Pécsi Napló, 1903. február (12. évfolyam, 26-48. szám)

1903-02-01 / 26. szám

1903. február 1. Pécsi Napló szerezzenek katonai téren is. A katonai javaslatokat nem fogadja el. (Helyeslés a szélbalon.) Beöthy Ákos: A legvakmerőbb merényletnek tartja azt a követelést, me­lyet a hadügyi kormány a magyar kor­mány asszisztencziájával követel. E kö­veteléssel szemben jogosultnak tartja a legélesebb megtorlást, a legerősebb parla­menti fegyverkezést, az obstrukc­iót sem zárva ki. Erőszakos kormánynyal szem­ben nemcsak jogosult, de kö­telesség is obstruálni, de jog van reá, a­mikor ilyen javaslatokkal állanak elő, mint a jelen­legi is. A hadügyi kormányzat a szent­­háromság nevében követeli az újoncz­­emelést. A fiú a honvédelmi miniszter, az atya a miniszterelnök és a szentlélek a pénzügyminiszter. (Derültség.) Ezek a még megújhodó katonai követelések a militarizmus túltengését jelentik és az egész csak katonásdijáték Ez a követelés nem tiszta munka. Ismeri ezt a múltból. Elsorolja, hogy 1886-ban a népfölkelői törvény tárgyalásával, majd később a póttartalékosok behívásáról szóló törvénynél megmondta, hogy a létszám­­emelés olyan diszkreczionális hatalmat biztosít a hadügyi kormányzatnak, a­mely­nek erejénél fogva soha sem lehet tudni, mennyi a békelétszám, mennyi a hadi­létszám és általában, hogy mekkora a hadsereg ! Sokszor tett ő ez iránt kérdést a delegáczióban, de sohasem kapott rá határozott választ. (Zaj a szélbalon.) Thaly: Minek ment be a delegá­­czióba ?! Beöthy : Épen az a hiba, hogy önök be nem mennek a delegáczióba. Mert ezzel csak a hadügyi kormány malmára hajtják a vizet. Az ellenőrzés miatt kell bemenniök ! Felkiáltások a szélbalon: Elegen vannak benn ! Rakovszky István: Kevesen va­gyunk, ez a baj! — Egy kis hamu­tartót. Adott egyet. Megmondta az árát. Szó nélkül kifizettem. A másik pillanat­ban szédülő fejjel indultam kifelé. Ott vol­tam az ajtónál, az asszony utánam szólt: — A hamutartót itt tetszett hagyni. Mosolyogva nyújtotta felém, mintha csak zavaromon nevetett volna. A moso­lyában, szemének villanásában megismer­tem a kis Brodberg Sarolta mosolyát, szeme villanását, de csak olyan bizony­talanul, mintha csak messzi ködön át lát­tam volna. Kifosztott lélekkel, elgyötörten ro­hantam le a vasúti állomáshoz. Kínzó, fájdalmas eltompulás nehezedett az agyamra és olykor megriadva tekintettem hátra, mintha csak valami rém üldözne. Való­sággal menekültem a kis városkából. Az az érzés vett rajtam erőt, mint amikor az ember azt álmodja, hogy egy magas sziklá­ról fejjel zuhan le az alant tátongó mély hasadékba. Egy hosszú kert mellett mentem el. A hamutartó a kezemben volt. Gon­dolkodás nélkül átdobtam a kerítésen. Ott hagytam. Csak akkor eszméltem fel, a­hogy már fenn ültem a kis vic­inálison. Ezóta egyre úgy érzem, mintha ..va­lamit elvesztettem volna magamból. Üres lett, elhagyott megint a lakásom. Ismét a régi irtózat fog el, ha éjfél felé haza készülök. Csak a bántó magánosság vára­kozik ott reám, más senki. Ezóta hiába próbálkozom magam elé idézni a kis Brod­berg Sárika képét. Ha meg is jelen oly­kor, menten odatolakodik eléje az az el­hízott, lompos, korán megvénült asszony, karján a kis­gyerekkel, Adlerné . . . Beöthy: Az a meggyőződése, hogy a létszámemelést sem a nemzetközi okok, sem a hadügyi kormány felelőssége nem követeli. (Helyeslés balról.) Mindig a nagy­hatalmi állással jönnek elő. Ezt a nagy­hatalmi állást még soha senki sem definiálta. Három szempont jöhet tekintetbe. A mo­narchia imponálása elsőbb, de nem a had­seregek imponálnak, hanem valamely állam jóléte, gazdasági ereje, mint ezt Észak-Amerika bizonyítja, amelynek had­serege alig van. A második volna a hódítás. Ezt hivatalosan megc­áfolták. Maradna még a defensív politika, de azért az újonczeme­­lésre szükség nincs. Deák Ferencz is tilta­kozott az ellen, hogy a nagy hatalmi állás miatt szaporítsák a hadsereget és költsé­geit. Semmi egyéb szükség tehát nincs, mint az uralkodóház családi politikáját táplálni. (Tetszés az ellenzéken.) Hosszab­ban fejtegeti miként esett el Ausztria olasz és német tartományaitól és az csak Ausztriára volt szerencse. A hármas­ szö­vetség sem kívánja a szaporítást mert a kötött szerződést mindenki ismeri és ott sehol sem áll az, hogy a katonaságot szaporítani kell. Rakovszky: Bülow is az mondta, hogy kevesebb katona kell. Beöthy: Négy kapitulácziót szolgált már ki: négy hadügyminisztert. Ismer tehát egyet-mást a benső ügyekből. A hadügyi kormány mindig az orosz mu­mussal fenyegetőzik, így emelték fel min­dig a hadügyi költségeket az ijesztgeté­sekkel és amikor a hadügyi kormány be­sepert mindent, akkor jön a külügyminisz­ter rózsával a szalonkabátja gomblyuká­ban és kijelenti sehol sincs baj, békében vagyunk. (Elénk derültség.) Így emelték fel a krakói várat, igy csinálták meg a krakói sátortábort és igy szavaztak meg kétféle Mannlicher-fegyvert, mert a dele­­gáczió mindig elkábult, és fizetett. Ami pedig a keleti kérdést illeti, ez van is, nincs is, ahogyan a diplomaták akarják. De ha a balkán államok miatt nézet­­eltérés van köztünk, akkor nem kellett volna megengedni az orosz-török háborút, Bosznia okkupáczióját és békén kellett volna hagyni Törökországot, a­melynek épségét a párisi szerződés biztosította. Több példát hoz fel arra, hogy a had­ügyi kormány mindig presszióval szorí­totta ki a költségeket. De ha nagy is a hadügyi kormány felelőssége, még nagyobb a törvényhozásé, amelynek a polgárok vagyoni jólétéről kell első­sorban gon­doskodni. (Élénk tetszés.) Támadó hábo­rútól nem fél, azt kizártnak tartja, mert ma már dinasztikus háború nincs, csak a népek összekülönbözése csinálhat háborút. Ha ez az eset áll fenn, mondják meg nyíltan és őszintén. Ha nem mondják meg, nem hisz a mumusban. A hivatalos mesékkel le kell végre számolni. A nem­zetet egyre kiszivattyúzni nem lehet és nem szabad, mert e miatt nem tudunk államisággá fejlődni. A javaslatot nem fogadja el. (Éljenzés balról.) Szünet után. Kelemen Béla az önálló hadsereg felállítását kívánja, de addig is, amíg ez meg nem történik, kívánja, hogy a magyar ezredekben szolgáló tisztek tegyék le a magyar állampolgári esküt és akkor mint magyar állampolgárok tudni fogják köte­lességeiket és inkább lehet bízni hazafisá­­gukban. A honvédségnek tüzérséggel való ellátását is kívánja. Tiltakozik a nemzet újabb megterheltetése ellen. A javaslatot nem fogadja el. (Éljenzés a szélbalon.) Elnök javaslatára kedden a Győrffy­­ügyben kisorsolják az összeférhetlenségi Ítélő­bizottságot és azután folytatják a katonai vitát. Következtek az interpellác­iók. A boncztani intézet, Benedek János az Ajtay-féle sajtó­per alkalmából az egyetemi boncztani in­tézetben előforduló üzelmek tárgyában interpellálta még a kultuszminisztert. Wlassics Gyula miniszter válaszá­ban elmondja a Csorba nevű szolga elleni fegyelmi vizsgálat adatait. Csorbát bűnös­nek találták. Bosszúból vádolta Ajtayt, a­ki magának az esküdtszék előtt elégtételt szerzett. Az 1903-iki költségvetésben egy új hullaház költségeit vette fel, a­hol rendőri közegek felügyelete alatt kezeltet­nek a hullák, kiemeli Ajtay tudományos érdemeit és kéri válaszát tudomásul venni. A ház azt tudomásul vette. Nessi szerdán mondja el interpellá­­czióját. Ezzel az ülés véget ért.­ ­ Háztartási iskola Pécsett, Pécs, január 31. Sok minden változott meg az utóbbi időben. Régebben minden jobb családban bő alkalma nyílt a leányoknak a ház­tartási teendőket otthon elsajátítani, de gondos anyák még ezt sem tartották elégségesnek. Leányaikat azért, ha csak lehetséges volt, nagyobb konyhákban he­lyezték el, hogy a főzés tudományából többet sajátítsanak el, mint a­mennyit otthonn megtanulhattak. De hát ma, mi­dőn nem egy család étkezik vendéglőből, sok leány megy úgy férjhez, hogy egy jó levest sem tud elkészíteni. Az egyik azt hiszi, hogy erre nem lesz szüksége, a másik pedig azt a meggyőződést táplálja, hogy majd „belejön.“ Pedig egész életé­ben nem jut soha oda,­ hogy változatos jóízű ételekkel lássa el asztalát s hogy cselédje ne azt gondolja róla, miszerint ő többet tud, mint a nagysága. Mert nem oly könnyű dolog ám ez sem. Könnyűnek az tartja, a­ki nem ért hozzá. Aztán a jourok, a látogatások és sok apró-cseprő dolog, sok kényelem elfog­lalja a lányok idejét; a mama nem tudja őket elég szigorúan, rendszeresen munká­hoz fogni; a­mit nem egy mama már csak azért sem tesz, mert az már ma nem divat többé. Talán meg is szólnák, ha leányát reggeli 6 órakor felkeltené, hogy munkához lásson, így aztán nem tanul meg a leány komolyan, kitartón dolgozni, munkája csak afféle műkedvelés, miből nagy kár háramlik mind reá, mind családjára s az egész társadalomra. Ezen a bajon is tudni kell segíteni, arra valók a háztartási iskolák. Német­ország minden nagyobb városában állí­tottak már fel ilyeneket és nálunk is nem egy működik évek óta áldásosan. A pécsi tanítónők egyesületének közgyűlése határozatilag kimondta, hogy a műveit családok leányai részére háztar­tási iskolát állít fel, hol azok c­éltudatos vezetés alatt a háztartási munkák minden ágában, takarítás, mosás és vasalásban, főzésben és kertészkedésben alapos jártas­ságot sajátítsanak el. A választmány jelenleg a részletes terv elkészítésével foglalkozik, mert az in­tézményt már a közel­jövőben óhajtják életbe léptetni.

Next