Pécsi Közlöny, 1912. december (19. évfolyam, 139-147. szám)

1912-12-01 / 139. szám

1912. december 1. „Pécsi Közlöny“ — A dohányáruraktár kihelyezése. A pécsi dohánygyárral szemben közvet­lenül a vasúti sínhálózat mellett fölépült a pécsi dohányáruraktár, még ezen hét elejéig a pénzügyigazgatóság udvari he­lyiségében volt ezen raktár elhelyezve, melyek külön e raktár számára épültek és most már onnét történik a dohányáruk kiváltása a nagytőzsdék részére. — Értesü­lés: A Gőzlocomobil és cséplőgép kezelői tanfolyam 1. évi decem­ber hó 5.én este 8 órakor a belvárosi nép­iskola helyiségében alakul meg. Jelent­kezni lehet a jelzett időben. Előzetes je­lentkezéseket is elfogad a m. kir. állami fémipari szakiskola igazgatósága.­­ A jogász-tánciskola nagykoszo­­rucskája f. évi december hó 7-én szom­baton lesz a nőegyletben. Kezdete este 8 órakor. Beléptidij személyenkint 3 kor. A zenét ifjú Korodi Gyula teljes zenekara szolgáltatja. — Megszökött menyasszony. Szom­bati Ágoston 18 éves pécsi lakost a múlt év őszén a pécsi kir. ügyészség sikkasztásért egy évi fogházra ítélte. A könnyelmű fiatalember 24-én szabadult ki a fogházból s már is újabb kalandra adta fejét. Szombati Ágoston pénteken este megszöktette Pécsről M­a­j­e­r Gizella 17 éves leányt, akinek ma lett volna az esküvője, érzékenyen megkárosítván vő­legényét. A leány szüleinek kérésére a rendőrség is megmozdult s táviratozott Szegedre — ahova a szerelmesek szöktek — és felhívta a rendőrséget: nyomozza ki leány hollétét s küldje vissza Pécsre a leányuk teljes elzüllése fölött aggódó szülőkhöz. — A vetések állása. A beérkezett tudósítások szerint a legutolsó héten a mezőgazdaság helyzete annyiban javult amennyiben az utóbbi száraz derült nal­pok lehetővé tették az őszi munkálatok továbbfolytatását. Legtöbb vidéken termé­szetesen nem lehet már pótolni a mulasz­tásokat, igy a tervezet őszi vetéseknek egynegyede-egyötöde feltétlenül elmarad s ez a körülmény egybevetve másokkal, a jövő év tavaszán újabb mizériáknak veti előre az árnyékát. A munkás- és cseléd­hiány s az ezzel kapcsolatos magas mun­kabér, mely nem áll arányban a jövede­lemmel, állandó panasz tárgya a gyakor­lati gazdáknak. Többen a cselédtörvény hibáira, nagy arányú parcellázásokra, a cukorrépa termesztés túltengésére stb. ve­zetik vissza a baj okát; a főbaj azonban mégis csak az, hogy kevés a kézimunkaerő. Míg mezőgazdaságunk intenzitivitása erős léptekkel fejlődik, azalatt a mezei munkás­ság nem hogy a kereslet emelkedéséhez képest szaporodnék ellenkezőleg mindin­kább fogy. Ez a csökkenés nemcsak vi­szonylagos, de abszolút, mert az évi 100—120.000 kivándorlóinkat nem pótolja a természetes szaporulat abban a munkás­rétegben, amelyet a kivándorlás megtize­del. Nagy és súlyos problémaként nehe­zedik tehát a mezőgazdaságra a munkás­kérdés ennek megfontolásával kell majd foglalkoznunk a tél nyugodtabb óráiban. — Szerbiába útlevél kell. Egy időre be volt szüntetve az útlevélkényszer Ausztria-Magyarország és szerbia között. Most, hogy ismét farkasszemet néz ve­lünk Szerbia, újra útlevelet követel a ma­gyar területről érkező utasoktól. Változás a hercegprímási székben. A hivatalos lap csütörtöki szám közölte a a legfőbb papi méltóságon Vaszary bibor­­nok felmentése és Csernoch János kine­vezésére vonatkozó kir. kéziratokat, me­lyeknek szövege a következő : Kedves Vaszary bibornok ! Midőn vallás- és közoktatásügyi magyar minisz­ter előterjesztésére Hozzám benyújtott lemondását az esztergomi érsekségről, ké­relméhez képest elfogadom, teljes elis­merésemet fejezem ki Irántam és Hazám iránt mindenkor tanúsított hűségéért és a haza javára teljesített kiváló szolgála­taiért. Kelt Budapesten, 1912. évi november 20-án. Ferenc József s. k. Gróf Zichy Já­nos s. k. Vallás-és közoktatásügyi magyar mi­niszterem előterjesztésére Vaszary Ko­los bibornoknak a hercegprimási méltó­ságról és az esztergomi érsekségről tör­tént lemondását saját kérelméhez képest elfogadván, 1913. évi január 1-től kezdő­­dőleg Magyarország hercegprímásává és esztergomi érsekké dr. C­s­e­r­n­e­s­i Já­nos belső titkos tanácsosomat, kalocsai érseket kinevezem. Kelt Budapesten, 1912. évi novem­ber 20-án. Ferenc József s. k. Gróf Zichy János s. k. Legvisszatetszőbb e kinevezésben a politikai titkolt beavatkozás, mely pártér­demeket jutalmaz. — Az 1913. évi ujoncozás. A hon­védelmi miniszternek az összes városi és törvényhatóságokhoz intézett körrendele­tét, az 1913. évi ujoncozás előmunkála­taira vonatkozólag. A körrendelet szerint, az 1913. évi ujoncállitásra felhívandó há­rom korosztály, az 1892., 1891. és 1890. évben született állitáskötelesekből áll. A rendelet részletes utasítással szolgál a ha­tóságoknak s kiemeli, hogy a kedvezmé­nyek érvényesítésére vontkozó kérvények január és február hónapokban, illetve a sorozás napján nyújtandók be. — Gazdátlan kocsi. Vicze István magyarürögi gazda tegnapelőtt este, ami­kor kocsijával hazaért, betért a korcsmába egy pohár borra, a lovait és kocsiját pe­dig a korcsma udvaron hagyta. Amikor a korcsmából kijött és tovább akart menni, észrevette, hogy a két sárgásszínű, barna kockás lapokróc és a két gyeplőszár el­tűnt. Jelentést tett a csendőrségen, amely kinyomozta, hogy a lopást Horváth György háziszolgája, Szabó József 18 éves legény követte el, aki ellen a csendőrség folya­matba tette az eljárást. — Lopás adósság fejében. Szabó György Gyürüfü községhez tartozó Szent­lélek pusztai uradalmi kanász míg bátyja Szabó János kanász nem volt otthon, fel­törte annak padlását és az ott levő 250 kilogramm búzát ellopta. Szabó János nyomban jelentést tett a csendőröknél, kik a gyanú alapján Szabó Györgyöt von­ták a lopás miatt felelőségre. Szabó György rövid habozás után beismerte, hogy ő lopta el a búzát, de azzal védekezett, hogy bátyja neki évek óta nagyobb összeggel tartozott, amit sohasem akart megadni. A csendőrség folyamatba tette ellene az eljárást.­­ A becsületvédő Úrnő. A csornai állomás másodosztályú várótermében két gentleman politizált. A politizálás abból állott, hogy sorra szedték az ellenzék ve­­zérférfiait és lehetetlen kifejezésekkel becs­mérelték őket. Közben belépett a váróte­rembe egy angolos eleganciával öltözött úrinő, egy fiatal leány kíséretében, akinek jegyváltásra pénzt adott, maga pedig csen­desen leült az egyik sarokban. A két Úr tovább fújta a farkashabot az ellenzék el­len oly hangosan, hogy a magányos úrnő — nem tehetvén egyebet — néhányszor végigmérte a lármás politikusokat. Az urak erre vérszemet kaptak s még dühö­sebben rágalmazták az ellenzéki vezére­ket. — Most következett a váratlan csat­­tanós fordulat. A hölgy fölkelt, odafordult a munkapárti rajongókhoz és egy utánoz­hatatlan nemes gesztussal négy pofont osztott ki köztük. — Kossuth, Apponyi, Justh, Andrássy, Károlyi és a többi meg­hurcolt vezérpolitikus nevében, akik nem védekezhetnek az ilyen rágalmazók ellen! — szólt az energikus úrinő. És mire az urak magukhoz tértek, a fiatalabb hölggyel már be is szállott a pozsonyi vonatba. A jelenet szemtanúja egy név­jegyet és egy nemesi koronával hímzett zsebkendőt talált azon a helyen, ahol az úrinő ült. — Pécsi fiúból amerikai közjegyző. Érdekes pécsi ismerősre bukkanunk egyik amerikai lapban. Bors Emil dr. nyugal­mazott pécsi jogakadémiai tanár fiáról, Bors Kornélról emlékezik meg a Chicagói Magyar Hírlap. Bors Kornél, négy évvel ezelőtt mint újdonsült honvédzászlós ke­rült ki a pécsi honvéd hadapródiskolából. Első állomása Kaposvár volt, ahol a 19. honvédgyalogezredben szolgált közel más­fél évig, amikor hadnaggyá nevezték ki és Lugosra helyezték át. Az aranysujtásos hadnagyi ruha megmámorosította az ad­dig szerény zászlós lelkületét és köny­­nyelmű életre adta magát. Belemerült a mullatozások gyönyöreibe, amikor adós­ságait nem tudta rendezni, búcsút mondott a katonaságnak és Magyarországnak is hátat fordított. Csak egy félévre tudták meg szülei is, hogy Amerikába mene­kült. Eleinte Newyorkban élt, innen küldte haza első levelét. Szülei közben rendez­ték adósságait, sőt pénzt is küldtek szá­mára, hogy új életet kezdjen. Bors Kor­nél meg is emberelte magát az Újvilág­ban, fiatal évei dacára is a legkomolyabban látott hozzá az uj élethez s mint olvas­suk, ma már közjegyzői irodája van az egykori honvédhadnagynak. — A Négergyermek, katholikus ké­pes havi folyóirat legszegényebb fekete testvéreink iránt való szeretet ápolására. 3

Next