Pécsi Napló, 1898. augusztus (7. évfolyam, 175-198. szám)

1898-08-02 / 175. szám

t szerezzenek maguknak, figyelemmel kísér­ték a további fejleményeket, jóllehet, hogy a katonáknál szokásos titoktartás meg­nehezítette a dolgukat. Mindazonáltal egész Arad tudta, hogy mikor került ügye a legfelsőbb katonai bíróság elé. Aradon türelmetlenül várták az íté­letet, amelyet a katonai főtörvényszék a napokban meghozott. Az ítélet igen le­sújtó. A szerencsétlen mágnásfiút meg­fosztották tiszti rangjától és hat havi brigád-áriszomra ítélték. A büntetés ki­töltése után pedig végleg elbocsájtatik a szolgálatból. Ez az ítélet részben megváltozott. József főherczeg, mint a felsőbíróság el­nöke, a hat havi börtönbüntetést két hónapra szállította. Úgy mondják, hogy ez az elítélt főhadnagy nagy befolyású rokonságának közbenjárására történt. A főhadnagy tegnapelőtt megkezdte a börtönbüntetését. Mire kikerül, a nagy befolyású rokonság kieszközöl neki valahol egy napi nyolc­van krajczárral fizetett diurnista állást, így végződik némely fényesnek indult karrier és igy szaporodik a proletáriátus. Hírrovatunk. Pécs, augusztus 2. Berukkoláskor. Maholnap megkezdődik úgy a közös hadsereg, mint a honvédségbeli vezevisták bevonulása. Már­is nagyban folynak az előkészületek az utazásra. A tartalékos katona a legutóbbi napokban már nem is megy munkába. Otthon tesz-vesz, ra­kosgat, hogy míg ő oda lesz harminc­öt napon át, ne legyen nagy hiányosság a háznál. A gondos anya, a hű feleség pakolja a tarisznyát. Pogácsát, fehér kenyeret süt erre az alkalomra. A tarisznyából nem marad ki a rózsapirosra sült csirke, rucza vagy kövér liba czomb sem. Ez utóbbiak papírba lesznek göngyölve, vagy pedig széles, lepedőnyi nagyságú töklevélbe, mert ez utóbbi van a kertben elég a ten­geri között s erős indájával fel is kúszik a növényre, mig papir csak kevés van a háznál. Van ugyan mit enni a katonáéknál, de az komisz kenyér, keserű, savanyu és mindig csak jobb az, ami magyarországi, amit otthon csináltak. Az igazolványi könyv is előkerül most a tulipános láda fiából vagy a kihú­­zós kaszniból, de szokott az lenni a ge­rendák és a téka tetején is. Hogy a fö­dele egy kicsit megperzselődött a ke­­mencze búbján, vagy ha a zsíros bödön­­nel való szomszédságának maradandó jele is van a könyv külső és belső lapoldalain, az még nem baj. Fődolog az, hogy meg­van. Most még csak a behívó c­édulát kell bele­hajtogatni és rendben van a dolog. Ha asztán minden így kész van, a rezevista férj a vállára veszi a becsoma­golt tarisznát és indul, a rezevistánénak szivecskéjében pedig most még mélyebbre hatol az a gondolat, hogy: — Elmegy . . . Elmegy ... Most nem is olyan soká lesz oda a férj, és ugyanazért úgy ő, mint a me­nyecske igyekszik is magát visszatartani az érzékenykedéstől. Szótlanul haladnak a kis kapuig. Ott elválnak. A férj halad, a feleség néz utána, de az utóbbi már a köténye után nyúl, s könnyeivel együtt kitör belőle a gerjedelem: Péter, de s­irj­ál ám . . . tudod . . . A férj jól hallja, de nem szól, vissza se néz, mert — mert neki is ott okve­­tetlenkedik valami a lajbija alatt bal felől. A vasutnál is ugyancsak dolgot ad a katonák berukkolása. A pénztárnál posz­tóló rendőr alig győzi dirigálni a jegyvál­táshoz igyekvőket. A pénztárkezelő egyenruhás kisasszonynak ott a kisabla­­kon felől pedig a jegyek eldarabolásával és a behívó c­édulák lebélyegzésével gya­­lig meg a baja. A várótermekben és a vasúti kupék­ban sem lesz valami nagyon kényelmes az egyéb utasoknak. A bevonulási napon aztán a helyőr­ségek vasúti állomásai csak úgy ontják a rezervistákat, akik csakhamar ellepték a város utczáinak egy részét. Kisebb-nagyobb csapatokban tipegnek, topognak, aszerint, amint az egyik czipőt viselő ficsur, a másik csizmás földész, vagy bocskoros oláh stb. Igyekeznek mindannyian arra a helyre, ahol a vizitálás történik, hogy megjelen­hessenek a behívójegyen kitűzött nap reggeli 8 órára. Mert a tényleges állományú szigorú fölebbvalók a be nem vonuló és késedel­­meskedő reservistákkal szemben nem igen ismerik ám a tréfát. A be nem vonultakat köröztetni fogják s előkerülése esetén pedig hadtör­vényszéki vizsgálat alá vonják, mint a behívó parancsnak nem engedelmeskedő­­ket, esetleg mint szökevényeket, sőt az igazolatlanul elkésve érkezők is szigorúan lakóinak, mert ahány nap a késedelem, ugyanannyi napi sötét áristom a büntetés. S még hozzá a büntetést a gyakortat be­fejezte után kell eltölteni, mikor a többiek már haza mennek. — A havi boldogasszony heti országos vásár, mely tegnap délben nyílt meg és holnap délben záródik a vá­rosházi harang kondulásakor, a nyomába se lép annak, amely a másik boldogasszony nevét hordja czimében, tudni­illik a gyü­mölcsoltó boldogasszonyét. Ez a két bol­dogasszony vetekedik egymással, hogy minél jobb vásárt hozzon Pécsnek, a többi vásár úgy­se ér egy fabatkát se. De az idei havi boldogasszony heti vásár, majdnem azok mellé a batkák mellé so­rakozik, melyek fából vannak. Aligha­nem igazunk van, mikor úgy gondoljuk, hogy ez azért van, mert a vásár napja nagyon távol esik a tulajdonképpeni havi boldogasszony búcsúnaptól. A nagy népvándorlást ez a búcsúnap vonzza Pécsre. Mindazonáltal nem volt üres a budai külvárosi vásártér, vevő is lett volna elég, inkább csodála­tos, eladó nélkül szűkölködött a mai vásár. Az állatvásár volt ma erősen­­ gyönge. Lókereskedő, közvetítő, szarvas­marhát kereső c­ég megbízottja szinte csoportokba verődve nézett körül huszá­­val-harminczával, meg a sok magán­­vásárló is bandukolt hátratett kezekkel, de a fölhajtás silány volt számra is, anyagra is. A vásárnak szánt térség leg­alján szinte kuczorgott az állatvásár, ho­lott máskor ezen a napon a Laczi-konyha fölött elterülő részen is elcsapott a ló­vásár. Ma a szarvasmarha fölhajtása volt nagyobb, s hogy keletje is volt a mar­hának, azt a külföldi kereslet idézte elő. Ausztriába és Németországba szállítandó marhát nem kevés számmal vásároltak össze köztük helybeli vevők is, akik a köz­vetítésre megbízást kaptak. A lóvásárban a külföldi, különösen olasz csiszárok rit­kították meg a sorokat. Összesen 1050 kötés volt a mai állatvásár eredménye. Az iparosok vásárja már élénkebb volt, hanem némelyik iparos a kiterjedt verseny miatt bizony alig nyerte meg az egész napi izzadásának méltó jutalmát. Az évad czikkei, mezőgazdasági eszközök kelen­­dösek voltak. Látványosság is volt elég s ezek között immár vásári bódéczikké emelkedett (vagy sülyedt?) a század talál­mányainak remeke, Edison lángelméjének híres szülöttje, a fonográf. Íme, hogy ki­lépünk ebből a századból, most megjenik a pécsi vásáron, ponyva alatt a fonográf. — Kinevezések. A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóság kinevezte Wimmer Jenő pécsi lakost díjas adóhivatali gya­kornokká Pécsre és Sésits Szilárd siklósi­akost díjtalan adóhivatali gyakornokká Siklósra. — Fuchs Dezső okt. mérnököt a m. kir. államvasutak igazgatósága a zágrábi üzletvezetőséghez nevezte ki. — Körorvos választás. Tamási tolnamegyei községben körorvossá dr. Sterk József választatott meg. — Katonatisztek házassági óvadéka. A közigazgatási bíróság leg­utóbbi ülésén azzal a sokat vitatott kér­déssel foglalkozott, vájjon a katonatiszti házassági óvadék után járó jövedelem a tőkekamat és járadék adó tárgya-e vagy sem? A bíróság a következő határozattal döntött a kérdésben : A katonatiszti házassági óvadék után járó jövedelem tőkekamat- és járadék-adó tárgyát képezi, kivéve: I. Ha a katonatiszti házassági óva­dék adómentes értékpapírokból áll. II. Ha a házassági óvadék a nő va­­gyonán van jelzálogilag biztosítva. III. Ha a házassági óvadék a férj vagyonán van jelzálogilag biztosítva, de ebben az esetben az adómentesség feltét­lenül csak a házasság tartamára terjed ki, ellenben a nő özvegységének időtartamára csak akkor, ha a jelzálogul szolgáló va­gyon tulajdonjoga vagy haszonélvezete az özvegyre száll. IV. Ha a házassági óvadék a házas­társak közös vagyonán van jelzálogilag biztosítva, szintén a II, illetve három pontban megállapított elvek nyernek meg­felelő alkalmazást. — Méhtenyésztési szakelő­adás. Abaffy József m. kir. áll. méhé­szeti vándor tanár augusztus hónapban az alább megnevezett napokon és helyeken a méhészetből szakelőadást fog tartani. Még­pedig: 9-én Pécsváradon, 10-én Nádas­­don, 12-n Kis-Vejkén, 16 án Mohácson, 17- én Német-Bólyban, 18 án Baánban, 18- én Vörösmarton, 20 án Bokroshát pusz­tán és Bellyén. Az elméleti előadások mindenkor délelőtt az illető községek ta­nácstermeiben, esetleg valamelyik iskola­teremben, a gyakorlatiak pedig egy arra alkalmas méhtelepen tartatnak meg. — A nyaraló Pécs. Elült a szenzácziók siivta lármája, ismét csöndes, poros, unalmas a város, fullasztó a forró­ság. Aki teheti, menekül Pécsről, mely­nek utczáin a forróságtól eltikkadva, mint valami nagy izzó katlanban, járnak azok, kiket a mostoha sors ide köt . . . Annál iigabb az élet a szőlők közt, az árnyas fák alatt s minden rendű és rangú hazai és külföldi fürdőn. A magyar fürdő­élet még valami speczialitás, a mi­lyenre­­nem akadnak sehol a világon. Hiába modernizálódunk — ott a szőlős­hegyek alján, a fenyvesek tövében, mintha elszabadulna tánczairól a magyar ősi vir­tus így nyaranta ... A nyaralás és fürdő­élet tónusát a mulatozó hajlam adja meg, hangos a vidámság és szól zene, folyik a táncz, peng a sarkantyú, nap-nap után kivilágos-kivirradtig. Bár a viszonyok némikép ma már változtak. Valóságos életszükséggé lett a fürdőzés ebben a lá­zas, ideges kodban, nem pusztán a mula­tozás vágya viszi az embereket a váro­sokból a fürdőkbe, hanem a csöndes pi­ Pécsi Napló 18­­8. augusztus 2.

Next