Pécsi Napló, 1903. március (12. évfolyam, 49-73. szám)
1903-03-01 / 49. szám
1903. márczius 1. Pécsi Napló nem ajánl. Legyen tehát a szláv jelentésének megfelelő: Hegyeske. 9. Petárda. A szláv lakosság névtorzitása a Péter-ből. Minthogy az ország területén Péter nevű község szinte megszámlálhatatlan van, legyen a mienk neve : Petur. 10. Torjancz. Szintén a szláv lakosság torzítása. Legyen neve a magyaros Tarjánd. 11. Vókány. Ősi neve Valkány. A Zichy codex oklevelei szerint Valkány határában volt a bajcsi apátság, amely a XIV. szban alapittatott és a török hódoltság idején pusztult el. Az apátság helye — a mai Vókánytól 2 kiméternyire ma is látszik. Legyen tehát Vókányból: Bajcsvalkány. Ezzel fölelevenítjük e híres apátságunk nevét is. 12. Gordisa A St. Pl. kívánatosnak tartja e név változtatását, miután az nem magyar, de nevet nem ajánl. A mohácsi vész előtt régi neve az okiratokban Gordista. Valószínűnek tartjuk, hogy a Gordista nyelvrontás eredménye és pedig: Horgastó torzítása. Horgastó ma is egy tó neve Gordisán. (A Gordisa név egyébiránt meg is maradhatna.) 13. Bolmány. A régi okiratokban neve állandóan Abolma. Bolmány a német lakosság torzítása, akik az Abolma kezdő a-ját az „ein“-nak megfelelő á-nak vették és igy Abolmából „á (ein) Bolmát“ csináltak, épenugy, mint Abaligetből „á (ein) Baliget“-et. Hogy Abolma község volt, bizonyítja az 1713-iki megyei conscriptio, ahol 3 Abómai zsellért: Andrást, Tamást, Mikót találtam Nagy-Harsányban. De Abolay nemes családunk is volt és pedig: Péter fia Tamás de Abolma, aki 1350-ben Bodrogmegye alispánja volt. Abolma tehát visszaállítandó: 14. Illocska. Már a XIV. században: Ujlakcsa. Az Illokcsa tulajdonképen nem más, mint Illocska, csakhogy a kiejtés könyebbségéért mássalhangzó cserére állt be. Illők pedig nem más, mint régies írása az Újlaknak. Ujlakcsaiak ma is élnek a siklósi járásban, csakhogy most nevöket Ulakcsainak ejtik. Ujlakcsa visszaállítandó. 15. Borjad. A XIV. században állandóan mint Barlad szerepel. Innen származott a Barlady nemes család. Barlad visszaállítandó. 16. Véménd. Régi neve Emun, amely Emőny-nek felel meg. Véménd a németek torzításából származott. Legyen: Emődlaka. 17. Husztót. Innen származott a hírneves Hosszutóti család, amelynek egyik tagja váczi püspök lett, testvére pedig helytartósági secretárius a XVI. században. Hosszutóti visszaállítandó. 18. Godisa. A német telepesek torzítása. A St. H. kívánja e név változtatását, de nevet nem ajánl. E község neve a XIV. században Kadosafalva és a Mosgói család birtoka. Legyen a neve újból Kadosa. 19. Jágonak. A St. H. e név változtatását kívánja, de nevet nem ajánl. E falu a XIV. században a hires Dáró családé volt, melyből Moys nádor származott s melynek egy tagja az Árpádházból nősült. Jágonak határában ma is van egy Dáró nevű hegy váromladékokkal. A Dáró család Ulászló alatt halt ki. Baranyamegyei birtokait Verbőczy István kapta, akinek második felesége szekcsői Herczeg Kata volt. Legyen tehát Jágónak neve: Dáró, így megörökítjük e hires családunk nevét is. 20. Kovaczéna helyett a Sz. H. a „Köveshely“ nevet ajánlja. Ámde ez a név nem alkalmas községnévül. E falu már a XIV. században Kovácsszene név alatt fordult elő. Legyen tehát a neve Kovácsfalva. 21. Ata. A rácz telepesek torzítása. Régi alakja századokon át: Ata, ami ős-török szó és Atya. Legyen tehát a község neve, ősi értelmének megfelelően: Atyád. 22. Belvárd. A rácz telepesek torzítása. Ősi neve Bélavárad, amely visszaállítandó. 28. Budmér, szintén rácz torzításra mutat. Valószínű, hogy a Budmér a Bothmer-ből torzult. Legyen ezentúl a magyarosabb Bodmér. Megjegyezzük még, hogy a Sz. H. Gyüd nevét Máriagyüdre, Lőcsöt Lősre, Arányost Pécsarányosra kívánja változtatni, amit azonban mi sehogy sem látunk szükségesnek és okadatoltnak, miután Gyüd túlnyomóan református község, Lősnek nincs semmi értelme, Arányosnak pedig semmi köze Pécshez. E három községnevet egyelőre meghagyandónak tartjuk. Ezekben híven beszámoltunk mindazokkal, amiket községneveink reformja alkalmából szükségesnek tartottunk elmondani. A kedvező alkalom, amidőn régi mulasztásokat tehetünk jóvá, itt van. Használjuk föl azt és akkor elmondhatjuk, hogy községneveink reformját egységes terv szerint, a történelmi és nyelvészeti szempontok, nem különben a helyi viszonyok alapos mérlegelésével vittük véghez. Szó sincs róla: a változás, amely ily módon a Sz. H. által tervezett 86, illetőleg a föntebb jelzett 3 változtatás elhagyásával csak 83 és az általunk kívánt 23 változtatással összesen 109 községünk nevére terjedne ki, eléggé nagyarányúnak mondható, miután községeink összes száma 357. Megyénk földrajza új elemekkel bővül , ámde ez uj elemek nemzeti Mintha az egész falu egy temetésre készülne. Szomorú mindenki. Sir a gyenge szivü, a beteg, az agy, de a fiatalok, kik előtt pedig még egy egész, hosszú s talán boldogságot, örömet ígérő élet áll — nem sírnak. A válás fölött érzett mély fájdalmat csak arczuk árulja el s szemük elborult tekintete mutatja, de sírás helyett meleg szóval, szeretetteljes gyöngéd biztatással küldik harczba őket, mindenki az övét, így volt az akkor, nem csak egy helyen, de széles Magyarhonban mindenütt. Az a rózsás arczu, szőke leány is, ki tegnap még zokogva borult a templom padjára, most búcsúzik a tiszteletes fiától, az ő rajongással szeretett vőlegényétől. Megtörve borul a sugár fenyőként kiegyenesedett ifjú keblére. Összeszoruló szívvel nézi a magas, sima homlokot, amint liliom karjával átfonja az ifjú nyakát. Amaz pedig görcsösen összeszorított öklében az éjjel kovácsolt kardot tartva, néma kétségbeeséssel nézi a gyönyörű, szőkefürtös fejet, mely keblén pihen. Szabadon maradt jobbjával meg a karcsú, hajlékony derekat fogja át, mely lehet, hogy utoljára simul hozzá odaadó, mélységes szerelemmel. Fátyolos a szemük, remeg az ajkuk, s könny vagy panasz mégsem hagyja el azokat. Künn harsog a trombita, hívja a bu- Oh! az ő igéi nincsenek megírva. Hazájáért lángoló nemes szive diktálja azokat, a mint a lélekzetet is vissza fojtva hallgató népnek mondja : „Kedves atyámfiai, magyar hon gyermekei, „Kossuth Lajos azt szente.“ Elcsuklik a hangja, de tovább folytatja. Csak ennyit: „Elfogyott a regimentje.“ Aztán elhallgat. Nem mondja utána: „Ha még egyszer azt izeni.“ Tudja jól, érzi, hogy nem kell még egy biztatás, még egy üzenet. Látja hallgatói szemében a feleletet szent lánggal égni, melynek lobogása fontolgatás nélkül bátran hirdeti: „Mindnyájunknak el kell menni.“ S ő, az Úr élemedett, tisztes szolgája egy biztató szóval sem tud erre válaszolni. Hisz úgy fáj szivének az a gondolat, hogy ez a viruló ifjú sereg, melynek minden tagja büszkeségére vált községüknek, díszére magyar protestáns egyházuknak, itt hagyja otthonát, szeretteit s elmenjen feláldozni magát azért a rögért, mely ma még bőven ontja áldását nekik, mig holnap talán már örök sötétséggel borul a most még villámokat szóró szempárokra. De tartóztatni se akarja őket. Mert úgy érzi, mintha égetőbb fájdalmat hozna lelkére az a tudat, hogy szavai nem találtak honszerelemtől eltelt szabadságért rajongó keblekre. Lecsendesiti kitörni akaró apai fájdalmát s néma büszkeséggel néz le a szószékből fiára, ki Isten tudja honnan vett, eddig hol rejtegetett nemzeti lobogó szárnyait bontogatva elsőnek áll a vitéz ifjak önkéntes seregébe, míg hátul zokogva borul az utolsó pad támlájára egy karcsú, szőke leány, az ő egyetlen fiának édes, szép menyasszonya. Az ifjú pedig kibontva a zászlót, lassan kivonul a templomból, követve a hívek lelkes tömegétől. Nincs itt szükség az öreg tiszteletes biztató szavaira. Nem sokára már az egész helység fegyver biró ifja s öregje ott áll a fennen lobogó szent zászló alatt, melyre könnyes szemmel összeszoritott szájjal — nehogy marasztalásra nyíljon — de sok szép leány, sok édesanya és boldog hitves tekint most fájdalmukat elnyomva, büszkén dobogó szívvel, rajongó odaadással. * Másnap reggel nem csendül hivogatóan a hármas harang. Magasztos, szent czél az, mely régi helyéről elmozduá. A községszerte bucsúzkodó önkéntes sereg viszi magával oda, hol oly nagy segítségükre fog lenni, mint karcsú rézágyu. Nem fog többé csengni-bongni. Vészbe-harczba elvész az a hang, míg az ágyú roppant dörgése még a tizedik határban is győzelemre serkentii a szent ügy bajnokait. 3