Pécsi Napló, 1903. május (12. évfolyam, 99-123. szám)
1903-05-01 / 99. szám
tt tépni a mindenható szerelmet, de ő min-den erejével, kétségbeesetten oltalmazza azt. Nem tudta ekkor megérteni Ella érzelmeit, de mégis mindig a pártján volt. S midőn titkon odahagyta az apai házat, hogy szive vonzalmát kövesse, egyedül ő volt az, ki szeretettel gondolt reá mindig, mindig. A nehéz, gyötrelmes napok alatt a vádak s szemrehányások kínos óráiban és később, midőn nevét említeni sem volt szabad többé, szive mindig forró vágyat érzett a nénje után. Az évek meghozzák aztán, amiről kezdetben a megbántott szülői szív hallani sem akarta bocsánatot. Lassan, észrevétlenül lopta magát szivükbe az engesztelődés s ma végleg megtört ellenállásuk. Heda úgy érezte: hálával tartoznak a csillogó, jégolvasztó napsugaraknak, az elhagyott fészekre visszatérő vándormadaraknak. Végtelenül boldog érzése volt s szive rohamosan dobogni kezdett, hogy megérkezett a hatalmas bérpalota elé, melynek második emeletén laktak Elláék. Amint fölfelé haladt a lépcsőkön, meglassította lépteit s tűnődött: hogyan is kezdje beszédét? Egy kicsit elő kellene készíteni Ellát a nagy örömhírre, szegénykének tán meg is ártana, ha csak úgy minden bevezetés nélkül hozakodna elő a dologgal. De hát, ha elgondolni tudja is az ember elég bölcsen, a kivitel mégis csak nehézségbe ütközik. Például a csengőt nem lehet túlóvatosan megnyomni s a megjelenő nővérnek okvetlenül rohammal kell a nyakába ugrani. S mikor Ella szemeibe a viszontlátás feletti öröm könnyeket csal, lehetetlen tovább elhallgatni a legfontosabb, örvendetes eseményt: — Édes, édes Elluskám, olyan boldog vagyok. Mama látni óhajt beneteket, jöjjetek hazai A szegény kis asszonyka holt sápadtá lesz, meginog s csak öleli szorosan Hedát, mialatt hangosan telik a szivét feszítő nyomás súlya alatt. — „Végre, végre!“ — rebegik ajkai folytonosan, szinte öntudatlanul. Heda ölelve tartja, vele sír, de tekintete körüljár a szobán. Csinos, elegáns minden, úgy látszik, itt nem szenvednek szükséget. A falon festmény függ. Ellát ábrázolja, úgy a mint az urával először találkozott. Lenge fehér ruhában, búzavirággal koszorúzott kalappal a karján ; aranyhaján ott nyugszik a napsugár, mely derült fényével szép, mosolygó szemeibe is belopta magát. Édes, bájos kép, Heda szeretettel csókolja meg nővére arczát. E perezben az ajtó keretében megjelenik Ella ura. Heda alig ismeri s kicsit zavart tekintettel néz rá. Szép, barna ember, nyugodt, komoly; szemeiben van valami, mi rögtön eszébe juttatja Hedának a mama állítását, hogy ez egy kegyetlen, vad zsarnok, ki bizonynyal egész élvezettel hatalmaskodik a szegény kis aszszonyka fölött. Mintha hirtelen ellenséges indulat szállná meg, de azután csak megfogja gyöngéden Ella fejét és odafordítja az ura felé. Látja aztán, amint Mike Géza keblére öleli feleségét, látja a benső szeretet kifejezését szemeikben, érzi, hogy ez az emberpár igazán remtve s úgy véleyetlenség lett egymástól. " De másrész Ellára, úgy sokkal több velem, melye czolni, szénben pillanat győzelmet, boldogságot tiltott találkozás lopott kétszeri tekintet. Irigyelte a saját helyzetére, fiának találta a a szülei által új szerepet. Hogy szeretetreméltó e romantika nincs egyszerű, oly arról lenne szó, hára van szükss Egy szép nért, konstatálják a mama négyszöt, melyben óhatatlan erejétkezik, hogy ez kínálkozó szere ha azt nem akt toljon tőlünk. Szóval, ki előszedi az em, a legcsábítóbb szivének legét . Nos hát Széll Kálmán az obstrukcziók begyakorlott lövegei előtt foglalta el a miniszterelnöki bársonyszéket. Nagy bátorság és nagy elhatározottság kellett hozzá. Neki számot kellett vetnie azzal, hogy amely tigris egyszer embervért kóstolt, az mindig arra áhítozik; amely párt két miniszterelnököt már fölobstruált, az a harmadik széttépésének is nekifog. Mondom, egy oly éleslátású szemnek, mint amilyennel a mai miniszterelnöké, már előre látnia kellett ezt a bekövetkező műveletet és hogy mégis ki mert állni czélpontnak, csak egy: csak egyetlen egy gondolata lehetett, amelynek védve alatt helyt fog állhatni, a törvény! Az igazság! Szigorúan betartani a törvényt és az igazságtól nem térni el! A törvény és az igazság védve alatt szállni síkra, a törvény és az igazság vértezetét ölteni föl, ám lássuk hát ama fiskális érvekből öntött ágyukat és lövegeket, keresztül bírnak-e hatni a törvények és az igazság vértjén. Akik a miniszterelnök hétfőn tartott monumentális beszédét olvasták, azok tisztában vannak a dologgal, akik nem olvasták, azok pedig olvassák el, mert ez nem ephemer megnyilatkozás volt; ennek történelmi becse van, erre még nagy idők múlva is hivatkozni fognak. Mi csak azon részével akarunk most foglalkozni, mely a hadsereg kérdését bontotta, fejtette ki és állította szemeink elé. Régen halljuk ugyanis már az önálló magyar hadsereg fölállítását követelni és pedig oly határozott fiskális argumentumokkal támogatva, hogy hinni kellett, miként ahhoz nekünk jogunk van s a kormány is csak alkalomra várakozik, hogy ezen nemzeti óhajtást teljesíthesse. Annál inkább hittük pedig ezt, mert kormányaink ezen óhajjal szemben nem nyilatkoztak határozottan soha, de hinni engedték, hogy teljesülhet és teljesülni fog a vágy! Hittük is, építettünk is rá s mint jogos óhajtás, napirenden volt folytonosan. Kivált a függetlenségiek, ma is ezzel motiváltak legvehemensebben az obstrukció jogossága mellett és vádolták a kormányt, hogy Bácscsel szemben a nemzet ezen régi és pedig jogos követelését érvényesíteni nem képes. Széll, aki nem szokott zsákban árulni macskát, szükségesnek tartotta, hogy ezen tévedéséből helyes irányba terelje a nézeteket s ugyancsak a törvény alapjára helyezkedve, habár nem szívesen hallgatott fölvilágosítást fog is előadni, de meg kell tennie, mert kétségtelen, hogy az önálló magyar hadsereg fölállítására nézve, az egész országban téves fölfogás uralkodik. Csakis oly talentumnak, szónoki erőnek és férfias elhatározásnak jöhetett bátorsága arra, hogy a hadsereg kérdésében minden hímezés-hámozás nélkül föltárhassa az igazat, amilyennel Széll rendelkezik. Aminiszterelnök a hadsereg kérdésének tisztázását nem az 1867-iki kiegyezésnél kezdte, mert az nem is onnan datálódik. A hadsereg kérdésének tekintetében a jogfolytonosság az alap, erre támaszkodott nemcsak az 1887- iki, hanem az hozás is és meghagy a királyt, amely jogoszág a „Pragmatica- tositott, avagy is: a létének és szervezeté különálló hadsszó. A külön önálló h is csak attól az időző kor Magyarország sz gát a hadsereg most azelőtt, sem azutáni önálló külön ma Magyar hadseregi hadsereg magyar szesnek kiegészítő magyarok hadseregben jogunk is van hogy a hadsereg n ilyen magyar hadsere a vezénylet ké hatásköréhez tartó nyelv felett a királ aminthogy döntött azt czélszerűnek következmény né volna, amint, ha arra alkalmas ! Ebbe a kérdésbe hozhatik a kormánytik a parlamer A kormány jogkörébe tartozó hadsereg magyar* gyár hadsereg jelleget adjon; val és magyar magyar hadsereg szes hadsere nevezze el: de Pécsi Napló