Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)

1867-11-21 / 68. szám

godjunk a megyei absolutismus egy nemébe, mely­ben t. i. a megyei tisztviselői kar nemcsak beleszól a megye ügyeibe, hanem egyszersmind határoz azokban. Másutt vélem én a közönyösség kutforrását talál­hatni : gyűléseink vég­hetetlensé­gében és megállapított, előre kihirdetett na­pirend hiányában. Nincs, és természetes, hogy nincs vidéki bizottmányi tag, ki 10 napot szánhat a megye­gyűlésnek; ritka az oly központi bizottmányi tag is, ki a gyűlésen kezdettől végig jelen legyen. Nem segíthetnénk-e a bajon az­által, hogy nem­csak délelőtt, hanem délután is (4 órától 8-ig) tarta­nánk gyűlést és mindegyik nap tárgyait előre kitűz­ve közzé tennék a napi­rendet a megye hivatalos lapjává avatandó „Pécsi Lapokéban ? Ferenczy Petőt is szállíttattunk szavunk beváltására. Keres­tük is levéltárban nem egyszer, de mindig azon választ kaptuk, hogy még be nem ér­kezett. Nem tehetünk tehát egyebet, mint felkér­ni a választási elnök urat, hogy intézkedni szíveskedjék, miként a jegyzőkönyv azoktól kik azt, nem tudjuk mi okból, illetéktelenül visszatartják, a városi levéltárba valahára be­szolgáltassák. A „Pécsi Lapok­ szerkesztősége, Pécs, nov. 20-kán. Beszélik még pedig hitelesen, hogy Kossuth La­jos a követséget el nem fogadó válasza már megér­kezett. E sorok írója a levelet el nem olvashatta s igy az okokat sem tudja, melyeket fölhozott; isme­retesek lévén ezek a váczi levélből, nem is kutatom őket. Annyit bizonyosan tudok, hitelt érdemlő szemé­lyek állítása után, hogy Kossuth­­maga helyett a pé­csi választóknak három egyént ajánlott, kik közül egyet válaszszanak; s e három egyén senki más mint Szilágyi Virgil, Simonyi Ernő és Irá­nyi Dániel; azon Irányi ki annak idején a Kár­pátokon a szorosokat a madarak elöl oly jól elzárta volt, most pedig mint mondják Kossuth sugallata szerinti leveleket ir egy képviselőhöz, melyekből po­litikai nagyságát alkalmunk van megbámulni. A pécsi választók egy része legsürgetőbb felada­tának is tartotta e felhívásnak megfelelni s igy Irányi Dániel választandó képviselőnek ki is jelöltetett. Eddig a dolog csak hagytán volna, de most jó az igazi, hogy az azon párt egy része nem gyanítva e külföldről jövő sugallatot s meggyőződve, hogy Kossuth a képviselőséget el nem fogadja jó előre V­etter tábornokot is fölkérte, hogy a képviselősé­get a pécsi kerület részéről fogadná el, s mint érte­sülök Vetter felelt is e fölhívásra, s megválasztatása esetére azt elfogadni ígérkezett; most tehát nagy a töprenkedés a fölött, hogy lehetne a seyllából kijutni a nélkül, hogy a charybdisbe ne ütközzenek. Nevetném ha mind a két rész a csapláros nélkül készítette volna a számláját. .. -----------­(s.) Kedves testvérünk Szini Károly tehát kisza­badult; egy hónapig készítette a szellemi tarhonyát, mit híveinek föl fog tálalni. Ideje is már, mert testvérei szellemileg oly any­­nyira megsoványodtak, hogy szinte átlátszók s csak úgy tátogatják szájukat az eledel után mint a kopasz veréb. A bizalmi szavazatok ugyan fölfognak éledni is­mét, de a minden bizalmi szavazat után járó egy fo­rint úgy látszik elmaradt és a Marczius cautiója is oda esett, hol oly sok szép remény találja kora sír­­ját, a kútba. A testvér megtanulta, hogy könnyebb egy nevet leírni, mint hozzá egy forintot fizetni, s a bizalmi szavazatok gyűjtői csak elbírják tartani az embert, ha az eledel szónál többe nem kerül, szeretik az ol­csóságot még a dicsőségben is, erről a testvér ecla­­tanter meggyőződhetett. A rokonság ez esetben is csak olyan mint az élet­ben, szeret a testvértől kapni valamit, de adni-----­— már ez más kérdés. Ha az ember kap másét kapja, ha ad, a magáét adja, a magáé és másé közt pedig nagy a különbség. Mert bizalmat szavazó test­véreink még a communismust is csak úgy értelmezik hogy a máséban jó lesz osztozni, de a magunkét még Szini Károly testvérünknek se adjuk. A felséges nép nem ad 5000 frtot, pedig ötezeren ezt mily,könnyen tehették volna! Ebből láthatja a mi kedves testvérünk, hogy az ő államadósságfizető theóriája mily gyámoltalan lá­bakon áll. Ha az ő felszóllítására nem jött össze 5000 frt, azaz: családonkint egy forint, hiszi-e, hogy ő Felsége fölszóllítására fejenkint a 100 frt össze jő, pedig a mi kedves testvérünk a népnek annyit ígért mennyit (5 Felsége a legjobb akarat mellett se ígér­het a jelen viszonyok közt. H­a könnyű az a fizetés in theoria, de a praxisát még Szini Károly ur se birta megtanítani. Megígértük hogy a követválasztási név­sort közölni fogjuk, s már több oldalról föl A pesti lapok a pécsi választásról. (Függetl. 1.) „Már most mit fog csinálni a minis­­térium Pécs választó kerületével ?“ — kérdi Jókai. „Valóban nem tudja-e Jókai, mit lehet csinálni velük ? minden mástól provocatiónak venné az ember, kivált miután a kormány oly határozottan kimon­dotta, hogy többé a szelíd politikai utat nem fogja követni, de hivatkozik a törvényre. „Mi megmondjuk, mit tehet a kormány. „Pécs választó­kerületével — semmit. „De ha a fennebbi kormány b­esis áll, akkor Pécs választóinak azon részével, kik az insultus, vagy a tüntetés fő okozói voltak, elbánhat úgy törvény út­ján, mint azt a megyékben tehette, ha a pofit, at helyett erre akar térni. „S ha az ügy a kir. ügyek igazgatójának kezébe kerül, ez már nem sajtó per, de kissé komolyabb törvénykezési ügy s bírája is más. „És ha a kir. ügyek igazgatója így talál czitálni a Kossuth levelének szavaiból: „a választásnak értelme csak is az lehet, hogy közéletem pol. irányában és elveiben saját pol. irá­nyukat s elveiket ismerik fel.“4 „Ezen pol. irány s elv pedig, evidentez a dynastia uralmának incompatibilitása — „Ez pedig világos forradalom és szakadás . „És ha esetesen nemcsak a kormány, de a törvé­nyes biró is igy fogja a dolgot felfogni. „Mire fog ez insultus vezetni ? „Azt hiszi-e, a kormány fogja megbánni? Mi azt hiszszü­k, hogy a káros fogna bánkódni s a comoe­­diának tragicus vége lehet. „Nem csak menthetlen könnyelműség, de szívte­len aljasság ily tüntetések indítóitól, a kormányt oly helyzetbe juttatni, minőbe a dynastia iránti felelőség mellett e tüntetések helyezik. „Tették volna Bach idejében, mi őrültségnek tartjuk vala, de meg lett volna a bátorságnak bámu­latossága. „Most saját magunkra bízták magukat, annál nemtelenebb a visszaélés. „Ideje valahára, hogy a törvény és rend barátai sorakozzanak mindenütt s ne a hibák helyrehozásá­ban, hanem azok meggátlásában teljesítsék polgári kötelességüket.“ Alább pedig ezt írja ugyan e lap: „A pécsi választásról most tuc­atszámra jönnek a tudósítások, hogy igy, meg amúgy, csak féktelen agitátió utján sikerülhetett a dolog, hogy az idei bő szüretnek meg van a maga része benne s több efféle. „Ezek nagyon gyarló mentségek. Tény, hogy Kossuth Lajos 500 s néhány szavazatot kapott, az ellenjelölt 100 s néhányat s tény az, hogy a jobb­ol­dali párt szenvedőlegesen viselte magát és 600 s né­hány választó­polgár­­ nem élt törvényszabta jo­gával. „Ez minden inkább, mint örvendetes jelenség. Mire való e visszavonulás, e szenvedőleges szerep, e semlegesség ott, a­hol jelentőségteljes eseményről van szó ? „Azt még megtudnék magyarázni, ha az összes pécsi választó­polgárság összeállván, Kossuth Lajost kiáltja ki követnek. „Ez tüntetés lett volna — értelmetlen ugyan és sajnálatra méltó egyaránt, — de tüntetés a szélső baloldal részéről s bizonyítva azt, hogy Pécs polgár­sága az ég és föld között lebegő szélső baloldal programmját osztja. „De hogy lehet érteni azt, midőn a jobboldali párt tüntet a­­ jobb­oldal ellen és szenvedőlegesen nézi, hogy az általa odahagyott téren a szélső bal győzedelmeskedik ? „S valljuk meg, a pécsi választás körülbelül ezt jelenti. —-««•»-— kétségkívül biztos tudomással bir arról, hogy Kos­suth Lajos belátva a nemzet ak­aratávali daczolás al­­kotmánytalanságát, haza jő, s meghajol ama nemzet akarata előtt, melynek akarata őt egykor a vezéri poletra emelte. Vagy h­a ily biztos tudomással nem bírnak, legalább hiszik, remélik, hogy az ő kérésük­nek engedni fog, s lemond eddigi politikájáról. A pécsi választókerület 586 választója, bizony­­nyára ama nagy tiszteletnél fogva, melylyel iránta a 48-i vívmányok körüli nagy érdemeiért viseltettek, újból alkalmat akar neki nyújtani, hogy ama ferde állásból, hova heve ragadá, kimenekülhessen s a ha­zát a nemzet akarata szerint, ha nem is mint vezér, de egyszerű napszámos szolgálhassa. Kossuth vagy elfogadja a választást, vagy nem. Ha igen, a pécsi választókerület örülhet, hogy neki sikerült, egy nevezetes embert a törvény és alkot­mány terére visszahívni, ha nem új választás fog el­rendeltetni s az ügy ezzel be lesz fejezve. A „Hon“ fölőszerkesztője, Jókai Mór vezércik­ket szentel a pécsi választásnak, melyben azt akarja ráfogni a pécsi választókra, hogy ők bizalmi szava­zatot adtak Kossuthnak. Épen ellenkezőleg: válasz­tás egyenes bizalmatlanság, kárhoztatása Kossuth legutóbbi magaviseletének. Kossuth azt nyilvánítá, hogy ő nem fogadja el a képviselőséget, mert a 67-i törvények neki nem tetszenek, a pécsi választók pe­dig akarják, hogy legyen képviselő s mint ilyen kép­­telen elismerni e törvényeket; ők a nemzet akara­­tának­ daczolását, nem helyeslik, mert ha helyesel­nék, nem választottak volna képviselőt, egyenesen megtagadták volna kötelező erejét a törvényeknek; szóval ők egészen mást akarnak, mint amit Kossuth eddig akart; bizalom pedig csak ott van, hol egy a nézet, egy az akarat. Lesz-e sikere jó szándékú tö­rekvésüknek ? ez már más kérdés. A sok fontos tárgy, mellet mintegy szunnyadni látszó horvát ügy röviden előtérbe hozatott a képvi­­selőház 12-i ülésében. Dr. Miletics egy interpelláló­­nak czímzett, ívekre terjedő manifestumot intézett a miniszterelnökhöz, melyben feleletre akarja vonni, miért merte a pánszláv eszmék mellett izgató hiva­talnokokat, tanárokat eltávolítani. A ház, persze ne­vetett Miletics sérelmein, s teljes megnyugvással vet­te a miniszterelnök velős válaszát. Valóban ideje volt, hogy a kormány erélyesen intézkedjék s meg­szabadítsa a h­orvát népet állítólagos jóakaróitól, kik nemzeti czélok leple és ürügye alatt muszka uralom­mal akarják boldogítani, mi nemzetiségük és vallá­suk temetője lenne. Az összes nép, s az intelligentiá­­nak azon része, mely e névre érdemes az unió mel­lett van; a magyar falu elemet a papság, s az intel­­ligentiának csúfolt azon osztály képviseli, mely in­­telligentiáját viselt poharazás közti „Bog­zsivi“-zes s az által tünteti ki, hogy kapuiban jár s szidja a ma­­gyarnokokat. A kormány csak kötelességét teljesité, midőn az amúgy is eleget zaklatott horvát népet a féle jótevőitől megszabadítá. A nemzeti színház körében nevezetes reform mozgalom mutatkozik, melynek miután igazgatóság és tagok kezet fogva működnek kivitelén, bizton vár­hatni sükerét. A dráma, főleg ha az ember a múltat kissé feledi, még csak élvezhető, az operába azonban valósággal csak boszonkodni jár a közönség. Eddig egyre tenoristák után sóhajtoztunk, primadonnáira sokszor büszke volt a nemzeti színház előbbi ugyan most sincs kedvünkre való, de hát nincs primadon­nánk sem. Legújabban Saxlehner E. kisasszony mu­tatta be magát mint nagyon ügyes, kedves énekesnő, de ő is csak a könnyebb szerepekben képes némi sikert felmutatni, a nagy, jeles szerepeket nincs ki betöltse méltólag. A budai népszính­áz, saját körében és minőségé­hez képest még több élvezetet nyújt, ámbár itt is nagy szükség van énekesnőkben . Hetényi Antóniát már a vidék megunta, Feketéné igen csinos alak, jobban mondva szobor, mert alig mozdul, s h­a moz­dul is szögletesen, s ehez még oly sajátos hangokon énekel, hogy az ember szeretne megszökni, szóval nincs egy arra való, első rendű operette énekesnő. A férfiak sokkal jobban betöltik szerepeiket. Egy kis paródia „Az üldözött cserepár“ képezi az újabb darabok legmulatságosbikát. Szigligeti „Üldö­zött honvéd“-je van benne kiparodizálva; nem tehát a honvéd eszme, hanem Szigligeti ily czímű darabjá­nak hiányai tétetnek benne pelengérre. A darab kissé drastikus némely jeleneteiben, me­lyeket azonban a későbbi előadásoknál már eltávolí­tottak. Vonatkozik különben nemcsak Szigligeti da­rabjára , hanem, egyátalán mindazon hiányokat os­torozza, melyek a drámairodalom terén napjainkban oly igen napi­renden vannak. Egyik levelemben említett társas körök már meg­alakultak. A „demokrata kör“ mint akkor gyan­­tám és hinni bátorkodtam, azon tagokról ítélve, kik benne irányadók, valóságos szélső báli kör lesz. Az „Egyenlőségi kör“ csakugyan a régi Pest embereit foglalja magában, csakhogy, s ennek méltán örvend­hetni, oly vezérek, és fő emberekkel, kik áthatva a korszellemtől, annak a legjobb irányt fogják kölcsö­nözni. Egy pillantás a kör bizottmányára, s a fővá­ros intelligentiájának javát látjuk abban öszpon­­tosulni. A lefolyt hétnek egy lármás estéje volt. Görgey Arthur Pestre jött, megjelent nyilvános helyeken, a képviselőház karzatán is. Görgeyt a nemzettől egy mély, áthidalhatlan úr választja el, melyet közéjük a 270 Fővárosi élet. VII.­ ­Mit szólnak Pesten a pécsi követválasztáshoz ? A pécsi válasz­tók választásuk által rászalták Kossuth legutóbbi nyilatkoza­tait. H­orvát ügy. Som jó primadonna sem jó tenorista. Budai színház. Lármás ostro.) Pécsett, főleg az 586, Kossuth Lajosra szavazó választó bizonnyára igen kiváncsi: vájjon mit szól­nak a pécsi nov. 10-i választáshoz Pesten ? A pécsi választók többsége, mondják Pesten.

Next