem szeretem a játékosokat és rögtön kijelentettem, hogy csak komoly, megbízható vállalatokhoz hitelezek. A Sors: Egyre jobban bíztál és komolyan, meggondoltan egyre többet hiteleztél. Egy fényes estély után kocsin kisért haza. . . . Az asszony: Radírozni! A Sors: Egyszer pedig csöndes, tavaszi estén emberektől elhagyatott helyen sétáltatok. . . . Az asszony : Ezt is törülni! A Sors: Hogyan ? Az asszony: Mondtam, hogy nem számítok fel neki mindent. Beszélj egyébről. Arról, hogy minden gondolatomat betöltötte , hogy szívdobogást kaptam, amikor láttam, hogy kínozott, gyötört hosszú, keserves éjszakákon a féltékenység, hogy hű voltam hozzá minden gondolatommal, hogy rá nem néztem senkire. — Egyedül neki éltem. A Sors: Bizony ez hatalmas követelés és szóról-szóra beigazolt, igaz. Az asszony: Most nézd meg a csődtömeget. Hála, tisztelet és barátság, amivel egyezkedni akar. A Sors: Hallatlan deficit. Az activát messze túlhaladja a passzíva. Ezt az urat hamis bukással fogja megvádolni az öreg bíró, az Élet. Az asszony: Mi lesz a büntetése ? A Sors: Keserű megbánás. A haját fogja tépni, miért olyan könnyelműen dobott el magától egy hatalmas tőkét. Az asszony: Ha ez igaz volna ? Mit gondol barátom ? A férfi: (Elgondolkozva.) Az nincs kizárva! Az asszony: (Félénken, halkan.) Hiszen, ha tudnám, hogy megkomolyodik. .. A férfi: Mit tenne? Az asszony: Új hitelt nyitnék. . . . A férfi: Maga a legaranyosabb aszszony a világon! PÉCSI KÖZLÖNY 1910. április 1.