Pécsi Napló, 1895. november (4. évfolyam, 261-285. szám)

1895-11-01 / 261. szám

1895. november 1. tekinthetik Lueger visszautasítását, mint a király és kormány nyílt hadüzenetét, minden reaetionárius és egy vallás nyugalmát fenyegető párt ellen. A bécsi községtanács azonban solidáris Luegerrel és nem lesz hajlandó magát alárendelni, ellenkezőleg a legközelebbi polgármester választásnál újólag Luegerre fogja adni szavazatát. Ily tüntetést el nem tűrhetne a kormány és a választásra a felelet csakis a községtanács ismételt feloszlatása lehetne. A bécsi interregnum ily körülmények között, úgy látszik, tovább fog elhúzódni, mint azt gondolták, Bécs ily körülmények között mozgalmas, nehéz idők elé tekint. Az antiszemitizmus szelíden lobogó lángját nem fojtották el jókor, nem féltek attól, hogy kigyullad a haladás egész épülete. Most messze csapkodnak a lángnyelvek, melyek elemésztéssel fenyegetik a törvényeket, a szabadságot, a rendet. Mintha megint elkéstek volna a tűzoltók, mint annak idején a Ring színháznál ? ! Div Schaurek Bódog bukása. — Saját tudósítónktól. — Pécs, okt. 31. A sötét sejtelem, mely a tegnapi bizonytalanság és különféle híresztelések, de legkivált dr. Schaurek Bódognak meghitt barátaihoz intézett búcsúzó levelei alapján támadt, úgy a kétségbeesett család, mint az érdekeltek, nemkülönben a magunk megnyugtatására ma már teljesen eloszlott. A katasztrófa, melyet a félremagyarázhatatlan előzményekből következtetni kellett, szerencsére nem következett be. Dr. Schaurek Bódog él ! Tény, hogy csak egy hajszál választotta el a rettenetes lépéstől, már ott állt a Dráva hídjánál, hogy félönkivületében belevesse magát a hullámok közé. S ez a félönkivületi állapot mentette meg a haláltól. Nem tudta, mit cselekszik, nem volt többé akaratereje. Az isteni gondviselés őrködött fölötte s visszaadta az életnek. Az is tény, hogy ma reggel még önkivületi állapotban feküdt Eszéken, de a gondos ápolás remélhetőleg visszaadja öntudatát, egészségét s rendezve anyagi viszonyait, újra elfoglalhatja a társadalomban, az őt, a derék, becsületes és munkás férfiút méltán megillető helyet. Ma már tények, konkrét bizonyítékok állnak rendelkezésünkre. Tegnap csupán dr. Schaurek sötét tartalmú leveleiből olvashattunk, melyekben, világosan azt írta, hogy mire sorait veszik, ő nincs az élők sorában. S a kérdezősködésekre érkező távirati válaszok, hogy nincs sehol, nem találják, nem tudják, hova tűnt: mind a legborzasztóbb gyanú megerősítésére szolgáltak. Egy parányi fénysugár se szűrődött át a bizonytalanság sűrű sötétségén, mely világosságot, reményt nyújtott volna. Mindenki bevigzett ténynek tekintette a katasztrófát. Különösen közel álló barátai, akiknek már régebben föltűnt, hogy dr. Schaurek Bódog kerüli az embereket, mintha csak üldözési mánia jelei mutatkoztak volna rajta, a legrosszabbra voltak elkészülve. Schaurek teljes életében rendkívül emberszerető, humánus és becsületes férfiú volt, aki sehogy se tudott volna megbékülni azzal a gondolattal, hogy ő a hitelezőinek kárt okozzon s családját, melyet bálványozott, szűkebb sorsba döntse. Az anyagi zavarok súlyos hatása alatt támadt lelki tusakodás, a fülzúgás és fogszakgatás fájdalmai, a testi és lelki szenvedések közt átvirrasztott kinos éjszakák, teljesen kimerítették erejét s összeroskadt; többé nem tudott magán uralkodni, nem tudott józanul gondolkodni, okosan cselekedni. Ebben az állapotban irta meg ön-s gyilkos elhatározását, ebben az állapotban bujdosott s ebben az állapotban vetődött a Dráva vasúti hidjához, innen egy közeli hajlékba, a honnan önkivületi állapotban szállították be dr. Winter lakására, hol az egész nap folyamán nagyfokú lázban szenved. A fődolog, hogy életben van, most már rövid idő alatt rendezni fogják zilált anyagi viszonyait, melyek a kétségbeesésbe sodorták. Amint magához tér s egészségi állapota megengedi, kiegyeznek vele hitelezői. A legnagyobb rokonszenvel s részvéttel viseltetnek iránta. Dr. Schaurek vagyoni helyzete, az ő saját bevallása szerint, hatvanezer forint tiszta összeget tüntet föl. A 180 ezer forint passzívával szemben 240 ezer forint aktívája van. Ha ez csakugyan így áll, akkor semmi nehézség sincs az ügy rendezésében. A hitelezők négyötöd részét pécsiek teszik ki. Ezek minden lehetőt elkövetnek a pénzügyi zavarok eloszlatására s előrelátható, sőt biztosra vehető, hogy a megoldás igen sima lefolyású lesz. Schaurek visszanyerheti lelki nyugalmát és kis pihenés után újra az lesz, aki e valóban kínosan lesújtó kellemetlenség előtt volt, nem hittük a madár szavát. — Oh most már hiszek neki ! Akkor boldog voltam nagyon a te oldaladon, de mégis oda férkőzött a kétely, mely hinni kényszerített, hogy nem élsz soká. — Csak egy évig — így mondta a kakuk madár. Igazat szólt — s én hiszek neki. — Megint kimentem az erdőre, hol már nincsen virág. — Szóltam, kérdeztem a madarat, de az csak nem felelt. — tehát örülj! Jövök hozzád! Tied leszek! Artur örülj ! ! — s görcsösen öleli a hideg márványt, mig én némán, megdöbbenve álltam e sir előtt. — Oly tiszteletet keltő volt e leány fájdalma ! Oly érthető az a csendes őrültség, mely arra készteti, hogy elmondja évente ugyanezen ígéretet a halott ifjúnak, — esküdjék neki örök igaz szerelmet! Szenvednek a gazdagok s a szegények itt egyaránt! Akik nem bírálni, — hidegen szemlélni csupán, — hanem imádkozni jönnek e helyre, kiket a halottaik iránt táplált végtelen kegyelet hozott ide, az mind testvére helyütt. — Szegény és gazdag közösen fohászkodik az Úrhoz — remélve egy szebb jövőt, vigaszt találva a boldog feltámadás magasztos eszméjében. Hozsannát zengünk az Urnak, kinek majdan színe elé jutunk. A kis kápolna harangja lassan elcsendül, — s már csak mint távoli visszhang hallatszik mindig halkabbn, mígnem lágy rezgése a nyüzsgő tömeg morajában vész. Kifelé tódul az élők serege, s nem háborgatja többé a halottait. — Még fülünkben cseng a szent zsolozsma utolsó accordja . . . s aztán ismét néma minden — egy esztendeig. — Isten veletek ti halottak! Kik éltetekben a Golgotha szenvedésiben bőven részesültetek. Aludjatok nyugodtan ! Ne zavarja álmátokat lépteink nesze, — beszédünk zaja. — A temető ajtó bezárul s mi búcsút mondunk nektek egy esztendőre, mig a kis kápolna ezüst szavú harangja ismét egybehív, hogy: emlékezzünk meg a halálról !“ Bloch Rita. „Pécsi Naralóu Schaurek Eszéken. — Saját kiküldött tudósítónk jelentése. — Eszék, október hó 31. Ahogy tegnap délben kiküldetésem helyére, Eszékre érkeztem, azzal a czéllal, hogy megtudakoljam, várjon mi történt Schaurek Bódog úrral, aki Pécsre olyan egyértelmű leveleket írt az ő végzetes szándékáról, az ottani rendőrkapitányságban azt az értesülést vettem, hogy ők már reggel óta keresik Schaureket a Pécsről odaérkezett tudakozódó táviratok és a Winter dr. eszéki ügyvédhez irt levele alapján. Winter dr. meghitt embere Schaureknek, aki a hozzá intézett levél után kötelességének tartotta a rendőrségnél Schaurek keresését kérni. Fölmentek a Hotel Centrálban brrt lakására, ahonnan Schaurek tegnap reggel hét órakor ment el meglehetős zavart állapotban. Az otthagyott holmijai között ott találták Schaurek óráját és pénzes tárczáját, amely körülmény is erősen igazolni látszott a támasztott balsejtelmet. Revolver-tokot azonban vagy efélét nem találtak a málhában. Egy kereskedésben is, — ahol Schaurek megfordult, — szintén tudakozódott Winter dr., várjon ott nem vett-e valamiféle fegyvert, de ott is tagadó választ kapott. Időközben óvatos kérdésünkre Almásról az a válasz érkezett, hogy Schaurek nincs ott. Erre a rendőrség a legszélesebb körű intézkedéseket tette arra, hogy Schaurek hollétét kitudakolja. Az egész délután kínos bizonytalanságban telt el, Schaurek estefelé sem mutatkozott. Az egész városban, ahol pedig, — mert sokszor fordult meg, — jól ismerik, senki sem látta. Este nyolc óra előtt megérkezett Almásról Schaurek neje és nőtestvére, akik kétségbeesetten, kínos sejtelemmel tudakozódtak Winterernál Schaurek felől. Sajna, teljes levertséggel csak azt a választ adhatta, hogy eddig nem sikerült nyomára akadni. A két megtört nő erre magához vevén Schaurek holmiját, a vas t