Pécsi Napló, 1898. augusztus (7. évfolyam, 175-198. szám)

1898-08-02 / 175. szám

I i 98. augusztus 2. söbbség ellen.­­ Éveken át nem találkozott a császár és Bismarck. Most már áthidal­hatatlannak látszott az ellenszenv, mely őket elválasztotta, és ha Bismarck az uralkodó egyes tervei ellen foglalt sajtójá­ban állást, és oly kíméletlenül nyiatkozott a császár Bismarckról. Ekkor estek közbe a kőszegi had­gyakorlatok, melyeknél a német császár mint királyunk vendége vett részt. Ferencz József király igaz tisztelettel adózott Bismarck személye iránt, ki megteremtője volt az áldásosnak bizonyult hármas szö­vetségnek és ha valaki­­létezik, kihez mint atyai barátjához tekint , a németek ifjú császárja, az Ferencz József király. Kellemetlenül érintette őt a német császár és a kanczellár között mind nyilvánvalóbb ellenségeskedés, mert két szilárd, akaratos, terhetetlen jellem állott itt szemben egy­mással. Ebből a viszonyból jó nem szár­mazhatott. A mi királyunknak sikerült megtörni Vilmos császár jogos haragját és ugyancsak az ő reábeszélésére Kőszegről Bismarcknak születése napja alkalmából oly meleg hangon tartott üdvözlő táviratot kül­dött, melynek föltétlenül meg kellett hóditani a Bismarckot. És Bismarck meghódolt! Köszönettel, igaz hálával fogadta a feléje nyújtott békejobbot. A dolog, hála az akkor Kőszegen időzött néhai Futtaki Gyula ügyességének, kitudódott és Futtaki megtelegrafálta a nagy eseményt a lapok­nak, melyeknél nagy esemény­számba ment ezen kibékülés, mely­­után Bismark tényleg fölhagyott kellemetlen csipke­déseivel. Itt-ott, mintha megrázkódott volna még a szász erdő és miként a zugó tenger elcsendesülése után is még egy­­egy elkésett hullám kicsap e partra, egy­­egy zokszó még elhangzott Bismarck aj­káról is, de mikor baranya megyei vadá­szatáról Berlinbe visszatérve személyesen is meglátogatta Vilmos császár, valamely ajándékot vive az erdő teutonjának, helyre állt a béke teljesen és rövid idő múlva, a berlini közönség lelkes ovácziói­­tól fogadva. Bismarck a császári kastély­ban viszonozta a látogatást. Az ebédnél csak hárman voltak az asztalnál. A csá­szár, a császárné és Bismarck Ottó her­­czeg. Ez volt Bismarck utolsó látogatása Berlinben. Mikor a kibékülést követő napokban nálunk időzött a német, császár sok intim részletet hallottunk kíséretétől, melyek azonban éppen intim természetek miatt még ma sem képezhetik méltatás tárgyát. Kerékpár-verseny. — Saját sport­ tudósítónktól. — Pécs, augusztus 1. A „Pécsi Bicycle Club“ országos pályaversenye vasárnapon foly le gyér számú közönség jelenlétében. Nem akar­juk kutatni az okot, mely közönségünket távol tartotta, nem akarjuk részvétlen­séggel vádolni, de ki kell emelnünk, hogy a P. B. C. mely anyagi áldozatok árán megteremtette Magyarországon az úri versenyzést, ez a bátor egylet, mely az amateur elvek mellett minden támadás ellenére kitartóan küzd, — ez a kicsiny club, melynek versenyző gárdája ma a hazában a legelső, mely Pécs város hir­­nevét bármely más helybeli tényezőnél jobban terjeszti s mindenkor a locális patriotizmusnak szolgál — megérde­melné a közönség pártfogását, — meg­érdemelné, hogy az az osztály, mely irányt adó, mely magát a felső tízezerhez számítja s ezen kiváltságos helyzete foly­tán társadalmi tekintetben kötelezettsé­gekkel bir, munkásságát támogassa! Fel kell hivnunk a közönség figyel­mét a Pécsi Bicycle club munkásságára, fel kell ráznunk a közönyből városunkat, mert ma az egész ország sportköreinek figyelme Pécs felé irányul, hol szeptem­ber 4-én tartja meg a Magyar Kerékpá­ros Szövetség tanácsülését. Száz s száz kerékpáros jő el hoz­zánk , az ünnepségek hosszú sorozatában lesz részünk, melyek csak akkor sikerül­nek, ha a közönség a rendező egyletet munkásságában támogatja. Nem a P. B. C. ünnepe, hanem Pécs város ünnepe lészen szeptember 4-e! Visszatérve a vasárnapi versenyre az eredményeket következőkben közöljük: 1. Mérkőzés a vállszalagért. 1000 mtr. I. Lauber Dezső 1'337ь" II. Száríts János 1'332/V' 2. Vendégek versenye. 2000 mtr. I. Herfurth Leo 3'282/b" II. Mr Savary 3'30" III. Száríts З'ЗО •/»" Az utolsó előtti kör végén Herfurth az észak-nyugati görbületen hirtelen előre szökik s mire a vezető Szavary a szökést észre veszi, Herfurth 5 hosszal elsőnek ér a czélsza­laghoz. — Herfurth, váratlan győzelme által megmutatta, hogy tactiká­­val bír, de 280 mzres sportja reményt ad, hogy legjobb flyer­­eink közé fog tartozni ha lelkiismeretes traininget folytat. 3. Mérkőzés a vállszalagért. 1000 méter. I. Lauber Dezső 1'40 4/ь II. Száríts 1*41 */e Lauber kit védői volta miatt a belső kör illet meg felajánlja azt Száritsnak, ki azonban el nem fogadja. Az orkánszerü szél az éjszaki fordulóban majd, hogy meg nem állította a gépeket. Tekintettel ezen körülményre a versenybíróság hatá­rozatot hoz, hogy az 1*35" megszabott maximális időt jelen esetben érvényen kívül helyezi s a versenyt érvényesnek minősíti, bár a propositoknak meg nem felelt. A versenybíróság határozata a kiírás azon pontjára támaszkodik, melynél fogva a feltételek megválasztásának jogát a club magának fenntartja, így tehát a P. L. C. vállszalagjának birtokában maradt Lauber Dezső. 4. Tíz megye versenye. 3000 mtr. I. Lauber Dezső 7'34V5 II. Száríts 7'35" III. Tiefenbacher 7'35V6. Lassú gyászmenetnek beillő tempó. Az óriási szélben a versenyzők alig hogy mozoghatnak. Lauber több géphoszszal elsőnek érkezik. 6. Nyeretlenek versenye. 2000 mtr. I. Bedő Andor 3'422/I­II. Hentz 3'43 III. Mi­­twig 3'504, 6 Bedő Andor, a Pécsi F. C. legifjabb tagja első versenye alkalmával már kiváló erőnek bizonyult. Nyugodt hajtása, biz­tos szeme s egyenletes tiprása szép re­ményekre jogosítják. Hiszszük, hogy Bedő Imre szakszerű oktatása mellett a P. B. C.-nak legjobb versenyzője lesz. 6. Verseny többülésű gépekkel. 4000 mtr. I. Lauber—Bedő 7'54­— II. Tiefenbacher—Herfurth—Müll­­ner 7/548/1" Az óriási szél oka annak, hogy a kitűzött record időt a versenyzők el nem érték, holott trainingben azt 2/5 másod­­perc­c­el megközelítették. 7. LXXV. verseny 25000 mtr. I. Száríts 40'53 N­ Bedő Károly 40'538/* Vezető díj: Müllner Ferencz. A még mindig erős szél ellenére Bedő és Száríts a tripplett és tandem vezetése mellett 30"-en alul teszik meg köreiket. Mr. Savary a versenyt feladja. Az utolsó előtti körben a vezető tandem elhibázott taktikája folytán Bedő Károly helyet nem talál a megszökésre, míg Száríts, ki utolsó helyen van, a külső körben nyitott utat lát s sportban meg­szökik. Érdekfeszítő végküzdelem. Bedő, ki a versenyt biztosra vette, irtózatos erőfeszítéssel tör ellenfele után, de a nagy előnyt a rövid czélegyenesen már képte­len behozni. Utolsó kör 24". — Bedő Ká­roly az utolsó 150 mért 94/b" alatt futja be s ezen távra országos rekordot teremt. 8 Térelőny verseny. 1000 mtr. I. Hentz 100 mtr. Г26" II. Tiefenbacher 30 mtr. 1'30" Száríts, ki helyből indul, a versenyt a második körben feladja. A verseny után a Vadember szállo­dában gyűltek össze a versenyzők s a P. Č. C. tagjai ünnepi vacsorára. A P. Č. C. nevében ifj. Fürst Gyula titkár köszönti fel a versenyzőket s az idegenből jött amateuröket. Majd Koharits N. János al­­elnök a dijakat osztja ki a nyertesek kö­zött, kik jó benyomással távoztak váro­sunkból, ígérve, hogy nemsokára a szövet­ségi versenyre ismét eljönnek. Pét**’ Natali. Lefokozott főhadnagy: Pécs, augusztus 1. A katonai brigád-ariszomban egy halvány képű urat őriznek néhány nap óta. Ezelőtt nagy úr volt: báró, azonfelül főhadnagy. Most semmi. Az attilájáról lefoszlott a két csillag, egyéniségéről pe­dig az a valami, ami nélkül a mágnás is nem egyéb, mint egy közönséges csaló, akinek sem czime, se rangja. A katona­ rab neve, báró P. Gyula. Főhadnagya volt a lugosi 8. honvédgya­logezrednek. Pár évvel ezelőtt Pécsett katonáskodott és legutóbb Aradon állo­másozott, ahol a nyúlánk termetű gaval­lér főhadnagy a legjobb körök dédelge­tett kedvenc­e volt. A jó isten tudja, hogyan történt, a főhadnagy úr egyszerre csak megtévelye­­dett. A gőgös mágnás, a becsületére fél­tékeny katona­váltókkal és a reá bízott pénzekkel igen végzetes manipulácziókat cselekedett. Sokáig nem sejtették. A finom dá­mák, akik büszkék voltak udvarlására, dicsérték ötletes ízlését, amelylyel hódolt nekik, pajtásai előkelő nyugodtságát, amelyet ijesztő veszteségek között is a kártya­asztalnál tanúsított, szeretőit pe­dig határtalan bőkezűségével ragadta el. Szóval perfect gentlemann volt, aki­nek beszólást, döntő határozatot engedtek a becsület érintő legkényesebb ügyekben is. Töméntelen párbajügye akadt volna annak, aki báró P. Gyula honvédfőhad­nagy korrektségében gyanakodni mert volna. A helyőrség egész tisztikara egy ember gyanánt ajánlkozott volna a meg­rágalmazott katona becsület fegyveres megvédelmezésére. És báró P. Gyula főhadnagy úr pedig nem érdemelte ezt a közbecsülést. Igen csúnyául visszaélt a beléje helyezett bizalommal és mikor könnyelmű költeke­zései oly őrületes mértékig felszaporodtak, hogy a hivatalos pénzek nem fedezhették már adósságait, akkor értékesítette írás­­tudományát, amiről több váltó teszen szo­morú bizonyságot. Tudósítónk, aki nekünk ezt a tudó­sítást küldi, azt írja, hogy lehetetlen el­képzelni azt a megdöbbenést, amelyet a főhadnagy le­lcrárása azokban a körökben keltett, ahol hosszú idő óta a legszíveseb­ben látott vendég volt. El sem hitték eleinte, rágalomnak, kegyetlen intrikának mondták az esetet és hogy bizonyságot .

Next