Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)
1867-11-21 / 68. szám
godjunk a megyei absolutismus egy nemébe, melyben t. i. a megyei tisztviselői kar nemcsak beleszól a megye ügyeibe, hanem egyszersmind határoz azokban. Másutt vélem én a közönyösség kutforrását találhatni : gyűléseink véghetetlenségében és megállapított, előre kihirdetett napirend hiányában. Nincs, és természetes, hogy nincs vidéki bizottmányi tag, ki 10 napot szánhat a megyegyűlésnek; ritka az oly központi bizottmányi tag is, ki a gyűlésen kezdettől végig jelen legyen. Nem segíthetnénk-e a bajon azáltal, hogy nemcsak délelőtt, hanem délután is (4 órától 8-ig) tartanánk gyűlést és mindegyik nap tárgyait előre kitűzve közzé tennék a napirendet a megye hivatalos lapjává avatandó „Pécsi Lapokéban ? Ferenczy Petőt is szállíttattunk szavunk beváltására. Kerestük is levéltárban nem egyszer, de mindig azon választ kaptuk, hogy még be nem érkezett. Nem tehetünk tehát egyebet, mint felkérni a választási elnök urat, hogy intézkedni szíveskedjék, miként a jegyzőkönyv azoktól kik azt, nem tudjuk mi okból, illetéktelenül visszatartják, a városi levéltárba valahára beszolgáltassák. A „Pécsi Lapok szerkesztősége, Pécs, nov. 20-kán. Beszélik még pedig hitelesen, hogy Kossuth Lajos a követséget el nem fogadó válasza már megérkezett. E sorok írója a levelet el nem olvashatta s igy az okokat sem tudja, melyeket fölhozott; ismeretesek lévén ezek a váczi levélből, nem is kutatom őket. Annyit bizonyosan tudok, hitelt érdemlő személyek állítása után, hogy Kossuthmaga helyett a pécsi választóknak három egyént ajánlott, kik közül egyet válaszszanak; s e három egyén senki más mint Szilágyi Virgil, Simonyi Ernő és Irányi Dániel; azon Irányi ki annak idején a Kárpátokon a szorosokat a madarak elöl oly jól elzárta volt, most pedig mint mondják Kossuth sugallata szerinti leveleket ir egy képviselőhöz, melyekből politikai nagyságát alkalmunk van megbámulni. A pécsi választók egy része legsürgetőbb feladatának is tartotta e felhívásnak megfelelni s igy Irányi Dániel választandó képviselőnek ki is jelöltetett. Eddig a dolog csak hagytán volna, de most jó az igazi, hogy az azon párt egy része nem gyanítva e külföldről jövő sugallatot s meggyőződve, hogy Kossuth a képviselőséget el nem fogadja jó előre Vetter tábornokot is fölkérte, hogy a képviselőséget a pécsi kerület részéről fogadná el, s mint értesülök Vetter felelt is e fölhívásra, s megválasztatása esetére azt elfogadni ígérkezett; most tehát nagy a töprenkedés a fölött, hogy lehetne a seyllából kijutni a nélkül, hogy a charybdisbe ne ütközzenek. Nevetném ha mind a két rész a csapláros nélkül készítette volna a számláját. .. -----------(s.) Kedves testvérünk Szini Károly tehát kiszabadult; egy hónapig készítette a szellemi tarhonyát, mit híveinek föl fog tálalni. Ideje is már, mert testvérei szellemileg oly anynyira megsoványodtak, hogy szinte átlátszók s csak úgy tátogatják szájukat az eledel után mint a kopasz veréb. A bizalmi szavazatok ugyan fölfognak éledni ismét, de a minden bizalmi szavazat után járó egy forint úgy látszik elmaradt és a Marczius cautiója is oda esett, hol oly sok szép remény találja kora sírját, a kútba. A testvér megtanulta, hogy könnyebb egy nevet leírni, mint hozzá egy forintot fizetni, s a bizalmi szavazatok gyűjtői csak elbírják tartani az embert, ha az eledel szónál többe nem kerül, szeretik az olcsóságot még a dicsőségben is, erről a testvér eclatanter meggyőződhetett. A rokonság ez esetben is csak olyan mint az életben, szeret a testvértől kapni valamit, de adni-----— már ez más kérdés. Ha az ember kap másét kapja, ha ad, a magáét adja, a magáé és másé közt pedig nagy a különbség. Mert bizalmat szavazó testvéreink még a communismust is csak úgy értelmezik hogy a máséban jó lesz osztozni, de a magunkét még Szini Károly testvérünknek se adjuk. A felséges nép nem ad 5000 frtot, pedig ötezeren ezt mily,könnyen tehették volna! Ebből láthatja a mi kedves testvérünk, hogy az ő államadósságfizető theóriája mily gyámoltalan lábakon áll. Ha az ő felszóllítására nem jött össze 5000 frt, azaz: családonkint egy forint, hiszi-e, hogy ő Felsége fölszóllítására fejenkint a 100 frt össze jő, pedig a mi kedves testvérünk a népnek annyit ígért mennyit (5 Felsége a legjobb akarat mellett se ígérhet a jelen viszonyok közt. Ha könnyű az a fizetés in theoria, de a praxisát még Szini Károly ur se birta megtanítani. Megígértük hogy a követválasztási névsort közölni fogjuk, s már több oldalról föl A pesti lapok a pécsi választásról. (Függetl. 1.) „Már most mit fog csinálni a ministérium Pécs választó kerületével ?“ — kérdi Jókai. „Valóban nem tudja-e Jókai, mit lehet csinálni velük ? minden mástól provocatiónak venné az ember, kivált miután a kormány oly határozottan kimondotta, hogy többé a szelíd politikai utat nem fogja követni, de hivatkozik a törvényre. „Mi megmondjuk, mit tehet a kormány. „Pécs választókerületével — semmit. „De ha a fennebbi kormány besis áll, akkor Pécs választóinak azon részével, kik az insultus, vagy a tüntetés fő okozói voltak, elbánhat úgy törvény útján, mint azt a megyékben tehette, ha a pofit, at helyett erre akar térni. „S ha az ügy a kir. ügyek igazgatójának kezébe kerül, ez már nem sajtó per, de kissé komolyabb törvénykezési ügy s bírája is más. „És ha a kir. ügyek igazgatója így talál czitálni a Kossuth levelének szavaiból: „a választásnak értelme csak is az lehet, hogy közéletem pol. irányában és elveiben saját pol. irányukat s elveiket ismerik fel.“4 „Ezen pol. irány s elv pedig, evidentez a dynastia uralmának incompatibilitása — „Ez pedig világos forradalom és szakadás . „És ha esetesen nemcsak a kormány, de a törvényes biró is igy fogja a dolgot felfogni. „Mire fog ez insultus vezetni ? „Azt hiszi-e, a kormány fogja megbánni? Mi azt hiszszük, hogy a káros fogna bánkódni s a comoediának tragicus vége lehet. „Nem csak menthetlen könnyelműség, de szívtelen aljasság ily tüntetések indítóitól, a kormányt oly helyzetbe juttatni, minőbe a dynastia iránti felelőség mellett e tüntetések helyezik. „Tették volna Bach idejében, mi őrültségnek tartjuk vala, de meg lett volna a bátorságnak bámulatossága. „Most saját magunkra bízták magukat, annál nemtelenebb a visszaélés. „Ideje valahára, hogy a törvény és rend barátai sorakozzanak mindenütt s ne a hibák helyrehozásában, hanem azok meggátlásában teljesítsék polgári kötelességüket.“ Alább pedig ezt írja ugyan e lap: „A pécsi választásról most tucatszámra jönnek a tudósítások, hogy igy, meg amúgy, csak féktelen agitátió utján sikerülhetett a dolog, hogy az idei bő szüretnek meg van a maga része benne s több efféle. „Ezek nagyon gyarló mentségek. Tény, hogy Kossuth Lajos 500 s néhány szavazatot kapott, az ellenjelölt 100 s néhányat s tény az, hogy a jobboldali párt szenvedőlegesen viselte magát és 600 s néhány választópolgár nem élt törvényszabta jogával. „Ez minden inkább, mint örvendetes jelenség. Mire való e visszavonulás, e szenvedőleges szerep, e semlegesség ott, ahol jelentőségteljes eseményről van szó ? „Azt még megtudnék magyarázni, ha az összes pécsi választópolgárság összeállván, Kossuth Lajost kiáltja ki követnek. „Ez tüntetés lett volna — értelmetlen ugyan és sajnálatra méltó egyaránt, — de tüntetés a szélső baloldal részéről s bizonyítva azt, hogy Pécs polgársága az ég és föld között lebegő szélső baloldal programmját osztja. „De hogy lehet érteni azt, midőn a jobboldali párt tüntet a jobboldal ellen és szenvedőlegesen nézi, hogy az általa odahagyott téren a szélső bal győzedelmeskedik ? „S valljuk meg, a pécsi választás körülbelül ezt jelenti. —-««•»-— kétségkívül biztos tudomással bir arról, hogy Kossuth Lajos belátva a nemzet akaratávali daczolás alkotmánytalanságát, haza jő, s meghajol ama nemzet akarata előtt, melynek akarata őt egykor a vezéri poletra emelte. Vagy ha ily biztos tudomással nem bírnak, legalább hiszik, remélik, hogy az ő kérésüknek engedni fog, s lemond eddigi politikájáról. A pécsi választókerület 586 választója, bizonynyára ama nagy tiszteletnél fogva, melylyel iránta a 48-i vívmányok körüli nagy érdemeiért viseltettek, újból alkalmat akar neki nyújtani, hogy ama ferde állásból, hova heve ragadá, kimenekülhessen s a hazát a nemzet akarata szerint, ha nem is mint vezér, de egyszerű napszámos szolgálhassa. Kossuth vagy elfogadja a választást, vagy nem. Ha igen, a pécsi választókerület örülhet, hogy neki sikerült, egy nevezetes embert a törvény és alkotmány terére visszahívni, ha nem új választás fog elrendeltetni s az ügy ezzel be lesz fejezve. A „Hon“ fölőszerkesztője, Jókai Mór vezércikket szentel a pécsi választásnak, melyben azt akarja ráfogni a pécsi választókra, hogy ők bizalmi szavazatot adtak Kossuthnak. Épen ellenkezőleg: választás egyenes bizalmatlanság, kárhoztatása Kossuth legutóbbi magaviseletének. Kossuth azt nyilvánítá, hogy ő nem fogadja el a képviselőséget, mert a 67-i törvények neki nem tetszenek, a pécsi választók pedig akarják, hogy legyen képviselő s mint ilyen képtelen elismerni e törvényeket; ők a nemzet akaratának daczolását, nem helyeslik, mert ha helyeselnék, nem választottak volna képviselőt, egyenesen megtagadták volna kötelező erejét a törvényeknek; szóval ők egészen mást akarnak, mint amit Kossuth eddig akart; bizalom pedig csak ott van, hol egy a nézet, egy az akarat. Lesz-e sikere jó szándékú törekvésüknek ? ez már más kérdés. A sok fontos tárgy, mellet mintegy szunnyadni látszó horvát ügy röviden előtérbe hozatott a képviselőház 12-i ülésében. Dr. Miletics egy interpellálónak czímzett, ívekre terjedő manifestumot intézett a miniszterelnökhöz, melyben feleletre akarja vonni, miért merte a pánszláv eszmék mellett izgató hivatalnokokat, tanárokat eltávolítani. A ház, persze nevetett Miletics sérelmein, s teljes megnyugvással vette a miniszterelnök velős válaszát. Valóban ideje volt, hogy a kormány erélyesen intézkedjék s megszabadítsa a horvát népet állítólagos jóakaróitól, kik nemzeti czélok leple és ürügye alatt muszka uralommal akarják boldogítani, mi nemzetiségük és vallásuk temetője lenne. Az összes nép, s az intelligentiának azon része, mely e névre érdemes az unió mellett van; a magyar falu elemet a papság, s az intelligentiának csúfolt azon osztály képviseli, mely intelligentiáját viselt poharazás közti „Bogzsivi“-zes s az által tünteti ki, hogy kapuiban jár s szidja a magyarnokokat. A kormány csak kötelességét teljesité, midőn az amúgy is eleget zaklatott horvát népet a féle jótevőitől megszabadítá. A nemzeti színház körében nevezetes reform mozgalom mutatkozik, melynek miután igazgatóság és tagok kezet fogva működnek kivitelén, bizton várhatni sükerét. A dráma, főleg ha az ember a múltat kissé feledi, még csak élvezhető, az operába azonban valósággal csak boszonkodni jár a közönség. Eddig egyre tenoristák után sóhajtoztunk, primadonnáira sokszor büszke volt a nemzeti színház előbbi ugyan most sincs kedvünkre való, de hát nincs primadonnánk sem. Legújabban Saxlehner E. kisasszony mutatta be magát mint nagyon ügyes, kedves énekesnő, de ő is csak a könnyebb szerepekben képes némi sikert felmutatni, a nagy, jeles szerepeket nincs ki betöltse méltólag. A budai népszínház, saját körében és minőségéhez képest még több élvezetet nyújt, ámbár itt is nagy szükség van énekesnőkben . Hetényi Antóniát már a vidék megunta, Feketéné igen csinos alak, jobban mondva szobor, mert alig mozdul, s ha mozdul is szögletesen, s ehez még oly sajátos hangokon énekel, hogy az ember szeretne megszökni, szóval nincs egy arra való, első rendű operette énekesnő. A férfiak sokkal jobban betöltik szerepeiket. Egy kis paródia „Az üldözött cserepár“ képezi az újabb darabok legmulatságosbikát. Szigligeti „Üldözött honvéd“-je van benne kiparodizálva; nem tehát a honvéd eszme, hanem Szigligeti ily czímű darabjának hiányai tétetnek benne pelengérre. A darab kissé drastikus némely jeleneteiben, melyeket azonban a későbbi előadásoknál már eltávolítottak. Vonatkozik különben nemcsak Szigligeti darabjára , hanem, egyátalán mindazon hiányokat ostorozza, melyek a drámairodalom terén napjainkban oly igen napirenden vannak. Egyik levelemben említett társas körök már megalakultak. A „demokrata kör“ mint akkor gyantám és hinni bátorkodtam, azon tagokról ítélve, kik benne irányadók, valóságos szélső báli kör lesz. Az „Egyenlőségi kör“ csakugyan a régi Pest embereit foglalja magában, csakhogy, s ennek méltán örvendhetni, oly vezérek, és fő emberekkel, kik áthatva a korszellemtől, annak a legjobb irányt fogják kölcsönözni. Egy pillantás a kör bizottmányára, s a főváros intelligentiájának javát látjuk abban öszpontosulni. A lefolyt hétnek egy lármás estéje volt. Görgey Arthur Pestre jött, megjelent nyilvános helyeken, a képviselőház karzatán is. Görgeyt a nemzettől egy mély, áthidalhatlan úr választja el, melyet közéjük a 270 Fővárosi élet. VII. Mit szólnak Pesten a pécsi követválasztáshoz ? A pécsi választók választásuk által rászalták Kossuth legutóbbi nyilatkozatait. Horvát ügy. Som jó primadonna sem jó tenorista. Budai színház. Lármás ostro.) Pécsett, főleg az 586, Kossuth Lajosra szavazó választó bizonnyára igen kiváncsi: vájjon mit szólnak a pécsi nov. 10-i választáshoz Pesten ? A pécsi választók többsége, mondják Pesten.