Pécsi Napló, 1901. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1901-04-02 / 77. szám

▼ei fognak igyekezni arra, hogy az újság­írók legszebb szellemi javait megőrizzék és gyarapítsák. Lelkes éljenzés fogadta az elnök szavait és ezzel a közgyűlés vé­­get ért. — Beteg miniszterelnökök. Páris, márcz. 31. (Eredeti, távirat.) Az orvosok Waldeck Roussaeu nak föl­­tétlen nyugalmat ajánlottak és azt taná­csolták neki, hogy egy időre vonuljon vissza a közügyektől; a miniszterelnök ennek következtében csütörtökön néhány napra Velejozébe szándékozik menni. London, márcz. 31. (Ered. távirat.) A Weekly Despatch értesülése szerint Salisbury állapotában olyan kedvezőtlen fordulat állott be, hogy a délfrancziaországi útból aligha lesz valami. A nevezett lap szerint valószínű, hogy Salisbury lemon­dása a kabinetelnökségtől és visszavonu­lása a politkai élettől még április vége előtt fog bekövetkezni. A miniszter gyilkosa. Pétervár, márcz. 31. (Ered. táv.) A bíróság Kerpovicsot a Bogolyepov közoktatásügyi miniszteren elkövetett gyn­­­gyilkosságért 20 évi kényszermunkára és jogvesztésre elítélte. Hajótörés. London, márcz. 31. (Eredeti táv.) A Paris nevű hulli gőzös Northumber­land mellett hajótörést szenvedett. A tisfonyi legénységből 9 ember vízbe fúlt. A népoktatás. Pétervár, márcz. 31. (Ered. táv.) A czár jóváhagyta a finn rendek által népok­tatási költségekre megszavazott 12886,400 márkányi költségvetést. A marseillesi strájk. Marseille, márcz. 31. Ered. táv.) A város egészen nyugodt. A rakodó parto­kon csak 709 munkás dolgozik az egyes hajógyárakban, a melyek ennyi munkást tartottak mulhatlanul szükségesnek a leg­sürgősebb munka elvégzésére. A polgári perrendtartás ellen. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április 1. Vasárnap délelőtt tíz órakor tartotta meg a budapesti ügyvédi kamara évi ren­des közgyűlését saját palotájában. A köz­gyűlést Győry Elek a kamara elnöke nyitotta meg s üdvözölte a nagy számmal megjelent tagokat. A választmányi jelen­tés előadója Nagy Dezső dr. kamarai titkár volt. Maga a közgyűlés mozgalmas képet mutatott, a a polgári per­rendtar­tás tervezete ellen irányuló harczias hangulat vonult végig a közgyűlésen. Az évi kamarai jelentés általánosságban való tárgyalásához elsőnek Bleyer Samu dr. szólott. A polgári perrendtartás ter­vezete megtámadja az ügyvédség lét­alapját. A tervezet kodifikációjának iránya olyan, hogy a bíró becsukathatja az ügy­védet 24 órára. Deák Ferenczre hivatkozik, hogy az ügy­védségnek a nemzet örök hálára van kötelezve. A mai kormány ezzel szemben valósággal az ügyvédség élete ellen tér. Azt hitte, hogy a kamara az ügyvédség ellen tervezett merénylet ellen ki fog kelni. Miután a jelentés nem alkalmas az ügyvédség sérelmeinek orvoslására, indít­ványozza, hogy ne fogadják el. A közgyűlés a jelentést elfogadta a részletes tárgyalás alapjául. Nagy Dezső dr. fölszólalása után Fried Vilmos dr. szó­lett. Az ügyvédi kar egy évtized óta ▼árja azon törvény meghozatalát, amely hivatva volna helyzetén segíteni. Átélte az egyes osztályok gyűlölködését, a tör­vényhozás közönyösségét, tűrte a minisz­teri hatalmaskodás tű­szúrásait és bár anyagi zavarokkal küzd, ami egyesek homlokán barázdát húz, mégis eltérőleg az igazán jó módú osztályok, a merkanti­listák és az agrároktól, nem sírják fele az országot, habár az ügyvédi kar nemzet­fenntartó tényező és a közszabadság ki­vívásában mindig előőrsi szolgálatot tel­jesített. A hazafiság, áldozatkészség és önzetlenség erényei gyakorlása közben jelen meg a perrendtartás tervezete, mely valóságos merénylet az ügyvédi kar füg­getlensége és létérdeke ellen. A kamara jelentése simán és udvariasan emlékezik meg ezen tervezetről és azt állítja, hogy félreértésen alapul. Ezzel szemben azt állítom, hogy czélzatosan tartozik elébb az ügyvédi kart­­anyagilag tönkretenni s azután erkölcsi érzésében megalázni. A kamara évi jelentésének a polgári perrendtartás tervezetét tárgyazó részét enyhének tartja s a következő módosítást ajánlja: Az ügyvédi karnak az általános igazságszolgáltatással összhangzásban levő érdekei nemcsak feltűnően mellőztettek, de a tervezet számos rendelkezése egye­nesen az ügyvédi kar függetlensége és léte ellen tör. Az ügyvédi kar, bár önér­zettel hivatkozhat azokra a szolgála­tokra, amiket a jog és a közszabadság érdekében teljesített és teljesít és bár egyes osztályok a maguk külön érdekeit nyíltan és ridegen érvényesítik a közélet­ben, súlyos helyzete daczára a törvény­hozást a maga anyagi sérelmeivel soha­sem háborgatta. De azért nem hallgathat­juk el, hogy korunkban már­is mélységes az elkedvetlenedés és egyre jobban meg­gyökerezik a nézet, hogy következetes hadjárat indult meg, melynek végc­élja: az ügyvédség, mint egyik még fennálló önérzetes és független réteg megalázása, anyagi lesülyesztése és erkölcsi meg­csorbítása. Tiltakozunk azon lappangó irányzat ellen, mely az ügyvédséget mint­egy a közgy­űlölet martalékául akarja odadobni s az ügyvédség gyengítését a közösség érdekéül tünteti fel, holott az a valóság, hogy jog csak ott van, ahol az ügyvédi képviselet érvényesül s az ügy­védség erélyes és éber ellenőrzése nélkül a közszabadság romokban heverne. A ka­mara azon reményének ad kifejezést, hogy Nagyméltóságed nem ellensége az ügyvédi karnak, s már a legelső alkalommal vissza fogja vonni a tervezetnek az ügyvédi kar léte és függetlensége ellen törő rendelke­zéseit. (Zajos helyeslés és taps.) Nagy Dezső dr. előadója választmány nevében is hozzájárul Fried dr. indítvá­nyához. Örül annak, hogy a közgyűlésen e tárgyban külön indítvány terjeszte­tett elő. Vézsényi Vilmos dr. a közgyűlés hangos kívánságára emelt szót. Az előadó felszólalása után tulajdon­képen nincsen szükség beszédre, mert minden beszédnél többet ér az a tett, hogy íme Dincs közöttünk nézem különség, mikor az ügyvédség ellenségeivel kell szembeszállani. Gonosz hadjárat folyik már régóta az ügyvédség ellen. Azt akar­ják, hogy a nép az ügyvédségben oly el­lenségét lássa, aki a nép verejtékéből és véréből táplálkozik. Pedig mi a valóság ? Sajtó és ügyvédség nélkül nem volna többé jog és szabadság, hiszen a­hova a sajtó ellenőrző, megvilágító sugarai be nem hatolhatnak, ahova ügyvéd a lábát be nem teheti, ott önkény, szeszély és szol­gaság uralkodik. A kényelmes kormány­zás hívei épen azért gyűlöletükkel min­dig első­sorban a sajtót és ügyvédséget ajándékozták meg. Ezen gonosz tendentiá­­val szemben hirdetni kell a nép előtt azt az igazságot, hogy az ügyvédség a nép jogainak leghívebb támasza és barátja és ügyvédség nélkül rég elkobozták volna még fennálló csekély jogait is. A rendi korszakban a honoráczior­­nak jobb dolga volt, mint ma, mert a nemesség a honoráczior kedvéért áttörte a rendiség korlátait és öt nemesi joggal ruházták fel. Az ügyvédség, mint pelikán vérével táplálva nemzetét, első­sorban küzdött e rendi korszak megdöntéséért, melynek helyébe fájdalom nem demokra­tikus, hanem kapitalista társadalom lépett, ahol a pénz az istenség és a honoraczion­­nak vagyoni háttér nélkül tekintélye nincsen. Hát az legyen most a hála az ügyvédség önfeláldozó működéséért, hogy meg akarják függetlenségétől fosz­tani, és szolgáit koldus­osztál­lyá akar­ják degradálni. Ne hazudjanak demok­­ra­ziát az ügyvédség képmutató ellenségei, ha szeretik a népet, adjanak neki jogot, egyenlőséget és jólétet és merjék ingye­nessé tenni az igazságszolgáltatást. Tart­sunk össze azzal az egyetértéssel, mely mozgalmunk kezdetén mutatkozik és azzal sz­eméllyel és bátorsággal, mely a jog és igazság eszményének katonáihoz méltó, akkor az ügyvédség ellenségeinek merény­lete sikerülni nem fog. Utána Valkányi Lajos dr. kalocsai ügyvéd a törvényelőkészítés fejezetéhez szólott s a bűnvádi perrendtartásnak, va­lamint a polg. perrendtartás javaslatának azon intézkedéseit sorolja föl, a­melyek az ügyvédekre sérelmesek. Miután még Rácz Dezső dr. szólott az ügyhöz, az elnök óriási lelkesedés közepette enuncziálta a közgyűlés egy­hangú határozatát, amelylyel az igazság­ügyi miniszterhez intézendő felterjesztést a fenti szövegezéssel elfogadták. JL CWI Tolnavármegye tavaszi köz­gyűlése. — Saját tudósítónktól. — Szegvárd, márcz. 30. Tolnavármegye közönsége márczius hó 3- án tartotta szokásos tavaszi köz­gyűlését. A közgyűlésen, a mely felette népes volt, Széchenyi Sándor gróf fő­ispán elnökölt. Az alispán érdekes jelen­téséből kitűnt, hogy tiz év alatt a munka megkétszereződött, a múlt évben a vár­megyei összes tisztikarra 167222 ügy­­darab súlya nehezedett s ebből 1715 maradt elintézetlenül. A gyámpánztár álománya 4,569 083 korona 58 fillér, ebből 3,636018 K 53 fillér jelzálogos bizto­síték mellett a lakosság között van el­helyezve. Az árvák 5 4°/o kamatot élvez­nek, a tartalékalap 123 933 korona. A múlt évben 584, a folyó évben már 622 útlevél adatott ki.­­ Ennek, de főleg a völgységi járásban mutatkozó népesség­apadásnak az alispáni jelentés azt adja egyik okéul, hogy a szegényebb föld­­míves nép bányamunkára adván magát, az idegeneket kiszorítja.­­ A tanintézetek száma 240 s ezekben 419 tanító műkö­­dött. Az iparostanuló iskolákra az állam 3900 koronát fordított. A szegzárdi Ferencz­­kórházban 1997 beteget ápoltak. A kór­ház bevétele 183 ezer, kiadása 179 ezer

Next