Pécsi Napló, 1902. március (11. évfolyam, 50-74. szám)

1902-03-01 / 50. szám

képviselő testületet; — a főbíró — vá­lasztatja meg a bírót, a nótáriust; — a főbíró — szedi be az adót; — a főbíró — felügyel a rendre és csöndre; *— a főbíró — védi a személyt és vagyont s. a. t. egy szóval a főbíró a járás­­ra, tehát a nép vonzódása, bizalma­s szeretete is csak hozzá fordul azon okból, mert folyton érintkezik, minden bajos ügyben tőle nyer közvetlen tanácsot, s tőle várja pana­szának méltányos és igazságos elintézését. A közigazgatási hatóságnak ezt a személyét, t. i. a főbírót a földmivelő nép akkor is legszívesebben fogja látni, mi­dőn az a kötelező tagosításhoz szükséges előtanulmányozások, munkálatok és ké­születek végett a községben megjelenni fog, mert előzőleg meggyőződve lesz arról, hogy az a járási főbíró bármily keserű vagy szigorú legyen is a törvény rendel­kezése, mégis tud oly módozatot, bír oly eszközökkel, melyek segedelmével a leg­­szigorúbb eljárást szolidabb alakba bírja oda állítani. A törvényhozó testület által megal­kotandó tagosítási törvénynek oly határo­zottnak kell tenni, hogy abból kifolyólag a helyszínes végrehajtás alkalmával csak is­­facttv kérdések lehessenek tárgyal­­hatók. Minden további fiskális okoskodás, és az által előidézhető pörlekedés vagy ítélet­hozás eltávolítva lévén, a közigaz­gatási hatóság I. foka t.i. a főbíró által a helyszínes eljáráskor minden kérdés köny­­nyen és egyszerűen lesz elintézhető. Vala­mely formahiba, eljárási panasz, vagy anyagi kérelem a vármegye közigazgatási bizottsága mint II. fokú és a földmivelési minisztérium, mint III. fokú hatóságnál röviden orvo­solható. Ha az a földmives- osztály és nép an­nak úján és módja szerint a tagosítás ezésszerűségérőől, anyagi hasznáról, föltétlen szükségességéről, valamint nagyhorderejű jövőjéről és a törvény kötelező erejének helyességéről kellőleg kitanítva lesz ; — ha azután a járási főbíró a gazdasági egyesületnek megye, vagy járás szerte jól ismert valamely tagjával a községben megjelenik ; — kiszállásának okát elmondja s megmagyarázza; — a néppel annak nyelvén és ízlése szerént beszél, mert hisz, mint közigazgatási tisztviselő ismeri an­nak minden csinyját-bingját, sőt a lakosság minden tagját, nem lehet föltételezni oly ese­ményt, mely a kötelező tagosításnak vég­rehajtását bármely oldalról akadályozhatná.­­ Magától értetődik azonban, hogy egy­részről a törvénynek oly határozottnak, könny­en megérthetőnek és világos tartal­múnak kell lennie ,hogy annak félrema­gyarázása lehetetlen legyen ; — másrészről a törvény végrehajtójára nézve kiadandó miniszteri utasításokban minden egyes közreműködőnek hatáskörét oly szabato­san kell körülírni, hogy túlkapások, sza­bálytalanságok helyet ne foglalhassanak. Vegyük most Konczkés­­alá a királyi bíróságokat. Az ezeknél alkalmazott és kinevezett hivatalnokok a­­nép előtt isme­retlenek ; ismeretlenek pedig nem csak azért, mert folyton változnak, mennek és jönnek, mig a közigazgatási tisztviselők — ha tovább nem is — legalább a hat éri választási cziklusban maradandók; —­­nem ismeretlenek legfőkép szért, mert a földmivelő-osztály csak azon rétegével érintkeznek, mely az igazságszolgáltatás után szomjadozik; — ismerik tehát a tirályi járásbíróságok hivatalnokait rész­ben a pörlekedő felek, — részben az aktiv és passzív adóságokból elősdiek; de a munka, a szorgalom, a béke­szerető em­berek — legföljebb látásból ismerik, mint­hogy ezek sem a tárgyalási termeket, sem a tajokkönyv­tárakat föl nem kere­sik ; minélfogva a kérdéses hivatalnok urakat annál kevésbé ismerik, mert azok legtöbbnyire az ország más vár­megyéiből származván be, nem honfi­társaknak,­­ nem idegeneknek tekintet­nek. — A fölsőbb bíróságok t. i. törvény­szék , királyi tábla és kúria birái pedig a földmivelő osztály előtt oly .dii minorum gentium,“ — oly noli me tangere egyé­nek, kikre föltekinteni is alig mer, annál kevésbbé, hogy azokkal bizalmas, őszinte érintkezbe bocsátkoznék. Hiányzik tehát azon természetes ka­pocs és viszony, mely a közigazgatás tisztviselői és a nép közt létezik, s hiány­zik azon bizalom, melylyel a nép sz­ó megválasztott tisztviselőjét fogadja és szavainak hitelt ia ad. A mindennapi élet tapasztalatai, az élet praktikuma és nem valamely elvi álláspont, vagy ellenszenv vezetett ennél fogva bennünket annak kijelentésére, hogy a kötelező tagosítás iránt alkotandó tör­vény végrehajtása egyedül a közigazga­tási hatóságokra bízassák, mert ezek a jel­zett eljárást minden emotió nélkül, sima lefolyás mellett lesznek képesek kerese­tül vinni; m­ig viszont a királyi bírósá­gok csak is karhatalom alkalmazása mel­lett boldogulhatnak, melynél — számtalan esetben — vér is folyna; már pedig sze­gény magyar vár annyi folyt — hiába, hogy kerülni kell minden alkalmat annak előidézhetésére. Mindezekkel nem öleltük föl azon anyagot, melyet a tagosításnak kötelező erővel való kimondása mellett fölhozni lehetne s kellene; azonban egy provinczi­­ális napi­lap keretébe az a nélkül be nem illeszthető volna, hogy röpirat jellegét föl ne vegye. Czikkünk végbefejezése előtt azon­ban egyet még föl kell elmlítenünk. Nagy hálával tartozunk a földmivelési miniszternek, hogy a nemes kebel­ben megérett és szép hazánk jólétének előmozdítását czélzó „új tagosítás” iránt való tervét a nagy­közönséggel kö­zölte az által, hogy a törvényhatóságokat és gazdasági egyesületeket véleményes nyilatkozatra fölhívta és ez által alkalmat nyújtott­­ laikusoknak is, hogy a kérdés­hez — ha nem is teljes illetékességgel, de annál nagyobb jó­akarattal hozzá­szól­hassanak. Nem akarjuk ugyan hinni, vagy állí­tani, hogy a törvényhozás elé terjesztendő új tagosítási törvényjavaslatnak alapját a tör­vény­hatóságok és gazdasági egyesüle­tek részéről beérkezett és terj­esí­tett fel­világosító nyilatkozatok, vagy jelentésük fogják képezni; mert, ha meg is vagyunk arról győződve, hogy ezen munkálatok közt lesz kiváló értékű, mégis biztosra vehetjük, lesz olyan is, mely sem a szál­nak, sem az iránynak meg nem felel, ha ezért érdekes és tanulságos anyagot fog­nak a kérdéses nyilatkozatok nyújtani. A tagosítás problémáját esik ia titűnő gazdász, a hason ügyekben tapasz­talt és jártas mérnök, és az úrbéri viszo­nyokat practikumból ismert ügyvéd old­hatja meg. Ily egyénekből alkotott bizottságnak szakvéleménye azután átadható egy tágabb körű, mindenféle elemekből összeállított bizottságnak, mely már a codificalionália munkálatot is teljesítheti. A földmivelési miniszter által föl­támasztott eszme, — azon óriási befo­lyás, melyet ezen eszmének szerencsés megoldása a társadalom egy nagy osztá­lyára t. i. a földmivalással foglalkozókra gyakorol, — az akarat, a szándék, as igyekezet, hogy ő Excaventiájának áldás­­dús eszméje, intentiója tényleg, még pedig könnyen és simán végreh­ajtha­tó tör­vénynyé, egy szóval, hogy az ige testté váljék, adta kezünkbe a tollat. Dixi ergo, et salvavi animam maim. Pécsi Napló 1902. astezia 1 1. A képviselőtiáz ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, február 28. Telt Híz, telt karzat. Tárgyalják pe­dig a magyar udvartartást, a­melyról Nessy és Rátkay azt mondták, hogy nincs, ha Száll miniszterelnök bebizonyította, hogy van és ha nem is oly mértékben, mint kívánatos volna, ha maglesz! A királynak szándékában van nálunk na­gyobb udvartartást tartani. Az ellenzékiek falhozták a Gotterhil­­tét is, meg sok egyebet; minden kérdésre kimerítően válaszolt a miniszterelnök. Felszólalt aztán újból Nassy Pál és sze­mélyes kérdés czímén úgy belekaralt ál­talános derültség mellett a polémiába, hogy az elnök kétszer is megintette. A szünet után folytatták a kisebb távozók költségvetését. Szólott isatát Nessy és utána Major Feranoz. Ali Major­­ Majori áldása a hírlapíróknak, légy üd­vöz. Ő a nyugvópont. Csakhogy bekerült a parlamentbe il . Részletes tudósításunk a következő: Elnök: Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Széchenyi Gyula gróf, Hegedűs Sándor és Cseh Ervin. Jelentések felolvasása után követke­zett a Költségvetés részletes tárgyalása. A királyi udvartartás. Nessy Pál: Magyar királyi udvar­tartás tulajdonképen nincs nálunk sehol. Az udvar Budapestre való átrándulását nem lehet udvartartásnak nevezni. Magyar udvartartást kell létesíteni, mert mostani magyar kir. udvartartás tulajdonképen osztrák s az általunk megszavazott költ­ségek az osztrák polgárok zsebébe vándo

Next