Pécsi Közlöny, 1911. május (18. évfolyam, 83-105. szám)

1911-05-03 / 83. szám

. Az akció tegnap vette kezdetét, ezt útjában többé megállítani nem lehet, olyan az, mint a hegyről le­guruló hólabda, mely mind nagyobbá nőve, végül lavinává alakul, elsöpörve, elgázolva, összetörve, elpusztítva min­dent, mi útjában áll. Hiába panaszkodnak, piszkolód­nak, gúnyolódnak, kacagnak és rá­galmaznak a 67-es politika szolgála­tában álló pártok és megfizetett lap­jaik, ez a mozgalom a 67-es politika csődjét jelenti, itt kényszeregyezség­nek nem lesz helye, az adósnak fi­zetni kell, — van miből — teljesí­tenie kell a nemzet jogos, törvényen alapuló követeléseit teljes egészében. Az általános, egyenlő és titkos választói jog évtizedes programm­pontja a függetlenségi és 48-as párt­nak, ennek megvalósítása becsület­beli kötelesség, bárhonnan kap tehát erősítést és támogatást azt ezen programmpontja megvalósításához el­fogadja. Tessenek tehát csak tovább piszkolódni és rágalmazni: a kutya ugat, a karaván halad! GPRI ШШ1 (N. A.) Hogy megegyeztek, azt mind­járt gondoltuk, — mert hisz teremthet-e az isten olyan közös ügyes dolgot, amiben — a császár parancsára — végre is meg nem egyeznének. Hogy miben egyeztek meg, az majd kisül a vallatásnál,­­ mert kötve kell hinni a komának azt a híresztelését, hogy a területi szuvereni­tással együtt járó magyar állami nyelvet, a katonai büntető perrendtartás igazság­szolgáltatásában és törvénykezésében az egész vonalon sikerült érvényhez juttatni. Hiszen majd elválik, hogy hány zsák­kal telik, mert ha igaz ez a büszke ki­jelentés, akkor minek teszik hozzá azt a dodonai cafrangot, hogy a két kormány konstatált megegyezésében nagy kímélet nyilvánul a magyar kormány részéről az osztrák kormány és az osztrák politikai helyzet mai nehézségei iránt. Igen, megegyeztek, de akképen, hogy magát a főszabályt annyi kitétellel garni­­tozták körül, hogy a kitételek tökéletesen illuzóriussá teszik magát a főszabályt. Ez az, amit úgy hínak, hogy jól kell lakni a kecskének is — és meg kell maradni a káposztának is. Hamisítatlan bécsi politika, alapítva a „vakult magyar“ népbolondító rendszerre. Hogy pedig a magyar nyelv alkal­mazásának a főszabálya mégis miféle ki­vételekkel van megpecsételve, ezek közül itt csak a következőket említjük fel: ha a vádlott csak németül beszél, vagy né­metül is tud: akkor a katonai bíráskodás és törvénykezés nyelve a német; ha a vádlott horvát, akkor is német; ha a vád­lott osztrák honos, de a bűncselekményt Magyarországon követi el: akkor is né­met; ha a katonai bíróság nem tud ma­gyarul: akkor is német —­s végül ha a káplár ráparancsol a hazára, hogy neked tudni kell németül, akkor is német. A nemzeti nyelv szuverenitásának ilyen erősségeivel felfegyverkezve jött haza Khuen-Héderváry miniszterelnök Bécsből s most már el vannak szánva, hogy a három katonai javaslatot: a véd­erő reformról, a katonai büntetőtörvény­könyv és perrendtartásról, végül a hon­védség fejlesztéséről szóló törvényjavas­latot május első felében a képviselőház elé fogja terjeszteni. No és ezekre a katonai javaslatokra miféle sors vár a nemzet országgyűlése előtt ? Hát miféle sors várhat ? Rövid időn belül mind a három javaslatból — bármiként erőlködjék is az ellenzék — törvény lesz. Én eléggé jól ismerem en­nek az országgyűlésnek a politikai struk­túráját s kizártnak tartom, hogy a Bécs­ből ránk zúdított tengerrel ez idő szerint megbízhatnánk. Az ország népe komor apathiába sülyedve nézi a dolgok menetét. Nincs az a bécsi támadás, nincs az a vipera, amelynek a csí­pése ma már felrázhatná halálos der­medtségéből a magyar országgyűlést. Kivénhedt, elöregedett már az osztály­parlament s itt csak a szervezetbe eresz­tett friss vér: a népparlament segíthet. S addig, míg ez meg lesz, küzdeni és dolgozni kell az ellenzék minden egyes tagjának tíz férfi módjára. Küzdeni, meg­harcolni a nagy harcot, mert e nélkül sikert el nem érhetünk. S mi bízunk ebben a harcban a hívő, a rajongó becsületes hitével, meg­győződésével. Ne aludjunk, fel, küzdeni! iskolának igazgatója, Győrfy Jánosnak Paul Károly technológiai igazgató, Magyar Endre, az iparostanonc iskolák országos fői­gazgatója és Schodis Lajos szakfelügye­lőnek, kik a kirándulókat erkölcsileg tá­mogatták, kalauzolták, a bizottság köszö­netét fejezte ki. A vallás- és közoktatási miniszter a rajzban legjobb előmenetelt tanúsított ta­­nonc részére 50 korona jutalmat ad. Meg­engedte, hogy esetleg két tanonc között is feloszlassák. Jelenleg két kiváló raj­zoló van, a tankerület ajánlatára e két tanonc jutalmazását terjesztette fel. Tanonc-otthon nem lévén Pécsett, a vezető tanító részére felajánlott 200 ko­ronára senkit sem hozhatott javaslatba. Tu­domásul vette, hogy a közoktatási minisz­ter 3200 kor. államsegélyt engedélyezett. Iskolába jár 1020 iparos és 144 kereskedő tanonc. Ily nagy számban még soha sem voltak. Az évzáró vizsgát június hó második felében fogják megtartani. A természet utáni rajzhoz szükséges mintákat szaporítandó, jánosi Engel József udvari tanácsos 6 darab különféle fanem­ből tönköt ajándékozott a tanonc iskolának, ezért a bizottság köszönetet szavazott. — Végül több tandíj leírást intézett el a bi­zottság. РЕСЯ KÖZLÖNY ti ЩН' В (BEMÜK-iitfei Mi április 28-án tartotta ülését. Jelen voltak: Csukás Zoltán alelnök, ki Hamerli Imre elnök akadályoztatása folytán elnökölt. Dampf Imre, Gallovits János, Germán István, Gyimóthy Gyula, Krisztián József, Beberits Imre, Sziebert Nándor. A bizottság részvétét fejezte ki Hamorli Imre elnöknek édesanyja elhunyta fölött. Pécs város tanácsa a kereskedelmi miniszter leiratát a tanoncotthonok felállí­tása tárgyában véleményezés végett ki­adta. A bizottság melegen ajánlotta a város közönségének, alig fog költségbe kerülni, mert a miniszter a legmesszebb menő támogatást helyezte kilátásba. A közoktatásügyi miniszter pedig az otthont vezető tanár jutalmazását. Sziebert Róbert tanító 27 iparos­­tanoncot Budapestre három napi tanul­­atra vitt. Ezért a bizottság elismerését és köszönetét fejezte ki. Bárczy István, a főváros polgármestere ingyen lakást adott a Murányi utcai iskolában. Ennek az Nomi 1 list A pécsi szociáldemokrata párt, mint jeleztük is, 30-án, vasárnap délelőtt 10 órára népgyűlést hívott egybe a következő programmal: 1. A népiskolák államosítása és tiltakozás a felekezeti iskoláknak ál­lami segélyezése ellen. 2. A tanítók tár­sadalmi és anyagi helyzete és az általános választói jog. A napirend mindkét pont­jának előadója Fáber Oszkár lett volna, azonban , akadályozva lévén a megjele­nésben, helyette Fényes Samu dr. fővá­rosi ügyvéd jött le s adta elő a tőle meg­szokott szónoki hévvel a napirend máso­dik pontját, míg az elsőt, a jövő vasár­nap megtartandó népgyűlés tárgysoroza­tára halasztották. . A népgyűlésre nemcsak a szociál­demokrata munkások, de a polgárok is nagy számmal jelentek meg és nagyobb készenléttel vonult ki a rendőrség is Schmiedt Boldizsár rendőrkapitány veze­tésével, minthogy a városban az a hír kapott szárnyra, hogy kor­ szocialisták nagyobb arányú ellentüntetésre készülnek a gyűlés alatt. Tiz órakor kisebb eső permetezett s igy a gyűlést a tornacsarnok helyiségében kellett megtartani, melynek tágas terme nem volt képes befogadni az impozáns számban megjelent hallgatóságot. A gyűlés elnökéül Jóna Gábort, jegyzőjéül Tóth Antalt választották meg s a rövid elnöki megnyitó után Fényes Samu dr. lépett az emelvényre, kit a hallgatóság hatalmas éljenekkel üdvözölt. Történelmi visszapillantást vetve a tani- 1911. május 3.

Next