Pécsi Napló, 1900. november (9. évfolyam, 249-273. szám)
1900-11-01 / 249. szám
2 Mi történt eddig s mi történik ma is a börzén ? Annak idején behozták a silány és olcsó román búzát a nagy pénzzel dolgozó börziánerek s beraktározták Budapesten, de nem azért, hogy ezt földolgozzák, hanem hogy mumusnak használják. Kiadták a jelszót, hogy a budapesti gőzmalmok, raktárak el vannak árasztva, óriási a készlet, nincs szükség magyar búzára. A gazdaközönség napról-napra élénk figyelemmel kísérvén a tőzsde árfolyamát, látta a hatalmas esést, mit tehetett egyebet, kénytelen volt potomáron elvesztegetni termését. Amikor már összeszedték az ország gabonáját, akkor ismét fölszöktették az árakat, így nyomorgatták a magyar gazdaközönséget, a mely teljesen ki volt s ki van ma is szolgáltatva a börzsánereknek. A mihelyt e mesterkélt ravasz furfang alól fölszabadul a magyar gazdaközönség s a gabonának a valódi szükséglethez mért illő ára biztosítva leend, — mindjárt kevesebb lesz a kivándorlás, könnyebben viselik a közterheket, kevesebb birtok kerül idegen kézre. A börziánerek és a merkantilisták közt különbséget kell tennünk. Kereskedő és börziáner — noha mind a kettő üzleteskedik — nagyon messze eltérnek egymástól. Mi a kereskedők osztályából kiszakítjuk a börze-matadorokat s mig a kereskedőket az állam életfentartó elemeinek tekintjük, a börze-lovagokat a gazda-közönség polgpsainak tartjuk, a kik száz karú testükkel fölszivják az ország vérét. Ne a merkantilisták ellen támadjanak az agráriusok, hanem kizárólag a börzsánerek ellen s a beteg körül sürgő, forgó orvos urak ne a patiens lábát, hanem a szívét kúrálják; ott a baj, ott a betegség csirája, neve. Míg az igazi hazafi, aki mérlegelni tudja az elköltözött érdemeit, ett egy-egy könnyet, megsiratva az elhunytat, de a hazát i°, amelynek ily kiváló fia elveszett. De ez adóznék a kegyelet e names jelével akkor is, ha csak egy lány pislogna az elhunyt feje felett. Emitt egy díszesen kivilágított sír előtt gyászruhában fiatal leányt pillantunk meg. Az arczát boritó fátyolt hirtelen feltolja kalapjára s látni engedi üdén fiatal Szép arczát, melyet mintegy kaczéran óhajt minél jobb világításba helyezni. Mozdulatai oly kecsesek s mennyire alkalmasak arra, hogy a figyelmet reája tereljék. Fekete keztyübe bujtatott kicsi kezét odahelyezi arra a sírkőre, mely a legdrágábbnak örök nyugvóhelyét jelzi, amivel csak bírhatunk: az anyának. Fejét meg reá hajtja, miközben szemeivel ott kutat a hullámzó embertömeg között. Könnyet nem ért, bánatot még csak nem is színlel. S midőn egy ifjúban ismerősét fedezte fel, elbeszélget vele tudj’ Isten miről. Amott egy serdülő ifjú áll az atyja sírjánál. Kalapját még most is körülveszi gyászának jeléül a tenyérnyi széles fekete szalag és mégis ott diskurál kollegáival talán játékasztalról, talán lóversenyről. Miért ne térdeljen a fiú, az atyja holt teteménél kegyelettel, áhítattal, száműzve legalább arra a rövid időre gondolkodási köréből minden egyebet. Városi közgyűlés. — Harmadik nap. — Pépa, október 31. A folytatólagos költségvetési közgyűlés külső képe ma élénkebb volt, mint tegnap, de azért minden izgalom nélkül simán evezett át a bizottság a költségvetés számainak tömkelegén. Hamarosan végeztek a bevételeknek még hátralévő rovatával, de a kiadások során is a lehető legnagyobb nyugalommal siklottak át. Nagyobb alkotásokba a jövő évben nem bocsájtkozik a város, mert ilyenekbe, fájdalom, nem bocsájtkozhatik. Minden tételnél csak azt halljuk, hogy szegények vagyunk. A jövő évi költségvetés részletes tárgyalásit teljesen befejezték ma és a sok és nagy számok végeredménye, hogy a pótadó jövőre 40°l% lesz, az idei 49 é/e helyett. Kissé furcsán tűnhetik fel sokak előtt, valósággal problematikus, miként lehet az, hogy az idén emelkedett a kiadások végösszege, a bevételek pedig majdnem teljesen azonosak a tavalyiakkal és mégis csökkent a pótadó. Erre a problémára megadtuk már egy ízben a feleletet, hogy az országos betegápolási alap költségeire eddig 3/1 pótadót szedtek. Ezentúl ezeket a költségeket pótadómentes 8*/1 állami adóban fizetik be a polgárok. Cseberből vederbe estünk ugyan ezzel, de hát azért az adózók nagy megnyugtatására elmondhatjuk mégis, hogy kisebb lett a pótadó. A maga nyers valóságában ugyan 270 al többet fizetnénk, ha pótadó néven szednék be továbbra a betegápolási alap fedezetét, de más nevet kapott a gyermek és ezt nekünk olybá kell tekintenünk, mintha nyertünk volna. Miért ne fogadnák ezt kedvesen, hiszen mi rendesen csak a pótadót találjuk terhesnek, soknak Emezek beérik gyászuknak tisztán formai megnyilatkozásával s csak ott, a hol az anya gyászolja gyermekét, a hol a szülő siratja elhunyt magzatát, ott nyilvánul meg a kegyelet a maga fenséges nagyságában. Ennek szivét a sors csapása tépte seb fájdalma marczangolja, ennek keblét csak a veszteség nagyságának érzete tölti be. Szemeiből patakként folyik a könyök árja ; nem lát semmit, nem tekint senkire, míg lelki szemei előtt ott lebeg az elvesztettnek, az örökre eltávozottnak kedves képe. Nemcsak térdel a sír előtt, átkarolja azt, mintha magával óhajtaná vinni, hogy mindig magánál tarthassa. Lázas ajkaival csókolja a sír földjét, hogy mégegyszer egyesülhessen azzal, aki testéből való test vala. Ez nem, hogy megemlékeznék az elhunytról, ez még el sem felejtette; emlékével alszik, azzal ébred is. A hősök iránti csudálat elmúlhat; a a nagyok iránti hála megszünhetik; az utókor elfelejtheti őket; a gyermek kegyelete lesülyedhet a tisztán formai megemlékezésig, de az anyának gyermeke iránti szeretete soha nem múló örök érzelem. Azok, akik ott pihennek a föld alatt, mind egyenlőkké váltak, de a kiket itt hagytak, azok között csak az anyák egyenlők s ezek is csak akkor, a midőn elhunyt gyermekük elveszte felett kesergenek. Morvay I. és ez tényleg, bár csak 1 százalékkal kevesebb, kisebb lett. S volt egy előrelátó, reálisan gondolkodó városatya, aki ma azt merte indítványozni, hogy maradjunk meg csak az idei 49*/s-os pótadó mellett. Ez sokkal üdvösabb, mert így sokkal szilárdabb, biztosabb alapon állna a város szegényes pénzügye. Lesznek sokan, akik haragudni fognak tán e bőkezű városatyára, akinek különben igaza volt. Nagyon józanon, világosan gondolkodik, el is mondta azonnal, hogy a város szükségletei rendszerint az előirányzatnál jóval nagyobbak. Ez volt ez érve. Küzdött, hogy nagyobb legyen a pótadó és leszavazták, alig voltak néhányan mellette. A hivatalos urak szavazták le, nem engedték, hogy nagyobb legyen a polgárság terhe . . . Igazán szép . . . A kiadások részletes tárgyalása minden fenakadás nélkül pergett le és ezzel be is fejezték a közgyűlést. Részletes tudósításnak a következő. * Pontban 9 órakor nyitotta meg Fejérváry Imre báró dr. főispán a folytatólagos közgyűlést. Felolvasták a tegnapi gyűlés jegyzőkönyvét és ezzel folytatták a költségvetés részletes tárgyalását. A bevételek hátra levő tételeit a lehető legrövidebb idő alatt letárgyalta és elfogadta a közgyűlés. Csupán a vízvezeték kérdésénél szólalt fel, Kelemen Mihály dr. bizottsági tag, aki arra hivatkozott, hogy mikor ezelőtt nyolcz évvel megalkották a vízműveket, azt ígérték, hogy a részlettörlesztés öszszege évről évre csökkenni fog, de ő úgy látja a kimutatásból, hogy ez ép ellenkezőleg történik, mert a kiadások ismét emelkedtek és ami valószínű, ez nagyobb terheket is von maga után. Lehetetlen, hogy a lefolyt nyolcz esztendő alatt ne vezette volna be igen sok háztulajdonos a vízvezetéket, aminek a jövedelmet kellene szaporítani és így a polgárság terhének kisebbnek kellene lenni már. Rauch János v. főmérnök válasza után, amelyben a növekedő kiadásokra hivatkozott, az indítványzott tételt elfogadták. Ezután a kiadások tételei következtek, amelyeket ugyancsak minden felszólalás nélkül elfogadtak a részletes tárgyalásban is itt-ott némi lényegtelen eltérés történt az előirányzatban, de ezek nagyon csekélyek. A dologi kiadások rovatánál Vidákovics György szót emel, hogy az utczák és terek tisztántartásának kiadásait újabb 900 koronával emelték. Alaposabb munkamegosztás mellett néhány felügyelőt könynyen nélkülözhetne a város és erőteljes, fiatal munkások alkalmazásával több eredményt érhetnénk el, kevesebb költséggel. Littke József szintén helytelen gazdálkodási rendszernek tartja az oly munkaerő alkalmazását, amely már a seprőt is alig bírja. Kéri, hogy szakítson a város ezzel a helytelen rendszerrel és az örökös ígéretekkel, a helyett pedig alkalmazzon munkabíró, erőteljes utczaseprőket és ne szegényházba illő, tehetetlen aggokat. Oberhammer Antal helyettes gazdasági tanácsos felvilágosítása után, ki ez irányban már intézkedett, a tételt elfogadták. Pleininger Ferencz a Majláth tér skandalózus állapotára hívta fel a közgyűlés figyelmét és ennek rendezését követeli, mert a zivatarok alkalmával az eső víz befészkeli magát a tér hatalmas Pécsi Napló 1900. november 1.