Pécsi Közlöny, 1912. december (19. évfolyam, 139-147. szám)
1912-12-01 / 139. szám
г : A baranyaszentlőrinci választás. A baranyaszentlőrinci kerület függetlenségi és 48-as párti jelöltje dr. Narancsik József december 1-én, vasárnap tartja meg nagyszabású népgyűlés keretében a kerület székhelyén programmbeszédét. Programmbeszédére úgy a függetlenségi és 48-as párt, mint a szövetkezett ellenzéki pártok képviselői is leutaznak a kerületbe. A kerületbeli néppárt elhatározta, teljes erejével támogatja Narancsik Józsefet. Valószínű, hogy december ötödikén tartandó választáson nem is lesz ellenjelöltje s megválasztása minden jel szerint egyhangú lesz. Justh Gyula itthon. Hónapokon át tartó gyengélkedés után, mindenki örömére friss egészségben érkezett meg csütörtökön Justh Gyulapestre. A vonatot, amely a pártvezért hozta, híveinek nagy és lelkes tábora fogadta. Ez a tábor nem tágított a zászlótól egy hajszálnyira sem a míg oda volt a vezér , visszatérte azonban a küzdelem új erősödését jelenti. Justh Gyula, mihelyt hívei közé lépett, rögtön kezébe ragadta a zászlót, rögtön harcra buzdított. Azt jelenti ez, hogy a régi erőben, régi törhetetlen kitartás és lelkesedés birtokában üdvözli a függetlenségi párt elnökét, akinek vezetésével diadalra kell vinnie a demokrácia eszméit. Miért kedvelik a háziasszonyok annyira a „Valódi" kassai Franck-ot ? Csakis a finom, erőteljes és az aranysárga kávé miatt. Ép úgy a felül nem múlt kiadósága is az, mely a legértékesebb kávépótlékká teszi. Védjegye a kávédaráló, a megitévedt szabadszilgtalnokhoz. Irta: Végh Lajos. Nemzetgyűlés kétes jogú többsége Hogy jogbitorló elnök rabja lett, S mikor e szörny brutális őrülettel Tort ült az élő jogi törvény felett: Reád vártunk, hogy lánglelked haragja Lesújt e szörnyre, tán szét is vagdalja . . . S mit kelle látnunk ? Oh mi nagy csalódás! Az eddig bátor lelked megremeg, S a nem rég büszke tollad meghajolva, A lengyelek sorsával fenyeget: Nyepozvolim*-osoknak festve minket, Hogy ellenállás szítja sziveinket. Te volnál az: Cézárok paskolója? щ S te, ki élősdi ebbel szemben épp Az éhező farkast dicsőítetted: Mert ez mehet, tehet tetszésekép ? Tőled, szabadság felkent bajnokától, Halljunk sziréni dalt a meghajlásról. . . ? ! Hiszen te írtad ezt: “Jogot a népnek !“ — Szivét ha honszeretet hatja át. — Meg ezt: „Oh van a koldusnak hazája !“ — Ellennel szemben élteti honát. — S a nép, a nemzeti alapra állva, Hajolna tán gyáván cudar igába . . . ? ! Nem, nem! Te ezt magad nem gondolhattad. Egy ördög súgta ezt talán neked: Hiszen ezerszer is a szent, magasztos Szabadságról zengett az éneked. Elállanál e lengő zászló mellől ? Magad tépnéd le a babért fejedről . . . ? ! De Lengyelhont nem is nép küldöttjének „Nem engedem !“-je tette tönkre. Nem ! Sőt a nemesség kapzsi zsarnoksága, Majd árulása rombolt mindenen! Ez igazságot el mért ferdíted, mért ? Talán csak nem: lealázó reményért...?! S hogy a magyar vak tagadásnak hódol : Hamis az ezzel vádoló szavad. Ne hallgass, oh, az aljas csábítóra! Neked hazudnod éppen nem szabad. Hisz nemzetünk igazi óhajára A „Nem !“ mindig felülről jött le rája. Ha még agyadra nem borult az éjjel, Tudnod s harsognod kellene, hogy : lm, Ma is magyar nép jogkérő szavára A hatalom felel: Nyepozvolim ! —Térj vissza hát. .. Vagy ülj némán a [sárba’. De nemzeted ne csald dallal mocsárba .. ! *) Nyepozvolim ! — Nem engedem ! — A régi Lengyelország nemzeti gyűlésein a nép két küldöttjének jogérvényes tiltakozó felkiáltása, robajjal forog a téglaszállító csiga. A férfi úgy tesz, mintha sosem látott volna házépítést. Kíváncsian néz, figyel mindent. Arca nyugodt, mozdulatlan, csak szemei mosolyognak melegen, fényesen egy-egy pillanatra. Úgy érzi, mintha jobb lábával virágokon járna és töprengő aggyal, rohamosan változó gondolatokkal helyezi el a pénzt. „Visszaváltom a egyik ágyat. Jó lesz az asszonynak . . . Nem, mégis . . . Mit érnék vele? Az nem kenyér . . . Enni kell. Kenyeret viszek haza, szalonnát és még mit? Szőlőt . . . Attól a kofától veszem . . . Nem, az pazarlás volna . . . ... Az asszony haragudna. Viszek kendőt is az asszonynak, jó meleget, hogy ne fázzon, mikor nincs fa ... Eh minek. Hamar vissza kerülne oda ahonnan viszem. Mit csináljunk kendővel ... ha nincs kereset ? És nincs nem is lesz . . . Nem bocsátják meg, hogy megtörtem a sztrájkot és dolgoztam . . . Kitúrnak mindennen . . . Valami egyébhez kellene fogni .. . Majd az asszony gyümölcsöt árul, ha jobban lesz . . . Valamit én is csinálok ... De mit ? . . . Mit ? . . . Minek is gondolok reá ? . . . Ok nélkül kínozom magam. A könny is szemembe jön, mint egy vén asszonynak . . . Nem akarok gondolni semmire . . . vagy az lesz a vége, hogy felkötöm magam. Legjobb, mikor alszom, mikor nem tudok semmiről semmit . . . Mikor mindent elfelejtek . . Mit csináljak ezzel az arannyal? Mire költsem, hogy jobb legyen ? . . . Mit segíthet rajtam okosabb ha eliszom . . Minden elmúlik rólam és még holnap is alszom . . . Talán nem fog elmenni az egész . . . Megpróbálok vigyázni reá! Lassan lehajol az arany után. Két ujjára teszi és szomorúan nézi. Tudja hogy semmi sem fog maradni belőle . Otthon pedig éhes az asszony ... a fő hogy felejtsen. Hogy ne gondoljon semmire. És gyorsan, hogy ne legyen több ideje lelkiismeretfurdalásra, belép a pálinkamérés félig nyitott, alacsony ajtaján. Pécsi Közlöny 1912. december 1. Háborús izgalom. Sürgős miniszterelnök e hó 28-án, csütörtökön a pártelnökök értekezletén bejelentette, hogy három törvényjavaslatot nyújt be a Reichsratba. Az első szól a lesorozásokról, a második a behívott tartalékosok családtagjainak segélyezéséről és a harmadik a községek lakás és szállító eszközök szolgáltatásáról mozgósítás esetén. Kijelentette a miniszter, hogy mind a három törvényjavaslat gyors elintézésére van szükség, azért kéri a pártnak jóakarata támogatását. Ehhez hasonló, vagy ugyanazonos törvényjavaslatot a magyar kormány ma terjeszti a csonka parlament elé. Az osztrák miniszterelnök sürgetését nem is csodálhatjuk, ha Szerbia legénykedését és elbizakodottságát látjuk, különösen azon hírekre, hogy csapatait a csatardzsai vonalról és Drinápolyból visszahívta, s midőn elbizakodottságukban oly erősnek tartják magukat, mint a monarkia. Szerbia nagy erőfeszítéseket tesz, hogy új sereget szervezzen. A két éjszaki hadtestnél az összes tartalékosokat, tiszteket, katonaorvosokat és katonai hivatalnokokat behívták. A bolgár hadvezetőség azon kérelmét, hogy új csapatokat küldjenek a bolgár harctérre, aligha fogák teljesíteni, mert máris a Monasztirnál rendelkezésre álló összes csapatokat az éjszaki határra helyezik át. Úgy hírlik, hogy a boszniai határon szerb bandák gyülekeznek. Az állami arzenál éjjel-nappal dolgozik. Bizonyos közigazgatási intézkedéseiből is arra lehet következtetni, hogy a szerb hadvezetőségnek esze ágában sincs még ma e hadműveletek beszüntetése. Durazzoból pénteken reggel a trieszti kikötőbe érkezett Graf Wurmbrandt Loyd gőzösről szikratáviratban jelentették, hogy egy szerb lovas csapat bevonult Durazzóba. A szerb lovasság bevonulása nagyon meglepte Durazzó lakosságát, mely azt hitte, hogy a szerbek Albánia függetlenségének proklamálása után le fognak mondani a Durazzóba való bevonulásról. E tényekkel szemben a monarkia sem maradhat tétlen annyi bizonyos. E bizonyos bizonytalansága a folyton hirdetett békés megegyezésnek elegendő arra, hogy bennünk a háború hajszálon függő kitörésének izgalmait el ne altassa. HÍREK. Tanítói kinevezés. Ruszwurm Albert volt kökényi kántortanítót a m. kir. kereskedelemügyi miniszter a bródi állam vasúti elemi iskolához rendes tanítóvá nevezte ki. Nevezetre nézve, aki a napokban már el is foglalta új állatát, főnyeremény számba megy e kinevezés nem csak a javadalmazás szempontjából, de most ott bizonnyal jobban fogják tudni értékelni tanítói munkáját, mint a művelődés terén csigalépésben haladó kökényiek, akik öt évi energikus népneveléi működéséért, megbecsülés helyett nem egyszer gyűlölettel fizettek.