Pécsi Közlöny, 1912. október (19. évfolyam, 122-130. szám)

1912-10-03 / 122. szám

A pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. — Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király­ utca 24. Városi és interurbán telefon­szám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a kiadó laptulajdonos MADARÁSZ BÉLA Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A Nyilt-tér sora 60 fill. A delegációkból. A munkáját gyorsan hevenyésző magyar munkapárti és sokkal ko­molyabban tanácskozó osztrák biro­dalmi delegáció ülésezései némi port vertek fel Európában. Az európai sajtó komolyan veszi ezeket a tanácskozásokat, mintha ezek tényleg befolyásolnák a két állami monarkia külügyeit, holott tény, ami tény, Ferenc József csá­szár és király a saját maga külügy­minisztere. Az agg uralkodó békeszerető s ez szerencséje népeinek, amelyek közül nem mind oly bölcs, mint a­milyenné őt tette a hosszú, a viszon­tagságos élet. Íme itt van Schwarzenberg Ká­roly herceg, aki Ausztria egy részé­ben meglehetősen elterjedt nézetet képviselt szeptember hó 26-án a delegációban, nem értve egyet a ma­gyar referenssel, Nagy Ferenccel, aki természetesen mindenben egyet­értett Berthold külügyminiszterrel. Az agg uralkodó a békét óhajtja s a balkáni status quo fentartását. De az osztrák Schwarzenberg csak feltételesen óhajtja a békét. Ha a Balkánon mások annektálnak, ő is akar annektálni és az „ausztriai nemzetiségekkel“ vérrokonságban álló balkáni népek rokonszenvét keresi. Ebből kifolyólag rámutat arra, hogy a­ horvátországi viszonyok „valódi nevükön meg nem nevezhetők“. Va­lóban különös látvány az, midőn egy osztrák főúr a balkán népnek rokon­szenvét keresi, de nem keresi a ma­gyar nemzet rokonszenvét s azzal nem is törődik, bár a magyar nem­zet Ausztria népeihez közelebb áll, mint a balkáni népek. Az osztrák politikusok legna­gyobb része elfelejti hogy a magyar szent koronához tartozó Horvátor­szág területén a magyar nemzetisé­get s a magyar nyelvet vadul ül­dözi az a horvát állam, amelynek költségeihez (tehát eltartásához) sza­­bad akaratból évente sok millióval járul a magyar állam, amit a hor­vát fogcsikorgatva elfogad, mint a tigris a neki nyújtott koncot. Ezek az osztrákok nem tudják, hogy Magyarországon sehol és soha nem üldözték a horvátot, holott Horvátországban mindenütt és min­denkor üldözik a magyart. És ezek az osztrákok a magyar nemzetnek tulajdonítják a Duvaj rend­szert, melyet a nem hivatalos Magyar­­ország ép úgy elitél, mint ők elité­lik és bár tudja, hogy nincs az az engedmény a világon, amely Hor­vátországot kielégíthetné, más mint az, ha ez a kis ország, melynek csak fele horvát, elrugaszkodhatnék a magyar birodalom kötelékéből és paritásos viszonyban jutna mint har­madik, az osztrák monarkia két ál­lamával. Pedig — vegyük csak Ausztriát — ennek vannak népei, például a cseh és a lengyel, ame­lyek számbelileg, értelmisége és nagy történelmi múltjuk szempontjából, hasonlíthatatlanul felette állanak a maga területéről századok előtt nagy részben kitolt s a magyar-szlavón területre rátolt Ids Horvátországnak. Valóban Eleusis rejtélyei közé tartozik az, hogy miképen lehet a balkáni statusquot fen­tartani és ugyan­akkor nem avatkozni bele a balkán­ügybe ? Vájjon miképen tartja fenn Berch­­told gróf a balkáni statusquot, ha a balkáni államok a statusquot fenn­tartani nem akarják ? Az ilyennemű jószándékok, ame­lyeket csak erőszakkal lehet érvé­nyesíteni, teremtették meg a két állami monarkiának azt a hírnevét a Balkánon, amelyre vonatkozik Sherif pasának a napokban egy ma­gyar hírlapíró előtt tett ez a nyilat­kozata : „A vezető török politikusok szívük mélyében nincsenek bizalom­mal Ausztria iránt. Azt magam is hiszem, hogy Berchtold grófnak, aki tehetséges úri­ember, jó szándéka van, de a szándék még nem minden, ha jó is. ” A pécsi ellenzéki népgyűlés. Mint már jeleztük, október 13-án, vasár­nap nagy ellenzéki népgyűlés lesz Pécsett, amelynek előkészítésén nagyban fárado­zik a pécsi függetlenségi párt kiküldött rendezőbizottsága E­g­e­r Béla dr. ország­gyűlési képviselővel élén. A népgyűlésen részt vesznek az ellenzék vezérférfiai is. Eddig P­a­r­á­n­y­i Géza és B­a­r­d­á­s Béla jelentették be levélben a pécsi tiltakozó népgyűlésen való részvétüket. Ma К á -г о­­ у i Mihály gróf a legnépszerűbb ma­gyar politikus az alábbi táviratot intézte E g г у Béla dr. országgyűlési képviselőhöz: Régebbi ígéretemhez képest, kész­séggel veszek részt október 13-án Pé­csett tartandó tiltakozó népgyűlés­eken, ha csak valami komolyabb akadály nem gátol meg ebben. Szíves üdvözlettel Károlyi Mihály.­­­ Képviselőnk üdvözlése. A Szik­szón tartott népgyűlés dr. E­g­e­i Béla országyűlési képviselőnket az alkotmány védelmében kifejtett fáradhatlan tevékeny­ségéért üdvözölte és megküldötte az ott hozott határozatot. Az Abaúj-Torna vármegyében Szik­szón 1912. szeptember hó 22-ikén tartott népgyűlés kimondja, hogy a lélekvásárlás útján többségre jutott munkapárt és vezé­reinek erőszakos, alkotmány és jogtipró eljárását elítéli, a szövetkezett ellenzék harcához egyhangú lelkesedéssel fentartás nélkül csatlakozik, felkéri a szövetkezett ellenzék vezéreit, hogy a harcot — ame­lyet a magyar nemzet hű fiai igaz rokon­érzéssel állandó és feszült figyelemmel kísérnek — lankadatlan kitartással mind­addig folytassák, míg gróf Tisza István és Lukács László az ügyek vezetésétől el nem távoznak, az alkotmány és jogrend folytonossága helyreállítva nem lesz és a nemzet garantiát nem nyer e tekintet­ben, hogy a demokratikus választójog megalkottatik olyképen, hogy a jövőben tiszta választásokon a nemzet valódi aka­rata jut kifejezésre. A kerület képviselője Csermák Ernő iránt bizalmát nyilvánítja és felkéri őt, hogy az ellenzék harcában továbbra is rendületlenül tartson ki. Papp István s. k. Telegdy István s. k. jegyző, elnök, A nagykárolyi választókerület polgá­rainak gróf Károlyi József képviselőnek beszámolója alkalmából egybegyült pol­gárai bizalommal üdvözlik nagyságodat mint a pártonkivüli függetlenségi ország­gyűlési képviselők elnökét s az alkotmány­védelem nehéz munkájában felkérik a ki­tartásra és a küzdelem tovább folytatá­sára a maga részéről a kerület tántorít­hatatlan ragaszkodásáról biztosítja. A nép­gyülés megbízásából: Dr. Adler Adolf pártelnök. — Népgyülés Sásdon. A baranya­­vármegyei ellenzék nem elégszik meg az­zal, hogy biztos kerületeiben szervezked­jék, hanem bemegy a munkapárti kerüle­tekbe is, még­pedig a siker alapos réme.

Next