Pécsi Napló, 1899. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)

1899-09-01 / 199. szám

1899. szeptember 1. Pécsi Napló egyre hunorutkodott vele. A vége az lett, hogy összeölelkeztek ott a kocsin és csókolták egymást nagy szenvedélyesség­gel, valósággal szerelmeskedtek. Ennek meg az lett a vége, hogy a rendőr be­kísérte mindkettőjüket, mert az utczán nem szabad ilyet tenni. Pedig Mester Mari nem követett el bűnt az ölelésével, csókjával, nem csalta meg ezzel az urát, mert hisz nincs is neki ura. De megbün­tették mégis mindkettőjüket, mert ez er­kölcstelen, mert­­ ez az utczán történt. Csak azért, mert az utczán történt. A rendőrségnek teljesen igaza van. — De azért még is csak furcsa állat az ember, azzá teszi az ő hazug, nemesebb erkölcsi fölfogása, az ő affektált finom, előkelő érzéke. — A pécsi vendéglősök, Ma­gyarország vendéglősei, fogadósai, kávésai tekintélyes számban jöttek össze kedden Nagy-Váradon. Kongresszust tartottak ügyes-bajos dolgaik, vitális érdekeik meg­védésére. Okos, érdekes, komoly beszédek hangzottak el az országos nagygyűlésen, bizonyságául annak, hogy Magyarország vendéglősei intelligenc­ia, műveltség dol­gában semmivel sem maradtak a külföld mögött. Olvastuk a hasábos tudósításokat erről a kongresszusról, ott voltak az or­szág minden részéből a vendéglősök, ká­vésok : Budapest, Arad, B.­Csaba, Kassa, Beregszász, Esztergom, Kolozsvár, Szeged, Komárom, Pozsony, Makó, Székely­híd, Brassó, Szombathely, Újvidék, Szatmár stb városok képviselve voltak, csak épen­­ Pécs nem. Hogy miért nem, ezt mi nem tudjuk megmondani. Talán, mert nincs nálunk egyetlen egy vendéglős, szállótulajdonos, vagy kávés sem. Eddig azt hittük, sőt éreztük is, hogy van. De úgy látszik, csalódtunk. És az ismeretlen idegen ezek után azzal a félelemmel jó erre mi felénk, hogy talán még egy füs­tös kis korcsmát sem talál majd, a­hol éjszakára megszállhat. De talán mégsem, mert egyik negyed rangú szálló­ tulajdonos valamelyik hirdetési vállalkozó nagy ka­talógusában olyan formán hirdette az ő szállóját, hogy a színház közelében van — villamosvasúti megállóhely a szálló előtt. Tehát azért Pécs Pécs marad, igaz — villamosvasút nélkül csak. — Az úgynevezett „gabona­­kötések“. A magyar paraszt­gazda nolens-votens belekerült a börzejátékosok sorába; most már a gatyás földesúr is játszik a börzén, anélkül, hogy tudná és akarná. Egy jobbmódú ormánysági föld­műves mutatott be nekünk egy „sluszt”t, a minő Bácskában már a múlt évben is nagyban járta, hozzánk úgy látszik az új divat egy évvel később jutott. Eddig a börze-spekulánsok maguk eszközölték a kötéseket, most belevonják a falusi gaz­dákat, hogy ne ők, hanem a jámbor ter­melők veszítsenek, ha már veszíteni kell. Az ügynök fölkeresi a termelőket még a mikor a lábán áll a gabona s megalkuszik, aztán előleget is ad, a mi igen kecsegtető s két nyomtatványt irat alá, a mi, mint két oldalú szerződés „üzleti kötésül” szol­gál. E szerint a kötés szerint tartozik a falusi gazda az előre kialkudott összeg fejében egy bizonyos mennyiségű gabonát szállítani a legközelebbi vasúti állomásra a vevő által meghatározandó időben. Ha a gabona folyó ára alább szállana, vagy a gazda kevesebbet lenne képes szállítani, mint a­mennyiről a kötés szól; tartozik a különbözetet megtéríteni. Tehát a börze­­spekuláns nem veszíthet, mert a rizikót a termelőre hárította át. Ha a gabona folyó ára magasabbra emelkedik, ez a vevő haszna. A legtöbb kisgazda, a­ki szorongatott helyzetben él, könnyen lépre megy, mert jól esik az előleg s mintegy természetesnek tartja, hogy ha a gaboná­ját drágábban adja el, mint a­milyen annak a folyó ára, hogy ezt a különbö­zetet vissza kell adni s nem gondol arra, hogy ha áll ez az okoskodás, akkor an­nak is állania kell a gabona folyó árának emelkedésével, hogy a többlet őt illeti meg. A törvényhozásnak ez ellen múlha­tatlanul tennie kell, mert maholnap az ország valamennyi kisgazdája beleesik a börze­játékosok hálójába. Nagyon kevés falusi atyafi engedné perre vinni ezeket a kötéseket, noha meg vagyunk róla győ­ződve, hogy a bíróság a legtöbb esetben semmiseknek mondaná ki ezeket az egyen­lőtlen jogokat biztosító kétoldalú szer­ződéseket, inkább viseli a terhes és káros következménye­keket, sem hogy pereskedjék. Itt csak a törvényhozás segíthet. — Pécsi tornász diadala. Megemlékeztünk arról, hogy a szabadkai nagy sport versenynél a pécsi torna tár­sulat ügyet: tornásza, Kohn Ármin a má­sodik díjat nyerte a szertornászásnál. Úgy látszik, hogy ő maga tévedett mikor e fölött érzett méltatlankodásának adott kifejezést, mert a verseny eredmény hivatalos publikációjából azt látjuk, hogy az első díjat Kohn Ármin pécsi, a máso­dik díjat Horváth Boldizsár budapesti, a harmadik díjat pedig Mosonyi Emil, a műegyetemi Football Klub tagja nyerte el.­­ A pécsi piac­ rendezésé­ről. A város hétfői közgyűlésén a pécsi piac­ mizériáit szóvá tették, de eredmény­telenül. Jellemző már ez nálunk, beszé­lünk, sokat beszélünk, de keveset teszünk. Míg valami kedvező eredményt érünk el, addig meg is öregszünk. Nálunk nagyon szeretnek tanulmányozni, tervezni és okos­kodni; minden közszükséget képező munkálat folyamatban van s a­mit pár hó alatt meg lehetne alkotni, az évek során­ át folyamatban van. Nem csoda tehát, ha a legtöbb ember elégedetlen, kedvét veszti s ha csak az életviszonyai bilincsekkel lekötve nem kényszeritik e városhoz, máshova kívánkozik, a­hol egészségesebbek, rendezettebbek a visza­­szonyok. Sajnos, ho­gy igy ven, de igy van. Itt van Pécs szab. kir. város piacz­­ügye, mely most is abban a primitiv álla­potában senyved, melyben a piaczok ke­letkezésekor volt. A mikor a legelső piacz megalakult, az se lehetett gyá­rább a mai pécsi piacznál. Jól mondta Loewy Lipót dr., hogy szennyességéről hirhedt keleten se rosexabbak a piaczi viszonyok, mint nálunk. Földön, guggolva, vagy ülve áruljuk az élelmi­szeretet s a város negyvenezer lakosa a napi szükségletét képező piaczi czikkeket kosárról-kosárra hajladozva szedi össze s néha elkesere­dett harczot kénytelen vívni a megdühö­­dött kofákkal egy-egy kosár gyümölc­ért. Ez botrányos állapot. De hát szolgáljon vigasztalásunkra, hogy a piaci ügy ren­dezése folyamatban van. Igaz, hogy Krisztus születése óta folyamatban van s még eddig semmi előmenetel se látható, de hát nem lévén erő és hatalom a hely­zet szanálására, tessék a megváltoztatha­­tatlanban megnyugodni. Magunk se tehe­tünk többet, mint hogy jó tanácscsal szolgá­lunk. Ha meghallgatnak bennünket, jó ; ha nem, úgy.­ is jó. A vásárcsarnok fölállítását ajánlanánk, ha olyan költséges nem lenne; de mert a város financziális viszonyait igen alaposan ismerjük s minden igyeke­zetünkkel azon vagyunk, hogy a polgár­ságot czéltalan megterheltetéstől megóv­juk, mi a vásárcsarnok helyett a barakk rendszert ajánljuk. Debreczen jó példával járt elő. Pompásan bevált az új intézmény. Alkosson a város szabályrendeletet, a­melyben kimondja, hogy a kofák, az ismét eladók csak­is a város közönsége által fölállítandó fa-, vagy vasszerkezetű áru­bódékban árusíthatnak. E bódék hasz­nálatáért bizonyos évi bért tartoznak fizetni a mely a befektetett tőke amortizálására szolgál. Ezek a bódék, a torna­csarnok mellett, a városi közkórház előt­i térségen, a budai külvárosi buzatéren s ott a­hol a szükség megkívánja s alkalmas hely kínál­kozik rá, szép sorrendben fölállittatnának s állandóan ott is maradnának. Mészárost, hentest péket, kofát igen szépen befogad­nának s esőben, szélben állandóan rendel­kezésre szolgálnának. Ma egy zápor el­mossa a piaczot, vége van. A kofa sztrájk­tól nem szabad megijedni. Kofa mindig volt s mindig lesz, ha mindjárt teve há­tára kényszerítené is őket a magisztrátus. A hetivásárokat pedig kirakott asztalokon kellene megtartani. Minden lehet, csak akarni kell Igaz, hogy az ős­szokás meg­szüntetésével járó reform lázadást idéz elő, a haladás embere azonban nem szo­kott az efféle lázadástól megijedni. Az első gőzhajót a Dunán kövekkel dobálták meg, ma már mindenki áldásos intéz­ménynek tekinti. — Halálosás. Mohácsról vett értesülésünk szerint Le­­vits Pál, állami folyamfelügyelő kedden délután Vörösmart közelében csónakázott és halászott a Dunán, mikor hirtelen rosszul lett, az evező kiesett kezéből, majd féltesttel a viz fölé borult. A vele volt munkás vissza­rántotta és csónakba helyezte Leovitsot, kit ezivszélütés ölt meg családjának mér­­hetlen bánatára. — A pécsiek a szabadkai tu­­dósok gyűlésén. Az immár befejezett orvosok és természetvizsgálók szabadkai gyűlésén az ott megjelent pécsi tagok közül Ágh Timót dr. tanárnak jutott aktív szerep. A díszbanketten hatásos pohár­köszöntőt mondott, majd 28 án, este 6 órakor a nemzeti kasinóban megtartott estélyen előadást tartott. Ugyanő volt a természettudományi szakosztálynak jegy­zője. Szabadk­a közönsége rendkívüli szí­vélyességgel fogadta vendégeit és ez fe­led­ezte is az óriási port, melyet a több­nyire fővárosi vendégeknek Szabadkán le kellett nyelniük. — Előléptetett gazdasági tisztviselő. Hidasi Ófaluról írja tu­dósítóik, hogy a környékén nagy nép­szerűségnek örvendő uradalmi rendelkező ispánt, az uradalom tulajdonosa fizetési fokozatában előléptette. A lankadatlan szorgalmú és ügyes gazdatiszt előléptetése, alkalmából számos ismerősei és tisztelői szerencsekivánataikkal halmozták el.­­ A malom­ utczai betörő még egyre sok dolgot ad csökönyös tagadásá­­val a rendőrségnek. Markovics Lázárt ma reggel két fegyveres börtönőr az ügyész­ségi fogházból lekísérte a rendőrségre, hol több emberrel szembesítették, nagyrészt szabómesterekkel, mert Markovics annak vallja magát. Zömök, kicsi ember Marko­vics, egy kissé biczeg, mert a jobb lába valamivel rövidebb a másiknál. Karakte­risztikus feje, daczára mélyen bentülő enyhe kék szemének, elárulja az alattomos em­bert, ki még a gondolatait is féltve rejte­geti. Félig kopasz, ősz ember már Marko­vics, napégette arcza rézszinti, daczára 68 évének, fürge és erőteljes. Czinikus nem­törődömséggel adja a zavaros, ellentmondó feleleteket, egyik szavával a másikat ta­gadja meg, de meg sem mozdul bele egyetlen arczizma sem. Hideg, szinte érzé­ketlen és bántó flegmájából nem képes őt kizavarni a legélesebb tekintet sem. Mar­kovics Lázár, úgy látszik , ez majdnem biztosra vehető, hogy egy jól szervezett betörőbanda tagja. Egy ízben már bün­tetve is volt, négy évig ült Szamosvárott .

Next