Pécsi Napló, 1903. február (12. évfolyam, 26-48. szám)
1903-02-01 / 26. szám
1903. február 1. Pécsi Napló szerezzenek katonai téren is. A katonai javaslatokat nem fogadja el. (Helyeslés a szélbalon.) Beöthy Ákos: A legvakmerőbb merényletnek tartja azt a követelést, melyet a hadügyi kormány a magyar kormány asszisztencziájával követel. E követeléssel szemben jogosultnak tartja a legélesebb megtorlást, a legerősebb parlamenti fegyverkezést, az obstrukciót sem zárva ki. Erőszakos kormánynyal szemben nemcsak jogosult, de kötelesség is obstruálni, de jog van reá, amikor ilyen javaslatokkal állanak elő, mint a jelenlegi is. A hadügyi kormányzat a szentháromság nevében követeli az újonczemelést. A fiú a honvédelmi miniszter, az atya a miniszterelnök és a szentlélek a pénzügyminiszter. (Derültség.) Ezek a még megújhodó katonai követelések a militarizmus túltengését jelentik és az egész csak katonásdijáték Ez a követelés nem tiszta munka. Ismeri ezt a múltból. Elsorolja, hogy 1886-ban a népfölkelői törvény tárgyalásával, majd később a póttartalékosok behívásáról szóló törvénynél megmondta, hogy a létszámemelés olyan diszkreczionális hatalmat biztosít a hadügyi kormányzatnak, amelynek erejénél fogva soha sem lehet tudni, mennyi a békelétszám, mennyi a hadilétszám és általában, hogy mekkora a hadsereg ! Sokszor tett ő ez iránt kérdést a delegáczióban, de sohasem kapott rá határozott választ. (Zaj a szélbalon.) Thaly: Minek ment be a delegáczióba ?! Beöthy : Épen az a hiba, hogy önök be nem mennek a delegáczióba. Mert ezzel csak a hadügyi kormány malmára hajtják a vizet. Az ellenőrzés miatt kell bemenniök ! Felkiáltások a szélbalon: Elegen vannak benn ! Rakovszky István: Kevesen vagyunk, ez a baj! — Egy kis hamutartót. Adott egyet. Megmondta az árát. Szó nélkül kifizettem. A másik pillanatban szédülő fejjel indultam kifelé. Ott voltam az ajtónál, az asszony utánam szólt: — A hamutartót itt tetszett hagyni. Mosolyogva nyújtotta felém, mintha csak zavaromon nevetett volna. A mosolyában, szemének villanásában megismertem a kis Brodberg Sarolta mosolyát, szeme villanását, de csak olyan bizonytalanul, mintha csak messzi ködön át láttam volna. Kifosztott lélekkel, elgyötörten rohantam le a vasúti állomáshoz. Kínzó, fájdalmas eltompulás nehezedett az agyamra és olykor megriadva tekintettem hátra, mintha csak valami rém üldözne. Valósággal menekültem a kis városkából. Az az érzés vett rajtam erőt, mint amikor az ember azt álmodja, hogy egy magas szikláról fejjel zuhan le az alant tátongó mély hasadékba. Egy hosszú kert mellett mentem el. A hamutartó a kezemben volt. Gondolkodás nélkül átdobtam a kerítésen. Ott hagytam. Csak akkor eszméltem fel, ahogy már fenn ültem a kis vicinálison. Ezóta egyre úgy érzem, mintha ..valamit elvesztettem volna magamból. Üres lett, elhagyott megint a lakásom. Ismét a régi irtózat fog el, ha éjfél felé haza készülök. Csak a bántó magánosság várakozik ott reám, más senki. Ezóta hiába próbálkozom magam elé idézni a kis Brodberg Sárika képét. Ha meg is jelen olykor, menten odatolakodik eléje az az elhízott, lompos, korán megvénült asszony, karján a kisgyerekkel, Adlerné . . . Beöthy: Az a meggyőződése, hogy a létszámemelést sem a nemzetközi okok, sem a hadügyi kormány felelőssége nem követeli. (Helyeslés balról.) Mindig a nagyhatalmi állással jönnek elő. Ezt a nagyhatalmi állást még soha senki sem definiálta. Három szempont jöhet tekintetbe. A monarchia imponálása elsőbb, de nem a hadseregek imponálnak, hanem valamely állam jóléte, gazdasági ereje, mint ezt Észak-Amerika bizonyítja, amelynek hadserege alig van. A második volna a hódítás. Ezt hivatalosan megcáfolták. Maradna még a defensív politika, de azért az újonczemelésre szükség nincs. Deák Ferencz is tiltakozott az ellen, hogy a nagy hatalmi állás miatt szaporítsák a hadsereget és költségeit. Semmi egyéb szükség tehát nincs, mint az uralkodóház családi politikáját táplálni. (Tetszés az ellenzéken.) Hosszabban fejtegeti miként esett el Ausztria olasz és német tartományaitól és az csak Ausztriára volt szerencse. A hármas szövetség sem kívánja a szaporítást mert a kötött szerződést mindenki ismeri és ott sehol sem áll az, hogy a katonaságot szaporítani kell. Rakovszky: Bülow is az mondta, hogy kevesebb katona kell. Beöthy: Négy kapitulácziót szolgált már ki: négy hadügyminisztert. Ismer tehát egyet-mást a benső ügyekből. A hadügyi kormány mindig az orosz mumussal fenyegetőzik, így emelték fel mindig a hadügyi költségeket az ijesztgetésekkel és amikor a hadügyi kormány besepert mindent, akkor jön a külügyminiszter rózsával a szalonkabátja gomblyukában és kijelenti sehol sincs baj, békében vagyunk. (Elénk derültség.) Így emelték fel a krakói várat, igy csinálták meg a krakói sátortábort és igy szavaztak meg kétféle Mannlicher-fegyvert, mert a delegáczió mindig elkábult, és fizetett. Ami pedig a keleti kérdést illeti, ez van is, nincs is, ahogyan a diplomaták akarják. De ha a balkán államok miatt nézeteltérés van köztünk, akkor nem kellett volna megengedni az orosz-török háborút, Bosznia okkupáczióját és békén kellett volna hagyni Törökországot, amelynek épségét a párisi szerződés biztosította. Több példát hoz fel arra, hogy a hadügyi kormány mindig presszióval szorította ki a költségeket. De ha nagy is a hadügyi kormány felelőssége, még nagyobb a törvényhozásé, amelynek a polgárok vagyoni jólétéről kell elsősorban gondoskodni. (Élénk tetszés.) Támadó háborútól nem fél, azt kizártnak tartja, mert ma már dinasztikus háború nincs, csak a népek összekülönbözése csinálhat háborút. Ha ez az eset áll fenn, mondják meg nyíltan és őszintén. Ha nem mondják meg, nem hisz a mumusban. A hivatalos mesékkel le kell végre számolni. A nemzetet egyre kiszivattyúzni nem lehet és nem szabad, mert e miatt nem tudunk államisággá fejlődni. A javaslatot nem fogadja el. (Éljenzés balról.) Szünet után. Kelemen Béla az önálló hadsereg felállítását kívánja, de addig is, amíg ez meg nem történik, kívánja, hogy a magyar ezredekben szolgáló tisztek tegyék le a magyar állampolgári esküt és akkor mint magyar állampolgárok tudni fogják kötelességeiket és inkább lehet bízni hazafiságukban. A honvédségnek tüzérséggel való ellátását is kívánja. Tiltakozik a nemzet újabb megterheltetése ellen. A javaslatot nem fogadja el. (Éljenzés a szélbalon.) Elnök javaslatára kedden a Győrffyügyben kisorsolják az összeférhetlenségi Ítélőbizottságot és azután folytatják a katonai vitát. Következtek az interpellációk. A boncztani intézet, Benedek János az Ajtay-féle sajtóper alkalmából az egyetemi boncztani intézetben előforduló üzelmek tárgyában interpellálta még a kultuszminisztert. Wlassics Gyula miniszter válaszában elmondja a Csorba nevű szolga elleni fegyelmi vizsgálat adatait. Csorbát bűnösnek találták. Bosszúból vádolta Ajtayt, aki magának az esküdtszék előtt elégtételt szerzett. Az 1903-iki költségvetésben egy új hullaház költségeit vette fel, ahol rendőri közegek felügyelete alatt kezeltetnek a hullák, kiemeli Ajtay tudományos érdemeit és kéri válaszát tudomásul venni. A ház azt tudomásul vette. Nessi szerdán mondja el interpelláczióját. Ezzel az ülés véget ért. Háztartási iskola Pécsett, Pécs, január 31. Sok minden változott meg az utóbbi időben. Régebben minden jobb családban bő alkalma nyílt a leányoknak a háztartási teendőket otthon elsajátítani, de gondos anyák még ezt sem tartották elégségesnek. Leányaikat azért, ha csak lehetséges volt, nagyobb konyhákban helyezték el, hogy a főzés tudományából többet sajátítsanak el, mint amennyit otthonn megtanulhattak. De hát ma, midőn nem egy család étkezik vendéglőből, sok leány megy úgy férjhez, hogy egy jó levest sem tud elkészíteni. Az egyik azt hiszi, hogy erre nem lesz szüksége, a másik pedig azt a meggyőződést táplálja, hogy majd „belejön.“ Pedig egész életében nem jut soha oda, hogy változatos jóízű ételekkel lássa el asztalát s hogy cselédje ne azt gondolja róla, miszerint ő többet tud, mint a nagysága. Mert nem oly könnyű dolog ám ez sem. Könnyűnek az tartja, aki nem ért hozzá. Aztán a jourok, a látogatások és sok apró-cseprő dolog, sok kényelem elfoglalja a lányok idejét; a mama nem tudja őket elég szigorúan, rendszeresen munkához fogni; amit nem egy mama már csak azért sem tesz, mert az már ma nem divat többé. Talán meg is szólnák, ha leányát reggeli 6 órakor felkeltené, hogy munkához lásson, így aztán nem tanul meg a leány komolyan, kitartón dolgozni, munkája csak afféle műkedvelés, miből nagy kár háramlik mind reá, mind családjára s az egész társadalomra. Ezen a bajon is tudni kell segíteni, arra valók a háztartási iskolák. Németország minden nagyobb városában állítottak már fel ilyeneket és nálunk is nem egy működik évek óta áldásosan. A pécsi tanítónők egyesületének közgyűlése határozatilag kimondta, hogy a műveit családok leányai részére háztartási iskolát állít fel, hol azok céltudatos vezetés alatt a háztartási munkák minden ágában, takarítás, mosás és vasalásban, főzésben és kertészkedésben alapos jártasságot sajátítsanak el. A választmány jelenleg a részletes terv elkészítésével foglalkozik, mert az intézményt már a közeljövőben óhajtják életbe léptetni.