Pécsi Napló, 1902. december (11. évfolyam, 276-298. szám)
1902-12-02 / 276. szám
a kítsák meg a szövetkezetek szövetségét. Cserbán János, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter megbizottja hosszabb szakszerű beszédben ismertete a szövetség nagy horderejét és gazdasági előnyeit. Ezután Galambos Sándor földbirtokos egyetértésre buzdította a gazdákat. Az értekezlet nagy lelkesedéssel elhatározta a szövetség létesítését. Végül Latinovits Géza képviselő lelkes beszédben vázolta Darányi földmivelésügyi miniszternek a gazdák iránti jóakaratú támogatását és indítványára az értekezlet üdvözlő táviratot küldött a miniszterhez. Az értekezlet a miniszter éltetésével ért véget. Náday Ferencz jubileuma. Budapest, nov. 80. (Ered. távirat.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter Náday Ferenczet, a Nemzeti színház tagját, művészi pályájának negyvenedik évfordulója alkalmából a következő levélben üdvözölte : „Igen tisztelt uram! Művészi pályájának negyvenéves évfordulóján szívem egész melegével üdvözlöm. Az a négy évtized, amely alatt Nagyságod kezdő színészből előadó művészeink legkiválóbbjainak sorába emelkedett, a rohamos fejlődés kora volt a magyar közművelődés történetében is. S hogy Magyarország ma a modern nemzetek és társadalmak színvonalán áll, abban igen nagy része van a hazai művészeteknek, így a színművészeteknek is, melynek fejlettségét Nemzeti színházunk oly fényesen igazolja. E kiváló műintézet felvirágzásának legelső tényezője természetesen mindig az a művészgárda volt, melyben Nagyságodat lelkesedése avatta egykor közkatonává, s tehetsége s fáradhatatlan munkássága juttatta a vezérek közé. Hányszor és hányan gyönyörködtünk Nagyságod alakító erejében, előadásának finomságában, humorának ragyogásában, nem felejtve soha, hogy az a játék ott a színpadon a legkomolyabb munka, mely a nemzeti közművelődés emelésére irányul. Épen ezért kedves kötelességemnek tartom, hogy mint a magyar kultúra ez időszerinti vezetője, kifejezést adjak a köszönetnek és elimerésnek, szemben Nagyságod bokros érdemeivel, fényes sikereivel! Az Jsten éltesse és tartsa meg évek hosszú során át Nagyságodat, művészi ereje teljében, erős oszlopául a Nemzeti színháznak, büszkeségére mindannyiunknak ! Fogadja késem őszinte tiszteletem nyilvánítását.“ Itt jegyezzük meg, hogy az örök ifjú Náday Ferenczet Ilonka leánya ezelőtt 10 nappal boldog nagyapává tette. Orosz nagyherczeg a pápánál. Róma, november 30. (Ered. táv.) A pápa ma kihallgatáson fogadta Szergiusz orosz nagyherczeget, és Halász Lajos nevét. Úgy hogy már csendőrökért is küldtek s Bartha Ferencz képviselő fel is szólalt az ellen, mintha ez az ülés istálló vagy korcsma lenne. A zsibongás oly erős volt, hogy Kossuth Ferencz levelét sem engedték felolvasni Végre is Csorvássy István elnök kijelente, hogy a gyűlést határozatképtelensége miatt feloszlatja s eredményül kimondja, hogy a jelölt Balogh Mihály. Hiába tiltakozott ez ellen pártja nevében Marton Ferencz ügyvéd , az értekezlet véget ért, mire a sarkadiak és a többi vidéki választók elvonultak Halász lakására a Nemzeti szálló elé s ott nagy lelkesedéssel kikiáltották jelöltté. Halász Lajos a jelöltséget elfogadta és fel is veszi a harczot Balogh Mihály ellen. Sztrájk a marseillei kikötőben. Marseille, november 30. (Ered. táv.) A postaszolgálatot 24—28 órai késéssel sikerült biztosítani. Részben két franczia postagőzös, mely rendes legénységével indult el, részint bérelt és tengerészkatonákkal ellátott hajók, részint idegen hajók gondoskodnak e szolgálatról. A sztrájkolók teljesen nyugodtan viselkednek. Nagy kazánrobbanás. Chicago, nov. 30. (Eredeti távirat.) A swifti húscsomagolási társaságnak abban az épületében, ahol a villamosvilágításhoz szükséges gépezetek vannak, ma kazánrobbanás történt. 11 ember életét vesztette és buszon megsebesültek. Két ember eltűnt. A nagyszalontai mandátum. A nagyszalontai kerületben tegnap volt meg a jelölő értekezlet Csorvássy István elnöklete alatt. A jelölés irtózatos zűrzavar közepette ment végbe. Előbb Csorvássy Istvánt kandidálták, ki visszlépett és Balogh Mihályt a volt képviselő vejét ajánlotta. Erre óriás lárma keletkezett s két teljes óráig kiabálták Balogh Mihály Pécsi Napló 1902. deczember 2. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, deczember 1. A válságról ma már nem is beszéltek. Minden ellenzéki vérmes remény szétoszlott, miként a buborék, mihelyt Apponyi Albert gróf és báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter megjelentek a folyosón, majd az ülésteremben, mindketten a legnyugodtabb magatartással végezve dolgait és társalogva a kormány fejével Széll Kálmán miniszterelnökkel. — Ez tehát nem sikerült — szóltak elégedetten a szabadelvűek. Az indemnity vitát ma Barta Ödön kezdte meg és már szokása szerint ismét mérges volt. Előbb a horvátokra, aztán a bánra, majd a kormányra és a kormányelnökre, de a legdühösebb volt a ház maga, mert Barta szűk beszédet ígért és lett olyan tág, amelybe minden belefért és amelynek se vége, se hoszsza nem volt. Egyébként meg kell vallanunk, hogy amit a horvátokról mondott, abban sok igaza volt. E részét beszédének nemcsak a pártja, de a jobboldal is figyelemmel hallgatta. A legérdekesebb azonban beszédében az volt, hogy Beöthy Ákos egyre kontrázott neki, úgy hogy néha úgy tűnt fel, mintha Beöthy beszélne, vagy mintha mind aketten egyszerre beszélnének. Még négy szónoka van az indemnitinek, remélhető tehát, hogy e hét végéig mégis csak véget ér a vita. * Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, báró Fejérváry Géza, Lukács László, Darányi Ignácz és Cseh Ervin. Elnök fél 11-kor megnyitja az ülést és beterjeszti az elnöki irományokat. Következett az indemniti tárgyalásának folytatása. Barta Ödön: Beszédét lehetőleg szűk keretbe foglalja, mert igen röviden lehet megindokolnia a kormány elleni bizalmatlanságát, csupán utalni kell az elvi ellentétekre, az ország mai helyzetére és akkor a bizalmatlanság kézenfekvő. Ellentétben van a miniszterelnökkel az 1899-iki kérdéses törvénycikk magyarázatát illetőleg. Mert a gazdasági önállóság megteremtése benne van a törvényben és a miniszterelnök meg is tagadja, holott a kormány maga is akarta annak kifejezését, mert szüksége volt arra, hogy magát másokkal szemben felfegyverezze. Szól ezután a horvát dolgokról. Szerinte téves információkból indultak ki a horvát képviselők, amikor minket támadnak a saját hibáikért és mulasztásaikért. Ez eszébe juttatja a farkas és bárány meséjét. A bárányok mi vagyunk, mert nem mi zavarjuk a vizet, hanem a horvátok, amikor belső zavargásaikat, illetve azok kutforrásait eltitkolni akarják. Tamasics horvát képviselő boldog ember, mert két hazája van: horvát és magyar, holott némelyek azt tartják, hogy egy embernek csak egy hazája lehet. Az 1868. XXX. t.-cz., amelyet jórészt maguk a horvátok csináltak, kimondja, hogy a horvátok horvát községi illetőségű magyar állampolgárok, mégis külön horvát hazafiságot emlegetnek. Beszédeik is úgy hallatszanak, mint akik Bécsnek panaszkodnak inkább, mint nekünk. (Tetszés a szélbalon) A horvát viszonyok, úgy látja, nem előnyünkre, hanem hátrányunkra változtak. Ezután Héderváry gróf horvát bánt támadja, akit elsősorban okol a horvát és szerb zavargások miatt. (Közbeszólások a horvátok részéről.) Nem érti, miért érzékenykednek a horvátok, ha a bánról van szó, hiszen a bán a magyar állam egyik hivatalos közege, akit itt jogosan vonnak a felelősségre. (Zajos tetszés a szélbálon.) A bánnak igen jól kellett volna ismernie a zágrábi viszonyokat, elég ideje van ott, mégis a legválságosabb időkben ott hagyta Zágrábot, egy gyámoltalan helyettesre bízta a kormányzást és fürdőre ment. Nahát akkor a bécsi műnyelven szólva, megérdemli, hogy „gengens baden !“ (Derültség, élénk tetszés.) Hiszen ez az eljárása okozta, hogy a statárium megszüntetését ők (a szélbal) eszközölték ki a pénzügyi bizottságban. (Élénk helyeslés a szélbalon.) Ő úgy látja, hogy Horvátországban erősen kaczérkodnak a macedónokkal, albánokkal és arrafelé gravitálnak is A kiinduló pontja ennek Bécsben van, és az izgatás szálai onnan futnak szét, hiszen a legutóbbi zavargás is egy Bécsben élő diák czikkéből eredt, mert a bán Bécsba küldi azokat az ifjakat, akiket az adminisztráczióban használni akar. (Zaj a szélbalon.) Nyolcz napig folyt a tintaharcz Zágrábban e czikk miatt és a bán, a les egész könnyedséggel koboztat el egyes magyar újságokat, nem merte az izgató horvát lapot elkoboztatni, hogy a méregfog így kihulljon. Hosszan fejtegeti, hogy Pliverics tanait hirdetik Horvátországban. A zavargás óta azonban a bán bizonyára már jelentette a miniszterelnöknek, hogy a Sipka szorosban minden csendes. (Derültség.) Beöthy Ákos: Varsóban minden csöndes ! Ez az analógia. Barta Ödön: Rátér a horvát pénzügyi dolgokra Azt mondta itt Tamasics, hogy Magyarországnak is vannak adósságai, Horvátországnak is van, nem lehet szemükre vetni tehát, hogy őket eltartják. Holott ez óriási tévedés. Beöthy Ákos: Persze, hogy tévedés ! Hallatlan! Barta: Hiszen a horvátok könnyebb helyzetben vannak, mint mi, mert mi minden kiadásukat fedezzük, tartozásaikkal pedig nem törődnek. Hiszen eddig 138 milliót fizettünk érettük. Beöthy Ákos : És még ők beszélnek ! Czajáry Géza: Talán Barta Ödön beszél és nem Beöthy Ákos. (Helyeslés jobbról.) Barta Ödön: Mindezek után arra kéri a horvátokat ismételten, hogy ne érzékenykedjenek és ha nem akarják, hogy hazafiságukban kételkedjenek, ne azt vitassák, hogy nekünk nem fáj az, ami nekik fáj, hanem bizonyítsák be, hogy a mi érdé.