Pécsi Lapok, 1868. január-március (2. évfolyam, 1-26. szám)

1868-03-26 / 25. szám

Pécs, II. Évfolyam, 25. szám Martius 26-án. 1868 Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : * helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, 7, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. PÉCSI LAPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA: Négyhasábos petit betütír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiad­ó­ h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. Előfizetési felh­ivás „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki április—junius folyamára. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva és vidékre postán küldve. 1868-iki április 1-tő­l április 30-ig­ — 80 kr. jun. 30-ig2 ft. sepfc. 30-ig4 , de ez. 31-ig6 „ Előfizethetni a „Pécsi Lapok“ kiadó hi­vatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az elő­fizetési pénzeket bérmentesen kérjük bekül­detni. Azonfelül az. ez. előfizetők kényelme te­kintetéből előfizethetni: Weidinger és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint Blauhorn­ An­tal, Lee­l­ne­r testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. Sz. kir. Pécs városa mart. 20-ki köz­gyűlése. — A képviselők nem épen nagy szám­mali jelenlétében Polgármester úr az ülést megnyitja előhozván, hogy a múlt alkalom­mal szeretett volna minden tárgyat elintéztetni, azonban a képviselők csekély száma miatt az ülést sem lehetett megtartani s ezért tartotta szükségesnek az ülést mai napra ismét össze­hívni. Ezután a mart. 10 és 11-ei ülések jegyző­könyvei hitelesíttetnek. E jegyzőkönyvekből látszik, hogy a mart. 11-iki ülésben első tárgyként fölvétetett ama 308 polgár folyamodása, kik a légszesz vilá­gítási ügyet elejtetni nem akarván, mint köz­vetítők lépnek föl s azon óhajukat fejezték ki, hogy a közgyűlés módokról gondoskodnék, hogy a légszeszvilágitás ügye el ne ejtessék s az alakult társulattal a megszakított érint­kezés újra fölvétessék. — Ezután Witt J. in­dítványa olvastatott fel, mely egy választ­mány kiküldetését czélozza, melynek föladata lenne módokról gondoskodni, melyek a lég­szesz-világítás behozatalát lehetségessé tegyék. A 308 polgár folyamodványa tényleges indítványt nem tartalmazván, egyszerűn mel­­lőztetett. Witt J. indítványa azonban bővebb tárgyalásra szolgáltatván alkalmat, e közben azon nézet emelkedett túlsúlyra, hogy a köz­gyűlés az összeállott légszesz vil. társulat ál­tal előterjesztett szerződéstől egyszer elállván azt meggyőző ellenokok nélkül el nem fo­gadhatja ismét ; meg kell tehát várni a tár­sulat által kiadandó szakértői véleményt s azután intézkedni, addig is a város által léte­­síttetni szándékolt légszesz-világításra con­­cursus hirdettessék. A jegyzőkönyv hitelesítése után Polgár­­mester úr a légszeszvilágítási ügyre tér vissza. S miután a határozatban a kihirdetés elhatá­roztatott, ebből azt látja, hogy a gyűlés ez ügyet elejteni nem akarja. A viszonyok most már megváltoztak, mióta a társulat részéről a szakértői nyilatkozat kibocsáttatott. Ebből mindenki meggyőződhetett, hogy a kérdéses szerződés a városra nézve nem hátrányos. Azért ő a küldöttség meghatározását tartaná czélszerűnek, mely magát a társulattal érint­kezésbe tegye, minthogy mindenki meg lehet győződve, miként az érintett társulat inkább a város érdeke által vezettetett, mint saját haszna által. Ha a képviselő urak is az ő né­zetét osztanák, jó lenne a társulatot most is­mét fölszól­tani s igy mind a két félnek elég lenne téve. Jó lenne ennélfogva a társulattal egyezkedni. Witt. Miután a határozat úgy hozatott, tehát mindenesetre hirdetni kell. Szemányi szintén a határozathoz ra­gaszkodik. Chachinovich. Witt úr midőn indít­ványát tette, czélja az volt, hogy a légszesz­világítás létesittessék minél előbb s azért lett a múlt ülésben a polgármester úr egyúttal megbizva, hogy ő is iparkodjék ennek lehe­tőleg sebes és előnyös létrehozásán. Azt gon­dolja tehát, hogy Polgármester úr újra bizas­­sék meg a szükségesek megtételére. (Helyes.) Polgárm. Ennek folytán tehát ő majd érintkezésbe bocsátkozik valakivel, ki a lég­­szeszvilágitásra vállalkozni hajlandó lenne. Witt J. De azért mégis kell hirdetni. Szemányi. Ő is meg van ugyan győ­ződve arról, hogy a légszeszvilágitási társu­latnak igaza van, de miután a határozat meg­hozatott, azt fen kell tartani s a concursust ki kell hirdetni. Chachinovich. Ha a közgyűlés hiszi, hogy a társulat a szerződést megállja s a köz­gyűlés azt helyben hagyhatja, nem látja okát, miért ne történhetnék ez meg. Hiszen ha a polgármester úr a társulattal magát érintke­zésbe teszi, ekkor is a szerződés a közgyűlés elé fog terjesztetni s a gyűlésnek lesz alkal­ma hozzá szólhatni. Szemányi. Más társulat nincs, mint az, mely volt és lemondott, mással tehát magát a polgármester nem teheti érintkezésbe, már pedig azt nem hiszi, hogy az alku ugyan e társulattal létesülhessen. Azért tehát legjobb lesz hirdetni, akkor majd többen jőnek s a gyűlés határozhat a beadott ajánlatok fölött. P­o­­­g. m. A mostani társulat nem fog concursus útján vállalkozni, azt pedig hogy a hirdetésre valami sok ajánlat tétessék nem hiszi. igy tehát a hirdetéssel csak megfoszt­juk a várost a légszeszvilágítás jótéteményé­től, vagy pedig későn és igen drágán kapjuk meg, ezzel pedig csak rosz szolgálatot teszünk a közügynek. Egyébiránt ő megbízatását tel­jesítendő majd érintkezik ő azokkal, kikről hiszi, hogy ez ügyet tudják is, akarják is lé­tesíteni. Érintkezése után nem fog késni a szükségeseket a gyűlés elé terjeszteni. Befejeztetvén ezen ügy felolvastatott né­hány miniszteri rendelet Nagy J. és Luzse­­vits L. nyugdíjaztatása iránt, a leiratban nem helyesli a miniszter a város határozatát, mely­nél fogva az érintettek nyugdiját megtagad­ta; de nem akarván a városra oly terhet róni, melyet törvényszerű­leg viselni nem köteles, a határozatot helyben hagyja. — És igy Lu­­zsevics L -nak a törvény értelmébeni nyug­díj fog ezutánra kifizettetni, Nagy J.-nek nyugdija pedig megszűnik. Chachinovich: Az elv, melyből a köz­gyűlés kiindult, a törvény volt. A miniszté­rium most csak a méltányosságra hivatko­zik és így a törvényes szempont be van fe­jezve. De van a dolognak más oldala is és ez a város érdeke. Azt hiszi, hogy a város érde­kében fekszik azokat jutalmazni, kik a köz­ügy érdekében valamit tettek, mert ha ezt nem teszi, bajosan fog kapni oly tisztviselő­ket, kik tevékenységüket önzéstelenül a város javára áldozzák. Kérdi tehát nem tartja-e a közgyűlés a város érdekében levőnek, hogy tisztviselőinek, kik megszűntek azok lenni, bár­mi más czím alatt is jutalmat adjon? Ki kell tehát mondani, hogy a város ezektől ezen utat nem akarja elvenni s fönhagyja magá­nak azon jogot, hogy őket remunerálhassa. Ezt annál inkább szeretné kimondatni, hogy lássák miként a város jó tisztviselője iránt elismeréssel van. Egy bizottmányt indítvá­nyoz, mely ez iránt véleményes jelentést tegyen. Szemányi. Ha a város oly helyzetben volna, hogy tehetne valamit, talán tenne is; de jelen mostoha viszonyaink közt a legjobb szándék mellett is kezeink megkötvék; rosz állapotban vagyunk és igy nem segélyezhe­tünk senkit is. Ha találkozik kitűnő tisztvi­selő, azt meg kell jutalmazni mindenesetre. Neki tehát a kiküldendő bizottmány ellen nincs kifogása. Kovácsics. Eddig sem volt a város háladatlan s a jó tisztviselőket mindig újra megválasztotta, de ha nem választottak meg, úgy hiszi, hogy megjutalmazásukról szó sem lehet. És így Chachinovich indítványa nem fo­gadtatott el. Hasonló intézkedés érkezett Pintér nyugdíjazása érdemében is, ki hasonlólag ezután csak a tanácsosi nyugdíjt fogja kapni. Következett Abaúj megye fölirata a nem­zeti hadsereg iránt. Polgárm. Ez ügyben már történt pár­toló fölirás, és így most újra nem szükséges fölírni. Mindenki óhajtja ugyan, hogy e nagy törekvés valósítva legyen, de hogy ez történ­hessék, mindenek fölött magunk tartásának olyannak kell lenni, mely irányunkban bi­zalmat szüljön, mert csak bizalom szül bizal­mat, ellenkezője pedig az ellenkezőt. A test­vériség elvét tehát nem Caintól, de Ábeltől kell elsajátítanunk s ha ezt tesszük, bizonyo­san czért fogunk érni. Még a kiküldött választmánynak a tor­nászat iránti beadványa került szőnyegre, mely hosszabb vitát idézvén elő határozatba ment, hogy a külvárosok részére e czélra le­tett tőke azoknak meghagyassék, egyébiránt a város elvállalt kötelezettségét teljesítse. Egyéb magán érdekű tárgyak elintézése után a gyűlés eloszlatott. Kedves testvérek ott a balsuti pad szélén ! Ti nagy pipáju és kevés dohányu hentumogerok! Emléktekben van-e még ama régi vers : Rumulidae Cannas, ego Várnám eladó notavi. Hogy ne? — a simplex phariseusok ugyan nem, hanem az igazi írástudók közöttetek fogják tudni, hogy egykor e verset tanulták I. Ulászló magyar király élettörténelmében. A kik pedig a verset nem értik az eredeti nyel­ven, tehát azok kedvéért lefordítom baranyai szélső baloldali magyarsággal. Hangzik pedig e képen : Németürögh egy kis helység, Vala ottan nagy vereség ! Kedves testvérek, ti ezt az igénytelen falucskát híressé, s tán halhatatlanná tettétek a „vereség“ szó által. Reálisálva volt ott ez egyszerű szócska 1861-ben, midőn egy kortesvezér, most előkelő testvér, és de­­mocrata a párt zászlóját nagy vitézül a hid alá dugta. Reálisálva volt 1868. febr. 19-én, midőn a ti vi­lághírű Simonyi-huszáraitok a hazaáruló Perczel-pár­­tiakat mint valami török és tatárhadat meg — és széjjelverték, s megmutattátok nagy vitézül, hogy ti a választási szent szabadságnak türelmes és bárány­­szelid barátai vagytok, s azt ha kell ököllel, botokkal

Next