Pécsi Napló, 1900. november (9. évfolyam, 249-273. szám)

1900-11-01 / 249. szám

2 Mi történt eddig s mi történik ma is a börzén ? Annak idején behozták a silány és olcsó román búzát a nagy pénzzel dolgozó börziánerek s berak­tározták Budapesten, de nem azért, hogy ezt földolgozzák, hanem hogy mumusnak használják. Kiadták a jel­szót, hogy a budapesti gőzmalmok, raktárak el vannak árasztva, óriási a készlet, nincs szükség magyar búzára. A gazda­közönség napról-napra élénk figyelemmel kísérvén a tőzsde árfolya­mát, látta a hatalmas esést, mit tehe­tett egyebet, kénytelen volt potomáron elvesztegetni termését. A­mikor már összeszedték az ország gabonáját, ak­kor ismét fölszöktették az árakat, így nyomorgatták a magyar gazdaközön­séget, a mely teljesen ki volt s ki van ma is szolgáltatva a börzsánerek­­nek. A mihelyt e mesterkélt ravasz furfang alól fölszabadul a magyar gazda­közönség s a gabonának a va­lódi szükséglethez mért illő ára bizto­sítva leend, — mindjárt kevesebb lesz a kivándorlás, könnyebben viselik a közter­heket, kevesebb birtok kerül idegen kézre. A börziánerek és a merkantilisták közt különbséget kell tennünk. Keres­kedő és börziáner — noha mind a kettő üzleteskedik — nagyon messze eltérnek egymástól. Mi a kereskedők osztályából kiszakítjuk a börze-mata­dorokat s mig a kereskedőket az állam életfentartó elemeinek tekintjük, a börze-lovagokat a gazda-közönség po­­lgpsainak tartjuk, a kik száz karú testükkel fölszivják az ország vérét. Ne a merkantilisták ellen támad­janak az agráriusok, hanem kizárólag a börzsánerek ellen s a beteg körül sürgő, forgó orvos urak ne a patiens lábát, hanem a szívét kúrálják; ott a baj, ott a betegség csirája, neve. Míg az igazi hazafi, aki mérlegelni tudja az elköltözött érdemeit, ett egy-egy könnyet, megsiratva az elhunytat, de a hazát i°, amelynek ily kiváló fia elveszett. De ez adóznék a kegyelet e names jelével akkor is, ha csak egy lány pislogna az elhunyt fej­e felett. Emitt egy díszesen kivilágított sír előtt gyászruhában fiatal leányt pillantunk meg. Az arczát boritó fátyolt hirtelen fel­tolja kalapjára s látni engedi üdén fiatal Szép arczát, melyet mintegy kaczéran óhajt minél jobb világításba helyezni. Mozdula­tai oly kecsesek s mennyire alkalmasak arra, hogy a figyelmet reája tereljék. Fe­kete keztyübe bujtatott kicsi kezét oda­­helyezi arra a sírkőre, mely a l­egdrágább­nak örök nyugvóhelyét jelzi, amivel csak bírhatunk: az anyának. Fejét meg reá hajtja, miközben szemeivel ott kutat a hullámzó embertömeg között. Könnyet nem ért, bánatot még csak nem is színlel. S midőn egy ifjúban ismerősét fedezte fel, elbeszélget vele tudj’ Isten miről. Amott egy serdülő ifjú áll az atyja sírjánál. Kalapját még most is körülveszi gyászának jeléül a tenyérnyi széles fekete szalag és mégis ott diskurál kollegáival talán játékasztalról, talán lóversenyről. Miért ne térdeljen a fiú, az atyja holt teteménél kegyelettel, áhítattal, száműzve legalább arra a rövid időre gondolkodási köréből minden egyebet. Városi közgyűlés. — Harmadik nap. — Pépa, október 31. A folytatólagos költségvetési köz­gyűlés külső képe ma élénkebb volt, mint tegnap, de azért minden izgalom nélkül simán evezett át a bizottság a költség­vetés számainak tömkelegén. Hamarosan végeztek a bevételeknek még hátralévő rovatával, de a kiadások során is a lehető legnagyobb nyugalommal siklottak át. Nagyobb alkotásokba a jövő évben nem bocsájtkozik a város, mert ilyenekbe, fáj­dalom, nem bocsájtkozhatik. Minden té­telnél csak azt halljuk, hogy szegények vagyunk. A jövő évi költségvetés részletes tárgyalásit teljesen befejezték ma és a sok és nagy számok végeredménye, hogy a pótadó jövőre 40°l% lesz, az idei 49 é/e helyett. Kissé furcsán tűnhetik fel sokak előtt, valósággal problematikus, miként lehet az, hogy az idén emelkedett a ki­adások végösszege, a bevételek pedig majdnem teljesen azonosak a tavalyiakkal és mégis csökkent a pótadó. Erre a prob­lémára megadtuk már egy ízben a fele­letet, hogy az országos betegápolási alap költségeire eddig 3­/1 pótadót szedtek. Ezentúl ezeket a költségeket pótadómentes 8*/1 állami adóban fizetik be a polgárok. Cseberből vederbe estünk ugyan ezzel, de hát azért az adózók nagy megnyugtatására elmondhatjuk mégis, hogy kisebb lett a pótadó. A maga nyers valóságában ugyan 270 al többet fizetnénk, ha pótadó néven szednék be továbbra a betegápolási alap fedezetét, de más nevet kapott a gyermek és ezt nekünk olybá kell tekintenünk, mintha nyertünk volna. Miért ne fogad­­nák ezt kedvesen, hiszen mi rendesen csak a pótadót találjuk terhesnek, soknak Emezek beérik gyászuknak tisztán formai megnyilatkozásával s csak ott, a hol az anya gyászolja gyermekét, a hol a szülő siratja elhunyt magzatát, ott nyil­vánul meg a kegyelet a maga fenséges nagyságában. Ennek szivét a sors csa­pása tépte seb fájdalma marczangolja, ennek keblét csak a veszteség nagyságá­nak érzete tölti be. Szemeiből patakként folyik a könyök árja ; nem lát semmit, nem tekint senkire, míg lelki szemei előtt ott lebeg az elvesztettnek, az örökre el­távozottnak kedves képe. Nemcsak térdel a sír előtt, átkarolja azt, mintha magával óhajtaná vinni, hogy mindig magánál tarthassa. Lázas ajkaival csókolja a sír földjét, hogy mégegyszer egyesülhessen azzal, a­ki testéből való test vala. Ez nem, hogy megemlékeznék az elhunytról, ez még el sem felejtette; em­lékével alszik, azzal ébred is. A hősök iránti csudálat elmúlhat; a a nagyok iránti hála megszünhetik; az utókor elfelejtheti őket; a gyermek ke­gyelete lesülyedhet a tisztán formai meg­emlékezésig, de az anyának gyermeke iránti szeretete soha nem múló örök érze­lem. Azok, akik ott pihennek a föld alatt, mind egyenlőkké váltak, de a kiket itt hagytak, azok között csak az anyák egyenlők s ezek is csak akkor, a midőn elhunyt gyermekük elveszte felett keser­­genek. Morvay I. és ez tényleg, bár csak 1 százalékkal ke­vesebb, kisebb lett. S volt egy előrelátó, reálisan gon­dolkodó városatya, aki ma azt merte in­dítványozni, hogy maradjunk meg csak az idei 49*/s-os pótadó mellett. Ez sokkal üdvösabb, mert így sokkal szilárdabb, biz­tosabb alapon állna a város szegényes pénzügye. Lesznek sokan, akik hara­gudni fognak tán e bőkezű városatyára, a­ki­nek különben igaza volt. Nagyon józanon, világosan gondolkodik, el is mondta azon­nal, hogy a város szükségletei rendszerint az előirányzatnál jóval nagyobbak. Ez volt ez érve. Küzdött, hogy nagyobb le­gyen a pótadó és leszavazták, alig voltak néhányan mellette. A hivatalos urak sza­vazták le, nem engedték, hogy nagyobb legyen a polgárság terhe . . . Igazán szép . . . A kiadások részletes tárgyalása min­den fenakadás nélkül pergett le és ezzel be is fejezték a közgyűlést. Részletes tudósításnak a következő. * Pontban 9 órakor nyitotta meg Fejér­­váry Imre báró dr. főispán a folytatóla­gos közgyűlést. Felolvasták a tegnapi gyűlés jegyzőkönyvét és ezzel folytatták a költségvetés részletes tárgyalását. A bevételek hátra levő tételeit a lehető leg­rövidebb idő alatt letárgyalta és elfogadta a közgyűlés. Csupán a vízvezeték kérdé­sénél szólalt fel, Kelemen Mihály dr. bizottsági tag, a­ki arra hivatkozott, hogy mikor ezelőtt nyolcz évvel megalkották a vízműveket, azt ígérték, hogy a részlettörlesztés ösz­­szege évről évre csökkenni fog, de ő úgy látja a kimutatásból, hogy ez ép ellen­kezőleg történik, mert a kiadások ismét emelkedtek és a­mi valószínű, ez nagyobb terheket is von maga után. Lehetetlen, hogy a lefolyt nyolcz esztendő alatt ne vezette volna be igen sok háztulajdonos a vízvezetéket, a­minek a jövedelmet kel­lene szaporítani és így a polgárság terhé­nek kisebbnek kellene lenni már. Rauch János v. főmérnök válasza után, a­melyben a növekedő kiadásokra hivatkozott, az indítványzott tételt el­fogadták. Ezután a kiadások tételei következ­tek, a­melyeket ugyancsak minden fel­szólalás nélkül elfogadtak a részletes tár­gyalásban is itt-ott némi lényegtelen el­térés történt az előirányzatban, de ezek nagyon csekélyek. A dologi kiadások rovatánál Vidá­­kovics György szót emel, hogy az utczák és terek tisztántartásának kiadásait újabb 900 koronával emelték. Alaposabb munka­­megosztás mellett néhány felügyelőt köny­­nyen nélkülözhetne a város és erőteljes, fiatal munkások alkalmazásával több ered­ményt érhetnénk el, kevesebb költséggel. Littke József szintén helytelen gaz­dálkodási rendszernek tartja az oly munka­erő alkalmazását, a­mely már a seprőt is alig bírja. Kéri, hogy szakítson a város ezzel a helytelen rendszerrel és az örökös ígéretekkel, a helyett pedig alkalmazzon munkabíró, erőteljes utczaseprőket és ne szegényházba illő, tehetetlen aggokat. Oberhammer Antal helyettes gazda­sági tanácsos felvilágosítása után, ki ez irányban már intézkedett, a tételt elfo­gadták. Pleininger Ferencz a Majláth tér skandalózus állapotára hívta fel a köz­gyűlés figyelmét és ennek rendezését kö­veteli, mert a zivatarok alkalmával az­­ eső víz befészkeli magát a tér hatalmas Pécsi Napló 1900. november 1.

Next