Pécsi Lapok, 1860. július-szeptember (1-26. szám)
1860-09-27 / 25. szám
Szépirodalmi, kereskedelmi, gazdászati, művészeti és tudományos hetilap• Megjelen hetenként kétszer Előfizetési ár: helyben há fél évre 2 frt 50 kr. — fél évr , vasárnap és csütörtökön, zhozhordással egész évre 5 frt, Vidékre egész évre 6 3 frt, e 3 frt o. o. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK ÁRA: Háromhasábos petit betüjü sorért egyszeri hirdetésnél 8 kr. 2-szorinál 0 kr. 3-ad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o.é. Lányka, halld, mi csöndes a liget, Bizton vagyok, s egyedül veled. Valika suttogva száll át a mezőn A hang, mely egy estharangból jön. S a virágon a mely üdvözöl, Alszik s hallgat a végső lebel.... Senki itt —olt mondhatom neked: Hogy szivem örökre a tied! Csöndes biztongig. (Lenau után.) SZÉPIRODALOM és TÁRSÁN ÉLET. CONCHA KÁROLY. — Tudom hát, hisz az én gondomra van bízva. — Lehetne-e vele beszélni, nem lennél veszélyben ? — Én nem, csak a fejem! válaszoló kedvetlenül. — Szeretnél-e Szuheili sok pénzt, annyit mennyiből szabadon , s munka nélkül jól megélhetnél ? — Mit? mit? kiálolt föl Szuheili, pénz! s erre oly tüzesen ugrott föl a székről, hogy majd elpottyant, megdörzsölé szemeit, s kérése a sok pénzt, — látván azonban csalódását irtóztatóan elszomorodott. — Mit kívánsz, ohheg, hogy tegyek? mondá hősiesen. — Engedj beszélnem azon odaliskkal. — Mindent csak azt nem! sóhajtó Szuheili. — Úgy tehát szabad-e írnom ? — Írnod? Hm ... hm ... hisz nékem csak azt parancsolta Ahmed , hogy senki se szóljon. — Szabad! mondá nagy gonddal. — Adj íróeszközöket, ha van, lál arcra lángolt az irat elkészítése után. Megfogom őt menteni, susogó, akár élelemmel. — Add ide a levelet, én majd leviszem neki, s te várj itt reám addig, ezzel kiczammogott. — Hová azon kulcsokkal, szólító meg őt künn egy köpenybe burkolt férfi, felelj gyorsan. — Kegyelem uram életemnek, hebegé térdre esve a jámbor. — Beszél gyorsan hová?Nagy remegve elbeszélte szándékát. — Úgy, sziszegte a beburkolt, tehát ő az ... Ha .. ha .. ha.. majd egyszerre fogom meg mindkét madarat. — Szuheili, folytató hozzá fordulva, itt van egy erszény arany, ne mond meg Kazim begnek, hogy velem beszéltél, hanem amit csak izeinn fog azon nőnek, mindent adj tudtul nekem, — mehetsz. Végre visszajött az agyon ijedt tömlöcztartó. — Elolvasta ! kérdé Pál izgatottan. — El! (Eredeti beszély). Vége. —Egy, ügy, bizonygató csodálkozó, s kérdő arczal a borzas fő. — Ő gyakrabban kinoztatott egy szép odaliskát, kitől csak azt kérdi mindig, hogy, — s ekkor figyelmesen oda hajolt Kasim beg füleihez, s titkon susogó, hogy ki volt csábítója. — Csábítója? hebegő Kazim beg. Pál forogni érezte maga körül a földet, — világos lett elötte minden, — látta a basa nemtelen boszúvágyát, s szívtelen kegyetlenségét, — látta a szivéből szeretett hölgy iszonyú fájdalmait s ezek mind kínnal lölték el szerető szivét. Itt gyors elhatározásra volt szükség. — Ugyan jó Szuheili tudnád-e melyik börtönben van azon odalisk ? — Vedd ezt foglalóul, többit majd ha tervem sikerülend. — Köszönöm, jó uram, remegé Szuheili. — Még egyet kérdek Szuheili, mikor szoktad leendőidet azon nőnél végezni? — Rendesen 8 és 9 óra közt. — Ezután is légy oly szives, és olyankor menj hozzá, továbbá ha valaki akar vele beszélni, előbb szend meg gyorsan nekem. « * * A vár éjszaki részén, merre csak sziklák, s a külső védfalak vannak, rejtvék sziklákba vájva a basa börtönei. — Az ötödik szegletbástya alatt éjjel és nappal, ha nagy csend van a vidéken, lehet hallani gyönge kalapálást, mintha távol valahol a sziklát ásnák. Csűlédköönyvbe. Szeresd a hont, melynek gyermeke vagy, Jós balsorsban változhatlanúl. Ha fölötte a jólét napja süt, Vagy ha reá bánatos borút! Szeresd a hont, beszéld édes nyelvét, S ne a másét zengje ajakad.... Magyar nő légy — annak lenni, mindig Boldogító, büszke öntudat! ! AZ ÉGI SEGÉLY.