Pécsi Közlöny, 1913. január (20. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-01 / 1. szám
2 ma megkezdődött. Székely Ferenc igazságügyminiszter lemondott, nem volt hajlandó elvét a miniszteri tárca kedvéért feláldozni. Székely Ferenc eddig minden alkalommal az általános választói jog igazi hívének vallotta magát, számos beszédében követelte annak törvénybe iktatását. Most tehát, ha elvét nem akarta elárulni, le kellett mondania, mert nem azonosíthatta magát — mint kijelentette — oly választói jogi reformmal, mely egyenesen meghazudtolása annak a választói jognak, melynek megvalósításával a miniszterelnök is, nemcsak a választók, de az egész ország előtt erkölcsi kötelezettséget válaltak. Székely Ferenc lemondásával egyidejűleg a munkapárt bomlása is megkezdődött, Sándor Pál, Várady Zsigmond, Rosenberg Ignác, Dungyevszky Gedeon, Székely Aladár, Székely Ferenc fia, kik megválasztatásuk alkalmával a választói jog hívének vallották magukat, ki fognak lépni a pártból. Az új év meg fogja tehát hozni a magyarnak a munkapárt bomlását , a pálinkán összeszedett többség szétzüllését és ezzel a politikai renaissancet, hogy a kereskedő pár nappal, héttel, esetleg pár hónappal később fizet, amiből még nem származik nagyobb baj. Akik azonban ilyenkor csakugyan az egyeztetőhöz fordulnak „tanácsért”, az egyeztető, a maga üzleti érdekében könnyen ajánlhatja: jelentsen fizetésképtelenséget, én majd megpróbálom kiegyeztetni s amit a hitelezők elengednek, harminc, negyven, vagy ötven percentet, az tiszta haszon. Így tekinthető az „egyeztető iroda“ felhívása olyasminek, ami a gyöngéd etikai felfogáson álló kereskedőt megugrathatja. Hogy az egyeztető azt is megmondja-e , a fizetésképtelenségből könnyen csőd is lehet, amely közel áll a bűnvádi eljáráshoz, hát azt nem tudjuk. A körlevélnek beugrasztó hatásától nem a hitelezőket féltjük, hanem a pécsi piacnak jó hírét, mely a nehéz viszonyok között is eléggé védte magát, és eddig alig volt olyan, akik a rossz viszonyoknak nem tudtak volna ellenállani, remélhetőleg nem tévesztik meg magukat az olyan csábítással, amely a körlevelekből kiérezhető. Mert aki csakugyan nem tud fizetni, jobb ha a hitelezőjéhez fordul, s azzal egyenesen intézi a dolgát, mintha gyanút keltő kerülő utat használ. HÍREK. Az ifjúság a moziban. A mozgófényképvállalatok előadásainak kulturális jelentősége napirenden van napilapok és folyóiratok hasábjain. Még máig is eldöntetlen kérdés, mennyiben kultúrintézmény a mozi, van-e egyáltalán nevelő hatása. Ennek a gyakorlati kérdésnek a megvitatását tűzte ki faladatul a fiatalkorúak szegedi felügyelő hatósága. Ez a mozgalom az első az országban. Külföldön is csupán Berlinben és Hamburgban van. Most fognak vele kísérletezni Budapesten és Kolozsváron. A napokban Szegeden e tárgyban értekezlet volt, melyen megállapodásszerűleg kimondották, hogy megkeresik a khr. tanfelügyelőséget abból a célból, hogy az iskolásgyermekek számára tartandó, egyelőre csak próba délutáni ifjúsági előadásokat biztosítson olyan formán, hogy hatáskörében intézkedjen aziránt, hogy az ifjúság tanáraik vezetésével a részükre tartandó előadásodat látogathassa. Az előadásra kerülő filmeket az erre a célra megalakított bizottság előtt az előadást megelőző napon mutatják be. Előadásra csupán olyan filmek kerülnek, amelyek tudományos jellegüknél fogja mindkét nembeli ifjúság műveltségének, felfogó képességének megfelelnek és mintegy tovább fejlesztői lesznek az iskolában tanultaknak. Ezzel szemben természetesen az iskolák növendékei el volnának tiltva egyébb előadások látogatásától. Kétségtelen, hogy ez az újítás előbbre vinné a mozgalmat, amelyet kiváló pedagógusok és büntető jogászok indítottak a túltengő erkölcsdrámák megmételyező hatása ellen. Amely különösen a fiatal gyermeklélekben talál fogékony talajra. Nagyon üdvösnek tartanánk, ha a szegediek életre való mozgalma Pécsett is talajra találna, mert csak üdvös lehet, ha a fiatalságot a rémdrámák látogatásától eltiltjuk és igy tanulságos előadásokat rendezünk számukra. — Uj főrendiházi tag. Őfelsége Latin - Vics Frigyes bácsbodrogmegyei földbirtokost élethossziglan a főrendiház tagjává nevezte ki. — Uj V. b. t. t. Őfelsége dr. gróf Thun Hohenstein Jaroslav tartománygyűlési képviselő nagybirtokos és gróf Trauttmansdorf Weinberg Ferdinand nagybirtokos bécsi lakosokat valóságos belső titkos tanácsosokká nevezte ki. Ne szessen! Ezzel a tetszetős jelszóval kapott a legutóbbi napokban körlevelet néhány kereskedőnk egy most létesült „egyeztető irodá“-tól. A körlevél nem mondja ugyan ki, de csaknem unszol arra: ha nem tud fizetni, próbáljon kiegyezni. És ebben van a dolognak megrovást érdemlő része. A mai viszonyok mellett bizonyára sokan vannak a kereskedők között akiknek nehezebb az inkaszája, s akik nem tudják olyan pontosan betartani a harminc napos, vagy hat hónapos terminust, mint A villamos életé 1. Egészen új találmány volt: olyan készülék, mely hét hónap alatt egy gyermeket testileg és lelkileg hét évessé tesz. Ez az életben hat év megtakarítást jelent. 2. — Fiam, — mondta Tos hét hónap elteltével, — most tanulhatsz, hogy megismerd az életet. Tehát tanulj és tapasztalj ! Gondolj mindig arra, hogy az idő pénz s hogy a jövő azé, aki létének minden percét fel tudja használni. Menj, fiam, holnap meg foglak ölelni és csókolni, ha a reumám megakadályoz abban, hogy a börzére menjek. 3. És Tos szorgalmasan tanult, őrülten, éjet és napot könyvei mellett töltött ételkivonatokat evett, hogy az étkezéssel kevesebb időt veszítsen s rászoktatta magát, hogy egy híres orvos módszere szerint egyszerre két könyvet olvasson. — Huszonöt éves korában Tos volt századának legmunkásabb és legelfoglaltabb embere. 4. Midőn egyszer, egyidejűleg öt sürgönyt diktált s balkezével egy évkönyvben, jobbjával egy atlaszban lapozgatott, egyik fülével telefonon a szenátusban folyó beszédet hallgatott, a másikkal pedig egy fülemilét figyelt, bal szemével megpillantott az utcán egy csodaszép leányt. Villámcsapás. Gyönyörű volt. Rövidesen utána tudakozódott, megtudta címét, bemutatkozott s engedélyt kapott, hogy udvarolhasson nem. 5. Óh, hogy dobogott a szivük, mintha egyszerre vert volna. — Engem — mondta a férfi — Tosnak hívnak, s önt, kisasszony ? — Zi. — Egy millió a vagyonom, s az öné, kisasszony ? — Másfél millió. — Jó. Szeretem önt. S ön, kisaszszony ? — Én is szeretem. S amint beszéltek, úgy meg is házasodtak. 6. Boldogok voltak. Kevés gyermekük lett. Nem volt idejük! Tos mesés összegeket keresett. Zi is. Tos naponként átlag egy bankot alapított Párisban, Berlinben, Konstantinápolyban. 7. Csatornákat ásott, bányákat nyitott, tengereket szárított ki, meggyújtott kialudt vulkánokat, kortársait mértéktelen tetteivel ejtette álmélkodásba. Midőn egy este azzal a tervvel foglalkozott, hogy az Aetnát egy óriási melegítővé alakítsa át, mely földalatti folyosó segítségével, melyek a vulkántól minden irányba szétágaznának, egész Szicíliát melegíteni fogja, sürgönyt kapott, mely apja halálát jelentette. Tos a pillanathoz méltóan viselkedett. — Siratni foglak, igen, — mondta gyöngéd hangon, — ha öreg napjaimban időm lesz rá. S főkönyvébe ezt irta. Tartozik : — „Apa , könnyek és örökös gyász“ „Pécsi Közlöny * 1913. január 1.