Pécsi Napló, 1901. november (10. évfolyam, 254-278. szám)
1901-11-01 / 254. szám
. A síremlék, mely tavasz óta épül, most már eljutott a betetőzésig, így a külső munkálatokkal félig bizonyára elkészülnek. Az építkezést főleg az teszi érdekessé és becsessé, hogy a síremlék teljes szükségletét, a. m. a hozzávaló anyagot, a kivitelt, illetve a munkaerőt maga a gyár szolgáltatja az első darabtól az utolsóig. Értjük alatta azt, hogy az épület, kőműves, éps, asztalos, lakatos stb. munkálatot a család magával a gyár alkalmazottaival a maga anyagából végezteti s a kápolnán dolgozó munkások többnyire ma is azok, kik még az „öreg urat" híven és szeretettel szolgálták. Van ebben valami megindító gyöngédség, mely a munkásoknak is lehetővé teszi,hogy két kezük munkája folytán a családdal mintegy együtt érezhessnek. Most pedig azoknak, kik keveset tudnak még az épülő emlékről és azoknak, kik nem láthatják természetben, körülírjuk, hogy milyen lesz az, ha teljesen elkészül. A síremléket tudvalevőleg lovag Sikorski Tádé műépítő, iparművész, az elhunyt veje tervezte, ki egyúttal az építkezést is maga vezeti. A síremlék 1444 O mzr területen fekszik, magas kőfallal körülvéve, magánosan, elszigetelten, az emelkedés belső, legkitetszőbb pontján. A szigorú román rendszerű, köralakú építmény a parkírozott négyzetes terület közepén áll; három nagy lépcsősor övezi körül, míg a gyár felé néző főbejáróhoz három körbehelyezett kisebb lépcsőn át jutuk. A sirkópálna külső megjelenése komoly és csöndes; rendeltetéséhez híven nélkülöz minden összbenyomást zavaró formát, szint, vagy szokatlan felfogást; azért teljesen általános, egységes és lélekre ható képet ad. A tiszta román formák, a maguk egyszerűségében, nemességében főleg alkalmasak templomok, kápolnák, síremlékek stb. építésére — mint ezt székesegyházunk fényesen igazolja — ezért a család ezt az ősi vallásosságtól átlengett építő stílust a legméltóbbnak találta Zsolnay szelleméhez. Ebben a nézetben mi is szívesen osztozkodunk, mert Sikorski tervén az említett építő rendszer úgy elemi részeiben, mint teljes egészében érvényesül. A síremlék bejárata gazdagon díszített oszloptagozatokkal van szegélyezve, mik fönt ízban összefolynak. Az ajtó maga tölgyfából készül, eosingrees betétekkel, mikből tizenkettő az apostolokat ábrázolja, míg a másik tizenkettő kereszt alakú ékítményből áll, mik az előbbiekkel váltakozva vannak elhelyezve. A sima falazathoz körben hat erős oszlop simul, mely a külső díszítést hat részre osztja. Az oszlopokat hatalmas ívű archivolták (oszlop ívek) kötik össze, mik az oszlopfőkre nehezednek. A nagy félkörű ívek alatt vannak sima mezőkben a román rendszerben annyira jellegzetes kis nyílású kör ablakok, összesen hat. A körivak tagozatával egy magasságban folytatódik tovább a díszítés a fal befejezésénél erősen kiszökő főpárkánynyal. A nagy ízek összeérése között az architrávkezdete alatt képződött háromszögűk szárnyas angyalfejekkel vannak kitöltve. A főpárkány élén az oszlopok osztásában hat vízköpő szárnyas griff ül a föld szintjétől HVs méter magasságban; a griffek lábai a vízköpő csatornákon nyugszanak. Ez után jön a körkúp alakú tetőzet, csúcsán díszes koronázással. A sötét zöld színű majolika cseréppel fedett meredek tető a csúcstól lefutó eosin gerinc cserepek által szintén hat mezőre van osztva, mely mezőkben a mozaik szerűen elhelyezett világosabb szinti eosin kellemes játékot ad az egyébként sima tetőnek. Az épület csúcsán, a koronázaton egy közel 3 méter magas angyal áll, román feszességgel, szárnyait magasra tárva. A síremlék két részből áll, úgymint: kápolnából és sírborból (polumbárium) A kápolna belseje teljesen egyszerű. Az ajtóval szemben fog állani az oltár, főötté a feltámadt Megváltó; egyéb a szükséges templomi kellékeknél nem lesz benne. A fal, majdnem az ablakokig mintás és színes ornaminta lemezekkel lesz burkolva. Az ablakok szintje teljesen sima; a körboltozatú mennyezet ellenben tizenkét álló őrangyallal lesz díszítve. A kápolna a sírbolttal egy 3 méter átmérőjű kör alaku padozatnyilással lesz összekötve, Kék nefelejts virít a sírdombon, Részvét ül a szomorufűz-lombon. Ha nincs más ott, kikel a vadvirág, Szerényen áll, mint az akáczfa-ág. Temető a természet temploma, Madárének benne az orgona. Hallgató hívek ott a halottak, Benne új szentegyházat alkottak. Temetőben van az egyenlőség, Ott van az ébredő testvériség. Dúsgazdag és koldus egymás mellett, Mindenkinek megadja a helyet. Az egyiknek sírja márványból, A másiknak összekorhadt fából. De a teste mindegyiknek porlad, Csakhamar az öreg földbe forrad. Ide járnak özvegyek és árvák, Mint Istenhez az angyali hárfák. Sírva imádkoznak ők térdelve, Szemeiket Istenhez emelve. Ha a temetőre ráborul az éj, Sírok fölött a fáján siró szél. Mintha távol, fátyol hangot hallunk S a visszhang i* szél: .Feltámadunk !" Temetőnek szomorú a tája. Vigaszt is hirdet minden kis fája. Korhadt fakeresztek a sírokon. Feltámadást is látnak egykoron ! Budapest, 1901. október 31. Asztalos Győző, mely nyíláson át a sírboltba, egyenesan Zsolnay sareofágjára lehet látni. A kápolna belső átmérője 9 méter, magassága pedig a mennyezet közepéig 11 és fél méter. A sírboltba a kápolna hátsó részén, az épületből kissé kiszökő fedett folyosón át lépcsőkön leint bejutni, hová a kápolna nyílásán át jön csak némi világosság. A sírbolt közepén egyedül fog állani Zsolnay díszes fehér sarkofágja, melyben a nagyérdemű keramikus örök álmát fogja aludni. A koporsóburok két lépcsősorból álló emelvényre fog helyeztetni, s e burok oldalfalain Zolnay feliratos medeillon arezmája, valamint allegorikus domborművű ábrázolások és ornament díszítések lesznek láthatók. __ A sírbolt a kápolna padlójától számítva 4 méter mély, az egész síremlék külső magassága pedig a földszinttől az angyallal együtt 33 méter. Maga az egész épület pyrogranittal van burkolva, mely anyagnak itt minden kiválósága érvényre jut. Az épület távolabbról nézve, a körülzáró fallal együtt, — melyen az oszlopok között kör alakú áttört kereszt betétek vannak — impozánsan tekint le reánk már is; de majd csak akkor érvényesülhet teljes szépségében, ha egészen elkészül, mert a terv szerint széles kőfallal elzárt lépcsőzetes út fog vezetni nagy előkörrel a Felső-Vámház utczától egye aanen az emlékhez, mely körül szelídre változik mind m s a síremlék örökké emlékeztetni fog bennünket a magyar kararamikai ipar nagy halottjára. -y -a. ” Azon tisztelt előfizetőinket, kik az október hó végén lejárt előfizetési dijaikkal hátralékban van nak, annak mielőbbi megújítására tisztelettel kérjüik. TR Az előfizetési ár helyben és vidékre . Évenkint . . 24 korona. Félévenkint . 12 „ Negyedévenkint 6 „ A „Pécsi Napló“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Temető. Temetőnek szomoru a tája, Siralmat hirdet minden kis fája. Korhadt fakeresztek a sírokon, Lengő vadvirágok a dombokon. Szomorufűz között kis kápolna, Mintha jövevénynek válaszolna. Feléje int dúsan harangjával. Messze néző, keresztes tornyával, Ha megkondul ez a kicsiny harang, Messze-messze hallik, giling-galang! Megnyílik a temető kapuja, Uj lakat hős, városa, faluja. Megásva, nyitva áll a sirhalom, Miben nincs többé semmi fájdalom. Dübörögve száll le a koporsó, Nincs több útja, ez volt az utolsó. Elhagyja a harang bús danáját - S letűzik a holtnak fejfáját. A sirásó ad házat, domborut, Ráteszik a virágos koszorút. Nincs itt már gyűlölet és szenvedés, Nincs itt már irigység és vezeklés. Eloszlat mindent, mindent a halál, Lesújt karjával, kire hogy talál. A temetőben, mély sirgödörben, Hol bogarak dönögnek örömben, Csendes álommal térünk pihenni, Ránk madarak szállnak, dalt zengeni. Pécsi Napló 1101. november 1. Halottak napján. — APécsi Napló* eredeti tárczája. — Az elköltözötteknek csendes nyughelyéhez, hova nem hatol el a küzdelmes élet idegrontó lármája, hol soha sincs öröm, csak mindig mélységes bánat, zarándokol ma az élők serege. „Vesd le saruidat, mert szent e hely, hova lépsz" mondotta az Úr. Azok is, akik eljönnek ma egy-egy sírdombhoz, mielőtt belépnek azon a kapun, mely az élőket a magtértektől elválasztja, vessék le magukról a gyűlöletet, az irigységet, az ellenségeskedést s ne hozzanak magukkal szivükben egyebet annál a szeretetnél, a mely egyedül boldogít, egyedül emel fel. A ki nem képes uralkodni önönmagán, ki nem tud megbocsájtani soha, kinek szivében nem csendül meg az irgalom hangja, az maradjon kívül s ne lépje át küszöbét annak a helynek, a hol csak a csendes béke tanyáz. A csendes béke s az örök nyugalom. Dtet nem bántja többé az életnak gondja, nem szorul el szivük a kemény tusa látásán, melyet ide fönn vívunk; idegeiket nem hatja át semmi szenvedély, ők min-