Pécsi Közlöny, 1912. május (19. évfolyam, 78-86. szám)
1912-05-02 / 78. szám
2 eldőlt. Nekünk azonban úgy tetszik, hogy a miniszterelnöknek a két legfontosabb kérdésre, a választójogi és e véderőreformra vonatkozó kijelentései csak a helyzet kényszerének az eredményei. A miniszterelnök nyilatkozataiból és sok egyébb jelből is arra lehet következtetni, hogy a delegációk ülésezésének befejezése után új tárgyalások kezdődhetnek a miniszterelnök kezdeményezésére. Ma tehát befejezett helyzetről beszélni teljes határozottsággal nem lehet, s nincsen elvágva minden útja a kibontakozás lehetőségének. Az új pénzügyminiszter a tisztviselőihez. Dr. Teleszky János pénzügyminiszter levelet intézett a pénzügyminisztérium tisztviselőihez, melyben tudatva kineveztetését, üdvözli a minisztérium tisztviselői karát, mint régi munkatársait és hangsúlyozza, hogy a tisztviselői kar mindenkor számíthat elismerésére és jogos érdekei előmozdítására. — Szokatlan mód. A miniszter nem barátja a ceremónia és ünnepeltetésnek, ezért választotta az iráshiradást. A függetlenségi pártból. Justh Gyula néhány napi tartózkodásra ma délután tornyai birtokára utazott. Eltávozása előtt ma hosszabb eszmecserét folytatott pártjának tagjaival, úgy a pártonkívüli függetlenségi képviselőkkel és a kisgazdákkal is. A küzdő pártok között a további eljárásra nézve teljes egyetértés uralkodik. Nagy elismeréssel emlékeztek meg Justh Gyulának lankadatlan kitartásáról és elvszilárdságáról, amelylyel a küzdelmet vezeti és a pártok meg vannak arról győződve, hogy az ellenzék az ország javára nemsokára győzelmet is fog aratni, azok a kadétok és miért örülnek jövetelüknek Gizi, Irén. Közben meg is feledkeztem kötelességemről, t. i. az etetésről, annyira bámultam őket. Egymás kezét fogva lépegetnek egy-kettő-három, újra egy-kettő-három, hol lassú, hol gyors tempóban. Majd megállnak egy helyen és úgy kapkodják a lábukat mint a Gyurka gyerek a mustos hordóban. Milyen csacsik ezek a nagy kisasszonyok — gondoltam magamban — a Gyurka azt mondja, hogy komisz munka a szőlőtiprás, pedig ételt, italt, pénzt is kap, ezek meg itt ingyen ugrálnak s azt mondják, hogy mulatnak, szórakoznak. Gizus egy fél óra múlva haza vitorlázott, amikor előrukkoltam töprengésem mel. — Te, Irén, kik azok a kadétok ? — Hát te kibaszt, azt sem tudod, — csapta össze kezét Irén. — Nem, — tettem őhozzá restellve tudatlanságomat. — De katonát csak láttál ? — Oh, de mennyit, — vidultam fel, hogy valamit mégis tudok. — Pali öcsémnek van egy egész skatulyával . . . Képviselőnk ünnepeltetne. Szombaton pártunk nagy választmányából mintegy hatvan tag gyűlt össze a Vadember-szállóban, dr. Egry Béla ünneplésére. Előzőleg választmányi ülés volt, amelyen Szieberth Nándor ügyvez.etnök tett részletes jelentést a párt belügyeiről és a februári ülés óta történt külső tevékenységről, u. m.: márciusi ünnepélyek —, képviselőnk eszéki szereplése —, a Kossuth-szobornál lefolyt ünneplésről a halálozás évfordulója alkalmából. Felmerült az indítvány, hogy a párt tekintettel a választás közeli eshetőségére gyakrabban jöjjön össze, ami tetszéssel fogadtatott. Kifogásolták a kerületi elnökségek lanyhaságát, amiben bizony igazuk volt a felszólalóknak, de már az Pécsett szokás, hogy csak a veszély közeledése esetén áll talpra a polgárság, majdnem az utolsó percben. A tárgyalás befejeztével öttagú küldöttség ment dr. Egryért, kit megérkeztekor hatalmas éljenzéssel fogadtak. Elsőül Szieberth ügyvez.etnök üdözölte rövid beszédben Egryt három okból , hogy csak a napokban volt Béla napja, amit akkor az országgyűlésen volt elfoglaltatása miatt nem ülhettek együtt meg, mint nagyapát, fiunokájának Béla napján történt születése alkalmából és végre mint a parlamenti harc egyik vezéremberét. Dr. Egry hosszabb beszédben köszönte meg a kitüntető figyelmet és fejtegette egyúttal a politikai helyzetet, újólag ígéretet téve, hogy az általános, titkos választójogért megkezdett küzdelmet végig fogja társaival harcolni, bármilyen akadályokkal szemben is. Felköszöntőket mondottak még: Schmiedt Boldizsár, Krausz Benő, Schlesinger Mór, dr. Toldy Béla és Végh Lajos. Ismételten felszólaltak Egry és Szieberth. Marton Ferenc indítványára az alábbi távirattal üdvözölték a küzdő ellenzék vezérét. A — Te bikfk, eleven katonát értettem. Lásd, a kadétok eleven katonák, belőlük lesznek a tisztek, az aranyzsinóros tábornokok, akik háborúst játszanak. — És táncolni is tudnak ? — Persze! — Úgy mint ti az imént ? — Egészen úgy! — Táncolni nem is nehéz, én is tudok . . . Te ? ! Ne mondd ! — Nem hiszed ? Nézz ide ! Egy-kettőhárom, egy-kettő-három ez a walcer, ha ugrok is egyet hozzá az a polka, ha meg egy helyen topogok — csárdás. — Ne nézze az ember. Hiszen te megérdemled, hogy eljöhess a majálisra. Ettől kezdve mindig a fülembe csengett — megérdemled, hogy eljöhess a majálisra ... A majálisra, mely úgy lebegett lelki szemeim előtt, mint az ezeregyéjszaka pompájának, csillogásának megtestesülése. A kérdéses napon nagymama, nagypapa és apuskámból álló családi tanács elhatározta, mivel gyermekmulatság lesz, hát a Böske is elmehet. Nagyot dobbant társaság hosszasan maradt együtt és az általános, titkos választójog éltetése mellett mindenki ígéretet tett, hogy új választás esetén a legnagyobb munkásságot fogja kifejteni, hogy szeretett képviselőnk megint fényes diadalt arasson, amihez kétség alig is férhet. Nagyméltóságú Justh Gyula úrnak Budapest. A pécsi függetlenségi és 48 as párt városunk képviselőjének üdvözlésére öszszegyülvén, egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Nagyméltóságodat eddigi sikeres küzdelmének folytatására kéri. Tudatában vagyunk annak, hogy ez után haladva a népjogok győzelme kivívható. Pártunk Nagyméltóságod iránti tántoríthatlan ragaszkodással a küzdelemből mindenkor kész kivenni részét. Szieberth Nándor, Dr. Schwarz Gábor, ügyvezető elnök, jegyző. „Pécsi Közlöny* 1912. május 1. Justh Gyula válasza. Budapest, 1912. ápr. 28. Igen tisztelt elnök úr! Nagybecsű sürgönyüket vettem, ragaszkodásuknak abban foglalt megnyilatkozását hálásan köszönöm. A népjogok kivívásáért megkezdett küzdelem folytatására való buzdítást is hálás szívvel fogadom, mert ebben a céljaink közösségének érzetét látom. Biztosíthatom önöket, hogy ez a küzdelem a cél teljes biztosításáig szakadatlanul és törhetetlen kitartással fog folyni. Kérem ez erős elhatározáshoz továbbra is bizalmukat és segítségüket. Hazafias üdvözlettel Justh Gyula, az orsz. függetlenségi és 48-as párt elnöke, a szívem. Felöltöztettek ünnepi fehér ruhámba és édesapám kezét fogva elindultunk. Útközben csatlakoztunk Kasznárékhoz, akik Puskájukkal szintén oda igyekeztek. Ünnepélyes hangulatom mellett is folyton ismételtem magamban : egy-kettőhárom walzer, egy-kettő-három polka. Mire oda értünk javában folyt a tánc, perdültek a párok. Időbe került, míg megszoktam a kavarodást, melyből egy-egy fehérruhás leány bontakozott ki, belekarolva hol egy feketerónás ifjúba, majd egy cifra uniformisba, akik, mint befelé konstatáltam — éppen nem hasonlítottak a Pali öcsém bádogkatonáihoz. Meg kell vallanom, hogy kezdtek foszladozni az illúzióim. Valami bűvöset, valami csodásat vártam, a majálistól s amit láttam, táncoló párokat, tereferélő gardedámokat, szivarozó apákat sehogyse elégített ki. Ekkor nyílt meg először előttem a valóság és a képzeleti világ közti nagy örvény. Mikor legjavában szemlélődöm egyszer csak elém áll egy miniatűr hadfi azzal: „Szabad kérnem“. Tanácstalanul néztem jobbra-balra, megrökönyöd-