Pécsi Közlöny, 1912. március (19. évfolyam, 49-68. szám)

1912-03-01 / 49. szám

i ^ fii Э~ V .'<*2ttU A'a j? ^^2S3A®GäöLJSaSUi XX. évfolyam. Péntek, 1912. március 1. 49. szám. A pécsi fegyenessségi és 48-as párt hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király utca 24. Városi és interurbán telefonszám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztővel értekezni lehet déli 12—12'30. Főmunkatárs Felelős szerkesztő : Dr. Egry Béla orsz. képv. Végh Lajos Kiadó laptulajdonos Madarász Béla. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill. SÜRGÖNYÖK. Országgyűlés, Budapest, február 29. Képviselőház ülését N a vot elnök fél 11-kor nyitotta meg. Bejelenti, hogy a tegnapi szabadságjágkéréseket visszavonták azon megokolással, hogy az elnök házszabályellenesen akarta azokat kezelni. Tiltakozik az ilyen egyoldalú bíráskodás ellen. Jelenti azután, hogy újabban 5 képviselő kért szabadságot. Prónai Géza indítványozza, hogy mind az öt szabadság felett külön-külön szavazzanak, mert hiszen egyiknek valaki megadná, másiknak nem. Kenedi Géza szerint nem bocsájtható mind külön szavazásra. Batthyány Tivadar felel Kenedinek, felhívja őt, hogy adjon be házszabálymódosító indítványt. Kenedi Géza precedenseket olvas fel. Pólónyi Dezső: Sümeginek megadná a szabadságot, másnak nem. Bakonyi szerint elnök eljárása ellenkezik a házszabályokkal és saját fogadkozásával. Elnök tagadja, hogy valamelyes ígéretet tett volna. Eg — közbekiált — Becsületszava van. Elnök szerint: Kétféle precedens is van. A kérdéshez Ábrahám Dezső és mások szólnak. Félreértések Khuen beszédét illetőleg. (Wien, február 29.) Itt egész harc folyik Khuen beszéde felett, mivel az homályosságánál fogva kétféleképen is érthető. Már pedig az Apponyi felfogását Khuen hallgatólag helybenhagyta. Aneue Freie Presse Írja: a 43. §-ban foglaltak szerint, a sorozásról az országgyűlés határoz, de a már besorozottak felett az uralkodó rendelkezik. Katonai csapatszolgálat a boszniai határon. (Budapest, február 29.) A boszniahercegovinai hadtestek területén határmenti szolgálatra külön csapatokat szándékoznak szervezni, amelyekre ugyanoly hivatás várna, mint a tiroli és a karintiai vadászokra. Bécs még nem nyerte meg a játékot ! Ha a függetlenségi és negyvennyolcas pártok az eddigi legyőzhetetlennek talált obstrukcióval állanak ellen a véderőreformnak, akkor a véderőreform megbukik; ha azonban a véderőreform megbukik , akkor feltétlenül utána, illetve vele bukik a Khuen-Héderváry kormány is. Ámde, ha a Khuen-kormány megbukik, utánna nem jöhet más kormány, mint csak olyan, amely hozza az általános, egyenlő, titkos és községek kinti választójog demokratikus reformját, vagyis nem jöhet más, mint egy átmeneti választójogi kabinet. Már most, Kossuthék szerint, hogy az átmeneti választójogi kabinet ne jöhessen, vagyis, hogy ne jöhessen az általános, egyenlő és titkos választójogi reform : „a Khuen- Héderváry-kormánynak nem szabad megbuknia hogy azonban a Khuen-kormány meg ne bukjék : „a véderőreformnak sem szabad megbukni ámde, hogy a véderőreform meg ne bukjék: „tovább obstruálni nem szabad." Ez a logika megfojtja a Kossuthpártot s bármennyit is beszélnek napirendek előtt a párt leszerelő vitézei, azt még a víz se mossa le róluk, hogy a Kossuth-párt az általános választójog demokratikus reformját árulta el akkor, amikor egy éjféli kaszinói tanácskozás alapján hirtelen letette az obstrukció legyőzhetetlen parlamenti fegyverét, azt a fegyvert, amelyet a Nemzeti Kaszinó grófi intrikái előtt néhány órával a párt még harci riadalmak között forgatott. Már maga az a tény is elrémítő, hogy egy függetlenségi és 48-as párt ilyen perfid módon tudja elárulni a népjogokat és tud szövetkezni a retrográd grófok Nemzeti Kaszinójával — holott egy függetlenségi és 48-as pártnak és embernek mindig demokratikusnak, liberálisnak és radikálisnak kellene lennie, mert ez illik Kossuth Lajos negyvennyolcához. Ámde ha még maga a demokratikus választójog reformja árultatott volna el így és dobatott volna oda a retográd grófok harmincadjára — de nem csak ez történt. A Kossuthpárt egyszerűen elfogadta Tisza Istvánnak a bécsi delegációban világgá röpített azt a híres mondását, hogy a védőreformért pedig — ellenszolgáltatásul — semmiféle katonai nemzeti vívmányt elfogadni nem szabad, íme a Kossuth-párt egy makulányi nemzeti vívmányt nem követel s szinte gondolkodás nélkül dobja oda Bécs lábaihoz a negyvenezerrel több magyar újoncot és rakja rá a terhek alatt már úgyis roskadozó magyar nép vállalta az évi háromszáz millió örökös új katonai terhet — szintén Tisza István direktívája szerint, gondolkozás nélkül. Először eltiporni a népjogokat, azután Magyarországot az osztrák császári ármádia örökös járma alá tenni: ez Mohácscsal és Világossal vetekszik s most ennek papkévéjét a függetlenségi és 48-as pártnak nevezett Kossuth-párt rakta föl. A Kossuth-párt engedje keresztül a véderőreformot, segítse Bécset ahhoz, amit tizenöt éven keresztül semmiféle nemzetsanyargatással eddig elérni nem tudott, de akkor ellenszolgáltatásképpen kapjon is a nemzet valamit. Mondjuk, nem nagy dolgot — de mégis csak valamit. Ámde semmit sem kapni és a derekukat mégis beadni, akkor, amikor nem hogy muszáj volna, de vitathatatlan a kétségtelen győzelem , erre még az a megjegyzés is kevés, hogy Ocskay-politika. Akkor ne is panaszkodjunk, mert akkor nekünk magyaroknak nem az a fátumunk, hogy az Isten Ausztriával kötött össze, hanem az, hogy históriánkban örökösen megismétlődik az, hogy szenvedélyből kötjük föl a kardot, de minduntalan le is oldjuk — de az egyenesen hallatlan, hogy a győzelem előtt oldjuk le. Bécs részéről azonban még nincs megnyerve a játék, mert hogy a véderőreformból törvény soha se válhassék azon az alapon, amit Tisza István hirdet és amit most a Kossuth-párt is elfogadott, hogy cserébe érte a magyar nemzet ne kap.