Pécsi Közlöny, 1911. december (18. évfolyam, 257-280. szám)

1911-12-01 / 257. szám

XIX. évfolyam. Péntek, 1911. december 1. 257. szám. II Pécsi копну A pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király­ utca 24. Városi és interurbán telefon­szám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztővel értekezni lehet déli 12—12'30.I Főmunkatárs Felelős szerkesztő Dr. Egry Béla orsz. képv. Végh Lajos Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill. SÜRGÖNYÖK. Országgyűlés, Budapest, november 30. A képviselőház ülésén Návay el­elnökölt. Szmrecsányi György válaszolt Hock­­nak és Vázsonyinak, csodálkozva ezek tá­jékozatlanságán. Felemlíti, hogy amikor kifogásolta a fővárosi tisztviselők felette nagy fizetését, akkor külföldi példára hi­vatkoznak, nem számolva a hazai viszo­nyokkal. Avagy helyes-e, hogy a gázgyár igazgatójának 100000 korona fizetése le­gyen ? Örvend, hogy a belügyminiszter nem hagyta helybe ezt a fizetésrendezést. A fővárosi szavazatok meghamisítása tény és köztudomású dolog. Utánna Székely igazságügyi minisz­ter és Heltai Ferenc igyekeztek cáfolni Szmrecsányit, kit Székely felhívott konk­rét vád tételére, hogy ez ügyben eljár­hasson. Nyegus Miklós kihallgatása. (Wien, nov. 30.) Nyegus Hohenbur­­ger osztrák igazs. n. miniszt. merénylője kihallgatása alkalmával beismerte, hogy a minisztert meg akarta ölni. Utána Ho­­henburgert hallgatták ki, majd a szintén jelen volt mint elnököt. Előbbit aziránt kérdi ki az elnök, hogy látta-e a lövést, mire iggennel felel és a ruhát illetőleg azzal, hogy, mert Őfelségétől jött, éppen kegyelmet kért ez elítélteknek (akik miatt Nyegus rálőtt), mélyen kivágott mellény­ben és frakkban volt. Biró és Makkos lefülelve. (Veszprém, nov. 30.) Bírót és Mak­kost a Kereskedelmi Bank volt alkalma­zottait, akik Budapesten 30000 koronát sikkasztottak el, Veszprémben, az ottani rendőrkapitány értesítése szerint elfogták, amint éppen együtt vacsoráztak. Nagyon gyorsan rájuk ismertek, mert ügyetlenek voltak. (No az ügyeseket is legtöbbnyire elfogják, hiába alakoskodnak. És így is van ez jól !) Bajban van a kínai dinasztia. (Peking, nov. 30.) Itt a dinasztia helyzete egyenesen kétségbeejtő. Juansik­­kai azt tanácsolja az udvarnak, hogy köl­tözzenek el a fővárosból, a hercegek azon­ban vonakodnak, mert biztosan tudják, hogy menekülésük egyértelmű volna ha­talmuk elvesztésével és a dinasztia pusz­tulásával. Kiadó laptulajdonos Madarász Béla. A választói jós­aj tervezete. Irta: Egy baranyavármegyei állam, tanító. Sokáig haboztam, töprengtem, vájjon a nyilvánosság elé lépjek-e, léphetek-e tervemmel, vájjon meg­éri-e a nyomdafestéket vagy nem ? Ezen hosszú ideig tartó gondolkodás után végre elhatároztam magamban, hátha új utat, új irányt rejt eszmém magában, nem törődve az esetleges kigúnyolással, közreadom, hiszen ha nem használok vele, kárt semmi esetre sem okozok általa. Eddig többféle választói jog tervezetéről hallottunk beszélni. Az egyik írni-olvasni tudáshoz köti a választói jogot, a második adócen­zushoz, a harmadik a katonáknak beváltaknak akarja megadni (jelsza­vuk : aki jó katonának, az legyen jó szavazónak Ц) vannak akik ál­talánossá, titkossá, községenkintinek akarják tenni, de mindegyik meg­egyezik abban — amint ez termé­szetes is — hogy a magyarság szup­­remáciáját mindenképpen fenn kell tartani. Nem foglalkozásom a politika, előttem egy sereg új generáció ül évről-évre a padban, akiknek én kötelességszerűen magyarázom az alkotmánytanból a képviselőválasz­tással kapcsolatban, hogy kinek van szavazati joga, kinek nincs. És el­képzelem magamban, várjon ezek közül, hány lesz szavazó, hány nem ... és bizony előreláthatólag többen lesznek a választói jog nél­küliek, mint azok, akiknek lesz. Hát akkor mi a patvarnak izgatom fel képzeletüket olyannal, aminek ők soha hasznát nem veszik, és ha eszükbe jut, hogy az iskolában hal­lottak ők valamit annak idején, hogy „ki lehet választó és nem ?“ vájjon nem-e az iskolát fogják okozni, hogy miért oltott beléjük soha nem telje­sülő reményt, vájjon nem fognak-e elkeseredni azon, hogy ők annyira nem részesülnek ezen emberi jog­ban, mint az északi sarkon lakó eszkimó, vagy egy szaharabeli be­duin ? De, hogy hosszas ne legyek, a közvélemény elé terjesztem alábbi tervemet: Mivel a mai kort a demokra­tikus átalakulás korának tekinthet­jük — mely elől elzárkózni nem lehet, de nem is lenne helyes — terjesszük ki a választói jogot oly széles mederben, amilyenben csak lehet. Adjunk mindenkinek — a tényleges szolgálatban álló katona­ság és csendőrség kivételével — tekintet nélkül arra, hogy tud-e írni, olvasni, volt-e katona, fizet-e bizonyos adókulcs szerint megállapí­tott adót — egyformán szavazati jogot, aki kimutatja, hogy saját, esetleg családjának fenntartásáról önállóan és állandóan tud gondos­kodni , de ezt a jogot kössük állam­­polgári eskühöz! T. i. minden 24 évet betöltött egyén (férfi), ha a fennti követelményeknek egyébként megfelel, ha szavazati jogot akar; tegyen esküt a magyar alkotmányra, Isten- és királyhűségre, hogy a fenn­álló és ezután hozandó törvények, társadalmi rend, vallásfelekezetek ellen sem szóval, sem tettel, sem tollal nem vét, azok ellen szavazati jogának részben és egészben leendő elvesztése mellett nem izgat, semmi­féle haza-, vallás- és királyellenes titkos és nyílt társulatnak tagja nem lesz, stb. Hogy mit eredményezne ez ? A magyarság nemzeti ideáljá­nak fölényét, megerősödését és fenn­maradását. Gondoljunk a nemzetiségi kér­désekre, a romboló szocializmusra, vájjon nem szünnének-e meg egy csapásra ? Az a tót, oláh, szerb, szász, az a szocialista, a szavazatjog ellenében esküjével nyíltan a ma­gyar haza polgárának vallja magát — ha mindjárt az eskümintát anya­nyelvén tenné is le — ország világ előtt a magyar haza ellen nem te­hetne semmit anélkül, hogy esküjé­vel ellentmondásba, esetleg esküsze­­gésbe nem keverednék. Hogy meg­tagadhatják az esküt ? Istenem ! Hát az a szocialista, vagy nemzetiségi katona nem esküszik-e fel a magyar zászlóra és királyhűségre ? Nem es­küszik-e meg arra, hogy a hazát bárhonnét megtámadó ellenséggel szemben életével és vérével meg­védi ? És hozzá ezen esküért semmi ellenértéket nem kap, míg az állam­­polgári esküvel óhajtott szavazati jo­got nyer ?

Next