Pécsi Napló, 1899. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)
1899-09-01 / 199. szám
1899. szeptember 1. Pécsi Napló egyre hunorutkodott vele. A vége az lett, hogy összeölelkeztek ott a kocsin és csókolták egymást nagy szenvedélyességgel, valósággal szerelmeskedtek. Ennek meg az lett a vége, hogy a rendőr bekísérte mindkettőjüket, mert az utczán nem szabad ilyet tenni. Pedig Mester Mari nem követett el bűnt az ölelésével, csókjával, nem csalta meg ezzel az urát, mert hisz nincs is neki ura. De megbüntették mégis mindkettőjüket, mert ez erkölcstelen, mert ez az utczán történt. Csak azért, mert az utczán történt. A rendőrségnek teljesen igaza van. — De azért még is csak furcsa állat az ember, azzá teszi az ő hazug, nemesebb erkölcsi fölfogása, az ő affektált finom, előkelő érzéke. — A pécsi vendéglősök, Magyarország vendéglősei, fogadósai, kávésai tekintélyes számban jöttek össze kedden Nagy-Váradon. Kongresszust tartottak ügyes-bajos dolgaik, vitális érdekeik megvédésére. Okos, érdekes, komoly beszédek hangzottak el az országos nagygyűlésen, bizonyságául annak, hogy Magyarország vendéglősei intelligencia, műveltség dolgában semmivel sem maradtak a külföld mögött. Olvastuk a hasábos tudósításokat erről a kongresszusról, ott voltak az ország minden részéből a vendéglősök, kávésok : Budapest, Arad, B.Csaba, Kassa, Beregszász, Esztergom, Kolozsvár, Szeged, Komárom, Pozsony, Makó, Székelyhíd, Brassó, Szombathely, Újvidék, Szatmár stb városok képviselve voltak, csak épen Pécs nem. Hogy miért nem, ezt mi nem tudjuk megmondani. Talán, mert nincs nálunk egyetlen egy vendéglős, szállótulajdonos, vagy kávés sem. Eddig azt hittük, sőt éreztük is, hogy van. De úgy látszik, csalódtunk. És az ismeretlen idegen ezek után azzal a félelemmel jó erre mi felénk, hogy talán még egy füstös kis korcsmát sem talál majd, ahol éjszakára megszállhat. De talán mégsem, mert egyik negyed rangú szálló tulajdonos valamelyik hirdetési vállalkozó nagy katalógusában olyan formán hirdette az ő szállóját, hogy a színház közelében van — villamosvasúti megállóhely a szálló előtt. Tehát azért Pécs Pécs marad, igaz — villamosvasút nélkül csak. — Az úgynevezett „gabonakötések“. A magyar parasztgazda nolens-votens belekerült a börzejátékosok sorába; most már a gatyás földesúr is játszik a börzén, anélkül, hogy tudná és akarná. Egy jobbmódú ormánysági földműves mutatott be nekünk egy „sluszt”t, a minő Bácskában már a múlt évben is nagyban járta, hozzánk úgy látszik az új divat egy évvel később jutott. Eddig a börze-spekulánsok maguk eszközölték a kötéseket, most belevonják a falusi gazdákat, hogy ne ők, hanem a jámbor termelők veszítsenek, ha már veszíteni kell. Az ügynök fölkeresi a termelőket még a mikor a lábán áll a gabona s megalkuszik, aztán előleget is ad, a mi igen kecsegtető s két nyomtatványt irat alá, a mi, mint két oldalú szerződés „üzleti kötésül” szolgál. E szerint a kötés szerint tartozik a falusi gazda az előre kialkudott összeg fejében egy bizonyos mennyiségű gabonát szállítani a legközelebbi vasúti állomásra a vevő által meghatározandó időben. Ha a gabona folyó ára alább szállana, vagy a gazda kevesebbet lenne képes szállítani, mint amennyiről a kötés szól; tartozik a különbözetet megtéríteni. Tehát a börzespekuláns nem veszíthet, mert a rizikót a termelőre hárította át. Ha a gabona folyó ára magasabbra emelkedik, ez a vevő haszna. A legtöbb kisgazda, aki szorongatott helyzetben él, könnyen lépre megy, mert jól esik az előleg s mintegy természetesnek tartja, hogy ha a gabonáját drágábban adja el, mint amilyen annak a folyó ára, hogy ezt a különbözetet vissza kell adni s nem gondol arra, hogy ha áll ez az okoskodás, akkor annak is állania kell a gabona folyó árának emelkedésével, hogy a többlet őt illeti meg. A törvényhozásnak ez ellen múlhatatlanul tennie kell, mert maholnap az ország valamennyi kisgazdája beleesik a börzejátékosok hálójába. Nagyon kevés falusi atyafi engedné perre vinni ezeket a kötéseket, noha meg vagyunk róla győződve, hogy a bíróság a legtöbb esetben semmiseknek mondaná ki ezeket az egyenlőtlen jogokat biztosító kétoldalú szerződéseket, inkább viseli a terhes és káros következményekeket, sem hogy pereskedjék. Itt csak a törvényhozás segíthet. — Pécsi tornász diadala. Megemlékeztünk arról, hogy a szabadkai nagy sport versenynél a pécsi torna társulat ügyet: tornásza, Kohn Ármin a második díjat nyerte a szertornászásnál. Úgy látszik, hogy ő maga tévedett mikor e fölött érzett méltatlankodásának adott kifejezést, mert a verseny eredmény hivatalos publikációjából azt látjuk, hogy az első díjat Kohn Ármin pécsi, a második díjat Horváth Boldizsár budapesti, a harmadik díjat pedig Mosonyi Emil, a műegyetemi Football Klub tagja nyerte el. A pécsi piac rendezéséről. A város hétfői közgyűlésén a pécsi piac mizériáit szóvá tették, de eredménytelenül. Jellemző már ez nálunk, beszélünk, sokat beszélünk, de keveset teszünk. Míg valami kedvező eredményt érünk el, addig meg is öregszünk. Nálunk nagyon szeretnek tanulmányozni, tervezni és okoskodni; minden közszükséget képező munkálat folyamatban van s amit pár hó alatt meg lehetne alkotni, az évek során át folyamatban van. Nem csoda tehát, ha a legtöbb ember elégedetlen, kedvét veszti s ha csak az életviszonyai bilincsekkel lekötve nem kényszeritik e városhoz, máshova kívánkozik, ahol egészségesebbek, rendezettebbek a viszaszonyok. Sajnos, hogy igy ven, de igy van. Itt van Pécs szab. kir. város piaczügye, mely most is abban a primitiv állapotában senyved, melyben a piaczok keletkezésekor volt. A mikor a legelső piacz megalakult, az se lehetett gyárább a mai pécsi piacznál. Jól mondta Loewy Lipót dr., hogy szennyességéről hirhedt keleten se rosexabbak a piaczi viszonyok, mint nálunk. Földön, guggolva, vagy ülve áruljuk az élelmiszeretet s a város negyvenezer lakosa a napi szükségletét képező piaczi czikkeket kosárról-kosárra hajladozva szedi össze s néha elkeseredett harczot kénytelen vívni a megdühödött kofákkal egy-egy kosár gyümölcért. Ez botrányos állapot. De hát szolgáljon vigasztalásunkra, hogy a piaci ügy rendezése folyamatban van. Igaz, hogy Krisztus születése óta folyamatban van s még eddig semmi előmenetel se látható, de hát nem lévén erő és hatalom a helyzet szanálására, tessék a megváltoztathatatlanban megnyugodni. Magunk se tehetünk többet, mint hogy jó tanácscsal szolgálunk. Ha meghallgatnak bennünket, jó ; ha nem, úgy. is jó. A vásárcsarnok fölállítását ajánlanánk, ha olyan költséges nem lenne; de mert a város financziális viszonyait igen alaposan ismerjük s minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a polgárságot czéltalan megterheltetéstől megóvjuk, mi a vásárcsarnok helyett a barakk rendszert ajánljuk. Debreczen jó példával járt elő. Pompásan bevált az új intézmény. Alkosson a város szabályrendeletet, amelyben kimondja, hogy a kofák, az ismét eladók csakis a város közönsége által fölállítandó fa-, vagy vasszerkezetű árubódékban árusíthatnak. E bódék használatáért bizonyos évi bért tartoznak fizetni a mely a befektetett tőke amortizálására szolgál. Ezek a bódék, a tornacsarnok mellett, a városi közkórház előti térségen, a budai külvárosi buzatéren s ott ahol a szükség megkívánja s alkalmas hely kínálkozik rá, szép sorrendben fölállittatnának s állandóan ott is maradnának. Mészárost, hentest péket, kofát igen szépen befogadnának s esőben, szélben állandóan rendelkezésre szolgálnának. Ma egy zápor elmossa a piaczot, vége van. A kofa sztrájktól nem szabad megijedni. Kofa mindig volt s mindig lesz, ha mindjárt teve hátára kényszerítené is őket a magisztrátus. A hetivásárokat pedig kirakott asztalokon kellene megtartani. Minden lehet, csak akarni kell Igaz, hogy az ősszokás megszüntetésével járó reform lázadást idéz elő, a haladás embere azonban nem szokott az efféle lázadástól megijedni. Az első gőzhajót a Dunán kövekkel dobálták meg, ma már mindenki áldásos intézménynek tekinti. — Halálosás. Mohácsról vett értesülésünk szerint Levits Pál, állami folyamfelügyelő kedden délután Vörösmart közelében csónakázott és halászott a Dunán, mikor hirtelen rosszul lett, az evező kiesett kezéből, majd féltesttel a viz fölé borult. A vele volt munkás visszarántotta és csónakba helyezte Leovitsot, kit ezivszélütés ölt meg családjának mérhetlen bánatára. — A pécsiek a szabadkai tudósok gyűlésén. Az immár befejezett orvosok és természetvizsgálók szabadkai gyűlésén az ott megjelent pécsi tagok közül Ágh Timót dr. tanárnak jutott aktív szerep. A díszbanketten hatásos pohárköszöntőt mondott, majd 28 án, este 6 órakor a nemzeti kasinóban megtartott estélyen előadást tartott. Ugyanő volt a természettudományi szakosztálynak jegyzője. Szabadka közönsége rendkívüli szívélyességgel fogadta vendégeit és ez feledezte is az óriási port, melyet a többnyire fővárosi vendégeknek Szabadkán le kellett nyelniük. — Előléptetett gazdasági tisztviselő. Hidasi Ófaluról írja tudósítóik, hogy a környékén nagy népszerűségnek örvendő uradalmi rendelkező ispánt, az uradalom tulajdonosa fizetési fokozatában előléptette. A lankadatlan szorgalmú és ügyes gazdatiszt előléptetése, alkalmából számos ismerősei és tisztelői szerencsekivánataikkal halmozták el. A malom utczai betörő még egyre sok dolgot ad csökönyös tagadásával a rendőrségnek. Markovics Lázárt ma reggel két fegyveres börtönőr az ügyészségi fogházból lekísérte a rendőrségre, hol több emberrel szembesítették, nagyrészt szabómesterekkel, mert Markovics annak vallja magát. Zömök, kicsi ember Markovics, egy kissé biczeg, mert a jobb lába valamivel rövidebb a másiknál. Karakterisztikus feje, daczára mélyen bentülő enyhe kék szemének, elárulja az alattomos embert, ki még a gondolatait is féltve rejtegeti. Félig kopasz, ősz ember már Markovics, napégette arcza rézszinti, daczára 68 évének, fürge és erőteljes. Czinikus nemtörődömséggel adja a zavaros, ellentmondó feleleteket, egyik szavával a másikat tagadja meg, de meg sem mozdul bele egyetlen arczizma sem. Hideg, szinte érzéketlen és bántó flegmájából nem képes őt kizavarni a legélesebb tekintet sem. Markovics Lázár, úgy látszik , ez majdnem biztosra vehető, hogy egy jól szervezett betörőbanda tagja. Egy ízben már büntetve is volt, négy évig ült Szamosvárott .