Pécsi Napló, 1903. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1903-01-01 / 1. szám
1903. január 1. Pécsi Napló Apponyi január 19-én sorsolja ki és ugyanakkor fog ítélni az összeférhetlenségi ügyben. Bemutatta az elnök Heves vármegyésnek az ujonezjutalék emelése ellen beadott kérvényét s ezt a szélsőbal élénk éljenzéssel fogadta. Ekkor felállott Lukács László pénzügyminiszter és általános várakozás közepette beterjesztette Széll Kálmán miniszterelnök nevében a főrendek összeférhetlenségéről szóló törvényjavaslatot. Vártak más előterjesztést is, de a bécsi tárgyalások miatt minden egyébb beterjesztés elmaradt. Még a mai jegyzőkönyvet hitelesítették és azután az ülés véget ért. Bartók Lajos meghalt. — Saját tudósitónk távirata. — Budapest, decz 31. Az újév gyászt hozott a magyarrodalomra. Bartók Lajos, a Kisfaludy- és Petőfi-társaság tagja, magyar költő és drámaíró, volt országgyűlési képviselő ma reggel 7 órakor a Vörös Kereszt-kórházban meghalt. Sajátságos egyéniség szállt sírba Bartók Lajossal. Nagy nyomot nem hagy vissza az irodalomban; művei nem azok közül valók voltak, amelyek irányt szabnak, utat jelölnek, vagy valamely nagy határállomást jelentenek a magyar irodalomban. Mind a mellett jelentősége volt az irodalomban. Neve nagyon gyakran megjelent könyvek czime alatt, a szinlapokon, hírlapokban. Egy elterjedt életlapnak is szerkesztője volt. Szorgalmas és tehetséges munkája volt az irodalomnak s igy halála minden körülmények közt fájdalmas veszteséget jelent. Részvett, mint képviselő a politikában is a közelmúltban. Exponabilis egyéniség volt és így számtalan ellenséget is szerzett magának. Talán több ellenséget, mint jóbarátot. De a politikai pályáról leszorulván, az ellenségek száma is megcsökkent. Most pedig kihűlt teteme előtt el kell némulni minden ellenségnek. Csak azt fájlalja mindenki, hogy egy jeles magyar poétával és drámaíróval szegényebbek lettünk. Olyan poétával, aki sokat küzdött, sokat szenvedett is, de akinek sikerei és eredményei is voltak, amelyek mindig elismerést érdemelnek. Csak ötvenkét éves volt. Életének s férfikorának teljében halt tehát meg. Erdődön született, Szatmár vármegyében 1851. május hó 24-én. Atyja: Bartók Antal, ügyvéd volt. Gimnáziumi tanulmányait Nagy-Bányán, Szatmári és Mármaros-Szigeten végezte, 1868-tól a pesti egyetemen jogot hallgatott. A lapokban elszórtan megjelent költeményeivel és az „Üstökösébe irt humorisztikus verseivel és dolgozataival figyelmet keltvén, 1869-ben Jókai az „Üstökös“ belső munkatársává fogadta, majd a lap önálló vezetését is rábízta. Bartók emellett két évig, 1874. és 1875-ben a Tóth Kálmán Bolond Miskáját is szerkesztette. 1875. végén a Bolond Istók szerkesztését vette át s folytatta 1876. közepéig, így az életlap-irodalom mellett fejlődött ki Bartók irói tehetsége; mint politikai szatirikus a Tisza-párt érdekében működött, kíméletlenül ostorozva a Deák-pártot. A fúzió után a szélsőbaloldalra ment át s megalapítva 1878. elejével a jelenlegi Bolond Istók-ot, melyet mai napig is szerkesztett, támadásaival egykori pártfelei ellen fordult. Az életlapirással kapcsolatban több humorisztikus naptárt is szerkesztett: Don Pedrő naptár 1875-re, Bolond Istók naptára 1880-ra, Mamelukok naptára 1890-re. Verseinek első és második gyűjteménye: Őrtüzek, Budapest 1877. és Rúgott csillagok ugyanott 1879. (Don Pedrő álnévvel), még a politikai költészet művelőjének mutatják s a Kakas Márton modorára vall. Későbbi verseivel a költészet komolyabb nemeihez fordult s nemcsak mint szatírái, hanem mint lírai és drámai költő is folytatta pályáját. „A legszebb“ czimű 3 felvonásos vígjátékával lépett a szinműirás terére (először adták a Nemzeti Színházban 1879. deczember 21-én, megjelent 1880.); ezt követték általán sokkal több költői és színi sikerrel: Kendi Margit, történeti dráma 5 felvonásban (1884) és Thurán Anna, történeti dráma 4 felvonásban, mely az akadémia pályázatán a Péczely-dijat nyerte s a Nemzeti Színházban 1887-ben került színre; megjelent 1888-ban. A méhek, vígjáték három felvonásban, először adták 1899. novemberben, megjelent 1890-ben és Erzsébet királyné, történeti dráma 4 felvonásban, előadták és megjelent 1892-ben. Irt egy bohózatot is: Haluska Benedek, 3 felvonásban (megjelent 1889-ben), melyet a Népszínházban adnak elő és egy operaszöveget: Az Abenszeradzs, Chateaubriand után. Lírai darabjait: Költemények,(1881), Újabb költemények 1883, Kárpáti emlékek (1885-ben, németre fordította Silberstein Adolf 1886-ban) és Erdőzugás (1899.) czim alatt, az elbeszélő költeményeket pedig Téli regék czim alatt adta ki. Utolsó művének, melyet legértékesebb drámájának mondanak, most várják szinrehozatalát a Nemzeti Színházban. Halála körülményeiről a következő tudósításban számolunk be : Ma reggel 7 óra után váltotta meg a halál szenvedéseitől. Tegnap is egész nap önkívületben volt. Utolsó látogatói voltak gróf Szapáry Pál, Fadrusz János és felesége, Jakab Ödön, Csillag Teréz, aki ibolyabokrétát is vitt a betegnek, továbbá Kozma Andor, Pálmai Ilka, Bessenyei Ferencz, Ábrányi Emil, Tarnay Alajos és ifjabb Ábrányi Kornél. Eszméletét a költő csak délelőtt kapta vissza néhány pillanatra s az épp ágya mellett ülő Prém Józsefnek, aki naponta háromszor is meglátogatta, hálásan szorította meg kezét. Délután alább hagyott ideges rángatódzása. Az orvosok injekciókat alkalmaztak és erre csöndesebb lett. Éjjel a beteg mellett Holenda Ada ápolónő virrasztott, aki hajnali 3 órakor adott neki nadszor orvosságot, amelyet azonban a parasztház fehér falához vert fel dülöngő agyagsátorait, az állandó emberi tanyák legszellősebbjeit s ott fogyasztja el kemény természetével, edzett bőrével napjait, ott a regényes czigány ghettóban vajdája és saját jogrendszere uralma alatt. A magyar viseletért rajong, mig a magyar czigány ideálja, sajátságos ellentét — a frakk. Kiczivilizált frakkos úri mivoltával, hegedűjével kezében fáradhatatlanul virraszt ez a menyegzőkön, mulatságokon, mulatóhelyeken és előbb fárad bele a vendég a fizetésbe, mint ő a játszásba. Arczszíne barna, fogsora alabástrom fehér. Hallása kitűnő, tapintási érzéke fenomális, szeme sasszem. Foglalkozása : pénzért apostoloskodik, a magyar zene papja s született prédikátora. A czigángyermek, kit a társadalom eltaszít magától, megragadja mentő horgonyát, a hangszert, legyen az akár hegedű, czimbalom, akár klarinet, az lesz hű barátja, kebelében mindene, lángoló vágya, tündérálma, szeretője, kenyere. Magáévá teszi első hallásra a dalokat, s így fölkészülve szövetséges társává esküszik egy czigánybandának. A korai fejlesztés által füle bámulatosan finom hallatára tesz szert: a hangjegyek ismeretét és a zeneiskolát legtöbbször mellőzheti: a banda „iskolájában“ úgyszólván egy ugrással ér oda, ahová mások évek múltával, kínos zenei tortúra után jutnak el; a technikai nehézségek legyőzése ép úgy vele születik, mint a kifejező játék. A czigány a magyar dal hivatott előadója. Benne van abban a magyar minden érzése, szerelme, bánatos reménye A múlt század első tizedeinek hírben, dicsőségben úszó, európai hírre is vergődött prímása, akinek a hazai zene kifejlődése legtöbbet köszönhet: Bihari János. Császárok, királyok szorítanak vele kezet, elárasztják minden kegyükkel. Mint zeneszerző adott legklasszikusabb formát a toborzó zenének, indulónak, ő, a kadencziák, figurák és ékítmények atyamestere, örök dicsőségét fogja képezni a Czinka Pannától „kesergő“ alakban hátra maradt világraszóló Rákóczi induló formába öntése. Boka Károly, a czigányprímások ideálja, a 40—50-es alföldi dzsentri világának kedvencze a magyar nótákba annyi törölmetszett, érzést és eredetiséget vitt, mint előtte senki soha „Boka kesergője“ páratlanul áll a magyar zeneirodalomban. Méltó utóda, a czigánzenészek egyik legtehetségesebbike , az aranyifjúság eszménye Patikárus Ferkó férkőzhetett csak egyedül szelleméhez. Liszt Ferencz is számtalanszor felkereste és élvezettel hallgatta játékát. Egy alkalommal saját estélyei egyikén Patikárus hegedűje annyira feltüzelte a zongorakirályt, hogy instrumentumához rohanva kísérte őket zongorán. Azt mondják, hogy ekkor játszott a legelragadóbban. Előkelő czigányspecialista volt Rácz Pál, egy egész hírneves Pharaó generáczió felnevelője. Harminchat fia a Rácz nemzetséghez híven lépett a valóságos iskolát alapító öreg nyomdokába. A pózolással, modorossággal párosult tűz, szétáradó melegség, élénk temperamentum tette jellegzetessé játékát. Bunkó Ferencz, túlzó magasztalói szerint második Bihari, klaszszikus modorával, csillogó nehézségeket, hangmagasságot és mélységet nem ismerő játékával, intelligens megjelenésével a fővárosi úri körök prímás tekintélyévé küzdötte fel magát. Sárközy Ferencz úgy aktív virtuóz, mint számtalan a maga idejében keresett csárdás tánczdarab nóta szerzője az 1848-iki szabadságharczban hadnagyi ranggal zenekar vezetőként szerepelt, annak lezajlása után pedig hódító útra kelt a kontinens országaiban, első estéjeként a magyar véralkotását tolva mindenütt előtérbe és söpörve a záporként hulló pénzt s babért. Berkest, az úri kaszinó kedvenczét, az öreg Rácz versenytársát fenomális gyászmenetben kísérte ki az utolsó útjára az egész mágnás világ. Száz czigány száz hegedűje keseregte szívrehatóan a nagy veszteséget. Nem rég dőlt ki a magyar zene apostolainak sorából Vörös Jancsi, a magyar zene Athénjének, Győrnek, néhai hírneves prímása. Az öreg pátriárka a fejedelmi udvarok szívesen látott, kitüntetésekkel elhalmozott muzsikusa volt. Ezek a zene istenasszonyától megihletett czigánydinasztiák ősapjai. * Az oláh, az „örök czigány“ foltos, kormos sátora alatt az őstermészet ölén éli bujdosva világát, retteg a megrendszabályozás riasztó gondolatától is. Este jön s virradóra felszedi sátorfáját, eltűnik. Versenyt fut „fülig mezítláb“ a száguldó porfelhővel, a lába nyomadékát sárga homokkal, puha fehér hóval söpri be a szél. Vagy ott a legszélső 3