Pécsi Napló, 1902. december (11. évfolyam, 276-298. szám)

1902-12-02 / 276. szám

a­ kítsák meg a szövetkezetek szövetségét. Cserbán János, Darányi Ignácz földmive­­lésügyi miniszter megbizottja hosszabb szakszerű beszédben ismertete a szövetség nagy horderejét és gazdasági előnyeit. Ezután Galambos Sándor földbirtokos egyetértésre buzdította a gazdákat. Az értekezlet nagy lelkesedéssel elhatározta a szövetség létesítését. Végül Latinovits Géza képviselő lelkes beszédben vázolta Darányi földmivelésügyi miniszternek a gazdák iránti jóakaratú támogatását és indítványára az értekezlet üdvözlő távi­ratot küldött a miniszterhez. Az értekezlet a miniszter éltetésével ért véget. Náday Ferencz jubileuma. Budapest, nov. 80. (Ered. távirat.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter Náday Ferenczet, a Nemzeti színház tagját, művészi pályájának negyve­nedik évfordulója alkalmából a következő levélben üdvözölte : „Igen tisztelt uram! Művészi pályájának negyvenéves évfordulóján szívem egész melegével üdvözlöm. Az a négy évtized, amely alatt Nagysá­god kezdő színészből előadó művészeink legkiválóbb­jainak sorába emelkedett, a rohamos fejlődés kora volt a magyar közművelődés történetében is. S hogy Magyarország ma a modern nemzetek és tár­sadalmak színvonalán áll, abban igen nagy része van a hazai művészeteknek, így a színművésze­teknek is, melynek fejlettségét Nemzeti színházunk oly fényesen igazolja. E kiváló műintézet felvirágzásának legelső tényezője természetesen mindig az a művészgárda volt, melyben Nagyságodat lelkesedése avatta egy­kor közkatonává, s tehetsége s fáradhatatlan mun­kássága juttatta a vezérek közé. Hányszor és hányan gyönyörködtünk Nagyságod alakító erejében, elő­adásának finomságában, humorának ragyogásában, nem felejtve soha, hogy az a játék ott a színpadon a legkomolyabb munka, mely a nemzeti közművelő­dés emelésére irányul. Épen ezért kedves kötelességemnek tartom, hogy mint a magyar kultúra ez időszerinti vezetője, kifejezést adjak a köszönetnek és elimerésnek, szemben Nagyságod bokros érdemeivel, fényes si­kereivel! Az Jsten éltesse és tartsa meg évek hosszú során át Nagyságodat, művészi ereje teljében, erős oszlopául a Nemzeti színháznak, büszkeségére mind­annyiunknak ! Fogadja késem őszinte tiszteletem nyilvání­tását.“ Itt jegyezzük meg, hogy az örök ifjú Náday Ferenczet Ilonka leánya ezelőtt 10 nappal boldog nagyapává tette. Orosz nagyherczeg a pápánál. Róma, november 30. (Ered. táv.) A pápa ma kihallgatáson fogadta Szer­­giusz orosz nagyherczeget, és Halász Lajos nevét. Úgy hogy már csendőrökért is küldtek s Bartha Ferencz képviselő fel is szólalt az ellen, mintha ez az ülés istálló vagy korcsma lenne. A zsibongás oly erős volt, hogy Kossuth Ferencz levelét sem engedték felolvasni Végre is Csorvássy István elnök kijelente, hogy a gyűlést határozatképtelensége miatt feloszlatja s eredményül kimondja, hogy a jelölt Balogh Mihály. Hiába tiltakozott ez ellen pártja nevében Marton Ferencz ügyvéd , az értekezlet véget ért, mire a sarkadiak és a többi vidéki vá­lasztók elvonultak Halász lakására a Nemzeti szálló elé s ott nagy lelkese­déssel kikiáltották jelöltté. Halász Lajos a jelöltséget elfogadta és fel is veszi a harczot Balogh Mihály ellen. Sztrájk a marseillei kikötőben. Marseille, november 30. (Ered. táv.) A postaszolgálatot 24—28 órai késéssel sikerült biztosítani. Részben két franczia postagőzös, mely rendes legénységével in­dult el, részint bérelt és tengerészkato­nákkal ellátott hajók, részint idegen hajók gondoskodnak e szolgálatról. A sztrájko­lók teljesen nyugodtan viselkednek. Nagy kazánrobbanás. Chicago, nov. 30. (Eredeti távirat.) A swifti húscsomagolási társaságnak ab­ban az épületében, ahol a villamosvilágí­­táshoz szükséges gépezetek vannak, ma kazánrobbanás történt. 11 ember életét vesztette és buszon megsebesültek. Két ember eltűnt.­­ A nagyszalontai mandátum. A nagyszalontai kerületben tegnap volt meg a jelölő értekezlet Csorvássy István elnöklete alatt. A jelölés irtózatos zűr­zavar közepette ment végbe. Előbb Csor­vássy Istvánt kandidálták, ki visszlépett és Balogh Mihályt a volt képviselő vejét ajánlotta. Erre óriás lárma keletkezett s két teljes óráig kiabálták Balogh Mihály Pécsi Napló 1902. deczember 2. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, deczember 1. A válságról ma már nem is beszéltek. Minden ellenzéki vérmes remény szétosz­lott, miként a buborék, mihelyt Apponyi Albert gróf és báró Fejérváry Géza hon­védelmi miniszter megjelentek a folyosón, majd az ülésteremben, mindketten a leg­nyugodtabb magatartással végezve dolgait és társalogva a kormány fejével Széll Kálmán miniszterelnökkel. — Ez tehát nem sikerült — szóltak elégedetten a szabadelvűek. Az indemnity vitát ma Barta Ödön kezdte meg és már szokása szerint ismét mérges volt. Előbb a horvátokra, aztán a bánra, majd a kormányra és a kormány­elnökre, de a legdühösebb volt a ház maga, mert Barta szűk beszédet ígért és lett olyan tág, a­melybe minden belefért és a­melynek se vége, se hoszsza nem volt. Egyébként meg kell vallanunk, hogy amit a horvátokról mondott, abban sok igaza volt. E részét beszédének nemcsak a pártja, de a jobboldal is figyelemmel hallgatta. A legérdekesebb azonban beszédében az volt, hogy Beöthy Ákos egyre kontrázott neki, úgy hogy néha úgy tűnt fel, mintha Beöthy beszélne, vagy mintha mind aketten egy­szerre beszélnének. Még négy szónoka van az indemni­­tinek, remélhető tehát, hogy e hét végéig mégis csak véget ér a vita. * Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, báró Fejér­váry Géza, Lukács László, Darányi Ig­nácz és Cseh Ervin. Elnök fél 11-kor megnyitja az ülést és beterjeszti az elnöki irományokat. Következett az indemniti tárgyalásának folytatása. Barta Ödön: Beszédét lehetőleg szűk keretbe foglalja, mert igen röviden lehet megindokolnia a kormány elleni bizalmatlanságát, csupán utaln­i kell az elvi ellentétekre, az ország mai helyze­tére és akkor a bizalmatlanság kézen­fekvő. Ellentétben van a miniszterelnökkel az 1899-iki kérdéses törvényc­ikk magya­rázatát illetőleg. Mert a gazdasági önálló­ság megteremtése benne van a törvény­ben és a miniszterelnök meg is tagadja, holott a kormány maga is akarta annak kifejezését, mert szüksége volt arra, hogy magát másokkal szemben felfegyverezze. Szól ezután a horvát dolgokról. Szerinte téves informác­iókból indultak ki a horvát képviselők, a­mikor minket támadnak a saját hibáikért és mulasztásaikért. Ez eszébe juttatja a farkas és bárány meséjét. A bárányok mi vagyunk, mert nem mi zavarjuk a vizet, hanem a horvátok, a­mikor belső zavargásaikat, illetve azok kutforrásait eltitkolni akarják. Tamasics horvát képviselő boldog ember, mert két hazája van: horvát és magyar, holott némelyek azt tartják, hogy egy embernek csak egy hazája lehet. Az 1868. XXX. t.-cz., a­melyet jórészt maguk a horvátok csi­náltak, kimondja, hogy a horvátok horvát községi illetőségű magyar állampolgárok, mégis külön horvát hazafiságot emleget­nek. Beszédeik is úgy hallatszanak, mint a­kik Bécsnek panaszkodnak inkább, mint nekünk. (Tetszés a szélbalon) A horvát viszonyok, úgy látja, nem előnyünkre, ha­nem hátrányunkra változtak. Ezután Héderváry gróf horvát bánt támadja, akit első­sorban okol a horvát és szerb zavargások miatt. (Közbeszólások a hor­vátok részéről.) Nem érti, miért érzékeny­kednek a horvátok, ha a bánról van szó, hiszen a bán a magyar állam egyik hiva­talos közege, akit itt jogosan vonnak a felelősségre. (Zajos tetszés a szélbálon.) A bánnak igen jól kellett volna ismernie a zágrábi viszonyokat, elég ideje van ott, mégis a legválságosabb időkben ott hagyta Zágrábot, egy gyámoltalan helyettesre bízta a kormányzást és fürdőre ment. Na­hát akkor a bécsi műnyelven szólva, meg­érdemli, hogy „gengens baden !“ (Derült­ség, élénk tetszés.) Hiszen ez az eljárása okozta, hogy a statárium megszüntetését ők (a szélbal) eszközölték ki a pénzügyi bizottságban. (Élénk helyeslés a szélbalon.) Ő úgy látja, hogy Horvátországban erősen kaczérkodnak a mac­edónokkal, albánok­kal és arra­felé gravitálnak is A kiin­duló pontja ennek Bécsben van, és az izgatás szálai onnan futnak szét, hiszen a legutóbbi zavargás is egy Bécsben élő diák czikkéből eredt, mert a bán Bécsba küldi azokat az ifjakat, akiket az admi­­nisztráczióban használni akar. (Zaj a szél­balon.) Nyolcz napig folyt a tintaharcz Zágrábban e czikk miatt és a bán, a les egész könnyedséggel koboztat el egyes magyar újságokat, nem merte az izgató horvát lapot elkoboztatni, hogy a méreg­­fog így kihulljon. Hosszan fejtegeti, hogy Pliverics tanait hirdetik Horvátországban. A zavargás óta azonban a bán bizonyára már jelentette a miniszterelnöknek, hogy a Sipka szorosban minden csendes. (De­rültség.) Beöthy Ákos: Varsóban minden csöndes ! Ez az analógia. Barta Ödön: Rátér a horvát pénz­ügyi dolgokra Azt mondta itt Tamasics, hogy Magyarországnak is vannak adós­ságai, Horvátországnak is van, nem lehet szemükre vetni tehát, hogy őket eltartják. Holott ez óriási tévedés. Beöthy Ákos: Persze, hogy téve­dés ! Hallatlan! Barta: Hiszen a horvátok könnyebb helyzetben vannak, mint mi, mert mi minden kiadásukat fedezzük, tartozásaik­kal pedig nem törődnek. Hiszen eddig 138 milliót fizettünk érettük. Beöthy Ákos : És még ők beszélnek ! Czajáry Géza: Talán Barta Ödön beszél és nem Beöthy Ákos. (Helyeslés jobbról.) Barta Ödön: Mindezek után arra kéri a horvátokat ismételten, hogy ne érzékeny­ked­jenek és ha nem akarják, hogy hazafiságukban kételkedjenek, ne azt vi­tassák, hogy nekünk nem fáj az, ami nekik fáj, hanem bizonyítsák be, hogy a mi érdé.

Next