Pécsi Közlöny, 1913. január (20. évfolyam, 1-9. szám)

1913-01-01 / 1. szám

2 ma meg­kezdődött. Székely Ferenc igazságügyminiszter lemond­o­t­t, nem volt hajlandó elvét a miniszteri tárca ked­véért feláldozni. Székely Ferenc eddig minden alkalommal az általános válasz­tói jog igazi hívének vallotta magát, szá­mos beszédében követelte annak tör­vénybe iktatását. Most tehát, ha elvét nem akarta elárulni, le kellett mondania, mert nem azonosíthatta magát — mint kijelen­tette — oly választói jogi reformmal, mely egyenesen meghazudtolása annak a válasz­tói jognak, melynek megvalósításával a mi­niszterelnök is, nemcsak a választók, de az egész ország előtt erkölcsi kötelezettséget vá­lalt­ak. Székely Ferenc lemondásával egyi­dejűleg a munkapárt bomlása is megkez­dődött, Sándor Pál, Várady Zsigmond, Rosenberg Ignác, Dungyevszky Gedeon, Szé­kely Aladár, Székely Ferenc fia, kik meg­választatásuk alkalmával a választói jog hívének vallották magukat, ki fognak lépni a pártból. Az új év meg fogja tehát hozni a magyarnak a munkapárt bomlását , a pálinkán össze­szedett többség szétzüllé­­sét és ezzel a politikai renaissancet, hogy a kereskedő pár nappal, héttel, eset­leg pár hónappal később fizet, amiből még nem származik nagyobb baj. Akik azon­ban ilyenkor csakugyan az egyeztetőhöz fordulnak „tanácsért”, az egyeztető, a maga üzleti érdekében könnyen ajánlhatja: jelentsen fizetésképtelenséget, én majd megpróbálom kiegyeztetni s amit a hitele­zők elengednek, harminc, negyven, vagy ötven percentet, az tiszta haszon. Így tekinthető az „egyeztető iroda“ felhívása olyasminek, ami a gyöngéd eti­kai felfogáson álló kereskedőt megugrat­hatja. Hogy az egyeztető azt is megmond­ja-e , a fizetésképtelenségből könnyen csőd is lehet, amely közel áll a bűnvádi eljáráshoz, hát azt nem tudjuk. A körlevélnek beugrasztó hatásától nem a hitelezőket féltjük, hanem a pécsi piacnak jó hírét, mely a nehéz viszonyok között is eléggé védte magát, és eddig alig volt olyan, akik a rossz viszonyok­nak nem tudtak volna ellenállani, remél­hetőleg nem tévesztik meg magukat az olyan csábítással, amely a körlevelekből kiérezhető. Mert aki csakugyan nem tud fizetni, jobb ha a hitelezőjéhez fordul, s azzal egyenesen intézi a dolgát, mintha gyanút keltő kerülő utat használ. HÍREK. Az ifjúság a moziban. A mozgófényképvállalatok előadásai­nak kulturális jelentősége napirenden van napilapok és folyóiratok hasábjain. Még máig is eldöntetlen kérdés, mennyiben kultúrintézmény a mozi, van-e egyáltalán nevelő hatása. Ennek a gyakorlati kérdés­nek a megvitatását tűzte ki faladatul a fiatalkorúak szegedi felügyelő hatósága. Ez a mozgalom az első az országban. Külföldön is csupán Berlinben és Ham­burgban van. Most fognak vele kísérle­tezni Budapesten és Kolozsváron. A na­pokban Szegeden e tárgyban értekezlet volt, melyen megállapodásszerűleg kimon­dották, hogy megkeresik a khr. tanfelü­gyelőséget abból a célból, hogy az isko­lásgyermekek számára tartandó, egyelőre csak próba délutáni ifjúsági előadásokat biztosítson olyan formán, hogy hatásköré­ben intézkedjen aziránt, hogy az ifjúság tanáraik vezetésével a részükre tartandó előadásodat látogathassa. Az előadásra ke­rülő filmeket az erre a célra megalakított bizottság előtt az előadást megelőző na­pon mutatják be. Előadásra csupán olyan filmek kerülnek, amelyek tudományos jel­legüknél fogja mindkét nembeli ifjúság műveltségének, felfogó képességének meg­felelnek és mintegy tovább fejlesztői lesz­nek az iskolában tanultaknak. Ezzel szemben természetesen az is­kolák növendékei el volnának tiltva egyébb előadások látogatásától. Kétségtelen, hogy ez az újítás előbbre vinné a mozgalmat, amelyet kiváló pedagógusok és büntető jogászok indítottak a túltengő erkölcsdrá­mák megmételyező hatása ellen. Amely különösen a fiatal gyermeklélekben talál fogékony talajra. Nagyon üdvösnek tartanánk, ha a szegediek életre való mozgalma Pécsett is talajra találna, mert csak üdvös lehet, ha a fiatalságot a rémdrámák látogatásá­tól eltiltjuk és igy tanulságos előadásokat rendezünk számukra. — Uj főrendiházi tag. Őfelsége L­a­­t­i­n - V­i­c­s Frigyes bácsbodrogmegyei föld­­birtokost élethossziglan a főrendiház tag­jává nevezte ki. — Uj V. b. t. t. Őfelsége dr. gróf Thun Hohenstein Jaroslav tartománygyű­­lési képviselő nagybirtokos és gróf Trautt­­mansdorf Weinberg Ferdinand nagybirto­kos bécsi lakosokat valóságos belső titkos tanácsosokká nevezte ki. Ne szessen! Ezzel a tetszetős jelszóval kapott a legutóbbi napokban körlevelet néhány ke­reskedőnk egy most létesült „egyeztető irodá“-tól. A körlevél nem mondja ugyan ki, de csaknem unszol arra: ha nem tud fi­zetni, próbáljon kiegyezni. És ebben van a dolognak megrovást érdemlő része. A mai viszonyok mellett bizonyára sokan vannak a kereskedők között akiknek nehe­zebb az inkaszája, s akik nem tudják olyan pontosan betartani a harminc na­pos, vagy hat hónapos terminust, mint A villamos életé 1. Egészen új találmány volt: olyan készülék, mely hét hónap alatt egy gyer­meket testileg és lelkileg hét évessé tesz. Ez az életben hat év megtakarítást jelent. 2. — Fiam, — mondta Tos hét hónap elteltével, — most tanulhatsz, hogy meg­ismerd az életet. Tehát tanulj és tapasz­talj ! Gondolj mindig arra, hogy az idő pénz s hogy a jövő azé, aki létének min­den percét fel tudja használni. Menj, fiam, holnap meg foglak ölelni és csókolni, ha a reumám megakadályoz abban, hogy a börzére menjek. 3. És Tos szorgalmasan tanult, őrülten, éjet és napot könyvei mellett töltött étel­kivonatokat evett, hogy az étkezéssel ke­vesebb időt veszítsen s rászoktatta magát, hogy egy híres orvos módszere szerint egyszerre két könyvet olvasson. — Huszonöt éves korában Tos volt századának legmunkásabb és legelfoglaltabb embere. 4. Midőn egyszer, egyidejűleg öt sür­gönyt diktált s balkezével egy évkönyv­ben, jobbjával egy atlaszban lapozgatott, egyik fülével telefonon a szenátusban folyó beszédet hallgatott, a másikkal pedig egy fülemilét figyelt, bal szemével megpillan­tott az utcán egy csodaszép leányt. Villámcsapás. Gyönyörű volt. Rövidesen utána tudakozódott, meg­tudta címét, bemutatkozott s engedélyt kapott, hogy udvarolhasson nem. 5. Óh, hogy dobogott a szivük, mintha egyszerre vert volna. — Engem — mondta a férfi — Tos­­nak hívnak, s önt, kisasszony ? — Zi. — Egy millió a vagyonom, s az öné, kisasszony ? — Másfél millió. — Jó. Szeretem önt. S ön, kisasz­­szony ? — Én is szeretem. S amint beszéltek, úgy meg is há­zasodtak. 6. Boldogok voltak. Kevés gyermekük lett. Nem volt idejük! Tos mesés összegeket keresett. Zi is. Tos naponként átlag egy bankot ala­pított Párisban, Berlinben, Konstantiná­polyban. 7. Csatornákat ásott, bányákat nyitott, tengereket szárított ki, meggyújtott kialudt vulkánokat, kortársait mértéktelen tettei­vel ejtette álmélkodásba. Midőn egy este azzal a tervvel foglalkozott, hogy az Aet­­nát egy óriási melegítővé alakítsa át, mely földalatti folyosó segítségével, melyek a vulkántól minden irányba szétágaznának, egész Szicíliát melegíteni fogja, sürgönyt kapott, mely apja halálát jelentette. Tos a pillanathoz méltóan viselkedett. — Siratni foglak, igen, — mondta gyöngéd hangon, — ha öreg napjaimban időm lesz rá. S főkönyvébe ezt irta. Tartozik : — „Apa , könnyek és örö­kös gyász“ „Pécsi Közlöny * 1913. január 1.

Next