Pécsi Napló, 1899. április (8. évfolyam, 75-99. szám)
1899-04-01 / 75. szám
1899 április 1. Pécsi Napló - kanonok, Opris Péter távírda és postaigazgató, Dragonescu Döme pénzügyigazgató, Littke Jószef, Koszits Kamil vármegyei főjegyző, Vaszary Gyula városi rendőrfőkapitány, Tróber Aladár dr. városi főjegyző, Duka Achilles, Kovácsfy Kálmán, Szalay Sándor, Simonffay János, Errelh János, Bary József, Szauter Gusztáv, Senge Ferencz, Horváth István, Vaniss Sándor, Krasznay Mihály, Máthé Ödön, Feniczy Ignácz dr., a vármegye központi tisztikara, a járás jegyzői kara teljes számban. A egyházi szertartást Károly Ignácz esperes plébános végezte. A malom utczai hattes házból indult ki a menet s a Kossuth Lajos utczában sorfalat képezett a temetés iránt érdeklődő nagyközönség Sokan ismerték, tisztelték, szerették az elhunytat szolgabirót; nagy is volt azoknak a száma, akik ma koporsóját körülállták s őszinte, igaz kegyelettel búcsúztak el a felejthetetlen emlékű hajáltól. A nemzetközi hírlapírókongresszus Rómában április 4 én a közbejött akadályok daczára meg fog nyílni és a magyar résztvevők nagyobb része már le is utazott Olaszországba, részben a legközelebbi két napon teszi meg az utat Rómába. Az olasz hírlapírók érzik azt, mily méltánytalan eljárást tanúsítottak a jelentkezők egy részével szemben, akiknek jelentkezését törölték s most hosszabb körlevélben mentegetik ezen eljárást, azt hozva föl indokul, hogy sem a vasúti elszállítást, sem pedig a lakásokba való elhelyezést nem bonyolíthatták volna le rendesen, ha a hölgyekkel együtt 400 személynél többnek jelentkezését fogadták volna el így is 330 férfi és 120 hölgy érkezik a külföldről Rómába és ezeknek elhelyezése is sok nehézséggel járt, mert ily tömeges látogatásra sem Róma, sem Nápoly nincsenek berendezve). Ehez járulnak még az olasz hírlapírók is, akik szintúgy helyet igényelnek az ünnepségeknél, mint a külföldiek. A körlevél azon vigasztalással végződik, hogy Olaszország nem érheti be egy nemzetközi sajtókongresszussal, hanem a közeli évek egyikében más olasz város keresi majd a szerencsét, hogy a hírlapíró kongresszust ott tartsák meg és akkor az olasz sajtónak szívesen látott vendégei lesznek azok, akiket most törölni kellett. Ha ugyanazok, akik joggal formálhattak arra igényt, hogy részt vehessenek a kongresszuson, más alkalommal ismét jelentkezni fognak. Páks, ahol a jövő évi nemzetközi sajtókongresszust tartják meg, mégis kivételt képez, mert ott a jelentkezők számát nem fogják megszorítani és minden hírlapírót, aki tagja valamely szövetségnek, egyforma szívességgel fognak látni. — Betörés a Dárdai Takarékpénztárba. Márczius 30-án éjjel a dárdai takarékpénztárnak a jegyzői lak és iroda tőszomszédságában, a főutczában levő azon üzleti helyiségébe, melyben a közönség kiszolgálva lesz s melyben a váltópénz részére csak egy kis kézi Wertheim-pénztár áll, az utczai ablakon át betörés kíséreltetett meg. A tetteseknek, mint dárdai tudósítónk írja, úgy látszik halvány fogalmuk sem volt arról, mit tesz egy Wertheim-szekrényt kinyitni, mert még csak igazán megkarczolni sem tudták ezen kis pénzszekrényt, hanem csak a pénztárnok íróasztalában levő fiókokat, melyek, miután bennük pénz nincs, be sem voltak zárva, szedték ki s kutatták azok tartalmát anélkül, hogy abban egy krajczár értéket találtak volna. E betörésből, ha gyakorlottabb betörők által követtetik el, kik a vasajtókon át a pénztári helyiségbe is bejutottak volna, nagyobb baj válhatik s ennek oka egyedül a bécsi „Wiese és társam czég (össze nem tévesztendő a Wiese Frigyes udvari szállító czéggel), melynél az igazgatóság már múlt évi novemberben rendelt egy nagy pánczél szekrényt, melyet az először 6—8 hét múlva, utóbb f. hó végéig ígért szállítani, de még ma sem szállított s ennélfogva kénytelen lesz az igazgatóság tőle megrendelését visszavonni s ily betörésmentes pénzszekrényt más czégtől beszerezi. — Gyújtogatással gyanúsítva. A napokban megemlékeztünk arról a nagy tűzről, mely Romonyán nagy mennyiségű, mintegy 800—900 frt értékű szalmát és szénát emésztett meg. A tűz Hartmann Ignácz szérűjében keletkezett, de csakhamar átcsaptak a lángok a szomszédos kazlakba is és igy három-négy gazda szénája, szalmája pusztult el rövid idő alatt. Hogy miként keletkezett a tűz, nem tudták nyomban megállapítani és azt hitték az első percben, hogy talán itt is a gondatlanság, gyermekkéz okozta a veszedelmet. A nyomozás folyamán azonban a gyanú mindinkább Rostás József felé terelődött, ki Hartmann szomszédja s ki néhány nappal a tüzeset előtt valami miatt, összekocczant Hartmannal s akkor azzal fenyegette, hogy segít majd a baján, úgy, ahogy tud. Néhány tanú azt is vallotta, hogy Rostás a tűz keletkezésekor tétlenül állt udvarán, a nélkül, hogy figyelmeztette volna szomszédját a veszedelemre és igy mindinkább valószínűnek tartják, hogy a tüzet tulajdonképpen Rostás idézte elő. Az illetékes hatóságnál jelentést tettek ez ügyről. Ahol nem akad községi bíró. Ord baranya megyei község a minap választotta meg ezen évben az első két megválasztott biró lemondása folytán a harmadik községi biráját ifj. Bencze János személyében, de ez is letenni készül hivatalát, mely nem lehet valami kellemes. Miként tudósítónk írja, ezen kicsiny községnek néhány ezer forint évi jövedelme van a község földjeiből, van bérháza és erdeje, és a jövedelmek felelősséggel járó kezelése miatt nem akarnak vállalkozni a bírói hivatalra. — Tejgazdasági munkásnők tanfolyama. 1899. évi május hó 1-én nyílik meg a nagy-szécsényi tejszövetkezetnél (Nógrádmegyében) létesített állami tejgazdasági munkásnőket képző iskolának újabb — félévre terjedő — tanfolyama. Az ide való felvételért kifogástalan előéletű és legalább is 16 évet betöltött nők pályázhatnak, kik teljes ellátásban (esetleg e helyett havonta 15 frt ellátási díjban) és 4 frt havi bérben részesülnek. Az ez iskolára való felvételért a kérvények, keresztlevél, iskolai és erkölcsi bizonyítványokkal felszerelve a nagyszécsényi tejszövetkezet igazgatóságához intézendők április hó 20 ig. — Egy szolid kereskedő, aki másokról panaszkodik. A marakodó verseny egyik újabb hajtása: a reklámgyártásnak egy most lábra kapott szokatlan formája. Bizonyos cégek maguk indítanak lapot és szinte hihetetlen jelzőkkel dicsérik fejbe önmagukat. Hogy mekkora hitelre találnak ezek a dicséretek, azt szintén kár feszegetni. — Horvát István berhidai kereskedő hasonló módon szeretne minél több bevásárlóra szert tenni és a községeket elárasztja saját reklámlapjával. Horvát István úr persze reklámjaiban jókorákat üt a zsidókereskedőkön és óva inti tőlük a jó keresztényeket. Ez eddig nem is szokatlan, sőt úgy mondhatnék egész természetes s nem fog megütközni rajta senki. A legérdekesebb, hogy mily módon köt Horvát István üzletet. Most két évvel ezelőtt Pallag József bogádi, Basa József uj-mindszenti és Szalay József d.-egerszegi polgárok varrógépet vásároltak részletfizetésre Horvát Istvántól. De alaposan megjárták vele. A gépeket két évi részletfizetésre vásárolták, de alig, hogy megkapták, Horvát minden felszólítás nélkül bepörölte őket az egész gép árára. A felültetett emberek váltót írtak alá lejárati határidő kitöltése nélkül és daczára, hogy Horvát már ellennyugtát is adott az első részlettörlesztésről, ez nem szolgált mentségül, a bíróság az összeg és ennek felmerült perköltségeire kötelezte a feleket. Ebből kitűnik, hogy mily nagy lelkiismerettel és mily szoliden űzi Horvát a kereskedelmet. Persze a jámbor atyafi ezt nem emlegeti reklámlapjában, hanem annál inkább inti olvasóit a csaló zsidóktól. Mégis csak derék ember ez a Horvát. — Ez aztán a pech. Neugebauer Lipót helybeli pincétmunkás elmondhatja magáról, hogy szerencsétlen csillagzat alatt születért. Egyik pechből a másikba bukik. A múlt hónap elején elgázolta Keugebauert, Hornisteger István bükkösdi czipesz kocsija és ekkor alaposan összezúzta oldalbordáit úgy hogy hosszú ideig ágyban fekvő beteg volt. Mikor a rendőrség a kihágási eljárást megkezdte a tanuk vallomásai nem voltak eléggé súlyosak, Neugebauer ekkor hivatkozott Budai György hivatalszolgára, ki a történteknek szemtanúja volt és meg sem volt megidézve. Elküldték az idézést reggel Budaihoz, de az meg aznap délután fejbe lőtte magát. Peches ember ez a szegény Neugebauer. De ezután jön még csak a vége. A kihágási eljárás befejeződött s ma akartak ebben az ügyben ítéletet hozni a rendőrségnél, de az alperes Hornisfeger István nem jelenhetett meg, egész egyszerűen azért, mert már meghalt. Hornisfeger a napokban berúgott állapotban lebukott a kocsijáról és szörnyet halt. Még hivatalból sem lehet a túlvilággal érintkezni és igy az ítéletet nem lehehet Hornistegernek kézbesíteni. No annyi bizonyos, hogy Neugebauer peches ember. — A kalóz és a kígyó. Páris egyik külvárosi színházában nagy hatással adták a sivatag kalózai címü rémdrámát. A sivatagban előfordul egy kígyó, amely be akar kapni egy gyermeket, mire megjelenik a kalóz, lelövi a kígyót és megmenti az ártatlan kisded életét. A kígyó egy fa törzse köré tekerőzik, fejét pedig egy masiniszta igazgatja a kezével. A szenzácziós jelenetben azonban a minap sajnálatos dolog történt, a kalóz puskája nem sült el, a kigyó pedig egyre vészesebben tátogatta száját. A kalózt ábrázoló színész azonban nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem megfordította a puskát és a puskatussal rávágott a kigyó fejére. A következő pillanatban pokoli ordítás hallatszott, és a kígyó hamisítatlan bellevillei akczentussal megszólalt: — Megállj gazember, ezt visszakapod előadás után. A közönség kővé meredt a természeti tüneménytől, a masiniszta pedig nem játszatta többé a kígyót. — Meg akarták tartani a vámpénzt. Régi magyar erkölcs: húzni az adófizetést, míg csak a végrehajtó nem áll a ház elé; vadászni járni tilosban, fegyverengedély nélkül; a finánczot becsapni pálinkaégetéskor. A sok között azonban a legmindennapibb, a leggyakoribb a vám kikerülése. Néha sikerül, hanem aztán, aki rajtaveszt, az megfizeti alaposan az árát. Ma reggel is négy helybeli fuvaros jól megrakott kocsijukkal észrevétlen akartak bejutni a városba és ahelyett, hogy a rendes csapán, a siklósi úton jöttek volna, a megyeri malomnak kerültek föl, hogy 3