Pécsi Napló, 1900. április (9. évfolyam, 75-98. szám)

1900-04-01 / 75. szám

1900. április 1. de méltó kifejezése a polgároknak ki­magasló halottaik iránt táplált érzü­letének is. Liberalizmus és nemzeti irány. Budapest, Márczium 31. Reakczionáriusnak, a klerikálisok­kal piktálónak mondják ellenségei a Széll- kormány politikáját. Tagadják nemzeti irányát és liberalizmusát. Hogy milyen üres vád ez, kiderül, ha ez állításokkal a tényeket állítjuk szembe. Nyílt, egyenes a kormány politi­kája, mint a nagy magyar Alföld. Messziről meglátszik minden pontja, meglepetéseket nem tartogat. Ez a poli­tika egyenes, kitéve a világosságnak és a nyilvánosság napsütésének. A nyílt­ságot és ez őszinteséget tette a rend­szer uralkodóvá, megfelelően a nemzeti karakternek. Mert épen a nemzet leg­bensőbb tulajdonságaihoz simul a Széll Kálmán politikája, a közvélemény nem fogja, elhinni soha, hogy ez a politika nem liberális és nem nemzeti. Egy esztendő eredményei állanak immár előttünk. Cselekedetek, sikerek, eredmények egész sora. Kormányzati tények bizonyítják most már, hogy a liberális és nemzeti zászló Széll Kálmán kezében soha meg nem ingott. A párt­­taktikát és a pártérdekek önző sugal­latát követik azok, akik még most is azt híresztelik, hogy a kormánypolitika nem liberális és nem nemzeti. Ezekkel szemben tények állanak előttünk. Ezek a tények első­sorban azt bizonyítják, hogy a kormány rendszere elvek és eszmék mérkőzésének szín­terévé avatja a parlamentet s onnan a­­ vén bűnös egy csinos „katona-menyecske“ házatéján kórinczált, de azért persze a dölyfös türmender uram utalt panaszba menni. Hajadon leányok ugyanis regimen­tektől szabadságolt katonákhoz férjhez mehettek, ily erős írásokat állitván ki magukról, mint Keskeny Kata : „Először : Hogyha férjemnek el kel­letik is menni a Regimentre, utána és vele nem megyek a Regimentre. ■Másodszor. Sem pedig férjem ha­lála után, ha özvegységre fogok is jutni és férjem nyomorúságba esni is, soha azért a fölséges udvarnál nem fogok al­kalmatlankodni, hogy vagy magamnak, vagy gyermekeimnek élelmeket koldul­jam. Amelynek erősségére cautiot vállal­ván magam kezem vonásommal erősitett esutionalisomat ki is adtam.“ Az ilyen asszonyokat hitták ezután katona menyecskéknek, kiknek a férje urát, ha a magisztrátus valamelyik ura épp úgy akarta, bizony visszahívták az asszony oldala mellűl is a Regimentre, ugy lehet a nemzetes fürmender uram is ilyen árva menyecskét akart vigasztal­­gatni ama példaként felemlített este . . . Nagyhajú Andorásnak a sok duhaj mulatozástól mindjobban beesett a szeme, összecsapzott gyémánt szép haja. Annyira elhatalmasodó erkölcseiben, hogy ily íté­letet hoztak ellenében: „Mert a korcsmában verekedett, 40 kemény palctaütések elszenvedésére ítél­tetik és ezúttal még egyszer sok tudva­levő cselekedetei és legénységei után meg­gyűlöletes személyes torzsalkodást ki­zárják. Oly dolgokat hajtott végre rövid egy év alatt a Széli kormány, a minő­ket megmérgezett parlamenti viszonyok között, a személyes gyűlölködés égő zsarátnoka között munkálkodva elérni és végrehajtani lehetetlen lett volna. Megszavaztatta a Széli kormány az úgynevezett szószék-paragrafust, a védekező liberalizmus legbecsesebb gyümölcsét. Más viszonyok között ret­tenetes harczok dúltak volna e szakasz körül. A felekezeti izgatás kezei közé kerítette voln. Rendezte az Ausztriával való gaz­dasági viszonyunkat. Az ország gaz­dasági érdekei megóvattak s a dualiz­mus iránt való hit és bizalom a nem­zet széles rétegeiben meg nem rendült. S ami a fő dolog : normálissá és bé­késsé tette Magyarország közéletét. E tények felett lehet vitatkozni, de elvitatni azokat nem lehet. A kor­mány politikájának liberális és nemzeti volta mellett cselekedetek szólnak s ezek megvédik minden híresztelést­ől, megszólástól. A retrográd irány a társadalom széttagolására, az osztályok külön vá­lására vezet; ezzel szemben a Széll Kálmán politikája az erők egyesítését idézte elő, a mikor a nemzeti pártot a szabadelvű­ párttal egyesítette. Az erők összefoglalásában fáradozik azóta is, főleg társadalmi téren. Mindenütt ott látjuk, a­hol az összeforrasztás mun­kája folyik. Kormányzati módszere erre alkalmas. Mert különböző érveket nem lehet erővel egymással összehozni, azo­­­­kat össze kell olvasztani a kölcsönös intetik, hogy az ilyen cselekedektől ma­gát megöli aimszza , mert, ha csak leg­kisebben is ezentúl tapasztaltatik, azonnal gyalog katonának adatik.“ Vasárnap volt. Andorás legény me­gint betért a városi csapszékbe, melynek ajtófélfájába Lorántffy Zsuzsa nagyasz­­szony neve is be volt metszve. Sokan ta­nyáztak ottan regimensbeli katonák is, kik, mint már szolgált katonaemberek szokták, mód felett nagy szájjal voltak messze idegenben viselt intézkedésü­kkel. — Tudom micsoda katonák vagytok, igy szólomra azonban Andorés reájok. A Regimentetek is Prágánál az ellenség előtt úgy elszaladott, hogy a nadrágját is elhul­latta. Oly­­az katonáktól, mint ti, én nem félek. E szóvitának nagy összeháborodás lett a vége. És Nagyhaju Andorás, mivel a katonákat a csipszékből kiverte és mi­vel pedig úgy a militáris személyeket, mint a Regimentet is becstelenítette, 100 kemény palctaütések elsze­gedésére mél­tónak ítéltetett, mely exekucziónak végre­hajtása után a Regime­nthez való beadása is rendeltetett. E halál gyanánt mért bün­tetés alól azonban sikerült kimenekülnie, mert a tömlöczből megszökött. A tömlöcz tarlót szészegítették szeretői. És több ma­­lefektor társával, bolygó katonákkal a végnélküli rétség járhatatlan, rejtett lige­teibe vette magát, ahol hogy nem valami jámbor, épületes pásztori életet élhettek, bizonyság rá ama kurrens levél, melyet hajdufőkapitány uram adott át kiküldött „jó­akaró hadnagy uraiméknak“. Rendelte, bizalom, szeretet, az egymást megértés tüzében. Egységes, magyar és nemzeti tár­sadalom a Széll Kálmán politikájának vezérlő fénye, tehát mindenben a leg­teljesebb ellentéte annak, a­mivel el­lenségei vádolják. Nem kell félteni tőle sem a libe­ralizmust, sem a magyar nemzeti irányt. Werner Gyula, országgyűlési képviselő. Pécsi Napló : Pécsi ipari és gazdasági hitelszövetkezet. — Saját tudósítónktól. — Pécs, márczius 31. Lapunk múlt szerdai számában hír­adással voltunk ezen új intézet megalaku­lásáról s örömmel registrálhatjuk, misze­rint ezen üdvös, a helybeli kis­iparos s alsóbb néposztály érdekeit felkaroló hi­telszövetkezet már e napokban megkezdi működését. Az alakuló közgyűlés már megtarta­tott a Scholcz féle sörösarcok külön helyi­ségében szép számú érdeklődök jelenlé­tében. A megjelenteket Szmik Antal osz­tálymérnök néhány szóval üdvözölvén, a közgyűlés megnyitotta,­­bemutatván Hor­váth János dr. budapesti ügyvédet, mint az „Országos Központi Hitelszövetkezet­ meghatalmazott kiküldöttjét, felkérvén őt hogy a szövetkezeti ügyet adja elő. Horváth János dr. hosszabb beszéd­ben részletesen fejtegtette a szövetkezés hasznát, előnyeit s nagy tartalmú hord­erejű. Élénk színekkel ecsetelte azon nemes lelkű emberbarátok fáradhatlan működését, kik nem törődve a rideg kö­zönynyel, gúnyos kicsiny­léssel, melylyel szándékuk végrehajtásánál találkoztak; a jövőbe vetett szilárd remények szülte tör­hetetlen akaraterővel juttaták diadalra a szövetkezés áldást hozó eszméjét, hogy mindazon festett s buja asszonyok, kik a belygókkal titkon egyetértve, ruhá­zatai s élelmiszerrel ellátják a bujdosókat, szigorúan büntetendők. Továbbá, hogy a rétség főhajtására, a marefaktoroknak üzé­­sére Nánás és Böszörmény 30 — 30 fegy­veres, jó paripás embereket a bizonyos napra kiállicscson, mely czélból hasonlók cselekvésére fölkérendők szomszédos Pol­gári és Szt-Mihályi bírák uraimék is, hogy így egy kommandóra, csoportokba oszolva, elindulván s legalább három napot a ré­teken ellökvén, minden heverő és csa­pongó betyárokat elfogjanak vagy meg­semmisítsenek ... Nagyhajú Andorást a réti rejtett szi­geten lepték meg, ahol nádkunyhóban rejtőzött. Egy pásztorember árulta el, ki feltette tőle fiatal feleségét. Azonban nem mertek reátámadni, hiitem hátulról, orvul lőtték agyon, midőn a zajra fölugrott és fegyvere mán kapott. — Szerencséd, hogy meghalok, mert kutyák nyalnák fel a veredet ! — mondá, midőn vérében feküdt Andorus legény és a pásztor, aki elárulta, a fegyveres embe­rekkel hozzája közeledett. A hadnagyok a hajdú törvényszék urai elé csupán holttestét szállíthatták Nagyhajú Andorusnak, kinek előbb olyan selymes volt a hossú haja, mintha csak mindig rozmaring olajjal, rózsavirág vizé­vel mosogatták volna, mígnem utóbb bo­lyongása közben selyem haját tövis is meglepte, szél is megborzolta elárvult sze­génynek.

Next